Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-14 / 33. szám
Az igazgató fáradtan, rosszkedvűen tér haza. — Hogy érzed magad, drágám? — kérdezi a felesége. — Ne is kérdezd, rettenetes nehéz napom volt! Az a pasas, akin ki szoktam' tölteni a mérgemet, megbetegedett, és nem jött munkába. e Az állatkertben egy hölgy megkérdi a gondozót: — Kérem szépen, ez az elefánt him vagy nőstény? — Érdekes —, felel az ápoló —, ez a kérdés eddig csak az elefántokat foglalkoztatta ... • Egy vallásos fiatalember gyónik: — Nemrégen szolgálati úton voltam. A szállodában csak kétágyas szobák voltak. Amikor a szobámba léptem, akkor vettem észre, - hogy az egyik ágyon már fekszik egy fiatal nő. Ezért beültem a fotelba, és egész éjszaka ott ültem. Vétkeztem, atyám? — Nem, nem vétkeztél, fiam. De azért azt tanácsolom neked, hogy igyál meg egy vödör vizet. — Miért egy vödör vizet? — Ez az a mennyiség, amennyit egy ökör megiszik ... 9 — Már volt ezzel a kutyával kiállításon? — Nem. Nem ért a képekhez. Anélkül, hogy ügyet vetne a háziasszony tiltakozására, a porszivóügynök benyomul a lakásba. Egy zacskónyi szemetet szór a szőnyegre, ráürlti a hamutartó tartalmát is, majd közli: — Asszonyom, ezt az egészet a maga szeme láttára megeszem, ha a mi porszívónk két perc alatt nyomtalanul nem távolítja el. — A nő kifelé indul. — Hova tetszik menni? — Hozok evőeszközt magának. Nálunk ugyanis még nincs bevezetve a villany. .© — Honnan vesz ez a Jenő annyi pénzt italra? Egyfolytában részeg! — Nem tudod? Alkoholellenes plakátokat fest. Két lány beszélget: — És szerinted a te Pistádnak komoly szándékai vannak? — Biztos! Tegnap este felhívott hozzájuk, hogy bemutasson a szüleinek. — Hogyan fogadtak? — Sajnos, nem voltak otthon. Egy amerikai könyvkereskedésben a vevő így kér könyvet: — Szeretnék venni egy olyan könyvet, amiben nincs sem gyilkosság, sem szex. — Akkor vegyen kérem egy menetrendet... e A feleség szidja a férjét: — Elemér, már megint megittál három üveg sört! Hiszen tudod, hogy az orvos megtiltottál — Talán csak nem akarod, hogy szomjan haljak, csak azért, hogy egy pár évvel tovább éljek?! — No, barátom, hogy tetszik a házasélet? — Ne is kérdezd! A kutyánk már megszökött *.. VIII. 14. 19 AKTAGYÁRTÁS — ... majd kalapáccsal a szög fejére ütünk ... Kesztyűs Ferenc rajza Az osztályfőnöki órán a tanítónő feladatul szabja a nyolcéves gyerekeknek, rajzolják le, mik akarnak később lenni. Amikor béadják a rajzokat, van rajta betegápoló nővér, űrhajós, tűzoltó, van, aki mozdonyvezetőt rajzolt le. Egy kislány azonban üres lapot ad be. — Te nem tudod, mi akarsz lenni, ha felnősz? — De igen. Férjhez akarok menni. Csak azt nem tudom, ezt hogyan rajzolják le. 9 Anyu, mit jelent az, hogy elmélet és gyakorlat? — Amikor apád este elmegy egy félórára az az elmélet, és amikor ,éjfél után hazatér, az a gyakorlat. © Kérdi az egyik gengszter a másikat: — Mit olvasol az újságban? SZÖVEG NÉLKÜL (Eulenspiegel) Az ejtőernyős hazajön szabadságra. — Én azzal az ejtőernyővel nem ugranék a világ minden kincséért sem! — mondja neki az anyja. — Én meg nélküle nem ugranék a világ minden kincséért sem! — felel a fiú. — Kritikát a legújabb bűntényemről. © A házastársak veszekednek: — Ügy beszélsz, mint egy idióta! — Csak azért, hogy megérts. — Felháborítói Már több mint fél órát késünk! — Nyugalom, a jegy három napig érvényes. Elek Tibor rajza — Kérlek szépen, honnan van neked ez a fényűző, igazgyöngy nyakéked? Még sohasem láttam!. — Hiszen csak tegnap óta van — feleli az asszonyka —, az autód hátsó ülésén találtam. Egy szélhámos olvassa az újságban, hogy valakit ártatlanul ítéltek el. Elgondolkozik, aztán megszólal: — Ez velem nem történhet meg. JURIJ PROKOPENKO ŐSZINTESÉG A levél az újság „Szóvá tesszük“ rovatának volt címezve. A levélíró húsz oldalon becsmérelte a pirotechnikai termékeket gyártó vállalatot. Borús képet vázolt fel. Először: a gyár csupa selejtet termel. Másodszor: a munkafegyelem a nullával egyenlő. Harmadszor: a gyárban elburjánzott a bürokrácia, a kritika elfojtása, a csalás, a pazarlás, a komaság-sógorság ápolása és a könnyelműsködés. Ha hinni lehet a levélírónak, a gyár vezetősége szemet hunyt a lógások, italozások, az anyagpazarlások felett, és szinte atyailag támogatta a naplo- pókat és a talpnyalóknt. — Ha ennek a tizedrésze igaz, akkor is fognom kell a jegyzettömbömet, és rohanni abba a gyárba! — kiáltottam. Mielőtt azonban ezt tettem volna, elhatároztam, hogy a levél íróját meghívom a szerkesztőségbe. Mert hát az írás az csak írás, de a szemtanú elbeszélése, az élő szó számunkra, újságírók számára a legfontosabb. A levélíró szolid embernek látszott. Vádaskodása min- I den egyes pontjának megindokolására olyan alaposan felkészült, mintha legalábbis doktori disszertáció megvédéséről lett volna szó. Az asztalra egy csomó papirost, iratköteget, füzetet rakott ki. Egy órába sem telt és látogatóm meggyőzött arról, hogy a gyárban uralkodó állapotokról valóban írni kell a „Szóvá tesszük“ rovatban. — Mondja kérem — kérdeztem a levélírótól —, mi a fő oka mindezeknek a hiányosságoknak? — Az igazgató! — vágta rá a látogatóm. — ö az oka minden rossznak. Ű egy semmirekellő vezető, aki már rég elvesztette a felelősségérzetét. — No de az igazgatón kívül más bűnösnek is kell lennie. Mit csinál például a szakszervezeti bizottság? — Fél — mondta kissé halkabban a levélíró. — De hát ez egyszerűen nevetséges. — Ha önnek nevetséges, csak nevessen, de a gyár dolgozóinak nincs kedvük nevetni. Mert az igazgató dönt a prémiumokról, a túlórákról, a túlórák kifizetéséről, a lakáskiutalásokról. Csak azt tudom mondani: le kell váltani az igazgatót. Csakis akkor lesz majd rend a gyárban. Mindenki megkönnyebbülten sóhajt majd fel. — ön is? — Természetesen. — önnek mi a beosztása? — Én vagyok az igazgató. — No de ... — Igen, a gyár igazgatója vagyok. Remélem, hogy minden kételkedés nélkül fogadja mindazokat az adatokat, melyeket a gyárban uralkodó hiányosságokról és hibákról mondtam. — Legyen nyugodt, a „Szóvá tesszük“ rovat számára én mindezt megírom. Azonban mégis furcsa egy kicsit, hogy ezt ön indítványozza. — Szóval, ön a szavát adja, hogy ezt megírja? Nagyszerű! Akkor hát egészen őszinte leszek. Ha a cikk megjelenik, engem egész biztosan leváltanak. És törni fogják a fejüket, hová nevezzenek ki. ön talán tudja, hogy járásunkban nem a legrózsásabb a helyzet a szakképzett vezetők számát illetően... A jövő hónapban nyugdíjba megy a sörgyár igazgatója. És az csak természetes, hogy majd engem neveznek ki a helyére. A sör pedig — egészen problémamentes gyártmány. Mert hát, ugye, a sörgyártás mégse pirotechnika! SÁGI TÓTH TIBOR fordítása
