Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-28 / 35. szám
ÚJ szú Gustáv H usák: A FELKELÉSNEK NYÚJTOTT SZOVJET SEGÍTSÉG (Részlet a szerző Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című művéből) A Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítésében és egész lebonyolításában a Szovjetunióba és a Vörös Hadseregbe vetett bizalom játszott nagy szerepet. Nagy jelentőségű mozgósító tényező volt ez: harcoljunk, tartsunk ki, nemsokára itt lesz a Vörös Hadsereg! Elhatároztuk: arra fogjuk felhasználni a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttségének hazatérését, hogy a várható szovjet segítségről tájékoztassuk a Szlovák Nemzeti Tanács tagjait és a közvéleményt, s ezzel járuljunk hozzá a harci készség megszilárdításához. A Szlovák Nemzeti Tanács küldöttségének a szovjet segítségről vallott álláspontja, amelynek hírét elvittük az üzemekbe és á falvakba, a katonák és a partizánok közé. a lelkesedés új hullámát korbácsolta föl, s jelentős mértékben tette szilárdabbá a harci morált, annál inkább, mert az emberek hallották és látták azokat a szovjet tiszteket akik a partizánalakulatokban harcoltak, hallották, hogy előző éjjel szovjet gépek zúgtak a felkelők területe felett és egész éjszaka fegyvereket és felszerelést raktak ki a Tri Duby repülőtéren a katonák és a partizánok számára. Egy nappal később (szeptember 6-án) „szovjet katonai misszió“, azaz Sztu- gyenszkíj, Konyev marssal összekötő tisztje és segítőtársai érkeztek repülőn, őket Golian közvetlenül vezérkara mellé osztotta be. A szovjet partizánalakulatok egyre többször hatoltak be lengyel területről Szlovákiába, s a partizáncsoportok ejtőernyős le- dobását is folytatták a felkelés területére. A moszkvai rádió szlovák nyelvű adásaiban naponta biztatta az antifasiszta háborúban részt vevő szlovák harcosokat, s a közeledő segítségről beszélt; mindezek a tények erőt . és hitet ébresztettek bennünk, és segítettek abban, hogy feltartóztassuk a német áradatot, amelynek Berger SS- tábornok tervei szerint a felkelést négy nap alatt fel kellett számolnia. A szlovák nép kitartott a harcban. Elhitte a szavakat, amelyeket Fierlin- ger nagykövet mondott 1944. augusztus 31-én a moszkvai rádióban: „Legyen a szlovák népnek bizalma a Vörös Hadseregben, amely mindent megtesz, amit megtehet.“ A Szlovák Nemzeti Felkelésnek nyújtandó segítség kérdése nem volt olyan egyszerű, amint róla a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttsége vagy a rádiónyilatkozatok beszéltek. Már említettem azokat a politikai bonyodalmakat, amelyekkel a londoni csehszlovák kormány megakadályozta, hogy idejében megegyezést kössünk a szovjet hadsereg vezetőségével, ösz- szehangoljuk a katonai akciókat és a szovjet segítséget. Ezenkívül más nehézségek is felmerültek. Viszont kétségtelen tény, hogy amikor a felkelés kitört, a szovjet segítség már itt is volt, s az egyetlen és döntő segítséget jelentette, hogy tartani tudjuk magunkat a náci hadosztályok elleni kéthónapos nyílt harcban. A szovjet katonai segítséget négy különböző formában nyújtották a Szlovák Nemzeti Felkelésnek: 1. szovjet vagy szovjet parancsnokság alatt álló partizánalakulatok, 2. légi úton szállított fegyverek, 3. a duklai hadmozdulatok, 4. egy légi ezred és a 2. csehszlovák ejtőernyős brigád légi úton Szlovákiába történt áthelyezése formájában. Már szóltam, s még fogok is szólni a szovjet partizánok és partizánparancsnokok érdemeiről a szlovákiai antifasiszta küzdelemben. Nagyra kell értékelnünk a légi úton szállított fegyveres szovjet segítséget. Az első nagyobb küldeményt a Trí Dubyra a szeptember 4-éről 5-ére virradó éjjel küldték, elsősorban páncéltörő fegyvereket és lőszert, amit az egyes frontszakaszokon, főleg Ruttka mellett, azonnal be is vetettek. Ezeket a légi úton szállított küldeményeket — ha az időjárás megengedte — csaknem minden éjjel útnak indították. Szeptember első napjaitól fogott hozzá a szovjet parancsnokság, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés támogatásának legfontosabb eszközét, a Kárpátok megrohanását előkészítse, a Kárpátokon kellett ugyanis a Vörös Hadseregnek Szlovákiába behatolnia és a felkelés erejével egyesülnie. Szeptember 8-án reggel Indult meg Moszkalenko tábornok parancsnoksága alatt a 38. hadsereg támadása a német hadállások ellen. A 38. hadsereg parancsnokának hadparancsában ez állott: „...el kell érni Szlovákiát, egyesülni kell a szlovák egységekkel, és a partizánalakulatokkal“. Ez volt a legfontosabb katonai akció, amely a Szlovák Nemzeti Felkelést támogatta: egyesíteni kellett a felkelés haderejét a szovjet hadsereg és az 1. csehszlovák hadtest egységeivel. Ugyanakkor a szovjet hadsereg számára a felkelés területe felvonulási területet ígért további hadműveletei számára. Látnivaló, hogy ahhoz hasonló hadműveletekről van szó, amelyre a Szlovák Nemzeti Tanács törekedett, amikor képviselőit augusztus 4-én a Szovjetunióba küldte. Ha a duklai hadművelet sikerrel jár, alapjában véve oldotta volna meg a Szlovák Nemzeti Felkelés katonai problémáit: a felkelés kiszabadul a németek gyűrűjéből, s területünk további részei gyorsan szabaddá válhattak volna. Nem csoda, hogy a Kárpátok ellen intézett szovjet támadásról és a Szlovákiába való behatolás szándékáról szóló hírek óriási izgalmat és lelkesedést keltettek a felkelés területén. Golian az első hír vétele után üdvözlő táviratot intézett Konyev marsallhoz. Szeptember 15-én a felkelő hadsereg képviselője felolvasta a besztercebányai rádióban Konyev válaszé): „ ... szilárd meggyőződésemet fejezem ki, hogy a szlovák nemzetnek az Ön parancsnoksága alatt álló hadereje és felfegyverzett egységei, akik elhatározó harcba bocsátkoztak a német megszállókkal, szétkergetik a német rablókat, s megtisztítják Szlovákia területét Hitler bandáitól. A Vörös Hadsereg támadó egységei a mai napon Zborótól északkeletre átlépték a szlovák határt, és folytatják behatolásukat Szlovákiába.“ Ujjongott az egész sajtó és a nép, az újságok szeptember 16-án még azt a hírt is közölték, hogy a szovjet hadsereg Eperjesen van. (A Londonnal váltott táviratokban ezt Velicsko értesüléseként közölték.) A felkelők egyszerre rózsaszínben látták a helyzetet: csak napok választanak el a szovjet hadsereggel való egyesüléstől. Sajnos, másképpen alakult a helyzet. „A harcok szeptember 8-án kezdődtek, s a Vörös Hadseregnek már az ötödik napon Eperjesen kellett lennie. Az offenzíva azonban nem járt sikerrel, mert az előrenyomuló szovjet haderőt a mi hadtestünkkel együtt közvetlenül Dukla városka előtt veszteségeket okozva feltartóztatták. A németek konokul védekeztek. Egységeinkkel és a szovjet egységekkel szemben kemény és mindenre elszánt ellenfél állt. A németek kétségbeesetten harcoltak minden fáért, minden kőért, minden dombért.“ Hibákat és bűnbakokat kerestek amiatt, hogy a duklai hadműveletek balul ütöttek ki. Mint ismeretes, Konyev már a duklai hadművelet közben leváltotta Kratochvíl tábornokot, a csehszlovák hadtest parancsnokát. Svoboda tábonrok vette át a parancsnok tisztét. De egy másik bűnös is akadt. Fier- linger szeptember 21-én ezt jelenti Londonba: Kratochvíl járt nálam. Azt magyarázza, hogy viszonylag szűk frontszakaszon, Dukla városka előtt... elegendő harceszközt vontak össze ahhoz, hogy az előrenyomuló egységek áttörjék magukat a duklai hágón, ahol két szlovák hadosztállyal kellett volna egyesülniük... Az előkészületek nyilvánvalóan felkeltették az ellenfél figyelmét, s mindjárt az első napon egy új német hadosztály jelenlétét állapították meg azon a helyen. Ezenkívül szeptember 8-án mindkét szlovák hadosztály elhagyta táborhelyét, s nem támogatta az előrenyomulást ...“ Nem lenne szükséges, hogy ilyen részletesen beszéljünk erről a kérdésről, ha a Szlovák Nemzeti Felkelésről szóló eddigi irodalom csaknem kivétel nélkül meg nem ismételné Kratochvíl állításait arról, hogy a keletszlovák hadosztályok „okozták" a duklai hadművelet balsikerét. Bizonyos, hogy egész sereg kérdés vár még magyarázatra a duklai hadművelettel kapcsolatban, ennek ellenére — az ismert tények alapján — Kratochvíl állításait már most helytelennek lehet minősítenünk. Abból, amit már ebben a könyvben elmondtam e két hadosztályról, világosan kitűnik, hogy Ingrnek, Píkának és Kratochvílnak a felkelés előtt is elég idejük volt arra, hogy rendszeres együttműködést teremtsenek a szovjet hadsereg és a két hadosztály között. Golian már 1944. július 25-én jelenti Ingrnek azt a tervét, amely szerint a kelet-szlovák hadosztályok „az orosz hadsereggel együttműködve szabaddá teszik a Szlovákiába vezető szorosokat“. 1944. augusztus 1-én konkrét javaslatokat tesz a terv megvalósítására és kifejezetten kéri, hogy „Giráltra dobjanak le összekötő tiszteket“. Végezetül maga Ingr már július 7-én ezt közli Goliannal: „Annak megkönnyítésére, hogy a Kelet-Szlo- vákiában állomásozó szlovák hadosztályok átállhassanak a Vörös Hadsereghez, a Szovjetunióban tartózkodó csehszlovák egységek összekötő szerveit lehetne rádióadókkal együtt mind a két hadosztályhoz ledobni.“ Hogy ez a kapcsolat miért nem valósult meg egészen a lefegyverzés napjáig — holott lett volna rá elég lehetőség — azt máig sem derítették ki eléggé. Golian Talsky elrepülése után már augusztus 31-én azt a parancsot adta a két hadosztálynak, hogy verekedjék át magukat Közép-Szlovákiába; erről Londont idejében tájékoztatták. Azok a partizánalakulatok, amelyek Kelet-Szlovákiában már augusztusban tevékenykedtek (a Csapajev, valamint Sukajev alezredes, Sztyepanov alezredes, Prokopjuk alezredes, Kvitynisz- kij százados alakulatai és mások) a partizánmozgalom Ukrán Vezérkarával álltak összeköttetésben. Augusztus 31-én, szeptember elsején s a következő napokban ezrével álltak át e partizánegységekhez a kelet-szlovák hadosztályok katonái és tisztjei, tehát tudták, hogy ezek a hadosztályok mint katonai egységek megszűntek létezni. A helyzetnek erről a változásáról, a németek előrenyomulásáról, a két szlovák hadosztály szétveréséről az említett partizánalakulatok kijevi parancsnokságukat (a dokumentumok szerint már szeptember 1-én) tájékoztatták. A duklai hadművelet balsikere abban az értelemben pecsételte meg a Szlovák Nemzeti Felkelés sorsát, hogy az elszigetelt terület maradt a németek hátában, amelyet minden irányból meg lehetett támadni. Viszont a duklai hadművelet annak bizonyítéka, hogy a szovjet körök valóban támogatni próbálták a felkelést, szét akarták verni a németek bekerítő gyűrűjét, s a felkelést igyekeztek győzelemre vinni. Ez a felkelés haderejének nagy erkölcsi segítséget nyújtott, tartotta bennük a hitet, hogy nincsenek egyedül, a szovjet hadsereg mellettük áll. A német erők összevonása a Duklai szorosban csökkentette a németeknek a felkelők frontjaira gyakorolt nyomását, s a duklai hadművelet ily módon is hozzájárult ahhoz, hogy a felkelés tartani tudta magát. Szeptember közepétől kezdve a Szlovák Nemzeti Felkelés fokozatosan további szovjet segítséget kap azzal, hogy a Szovjetunióban tartózkodó csehszlovák hadtestből helyeznek át hozzá fegyveres erőket. Szeptember 15-e és 17-e között a Tri Dubyra helyezték át az 1. repülőezredet, amely azonnal megkezdte harci tevékenységét. Lényegesebb segítséget jelentett, ugyanakkor bonyolultabb kérdés volt a 2. ejtőernyős brigád repülőgépen való átszállítása Szlovákiába. E brigád magvát azok a szlovák katonák és tisztek alkották, akik 1943 októberének végén Melitopolnál a motorizált hadosztálytól a szovjet hadsereghez álltak át. Ezt a brigádot is harcba vetették a duklai hadművelet során. Szeptember 19-e és 21-e között Krosz- no térségében vonták össze és készítették elő arra, hogy Szlovákiába repüljön, de a rendkívül kedvezőtlen időjárás miatt a gépek felszállását el kellett halasztani, ilyenformán csak szeptember 26-án tudott felszállni 33 repülőgép. Fokozatosan, ahogy az időjárás megengedte, helyezték át a brigádot felszerelésével együtt, végül is azt lehet mondani: az áthelyezés október 16-a körül ért véget. „A szovjet légierő október 15-ig a legnehezebb légköri feltételek között a 2. brigádnak összesen 1739 katonáját és 248 tonna felszerelését szállította át.“ Az átszállítás elhúzódása gyöngítette a 2. ejtőernyős brigád segítségének hatásfokát. Az a kritikus katonai helyzet, amelybe a felkelés került, csonka egységek harcbavetésére kényszerítette a vezetést. Ezért a brigádot a felkelő hadsereg katonáival egészítették ki. Mindjárt október első napjaiban körülbelül 850 fővel erősítették meg alakulatait. A brigád egy részének )alná mellett már október 8-án harcba kellett avatkoznia, ahol a németek Zólyom felé nyomultak előre. Később részt vettek a harcok- ' ban a felkelés többi frontján is. A 2. ejtőernyős brigád beavatkozása nagy segítséget nyújtott a felkelésnek — tényleges harcával is, erkölcsileg is, habár — az igazat megvallva — többet vártunk bevetésétől. A Szovjetunió a Szlovák Nemzeti Felkelést sokoldalú katonai és politikai segítségben részesítette. Fierlin- ger október utolsó napjaiban a Külügyi Népbiztosságon tett látogatása után ezt jelenti okt. 27-én Londonba: „Ma Zorinnál voltam Szlovákia ügyében. Tovább küldik a fegyvereket. Az október 23-áról 24-ére virradó éjjel 25 tonna fegyvert szállítottak, október 25-e és 26-a között pedig 23 nagy teherszállító repülőgép szállt fel. A vezérkar minden szempontból erősítést ígért, s azt, hogy megtesz minden tőle telhetőt... A vezérkar megítélése szerint a Szlovák Nemzeti Felkelés mind politikai, mind katonai szempontból teljesítette feladatát, mert zavart keltett a németek között és fontos közlekedési vonalat tett tönkre..." Az egyszerű szovjet embereknek harcunk iránt tanúsított ro- konszenvét cikkek és rádiónyílatko- zátok juttatták kifejezésre. Ezért volt a szovjet katonai, politikai és erkölcsi segítség döntő tényező, amely lehetővé tette a szlovák nép számára, hogy nyílt harcban két hónapon át tarthassa magát a hitlerista hadsereg túlerejével szemben. Szlovákiában főleg a felszabadított területen ennek a ténynek mindenki tudatában volt, s ez közvetlen befolyást gyakorolt a politikai helyzetre. A szovjetbarátság és a szeretet érzése minden iránt, ami szovjet — rendkívüli módon megerősödött.
