Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-03 / 27. szám
ÚJ szú A PART SZOCIALPOLITIKAIA ÉS GAZDASAGPOLITIKAIA A (EHETI SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK IDŐSZAKÁBAN írta: LUBOMÍR STROUGAL, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a CSSZSZK miniszterelnöke VII. 3. NOSZF (A cikk első részét az Oj Szó előző vasárnapi számában közöltük.) Az új anyagi lehetőségek megteremtésével párhuzamosan megoldottuk az életszínvonal emelésével összefüggő kérdések egész komplexumát is. Nálunk az egyik elsőrendű probléma volt az élelmiszer-ellátás javítása, annak biztosítása, hogy az egész lakosság az orvostudomány által megállapított normák szerint táplálkozhasson — mind kalóriatartalom, mind pedig az élelmiszerek összetételét, változatosságát tekintve. Csehszlovákia ma e mutatók szempontjából a legjobban ellátott országok közé tartozik. Ugyanilyen következetesen és állhatatosan oldottunk meg más szociális problémákat is: biztosítottuk azt, hogy minden embernek legyen ruhája, lábbelije, lakása. így például a nagyszabású lakásépítésnek, a régi lakásállomány rekonstrukciójának, a környezet javításának és a lakások belső korszerűsítésének eredményeképpen Csehszlovákia e mutató tekintetében is az élvonalba került a világon. A CSKP a szocializmus építésének már első éveitől céljának tekintette a komplex társadalombiztosítást, abból kiindulva, hogy a szocializmus körülményei között érvényre jut a társadalom új viszonya tagjaihoz, a családhoz, az aggpkhoz. Államunk évről évre mind nagyobb összegeket fordít az egészségügyre, a közoktatásra, a kultúrára, az öregségi és a betegségi biztosításra, a családalapításhoz és a gyermekneveléshez nyújtott segélyekre. Ezek a költségvetési tételek gyorsabban növekszenek, mint a munkából származó jövedelmek. 1961 és 1976 között például a lakosság keresete és munkából származó egyéb jövedelmei 2,1-szeresre nőttek, a társadalmi fogyasztási alapból származó juttatások, vagyis a társadalomnak az állampolgárok szociális szükségleteire és az ingyenes szolgáltatásokra fordított kiadásai 2,9-szeresre emelkedtek. Ennek eredményeképpen a társadalmi juttatások aránya a lakosság jövedelmében 35 százalékról 47,5 százalékra nőtt. A hetvenes évek elején végrehajtott intézkedésekkel betetőztük azt a szó teljes értelmében grandiózus programot, amelyet a sokgyermekes családok és az anyák segítésére dolgoztunk ki. Ezáltal sikerült megszüntetnünk azt a hosszú évek óta megfigyelt kedvezőtlen demográfiai tendenciát, amelynek következtében Csehszlovákia a legkisebb születési arányszámú európai országok közé tartozott. A születési arányszám szempontjából Csehszlovákia ma a harmadik helyén áll Európában. Jelentősek eredményeink a kultúra fejlesztésében. A színházak, a művészi intézmények stb. számát tekintve Cseh szlovákja már a szocializmus építésének kezdetén az egyik első helyre került Európában. A közoktatásban minden szinten megszüntettük az osztálysorompókat. A felsőfokú és a középfokú tanintézetek diákjainak összetétele például visszatükrözi a csehszlovák társadalom osztályszerkezetét, amelyen belül a munkásosztály a legnagyobb létszámú osztály, a vezető erő. Az oktatás színvonala és méretei az ország története során első ízben meghaladják a népgazdaság szükségleteit, de mi vállaljuk ezt, mivel az a célunk, hogy megteremtsük az alapvető feltételeket minden ember társadalmi aktivitásának, erejének és képességeinek sokoldalú fejlesztéséhez. Hogy milyen arányú átalakítások történtek a közoktatás területén, arról képet nyújthat pél^&ul a következő tény; Szlovákiában ma háromszor több tanár működik a felsőfokú tanintézetekben, mint ahány főiskolai hallgató volt a burzsoá Szlovákiában. A CSKP az ország gazdasági fejlesztése során megkülönböztetett figyelmet fordított és fordít azoknak a feltételeknek a megteremtésére, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megszűnjenek a különbségek a testvéri cseh és szlovák nép társadalmi-gazdasági fejlettségének szintjében, mivel ez igen fontos feltétele a nemzeti egyenjogúság biztosításának. Új szakasz, új feladatok A CSKP a mostani ötéves tervidőszakban és távlati szempontból a szociális és a gazdasági fejlesztés programjának kidolgozása során figyelembe veszi mindazokat a tényleges lehetőségeket, amelyek társadalmunk rendelkezésére állnak az élet minden területén, mind pedig azoknak a szociális céloknak a nagyságát és jellegét, amelyeket objektíve napirendre tűz a fejlett szocialista társadalom építése. A gazdasági és a szociális fejlesztés egységének ez a koncepciója lett az alapja annak a politikai irányvonalnak, amelyet a CSKP XV. kongresszusa dolgozott ki. A kongresszus hangsúlyozta, hogy nagy jelentőségű az emberek alkotó- képességének fejlesztése és a szocialista életmód kialakítása. A kongresz- szus határozatai értelmében folytatni kell a szocialista életmód kialakítását, ami nem korlátozódik csupán az anyagi fogyasztás növekedésére, hanem feltételezi a szükségletek összességének, mind az anyagi, mind a szellemi jellegű szükségleteknek a kielégítését is. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára a CSKP XV. kongresszusán a következőképpen határozta meg a fejlett szocializmus fő vonásait: „A fejlett szocialista társadalmat, amelynek építése a mostani szakasz tartalma, elsősorban a tudományos-technikai forradalom eredményeinek az új társadalmi viszonyokkal, a politikai, szociális-gazdasági, kulturális és eszmei-nevelési feladatok komplex megoldásával való összekapcsolása jellemzi, ami lehetővé teszi a nép egyre nagyobb növekvő szükségleteinek kielégítését.“ Tapasztalataink azt mutatják, hogy minél intenzívebb az ország gazdásági fejlődése, vagyis minél erőteljesebben támaszkodik a gazdasági fejlődés a tudományos-technikai haladásra, a termelés racionális szervezésére és a dolgozók képzettségi fokának emelkedésére, minél gazdagabbak, tartalmasabbak az emberek közti kapcsolatok, annál nagyobb mértékben változik a gazdasági fejlődés eredményeinek a jellege. Nevezetesen: a fejlődés nem csupán mennyiségi változásokra vezet a gazdaságban, hanem — sokkal nagyobb mértékben — minőségi változásokra is, mivel mozgásba hozza a szocialista társadalom fejlődésének belső hajtóerőit; új szükségletek és értékek keletkeznek, megváltozik a munka tartalma és a társadalmi aktivitás foka, emelkedik a dolgozók képzettségi és iskolázottsági szintje. A fejlett szocializmus építésének időszakában tehát az ember, minden dolgozó sokoldalú társadalmi fejlődése egyre nyilvánvalóbban úgy jelenik meg, mint a szocializmus építésének közvetlen célja. Ugyanakkor ez a fejlődés újabb hatalmas erejű eszköze is a szocializmus építésének. És éppen ebben van a szocializmus erejének és előnyeinek legmélyebb forrása, amely a kapitalizmus számára elérhetetlen. Hasonlóképpen kettős aspektusa van a szocialista életmódnak is: ez egyrészt szociális célja a gazdasági és a tudomártyos-technikai haladásnak, másrészt e haladás aktív tényezője. A szocialista életmód tudatos és célratörő fejlesztése lehetővé teszi annak elérését, hogy a szociális célokra szánt erőforrásokat rendeltetésszerűen, vagyis a dolgozók erőinek és képességeinek fejlesztésére használjuk fel, s ne fecséreljük el merőben “fogyasztási javakra, vagy éppen az ember képességeinek és egészségének rovására. Nem csupán a termelés és a fogyasztás, az életszínvonal stb. általános, mennyiségi növeléséről, illetve emeléséről van szó. Itt a minőségi oldal válik lényegessé. Azt a kérdést kell eldöntenünk, mit részesítsünk előnyben: milyen tárgyak és cikkek termelése legyen különösen nagy arányú, a szolgáltatások mely fajtáit fejlesszük elsősorban, milyen arányokat tartsunk az anyagi és a szellemi szükségletek kielégítésében, milyen követelményeknek feleljen meg a közoktatás és a szakmai képzés, és milyen következményekkel jár mindez az egyes emberek és az egész társadalom életmódjára nézve? Ebben a tekintetben társadalmi szempontból nagy jelentőségű a munka tartalmának megváltoztatása, például a segédmunkák, az egyhangú munka, különösen a rakodási munkák gépesítése; a szolgáltatási szféra technikai felszereltségének fokozása; a környezet védelméről és javításáról való gondoskodás stb. A munkaerő-megtakarítás itt korántsem redukálódik a béralap-megtakarításra, hanem azt jelenti, hogy lehetővé válik a nehéz, szakképzettséget nem igénylő munkák fokozatos megszüntetése, a dolgozó erejének és képességének termelékenyebb tevékenységre való felhasználása. Ilyen megközelítés esetén a dolgozó iskolázottsági szintjének emelkedése nem értékelhető csupán abból a szempontból, hogy a termelésnek és a társadalomnak közvetlenül szüksége van a szakképzett munkaerőre. Ügy kell figyelembe vennünk ennek az értékét és jelentőségét, hogy ez a mutató önálló forrása a tudományostechnikai és a szociális haladásnak, a dolgozók alkotó tevékenységének. A szocialista országok kommunista pártjainak szociálpolitikája nem szorítkozik csupán az érvényesülő gazdasági törvények korrigálására, az ember szolgálatába állításukra. A szociálpolitika szabályozza az osztályok és a társadalmi csoportok, a közösség és az egyén közti kapcsolatok egész rendszerét, és alapja a szocializmus és a kommunizmus programcéljának megvalósítása — a minden egyes egyén sokoldalú fejlődéseként felfogott teljes társadalmi egyenlőség elérése. A szocializmus tehát a történelemben az első olyan társadalom, amelyben nincsenek zárt, megkövesedett, egymástól mereven elkülönült társadalmi csoportok, amelyben az érdekek nyitott és dinamikus struktúrája a társadalom minden tagja közt érvényesülő együttműködési viszonyokat tükrözi vissza. Ez megteremti a teljes szociális egyenlőség elérésének szükséges feltételeit. Ezen a téren a további haladásban való érdekeltségünk nem filantróp megfontolásokból és nem egyenlősdire való törekvésekből fakad. Érdekeltségünk mélységesen összefügg azokkal a szociális célokkal, amelyeket, magunk elé tűztünk, és azoknak a körülményeknek gondos elemzésén alapszik, amelyek között ezeket a célokat el lehet érni. Abból indulunk ki, hogy, mint már hangsúlyoztam, a szocialista építés mai szakaszában minden egyes ember erejének, képességeinek és aktivitásának fejlesztése az egész szocialista társadalom fejlődésének feltételévé válik. A tudományos-technikai forradalom kibontakozása Nyugaton életre hívta az olyanfajta nézetek egész garmadáját, amelyek szerint az egész társadalom teljesen szétbomlik tudományos és technikai „elitre“ és az „eliten“ kí- vülrekedő tömegre. Az effajta koncepciók megcáfolása szempontjából felbecsülhetetlen jelentőségű az a tény, hogy Csehszlovákiában és a többi szocialista országban a tudomány, a tudás nem „intellektuális magántulajdon“, nem is társadalmi kiváltságok forrása, hanem a munkásosztályt, az összes dolgozót szolgálja. A tényleges és a fiktív humanizmus A szocializmus a történelem során első ízben változtatta a humanizmust elvont ábrándból konkrét gyakorlati feladattá az emberek forradalmi társadalmi tevékenységének értelmévé és tartalmává. Tulajdonképpen éppen a gyakorlatban minél átfogóbban és teljesebben realizált humanizmus jelenti a szocializmust, amely fokozatosan kommunizmusba nő át, és ehhez az út az emberiség történelmének legradikálisabb átalakításain át vezet. Hat évtizeddel ezelőtt, amikor Oroszország dolgozói Lenin pártjának vezetésével hozzáláttak a szocializmus építéséhez, a burzsoá propaganda elárasztotta a világot olyasfajta „bizonyítékokkal“, hogy bármilyen vonzók is az elméletben a szocializmus eszményei, gyakorlati megvalósításukhoz nem voltak, nincsenek és nem lesznek eszközök, úgyhogy a szocializmus örökké elérhetetlen ábránd marad. Ezt a gondolatot vetették fel a legkülönbfélébb változatokban a második világháború után is, amikor a szocializmus felépítése reális feladattá vált több kelet-európai és ázsiai ország dolgozói számára. Ma, amikor már senki sem tagadhatja azt az óriási haladást, amelyet a szocialista országok a termelésben és a fogyasztásban, a modern tudomány és technika vívmányainak hasznosításában elértek, az ellentétes propaganda az ellentétes oldalról próbálja megközelíteni a szocializmus kérdését: szembeállítja a szocialista átalakítások céljait és eszközeit, értelmét és útjait, azt állítva, hogy a szocialista forradalom egyetlen eredménye csupán az egykor többé-kevésbé elmaradott országok gazdasági fejlődése, iparosításuk meggyorsítása. A szocializmus, mondják a marxizmus—leninizmus és a valóságos szocializmus ellenségei, „feláldozza“ az embert a termelés fejlesztése kedvéért, az egyént csak eszköznek tekinti a gazdasági célok eléréséhez, ezért, úgymond, a valóságos szocializmus nem „igazi szocializmus“, nem „emberi arculatú szocializmus“ stb. Ezeknek a kijelentéseknek, amelyek szöges ellentétben vannak a valósággal, nagyon is világos a hátterük. Terjesztőik elsősorban azt a tényt akarják eltitkolni a nem szocialista országok dolgozói előtt, hogy nálunk a munkásosztály, a dolgozók összessége a kapitalista kizsákmányolás tárgyából igazi alkotóvá vált. Az antikommunis- ta propaganda egyik fő célja éppen az, hogy csökkentse, lehetőleg pedig teljesen megbénítsa -a dolgozók szocialista aktivitását, amely a szociális, technikai és gazdasági átalakításokra támaszkodva egyre szélesebb társadalmi alapra és egyre nagyobb területre tesz szert a szocialista országokban. A burzsoá propagandának a valóságos szocializmus elleni támadásai egyszersmind abból a törekvésből fakadnak, hogy eltereljék a figyelmet a kapitalizmus mostani súlyos válságáról. Az elmúlt évtizedekben a tudomány, a technika és a termelés viszonylag gyorsan fejlődött, gyakran mesterségesen is „gyorsították“ ezt a fejlődést a tudományos-technikai haladás gyors üteme révén, abból a célból, hogy megmentsék a kapitalista rendszert. Most viszont ez a fejffllés — éppen azért, mert a kapitalizmus képtelen a gazdasági és a tudományostechnikai fejlődést a dolgdzó ember javára fordítani — irracionális, gyakorta katasztrofális jellegű, végzetes spontán folyamatok formáját ölti magára. Ezek a folyamatok együtt járnak azzal, hogy újra meg újra megbomlik az egyensúly a társadalom és a természet közti „anyagcserében*, deformálódik a társadalmi termelés a fegyverkezési hajsza és a roppant nagy katonai kiadások következtében.
