Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-08-21 / 34. szám

A SI mértékegységek bevezetése I. MÉR ES ÉS AZ ALAPEGYSÉGEK A világ először a minőségi oldalát fordítja felénk. A dol­gokat érzékelhető tulajdonsá­gaikban, sajátos tárgyakként!, észleljük. A fejlődő, bonyolult tevékenységet végző ember számára az elsődlegesen fel­fogható minőségek már nem nyújtanak elégséges támpontot a világban való eligazodáshoz. Ugyanakkor érzékszerveink (bi­zonyos hatások és feltételek mellett) lehetővé teszik, hogy a minőségekben fokozatokat ál­lapíthassunk meg, valamint azt — és ez talán a legfontosabb —, hogy különböző jelenségek, tárgyak azonos tulajdonságait összehasonlítsuk. Így keletke­zett például a „meleg“ minő­ségjelző fogalmát követő „me­legebb“ összehasonlító fogal­ma. Az összehasonlítás azonban csak a fokozatok megállapítá­sára, rangsorolásra ad lehető­séget. Rögzítünk tehát egy ki­indulási pontot, vagyis megad­juk a közös nevezőt, amely most már mértékrendszer for­májában minőségeiből mennyi­ségi kategóriává válik. Az első kialakult hossz-, súly és űrmértékek (hüvelyk, láb, öl, véka, icce stb.) az emberi testrészekre és mindennapi használati tárgyakra, mint összehasonlító etalonokra tá­maszkodtak. Az etanolok beve­zetése teszi megoldhatóvá azt a feladatot, hogy a tulajdon­ságokhoz számszerű értékeket rendelhessünk: a számérték azt fejezi ki, hogy a kérdéses do­log hányszor nagyobb vagy ki­sebb a most már „közmegálla­podási“ etalonnál. Mindezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a mennyiséget jelző fogalmak ki­alakulása, tehát egyfajta tulaj­donság önállósulása és az őket hordozó objektumokról való gondolati leválasztása (a „hosz- szú-ság“, „nehézség“, stb. fo­galmak kialakulása) tette le­hetővé, hogy ezekhez számér­tékek rendelődhettek. A gyakorlatban a gazdasági élet mindennapi követelményei sürgették ezt a folyamatot. Az árucsere szükségessé tette a tárgyak , néhány fontos tulaj­donságának, a súlynak, a hossz­nak, a területnek, a térfogat­nak, az időtartamnak a méré­sét. A természettudományokban a nagyságrendbe sorolás és a mérés sokkal lassabban tört utat. Lényegében csak a XVII—XVIII. században követ­kezett be. A matematika ekkor­tól válik a tudományok egye­temes eszközévé. A sor a me chanikával kezdődött és ma már a biológiánál tart, de a társadalomtudományokra is erősen kiterjedt. A nagyságren­di besorolás nem végezhető el gyakorlati művelet és mérés nélkül. Ennek során a méren­dő sajátosságokhoz számérté­keket rendelünk. Bár egyszerű műveletről beszélünk a szám- értékhozzárendelés a mérés folyamán mégsem olyan egy­szerű. Könnyen belátható, hogy vannak olyan jellemző mennyiségek, amelyek az egész rendszer tulajdonságait jellem­zik — intenzívek — tehát a rész és az egébz vizsgálatakor nem változik (pl. hőmérséklet, nyomás stb.), vannak viszont olyan mért jellemzők, melyek az objektumok egyesítésekor összeadódnak (pl. súly, hossz, stb.) — extenzívek. A mérés során előre el kell döntenünk, mikor következtethetünk, a rész méréséből a vizsgált ob­jektum tulajdonságaira és mi­kor nem. A mennyiségi sajá­tosságokhoz skálák segítségé­vel képezünk számértékeket. Egy-egy mennyiséghez elvben végtelen sokféle skálát rendel­hetünk. A ténylegesen felhasz­nált skálák körét azonban a mérendő mennyiség sajátossá­gai és a használhatósági szem­pontok erősen leszűkítik. A skálák és mértékegység- rendszerek az elmúlt három évszázadban hatalmas fejlődé­sen mentek keresztül. Voltak olyan egységek, melyek na­gyon rövid életűeknek bizo­nyultak, de kialakult olyan mértékegységrendszer, mely több mint egy évszázadig hasz­nálatos volt. Az utóbbi a Gauss és Weber kezdeményezésére (1836) kialakult fizikai — ún. CGS-mértékegységrendszer. Az újabb tudományos szakágazatok mint amilyen a villamosság- és mágnesességtan, valamint az atomtechnika, újabb és újabb követelményeket rónak a mér­tékegységrendszerekkel szem­ben. A hatvanas évek elején az az érdekes helyzet alakult ki, hogy a már említett „fi­zikai“ mértékegységrendszer mellett használatossá vált egy „technikai“ mértékegységrend­szer is. Az elmúlt időszakban kialakult ellentmondásosságot hivatott hosszú távra rendezni a nemzetközi mértékegység­rendszer (Systeme Internatio­nal d’Unites). Csehszlovákiában a többi KGST-országokhoz hasonlóan bevezetésre kerül az „SI“ mér­tékegységrendszer, amelyről az 1962. évi 35. számú törvény és az 1963. július 1-től érvényben levő, az Állami Szabványügyi Hivatal CSN 0113000 számú szabványa intézkedik. 1973. jú­lius 1-én lépett érvénybe a CSN 011301 számú szabvány, mely a műszaki és tudományos élet fogalmait, azok rövidíté­seit és a cseh és szlovák szó- használatot rögzíti. Az „SI“ mértékegységrend- ■,zer három fő mértékegység- osztályt különböztet meg: 1. alapegységek, 2. kiegészítő egységek, 3. származtatott egy­ségek. Az alapegységek sorrendben a következők: hosszúság (mé­ter), tömeg (kilogramm), idő (másodperc), elektromos áram­erősség (Amper), hőmérséklet (Kelvin), fényerősség (kande- la). Két kiegészítő mértékegy­ség létezik, az egyik a jól is­mert síkszög a radián (rád), a másik a térszög egysége a steradián (sr). A származta­tott egységek népes csoportjá­ról a későbbiekben még szó­lunk. FÜRI BÉLA Folytatás: II. Az alapegységek gyakorlati érvényesítése Víz és az emberiség Az emberiség évi víz­szükséglete mintegy há­romezer köbkilométer, ami az ezredfordulóra megkétszereződik. A talaj mellett a víznek van a legjelentősebb szerepe az élelmiszertermelésben. Egy kilogramm szerves anyag (száraz anyag) megtermeléséhez mintegy 500 liter viz szükséges. A világon körülbelül 200 millió hektárt öntöznek és további 500 millió hektár alkalmas öntözés­re. Egy tonna hús előál­lításához tiz köbméter víz szükséges. Rohamo­san nő az ipar vízigénye is. Például az élelmiszer- iparban 100 liter sör elő­állításához 1—2 ezer li­ter, egy tonna cukoréhoz 120 ezer liter vízre van szükség. Még kedvezőtle­nebb a helyzet a vegy­iparban, amely egy ton­na műanyaghoz 750— 2500 köbméter vizet használ fel. Annak elle­nére, hogy a Föld víz­készletét 1,5 milliárd köbkilométerre becsülik, a jó minőségű víz bizto­sítása mind nagyobb gon­dot jelent. Az Ejpovicei Bányaipari Vállalat dolgozói 10 év alatt tfibb mint 600 BS—6-os gyorsszárítót készítettek a Promill francia cég szabadalma alapján. A gyorsszárítókat a hazai mezőgazdasági vállalatokon kívül bulgáriaiak is vásárolják. Az idén további 6B ilyen gyorsszárítót gyártanak, s elkészítik a háromszor nagyobb teljesítményű BS—18 E gyorsszárító első 12 példányát. A 4. ne­gyedévben megkezdik továbbá a BS—6 M mozgó gyorsszárító első próbasorozatának gyártását, amely állati ürülék feldolgozá­sára alkalmas. A felvételen Vlastimil Brada mérnök a szárítók tartozékait, a takarmánydarálókat ellenőrzi a szállítás előtt. A CSTK felvétele Alkoholista-próba Eddig nem volt lehetőség rá, hogy az alkoholizmust ko­rai szakaszában felismerjék az orvosok. New York-1 kutatók most olvan egyszerű eljárásról számoltak be, amellyel ez az alkoholista vérének fajlagos eltéréséből megállapítható. Az amerikai orvosok felfedezték, hogy az alkoholisták vé­rében más az alfa-aminovajsav és a többi amlnosav aránya, mint rendesen. A többlet pontosan kétszeres, és az ered­mény szempontjából közömbös, hogy az alkoholistának már van-e májkárosodása, továbbá, hogy közvetlenül a vizsgálat előtt vagy korábban fogyasztott-e alkoholt. Azoknak a kí­sérleti személyeknek a szervezetében, akik naponta 50 grammnyi vagy ennél kevesebb alkoholt fogyasztottak, nem észleltek eltérést, Az új eljárásnak nagy előnye, hogy min­den kórház, amely aminosavelemző készülékkel rendelke­zik, elvégezheti a vizsgálatot. „Beszélő“ autópályák A Német Szövetségi Köztársaság egyik betonelemgyárá- ban olyan autópálya-betonelemet dolgoztak ki, amelybe finom hosszanti barázdák vannak bemaratva. E hosszanti barázdáknak a hanglemezekéhez hasonlóan akusztikai in­formációátvivő funkciójuk van: bonyolult közlekedési hely­zetben hangos tanácsot adhatnak a gépkocsivezetőknek. Az autók kerekei a lemezjátszók tűjéhez hasonlóan leta­pogatják ezeket a barázdákat. Egy-egy betonleunezen száz párhuzamos barázdát alakítanak ki. A barázdák rezgésbe hozzák a kocsik kerekeit, amelyek azután a jármű karosz- szériájának adják át a rezgéseket. Az utastér tágas rezo- náló tere tiszta hangjelekké alakítja át a rezgéseket. A hangerő olyan nagy, hogy túlszárnyalhat minden más jár­műzajt. A bonyolult autópálya-kereszteződések előtt beépí­tett „beszélő“ autópálya-elemek fontos felvilágosítást kö­zölhetnek a járművezetőknek. A jármű sebességétől függően magas női hangon vagy mély basszusban közölhetik pél­dául: Köln felé a következő elágazás. Az olasz autósztrádák igazgatósága behatóan érdeklődik a „beszélő“ autópálya­elemek iránt, mert hangos hirdetéseket szeretne létrehozni, és ezzel az extrabevétellel esetleg elkerülhetnék az autó­pálya használati díj tervezett jelentős emelését. A lítium fényes karrierje Jelenleg körülbelül ötmillió kílogrammnyi lítiumot ter­melnek a világon évente. A könnyű alkálifémre eddig el­sősorban az üveg- és kerámiaiparnak volt szüksége, de használják a lítiumot a kenőanyagok, gyógyszerek, továbbá az alumínium előállításához is, valamint katalizátorként a gumiiparban. A lítiumszükséglet jelentős növekedésére számítanak a szakértők a villanyautóban használható lítium- kéntelepek elterjedésvei. Szakértői becslések szerint év­ezredünk végére egymillíárd kílogrammnyi lesz a világ évi litiumszükséglete. Messze nagyobb mennyiségű lítiumra lesz szükség az irányított magfúzióhoz, ha addig sikerül a termonukleáris erőműveket létrehozni. Lítiumból ugyanis tríciumot lehet előállítani, de nukleáris tüzelőanyagként a lítium is legalább háromezer kilowattóra energiát adhat grammonként. Ennek következtében olyan lítiumkészleteket is érdemes lesz majd kiaknázni, amelyeknek kitermelését napjainkban teljességgel gazdaságtalannak tartják. A lézer és a termonukleáris szintézis Az energetikai problémák megoldásának egyik legfonto­sabb útja a termonukleáris szintézis megvalósítása. Nyiko- laj Baszov akadémikus, a moszkvai Lebegyevről elneve­zett fizikai kutatóintézet veze­tője már 1961-ben kifejtette azt az elgondolását, hogy a lé­zersugarat fel lehet használni a hatalmas energiaforrást alko­tó termonukleáris reakció be­folyásolására. Így jött létre az a tudományos program, amely később a lézersugaras termo­nukleáris szintézis elnevezést kapta. A kutatók a lézersugár egy csodálatos tulajdonságát használták fel, nevezetesen azt, hogy igen kicsi anyagrészecs­kékre lehet a sugarakat irá­nyítani. Az úgynevezett termo­nukleáris céltábláról van szó. Ez magában foglalja a termo­nukleáris üzemanyagot, a deu­térium és tritium keverékét. A lézersugár impulzusának hatá­sára létrejönnek azok a felté­telek, amelyek esetén végbe­mehet a termonukleáris reak­ció: a több tízmillió fokos hő­mérséklet és az üzemanyag megszilárdulása, amely több százszorosán felülmúlja a szi­lárd testek sűrűségét. Jelenleg a Moszkvai Fizikai Kutatóintézet laboratóriumá­ban hatalmas impulzuslézerek­kel, többek között jódlézerrel folytatnak kísérleteket. Az utóbbi években végzett munka lehetővé teszi, hogy a termo­nukleáris reakció küszöbérté­kének elérése már a közeljö­vőben megvalósítható legyen. A tudós Gauss Ez évben ünnepli a művelt világ Kari Friederich Gauss (1777), a kiváló fizikus és matematikus születésének 200. évfordulóját. Gauss a fizika és a matematika na­gyon sok szakterületén alkotott maradandót. Munkássá­ga alapvetően befolyásolta a matematikában az algebra, a számelmélet, a matematikai analízis és a geometria fejlődését. A fizikában ő a megteremtője a potenciál- elméletnek és a mágnesesség elméletének. Jelentősek a csillagászatban elért eredményei. E területen főleg az égitestek mozgásával foglalkozott (ő vezette be a fizi­kában a tömegvonzási állandót, melyet Gauss-féle állan­dónak is neveznek). Az ő nevéhez fűződik a CGS (centi­méter, gramm, saekunda) mértékegység bevezetése, me­lyet az Sí mértékrendszer megjelenéséig használtak a fizikában. További fontos munkája a mérési hibákkal terhelt mérési eredmények feldolgozásáról szóló ún. ki­egyenlítő számítások elméletének kidolgozása. K. F. Gauss, aki kétségkívül kora legkiválóbb matematikusai és fizikusai közé tartozott, Göttingenben volt egyetemi tanár. Bessel és Schumacher közreműködésével megszer­vezte a Föld geometriájának és a Föld mágneses meze­jének a mérését. Több elméleti, tudományos és kísér­leti munka szerzője, melyek a mai napig nem vesztet­tek jelentőségükből. (Fü) VIII. 21. 16 ÚJ SZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents