Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-21 / 34. szám
„A munkacsoport tagjai példás helyetállásukkal és a feladatok hiánytalan teljesítésével már nemegyszer bebizonyították, hogy mindig számíthat rájuk az üzem. Nem kis részük van abban, hogy az első félévben 104,3 százalékra teljesítettük bruttó tervünket. A csoport legjobb tagjai január elsejétől versenyeznek a „Szocialista munkabrigád“ címért, és elnyeréséhez a legjobb úton haladnak, öt bronzérmes munkabrigádunk és tizenhat versenyző kollektívánk számára egyaránt példát mutatnak abban, hogy miként kell és lehet következetesen eleget tenni a jelszónak, „Szocialista módon dolgozni és élai“. Ezekkel a szavakkal engedett útnak Ladislav MihalCík mérnök, a Bratislavai Mezőgazdasági Építővállalat plestanyi üzemének igazgatója, hogy felkeressem a közeli Castán épülő tojófarmot és az ott dolgozó munkásokat. * * * Erdővel körülvett, vagy ötszáz méter átmérőjű köralakú tisztás. Az egyik felében alapokat betonoznak, a szemközti oldalon viszont már mind a négy alap épületet tart. Az alapterületükkel közepes nagyságú háztömbnek is beillő létesítmények ezüstösen csillogó fala és a mögöttük körívben húzódó zöld gyűrű érdekes látvány. Az épületek előtt betonút alá lánctalpas egyengeti a talajt. Munkáját egy férfi figyeli, majd int a vezetőnek, álljon meg, hogy megbeszélhessék, hol kell még lenyesni a földből. — ö az, Tóth József, a munkacsoport mestere és a csoport kiváló tagjaiból alakult Csehszlovák-Magyar Barátság Brigád vezetője — mutatja be kísérőm azt, aki az előbb a lánctalpas munkáját figyelte, majd hozzáteszi: — A tizennégy tagú brigád hónapokkal ezelőtt versenybe hívta az üzem szocialista munkabrigádjait és a címért versenyző kollektíváit. Rövid, de annál tartalmasabb felhívás volt ez, hiszsn csak egyetlen dologban javasolta az erők ösz- szsmérését: kik és mennyivel tudják lerövidíteni az átadási határidőket. És — hogy tartalmat is adjanak szavuknak — vállalják, hogy a jövő év májusa, illetve novembere helyett két tojóházat már most augusztusban, a másik kettőt pedig szeptemberben átadják. — Nem volt kockázatos közel egy évvel előbbre hozni az átadás határidejét? — Ha jó munkatársakkal dolgozik az ember, ez is lehetséges. A brigádtagok vállalását a csoport többi tagja is támogatta, miközben többen sikeresen letették a „felvételi vizsgát“, és így a brigád már a közeljövőben mintegy húsz taggal bővül. Bemegyünk az első tojóházba, amely már teljesen kész. Zuber László a betonpadló utolsó négyzetméterét egyengeti. Ezzel az építők számára Itt elfogyott a munka. — A csoport legrégibb tagja. Hatodik éve dolgozunk együtt, azóta, hogy Csehországba mentünk — mutatja be a brigádvezető munkatársát, és szavai nyomán felidéződik az 1971-es •5v. Az üzem a chomutoví járás Místé községében épített tehénfarmot. Az építők első csoport- * ja Tóth József vezetésével indult útnak, azzal, hogy egy hónap elteltével további kollektíva cseréli fel őket. — Az egy hónapból közel hat év lett. Havonta egyszer jöttünk haza, Bratislaváig repülőgéppel, onnan pedig különjáratú autóbusszal, — emlékezik Zuber László, majd a brigádvezető még hozzáteszi: — A munka szempontjából nem lett volna jó, ha a csoportok havonként váltakoznak. Vállaltuk, hogy mindvégig maradunk. Lényegében ott kezdett eggyékovácsolódn’i a mi közösségünk, ott lett napjaink elengedhetetlen tartozéka mindaz, ami ma is összetart bennünket. Felváltva mondják el; a munkafeladatok hiánytalan teljesítésén túl nagy dolog volt, hogy hétszáz kilométerre az otthontól is képesek voltunk beleilleszkedni az ottani közösségbe. A falu lakosai befogadták őket, aminek érdekében természetesen maguk is sokat tettek. Például a választási program keretiében felépített tüzoltószer- tár is az ő szorgalmukat dicséri. Jelenlegi munkahelyükön egy éve dolgoznak, de már régebben felvették a kapcsolatot a Castái Hnb-vel. Segítettek rendbe tenni a pllai emlékmű környékét, és vállalták, hogy munka után felépítik a falu választási programjában szereplő tornatermet. ÉRVÉNYESÜL A ZLOBIN-MÓDSZER Kimegyünk a szabadba, és a kazánház felé vesszük utunkat, ahol Szabó Dezső vezetésével a kőművescsoport dolgozik. Toronyiránt haladunk, nem kell betöltetlen gödröket, sem maradék homok- vagy sóderrakásokat kerülgetni. Sehol egy eldobott tégla vagy deszkadarab, amiben megbotolhatna az ember. Észrevételem ne Otto Vese- ly, az üzem gazdasági osztályának vezetője ad magyarázatot. — A csoport kötelezte magát, hogy a Zlobin-módszar szerint fog dolgozni. Ez ilyen jellegű építkezésen a határidők bi gombnyomásokkal a cementet és a sódert ereszti a vízbe, azt, amit a fél emelettel magasabban ülő kollégája, Sza- lay Lajos már korábban — és ugyancsak gombnyomással — elkészített a gyüjtőkosárba. Közben eltelik vagy másfél perc, és egy negyedik gomb megnyomásával már a kész betont ereszti a keverő mellett álló autóba. Mire véget ér a műszak, 120—130 köbméter betont kevernek be ketten. — Szép mennyiség, és műszak végére bizony elfárad az ember. Elsősorban nem is fizikailag, hanem szellemileg, hiszen a gombok nyomogatása közben állandóan figyelni kell a műszereket. — Hallottam, az elmúlt szombaton és vasárnap is dolgoztak. — Késtünk a vízvezetőszerelők miatt, be kellett hozni a lemaradást, hát maradtunk. — Nős, három gyermek édesapja. Ilyenkor mit szól a család? — Megértik. A gyerekek nehezebben, hiszen csak nyolc-, hat- és négyévesek. Ogy tudják, apu most nem jöhetett, dolgoznia kellett. És ez a való igazság. A brigád az brigád, szavunkat adtuk, be kell tartani. Nagy dolog az idő előtti átadás, úgy tudom, még jutalomkirándulásra is elvisznek bennünket. — Ezért bővítjük a brigádot — mondja a vezető, miután ismét a földön vagyunk. — A Munkában a kőmű vese söpört EMBEREKET FORMÁLÓ KÖZÖSSÉG betartását, a gépek maximális kihasználását, az anyagtakarékosságot, a jó minőséget, a balesetmentes munkát jelenti, s e követelmények megtartásának a rend lényeges előfeltétele. Bizonyságul GaSpar Valko építésvezetővel kinyittatja a raktárakat. Valamennyiben példás a rend, az egyes építőanyagok küldetés és nagyság szerint csoportosítva sorakoznak egymás mellett. — Itt keresgélés nélkül megtaláljuk azt, ami kell, és kint ugyanez a helyzet — mutatja az építésvezető az előírások szerint összerakott téglarakásokat, csöveket és az építéshez szükséges egyéb dolgokat. Angyal Albert kőműves mintha csak igazolni akarná az építésvezetőt, elsősorban a csoport tagjainak szorgalmát dicséri. Amikor Csehországba ment a csoport, kilépett az üzemből, és most, hogy visszajöttek, ő is megtért a régi kollektívához. — Túlságosan messze volt az, olyan hosszú időközökre nem tudtam elszakadni hazulról. Most visszajöttem, mert jó a kollektíva, megértjük egymást, és mi tagadás benne, itt a keresetem is nagyobb. — Miért? A normák mindenhol egyformák!... — Azok igen, de az emberek nem. Itt mindenki végzi a munkáját. Nem kell anyagra várni, s ha falazni kezdünk, nem kell az alapozók hibáit javítgatni, mert minőségi munkát végeznek, és az sem mellékes, hogy rendcsinálásra 9em megy el egy félnap, mert az egyik munkacsoport mindig rendben adja át a helyet az utánajövőnek. a brigád hírneve KÖTELEZ Méterekkel tovább és vagy másfél emeletnyi magasan a betonkeverő kabinjában beszélgetek Kovács Istvánnal, a brigád egyik legfiatalabb tagjával. Közben szorgalmasan nyomogatja a különböző színű gombokat, és elmagyarázza, hogy az első gombnyomásra meghatározott mennyiségű víz ömlik a keverőtartályba. Továbkollektíva ereje, az összttarto- zás gondolata szinte átformálja az emberek gondolkodását. A MUNKÁBAN ÉS A MUNKA UTÁN Keskeny betonút húzódik a fák között, mindkét oldalát nyíló virágok szegélyezik. Az egyik helyen kis tisztás van a fák között, hosszú asztallal és két paddal. — Esténként itt sörözgetiink. közben szól a rádió, sőt még dalolgatunk is, ha népi zenekarunk tagjainak muzsikálni van kedve. — Népi zenekar? ... — Négyen vannak. Farkas Mátyás és János, Csukárdi Rudolf és Molnár Gyula. Ha nem fáradnak el nagyon a munkában, esténként elszórakoztatnak. Ha pihenni akarnak, marad a televízió, sakk vagy egyéb társasjátékok. Esetleg egy jó focimérkőzés. Látja, még futballpályánk is van. Az a lényeg, hogy szeressenek itt az emberek. Munkaidőben, mert értelmét látják igyekezetüknek, és munkaidőn túl, hogy ne járjanak el feleslegesen a faluba. Visnyei Gyulával, a csoport ácsmesterével , találkozunk. Ebédről jön. — Ízlett? — Kitűnő volt, csirkepaprikás. — Mi lesz a vacsora? — Talán pörkölt, de ezt még meg kell baszélni a többiekkel. Ha megyegyeztünk, összeadjuk a pénzt és a hozzávalót, majd valakit kijelölünk, aki megfőzi. Tegnap gombát vacsoráztunk. Az út a munkásszállásra vezet, a folyosón az első szoba a brigádvezetöé. Terített asztal, az éjjeliszekrényen frissen szedett virág, rádió, az ablak melletti sarokban a padlótól a mennyezetig érő virágtartó, tele virágokkal, a szemközti sarokban hűtőszekrény, a falakon képek. — A többi szoba is hasonló — feleli meglepetésemre. — öt -hat évig maradunk e helyen, nagyon fontos, hogy itt, az erdő közepén is mindenki otthonosan érezze magát. EGRI FERENC Betonkeverés gombnyomásul. A mtszerek előtt Kovács István Küldetés és nagyság szerint összerakott építőanyagok (A szerző felvételei) Tőth József (jobbről) és Gaipar Valko
