Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-08-28 / 35. szám

ÚJ szú Gustáv H usák: A FELKELÉSNEK NYÚJTOTT SZOVJET SEGÍTSÉG (Részlet a szerző Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című művéből) A Szlovák Nemzeti Felkelés előké­szítésében és egész lebonyolításában a Szovjetunióba és a Vörös Hadsereg­be vetett bizalom játszott nagy sze­repet. Nagy jelentőségű mozgósító té­nyező volt ez: harcoljunk, tartsunk ki, nemsokára itt lesz a Vörös Hadse­reg! Elhatároztuk: arra fogjuk fel­használni a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttségének hazatérését, hogy a várható szovjet segítségről tájékoz­tassuk a Szlovák Nemzeti Tanács tag­jait és a közvéleményt, s ezzel járul­junk hozzá a harci készség megszi­lárdításához. A Szlovák Nemzeti Tanács küldött­ségének a szovjet segítségről vallott álláspontja, amelynek hírét elvittük az üzemekbe és á falvakba, a kato­nák és a partizánok közé. a lelkese­dés új hullámát korbácsolta föl, s je­lentős mértékben tette szilárdabbá a harci morált, annál inkább, mert az emberek hallották és látták azokat a szovjet tiszteket akik a partizán­alakulatokban harcoltak, hallották, hogy előző éjjel szovjet gépek zúg­tak a felkelők területe felett és egész éjszaka fegyvereket és felszerelést raktak ki a Tri Duby repülőtéren a katonák és a partizánok számára. Egy nappal később (szeptember 6-án) „szovjet katonai misszió“, azaz Sztu- gyenszkíj, Konyev marssal összekötő tisztje és segítőtársai érkeztek repü­lőn, őket Golian közvetlenül vezérka­ra mellé osztotta be. A szovjet parti­zánalakulatok egyre többször hatol­tak be lengyel területről Szlovákiába, s a partizáncsoportok ejtőernyős le- dobását is folytatták a felkelés terü­letére. A moszkvai rádió szlovák nyel­vű adásaiban naponta biztatta az anti­fasiszta háborúban részt vevő szlo­vák harcosokat, s a közeledő segít­ségről beszélt; mindezek a tények erőt . és hitet ébresztettek bennünk, és se­gítettek abban, hogy feltartóztassuk a német áradatot, amelynek Berger SS- tábornok tervei szerint a felkelést négy nap alatt fel kellett számolnia. A szlovák nép kitartott a harcban. El­hitte a szavakat, amelyeket Fierlin- ger nagykövet mondott 1944. augusz­tus 31-én a moszkvai rádióban: „Le­gyen a szlovák népnek bizalma a Vö­rös Hadseregben, amely mindent meg­tesz, amit megtehet.“ A Szlovák Nemzeti Felkelésnek nyújtandó segítség kérdése nem volt olyan egyszerű, amint róla a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttsége vagy a rádiónyilatkozatok beszéltek. Már em­lítettem azokat a politikai bonyodal­makat, amelyekkel a londoni cseh­szlovák kormány megakadályozta, hogy idejében megegyezést kössünk a szovjet hadsereg vezetőségével, ösz- szehangoljuk a katonai akciókat és a szovjet segítséget. Ezenkívül más ne­hézségek is felmerültek. Viszont kétségtelen tény, hogy amikor a felkelés kitört, a szovjet se­gítség már itt is volt, s az egyetlen és döntő segítséget jelentette, hogy tartani tudjuk magunkat a náci had­osztályok elleni kéthónapos nyílt harcban. A szovjet katonai segítséget négy különböző formában nyújtották a Szlovák Nemzeti Felkelésnek: 1. szovjet vagy szovjet parancsnokság alatt álló partizánalakulatok, 2. légi úton szállított fegyverek, 3. a duklai hadmozdulatok, 4. egy légi ezred és a 2. csehszlovák ejtőernyős brigád légi úton Szlovákiába történt áthe­lyezése formájában. Már szóltam, s még fogok is szólni a szovjet partizánok és partizánpa­rancsnokok érdemeiről a szlovákiai antifasiszta küzdelemben. Nagyra kell értékelnünk a légi úton szállított fegyveres szovjet segítséget. Az első nagyobb küldeményt a Trí Dubyra a szeptember 4-éről 5-ére virradó éjjel küldték, elsősorban páncéltörő fegy­vereket és lőszert, amit az egyes frontszakaszokon, főleg Ruttka mel­lett, azonnal be is vetettek. Ezeket a légi úton szállított küldeményeket — ha az időjárás megengedte — csak­nem minden éjjel útnak indították. Szeptember első napjaitól fogott hozzá a szovjet parancsnokság, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés támogatá­sának legfontosabb eszközét, a Kár­pátok megrohanását előkészítse, a Kárpátokon kellett ugyanis a Vö­rös Hadseregnek Szlovákiába behatol­nia és a felkelés erejével egyesülnie. Szeptember 8-án reggel Indult meg Moszkalenko tábornok parancsnoksá­ga alatt a 38. hadsereg támadása a német hadállások ellen. A 38. hadse­reg parancsnokának hadparancsában ez állott: „...el kell érni Szlovákiát, egyesülni kell a szlovák egységekkel, és a partizánalakulatokkal“. Ez volt a legfontosabb katonai ak­ció, amely a Szlovák Nemzeti Felke­lést támogatta: egyesíteni kellett a felkelés haderejét a szovjet hadsereg és az 1. csehszlovák hadtest egysé­geivel. Ugyanakkor a szovjet hadse­reg számára a felkelés területe fel­vonulási területet ígért további had­műveletei számára. Látnivaló, hogy ahhoz hasonló had­műveletekről van szó, amelyre a Szlovák Nemzeti Tanács törekedett, amikor képviselőit augusztus 4-én a Szovjetunióba küldte. Ha a duklai hadművelet sikerrel jár, alapjában vé­ve oldotta volna meg a Szlovák Nem­zeti Felkelés katonai problémáit: a felkelés kiszabadul a németek gyűrű­jéből, s területünk további részei gyorsan szabaddá válhattak volna. Nem csoda, hogy a Kárpátok ellen in­tézett szovjet támadásról és a Szlo­vákiába való behatolás szándékáról szóló hírek óriási izgalmat és lelkese­dést keltettek a felkelés területén. Golian az első hír vétele után üd­vözlő táviratot intézett Konyev mar­sallhoz. Szeptember 15-én a felkelő hadsereg képviselője felolvasta a besztercebányai rádióban Konyev vá­laszé): „ ... szilárd meggyőződésemet fejezem ki, hogy a szlovák nemzet­nek az Ön parancsnoksága alatt álló hadereje és felfegyverzett egységei, akik elhatározó harcba bocsátkoztak a német megszállókkal, szétkergetik a német rablókat, s megtisztítják Szlovákia területét Hitler bandáitól. A Vörös Hadsereg támadó egységei a mai napon Zborótól északkeletre át­lépték a szlovák határt, és folytatják behatolásukat Szlovákiába.“ Ujjongott az egész sajtó és a nép, az újságok szeptember 16-án még azt a hírt is közölték, hogy a szovjet hadsereg Eperjesen van. (A Londonnal váltott táviratokban ezt Velicsko értesülése­ként közölték.) A felkelők egyszerre rózsaszínben látták a helyzetet: csak napok választanak el a szovjet had­sereggel való egyesüléstől. Sajnos, másképpen alakult a hely­zet. „A harcok szeptember 8-án kez­dődtek, s a Vörös Hadseregnek már az ötödik napon Eperjesen kellett lennie. Az offenzíva azonban nem járt sikerrel, mert az előrenyomuló szovjet haderőt a mi hadtestünkkel együtt közvetlenül Dukla városka előtt veszteségeket okozva feltartóz­tatták. A németek konokul védekez­tek. Egységeinkkel és a szovjet egy­ségekkel szemben kemény és minden­re elszánt ellenfél állt. A németek két­ségbeesetten harcoltak minden fáért, minden kőért, minden dombért.“ Hibákat és bűnbakokat kerestek amiatt, hogy a duklai hadműveletek balul ütöttek ki. Mint ismeretes, Ko­nyev már a duklai hadművelet közben leváltotta Kratochvíl tábornokot, a csehszlovák hadtest parancsnokát. Svoboda tábonrok vette át a parancs­nok tisztét. De egy másik bűnös is akadt. Fier- linger szeptember 21-én ezt jelenti Londonba: Kratochvíl járt nálam. Azt magyarázza, hogy viszonylag szűk frontszakaszon, Dukla városka előtt... elegendő harceszközt vontak össze ahhoz, hogy az előrenyomuló egységek áttörjék magukat a duklai hágón, ahol két szlovák hadosztállyal kellett volna egyesülniük... Az elő­készületek nyilvánvalóan felkeltették az ellenfél figyelmét, s mindjárt az első napon egy új német hadosztály jelenlétét állapították meg azon a he­lyen. Ezenkívül szeptember 8-án mindkét szlovák hadosztály elhagyta táborhelyét, s nem támogatta az elő­renyomulást ...“ Nem lenne szükséges, hogy ilyen részletesen beszéljünk erről a kérdés­ről, ha a Szlovák Nemzeti Felkelésről szóló eddigi irodalom csaknem kivé­tel nélkül meg nem ismételné Kra­tochvíl állításait arról, hogy a kelet­szlovák hadosztályok „okozták" a duklai hadművelet balsikerét. Bizo­nyos, hogy egész sereg kérdés vár még magyarázatra a duklai hadműve­lettel kapcsolatban, ennek ellenére — az ismert tények alapján — Kra­tochvíl állításait már most helytelen­nek lehet minősítenünk. Abból, amit már ebben a könyvben elmondtam e két hadosztályról, vilá­gosan kitűnik, hogy Ingrnek, Píkának és Kratochvílnak a felkelés előtt is elég idejük volt arra, hogy rendsze­res együttműködést teremtsenek a szovjet hadsereg és a két hadosztály között. Golian már 1944. július 25-én jelenti Ingrnek azt a tervét, amely szerint a kelet-szlovák hadosztályok „az orosz hadsereggel együttműködve szabaddá teszik a Szlovákiába vezető szorosokat“. 1944. augusztus 1-én konkrét javaslatokat tesz a terv meg­valósítására és kifejezetten kéri, hogy „Giráltra dobjanak le összekötő tisz­teket“. Végezetül maga Ingr már jú­lius 7-én ezt közli Goliannal: „Annak megkönnyítésére, hogy a Kelet-Szlo- vákiában állomásozó szlovák hadosz­tályok átállhassanak a Vörös Hadse­reghez, a Szovjetunióban tartózkodó csehszlovák egységek összekötő szer­veit lehetne rádióadókkal együtt mind a két hadosztályhoz ledobni.“ Hogy ez a kapcsolat miért nem valósult meg egészen a lefegyverzés napjáig — holott lett volna rá elég lehető­ség — azt máig sem derítették ki eléggé. Golian Talsky elrepülése után már augusztus 31-én azt a parancsot adta a két hadosztálynak, hogy vereked­jék át magukat Közép-Szlovákiába; erről Londont idejében tájékoztatták. Azok a partizánalakulatok, amelyek Kelet-Szlovákiában már augusztusban tevékenykedtek (a Csapajev, valamint Sukajev alezredes, Sztyepanov alez­redes, Prokopjuk alezredes, Kvitynisz- kij százados alakulatai és mások) a partizánmozgalom Ukrán Vezérkará­val álltak összeköttetésben. Augusz­tus 31-én, szeptember elsején s a kö­vetkező napokban ezrével álltak át e partizánegységekhez a kelet-szlovák hadosztályok katonái és tisztjei, te­hát tudták, hogy ezek a hadosztályok mint katonai egységek megszűntek létezni. A helyzetnek erről a változá­sáról, a németek előrenyomulásáról, a két szlovák hadosztály szétveréséről az említett partizánalakulatok kijevi parancsnokságukat (a dokumentumok szerint már szeptember 1-én) tájékoz­tatták. A duklai hadművelet balsikere ab­ban az értelemben pecsételte meg a Szlovák Nemzeti Felkelés sorsát, hogy az elszigetelt terület maradt a németek hátában, amelyet minden irányból meg lehetett támadni. Vi­szont a duklai hadművelet annak bi­zonyítéka, hogy a szovjet körök va­lóban támogatni próbálták a felke­lést, szét akarták verni a németek bekerítő gyűrűjét, s a felkelést igye­keztek győzelemre vinni. Ez a felke­lés haderejének nagy erkölcsi segítsé­get nyújtott, tartotta bennük a hitet, hogy nincsenek egyedül, a szovjet hadsereg mellettük áll. A német erők összevonása a Duklai szorosban csök­kentette a németeknek a felkelők frontjaira gyakorolt nyomását, s a duklai hadművelet ily módon is hoz­zájárult ahhoz, hogy a felkelés tarta­ni tudta magát. Szeptember közepétől kezdve a Szlovák Nemzeti Felkelés fokozato­san további szovjet segítséget kap az­zal, hogy a Szovjetunióban tartózko­dó csehszlovák hadtestből helyeznek át hozzá fegyveres erőket. Szeptem­ber 15-e és 17-e között a Tri Duby­ra helyezték át az 1. repülőezredet, amely azonnal megkezdte harci tevé­kenységét. Lényegesebb segítséget jelentett, ugyanakkor bonyolultabb kérdés volt a 2. ejtőernyős brigád repülőgépen va­ló átszállítása Szlovákiába. E brigád magvát azok a szlovák katonák és tisztek alkották, akik 1943 októberé­nek végén Melitopolnál a motorizált hadosztálytól a szovjet hadsereghez álltak át. Ezt a brigádot is harcba ve­tették a duklai hadművelet során. Szeptember 19-e és 21-e között Krosz- no térségében vonták össze és készí­tették elő arra, hogy Szlovákiába re­püljön, de a rendkívül kedvezőtlen időjárás miatt a gépek felszállását el kellett halasztani, ilyenformán csak szeptember 26-án tudott felszállni 33 repülőgép. Fokozatosan, ahogy az idő­járás megengedte, helyezték át a bri­gádot felszerelésével együtt, végül is azt lehet mondani: az áthelyezés ok­tóber 16-a körül ért véget. „A szovjet légierő október 15-ig a legnehezebb légköri feltételek között a 2. brigád­nak összesen 1739 katonáját és 248 tonna felszerelését szállította át.“ Az átszállítás elhúzódása gyöngítette a 2. ejtőernyős brigád segítségének ha­tásfokát. Az a kritikus katonai helyzet, amelybe a felkelés került, csonka egységek harcbavetésére kényszerí­tette a vezetést. Ezért a brigádot a felkelő hadsereg katonáival egészí­tették ki. Mindjárt október első nap­jaiban körülbelül 850 fővel erősítet­ték meg alakulatait. A brigád egy részének )alná mellett már október 8-án harcba kellett avatkoznia, ahol a németek Zólyom felé nyomultak előre. Később részt vettek a harcok- ' ban a felkelés többi frontján is. A 2. ejtőernyős brigád beavatkozása nagy segítséget nyújtott a felkelésnek — tényleges harcával is, erkölcsileg is, habár — az igazat megvallva — töb­bet vártunk bevetésétől. A Szovjetunió a Szlovák Nemzeti Felkelést sokoldalú katonai és politi­kai segítségben részesítette. Fierlin- ger október utolsó napjaiban a Kül­ügyi Népbiztosságon tett látogatása után ezt jelenti okt. 27-én Londonba: „Ma Zorinnál voltam Szlovákia ügyé­ben. Tovább küldik a fegyvereket. Az október 23-áról 24-ére virradó éjjel 25 tonna fegyvert szállítottak, októ­ber 25-e és 26-a között pedig 23 nagy teherszállító repülőgép szállt fel. A vezérkar minden szempontból erősí­tést ígért, s azt, hogy megtesz min­den tőle telhetőt... A vezérkar meg­ítélése szerint a Szlovák Nemzeti Fel­kelés mind politikai, mind katonai szempontból teljesítette feladatát, mert zavart keltett a németek között és fontos közlekedési vonalat tett tönkre..." Az egyszerű szovjet em­bereknek harcunk iránt tanúsított ro- konszenvét cikkek és rádiónyílatko- zátok juttatták kifejezésre. Ezért volt a szovjet katonai, politi­kai és erkölcsi segítség döntő ténye­ző, amely lehetővé tette a szlovák nép számára, hogy nyílt harcban két hónapon át tarthassa magát a hit­lerista hadsereg túlerejével szemben. Szlovákiában főleg a felszabadított területen ennek a ténynek mindenki tudatában volt, s ez közvetlen befo­lyást gyakorolt a politikai helyzetre. A szovjetbarátság és a szeretet érzé­se minden iránt, ami szovjet — rend­kívüli módon megerősödött.

Next

/
Thumbnails
Contents