Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-28 / 35. szám
1977. AUG. 28. VASÁRNAP X/35 BRATISLAVA XXX. ÉVFOLYAM 237. SZÄM ÄRA 1 KORONA Banská Bystrica, a Szlovák Nemzeti Felkelés szákhelye (Pavol Havran felvétele) hí bziunik a mi hűd A Garam kanyarulatában fekszik Közép-Szlovákia legszebb városa, Banská Bystrica. A modern Lux Szálló tizenötödik emeletéről nézve olyan, mint egy szép művű ékszeres doboz: telis-tele kinccsel. A gótikus, reneszánsz és barokk paloták békésen megférnek a föléjük nyúló lakóházakkal, intézményekkel. Az ékszeres doboz temérdek kincset rejt: régmúlt idők történelmét, harcait, újabb kori nehéz, ám dicső múltat, virágzó jelent. Itt tartották az első országgyűlést 1542-ben; itt élt Bél Mátyás és a Matica slovenská első elnöke Stefan Moyzes; itt kezdte újságírói pályáját Klement Gottwald és ez a város lett a Szlovák Nemzeti Felkelés székhelye. A város képe megváltozott. Nemcsak azért, mert a régi összevegyült az újjal. A városkép változott meg. Messziről nézve szokatlan formájú épület emelkedik ki a képből, szinte a város fölé magasodik. Mintha óriási fehér kalap volna. Jelkép: egy ország tiszteletadása a hősöknek. XXX A különös formájú épület a Szlovák Nemzeti Felkelés Emlékműve. Azt tartják, ez Európa legmodernebb múzeuma — és nemcsak építészeti szempontból. Nemcsak kívülről szokatlan: belülről is. Nem hagyományos értelemben vett múzeum — több annál. Nemcsak tárgyakat és fényképeket látni — (sőt ezekből meglehetősen keveset) —, ami több, az a filmvetítés. A látogató filmet néz — és nem akármilyet. Dokumentumfelvételeket a második világháborúból. Egyik-másik kép ismerős, a fiatalabb nemzedék sokat (de nem eleget) olvasott és hallott a háborúról, az ötven-hatvanévesek és a még idősebbek (kényszerű vagy önkéntes) résztvevői voltak. A néző megborzong. Szeretné nem elhinni, hogy az itt látottak hiteles felvételek. XXX ,.1944 derekán partizánt látni nem volt megszokott jelenség, és partizánokkal találkozni nemcsak titkot jelentett, hanem — legalább tudat alatt — egy bizonyos mozgalomhoz tartozni, bízni valamiben, tudni, hová tartozik az ember. Amikor a felkelés kitört, éppen Brezno környékén forgattunk egy rövidfilmet. A filmgyár igazgatója azt telefonálta: azonnal térjünk vissza Bratislavába. Forgatócsoportunk azt válaszolta: majd a szovjet hadsereggel.“ — így vall a felkelésről Palo Bielik filmrendező. És Palo Bielik végigharcolta a felkelést. Nem puskával a kezében. Filmezett Telgártnál és a Tri Duby repülőtéren, Banská Bystricában, amint a partizánok fegyvert vételeznek, megörökítette a harcokat, a viszontagságos életet. Sok felvételt készített, sokkal többet, mint amennyit Ctibor Kovác rendező felhasználhatott a múzeumban bemutatásra kerülő filmeknél. Ugyanis amikor a felkelők a hegyekbe kényszerültek, a tekercseket egy temetőben ásták el, s az esőzések következtében nagy részük tönkrement. XXX Úgynevezett poliekrán mozit lát a néző. Ennek az a lényege, hogy a nagy vetítőfelületet részletekre bontják. A magasban például egy repülőgép bombát szór, az alacsonyabban levő vásznon robbanás, távolabb pedig romba dől az épület — vagyis több géppel egyidejűleg vetítik a film képrészleteit. (Folytatás a 11. oldalon)
