Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-08-14 / 33. szám

Kilencen a csilizközi egészségügyi központ alkalmazottai közül. Az első sor­ban balról jobbra: dr. Simon Dezső, dr. Fegyveres Margit, Lacza Rozália, Pa- tassy Anna, Simon Ágnes, dr. Jaroslav Vareőka. Hátsó sorban: dr. Csapiár László, KoStál Ilona, PhDr. Fegyveres Ödön A mikor beléptem Csilizköz ú] egészségügyi központjának ka­puján, önkénytelenül is felvil­lantak emlékezetemben az ötvenes, hatvanas években uralkodó állapotok képei. A vidék egészségügyi ellátásá­nak színvonala bizony nagyot emel­kedett azóta. A legszembeötlőbb vál­tozás az egészségügyi központ épüle­te, amiben 1970 óta folyik a rendelés. Balony és Csilizradvány (Cilízská Radvaft] között épült fel, a két falut összekötő útszakasz mentén. A táj­egység hét falujának betegeit látja el. Ahányszor erre jártam, mindig örömmel állapítottam meg, milyen szép, mutatós épülettel gazdagodott Csilizköz. De nemcsak maga az épü­let Impozáns, hanem a közvetlen kör­nyéke is ápolt, rendezett. Az egész­ségügyi központ jobb- és balszárnya közé hangulatos udvar ékelődik, virá­gokkal, árnyas fákkal. A baloldali szárnyban rendelnek a belgyógyászok és a fogorvosok. Elő­Dr. Fegyvere« Margit gyermekorvos egyik páciensével Dr. jaroslav VareCka fogorvos ás Lacza Rozália egészségügyi nővér rendelés közben (Gyökeres György felvételei) szőr oda mentem be. Világos, tágas váróterem fogadott. A kulturált körül­mények láttán újra felidéződtek em­lékeim. Kissé szorongva gondoltam vissza azokra az időkre. Hajdan én is itteni lakosként órák hosszat, sokszor ötvened magammal tolongtam az egyetlen rendelő szűk, levegőtlen vá­rakozójában, reménykedve, hogy ta­lán rám kerül a sor. Visszapillantás Akkoriban Dr. Rényi Zoltán — ma nyugdíjas orvos — látta el egész Csi­lizköz betegeit. A rendelő egy balonyi családi házban volt, később átköltöz­tették az átépített csendőrlaktanyába. Orvosnak, betegnek egyaránt nagyon nehéz volt itt a dolga. Rényi doktor 1953-ban került Csilizközbe, méltán megérdemli az elismerést azért az ön­feláldozó munkájáért, amit ilyen mos­toha körülmények között, de jól és lelkiismeretesen végzett az egészség­ügy terén. Nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy idejövetele előtt gyakran volt orvos nélkül a körzet. Egymás után hagyták el az orvosok Csilizközt. Egyikük sem tudott itt gyökeret ver­ni. Ha az okot keressük, azt hiszem, jó helyen járunk, ha arra hivatko­zunk, hogy nagyon nehéz feladat volt itt orvosnak lenni. Hiszen egyedül kellett ellátnia Balony, Csilizradvány, Medve (Medvedov), Szap (Palkoviőo- vo), Nyárad (Topolovec), Kulcsod (Kluőovec) betegeit. „Így volt ez a háború előtt is“ — mondhatnák sokan. — Igen ám, de az orvosi kezelés akkor még nem volt ingyenes. így aztán az általam csak hallomásból ismert Angyal, majd ké­sőbb Goldberger doktor úrnak alig volt néhány betege naponta. Nagyon sokan nem engedhették meg maguk­nak a gyógyulás luxusát. Pedig le­gendák keringtek a két orvos ember­ségéről. Mondják, ha valaki nagy ba­jában hozzájuk fordult, akkor is meg­vizsgálták, ha nem tudott fizetni, s ha módjukban állt, másként is segítettek rajta. Csak azt nem értem, mfért nem éltek többen ezzel az emberség­gel ...? Amint a felszabadulás után szocia­lizmust építő hazánkban ingyenessé vált a gyógykezelés, megsokasodott a magukat győgyíttatók száma is. Ré­nyi doktort azonban nem riasztotta el a meghatványozódott munka, pedig volt úgy, hogy százhetven beteget kellett ellátnia naponta. Munkáját csak most tudjuk igazán értékelni, amikor látjuk a különbséget az ak­kori és a mostani viszonyok között. A megváltozott körülmények Az új egészségügyi központban hat orvos rendel Dr. Jaroslav Vareőka ve­zetésével. Ö a Bratislava melletti Cseklészről (Bernolákovo) származott át Csilizközbe. Amikor 1958-ban elvé­gezte az egyetemet és ledoktorált, há­rom helyet is felkínáltak neki. Nagy- megyer (Calovo) mellett döntött, mert ez volt a legközelebb a szülő­falujához. Itt viszont nem kapott szol­gálati lakást, csak Balonyon, ezért el­fogadta az itteni állást. Azóta meg­szokta és megszerette a falut, bete­geitől magyarul is megtanult. Viszon­zásul szeretetet és megbecsülést kap tőlük. Munkájában áldozatkész segí­tőtársa Lacza Rozália egészségügyi nővér. Nemrégen további fogorvost kapott a körzet Dr. Horváth Ferenc személyében, aki mellett Bereczky Emerencia dolgozik. A belgyógyászati rendelők előtt hosszan várakoztam. Meglepett, mi­lyen sokáig tart egy-egy beteg kivizs­gálása. A kint várakozók azonban egy cseppet sem zúgolódtak emiatt, mert tudták, ha rájuk kerül a sor, ők is ennyi figyelemben részesülnek. A belgyógyászati teendőket két or­vos: Dr. Csapiár László, és Dr. Simon Dezső látja el. Mellettük Kostái Ilona és Simon Agnes egészségügyi nővé­rek teljesítenek szolgálatot, összegez­ve a két orvosi rendelőben tett láto­gatásom tapasztalatait, megállapíthat­tam, hogy az orvosok alapos szaktu­dásukon túlmenően még végtelen tü­relemmel és közvetlenséggel is kár­pótolják betegeiket a várakozásért. Gyógyítás és megelőzés Az itteni orvosok munkája nem­csak a betegek gyógyítására terjed ki, hanem a baj megelőzésére és az ellenőrző vizsgálatok elvégzésére is. Minderről a régi, mostoha körülmé­nyek között szó sem lehetett. Simon doktor nagy figyelmet szentel a vér­adók toborzásának is. Ennek köszön­hető, hogy ugyancsak szép számmal jelennek meg a csiliziek évente két­szer Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) a csoportos véradáson. Dr. Fegyveres Margit és Patassy Anna nővér munkájának is szerves részét alkotja a környék gyermekei­nek preventív kivizsgálása. Most, nyáridőben a pionírtáborokba utazó gyermekek egészségügyi ellenőrzése adja a munka zömét. A gyógyításon és megelőzésen kívül az ő hatáskö­rükbe tartozik a tanácsadószolgálat is, amelyet az újszülött csecsemők kismamái részére rendszeresen tarta­nak. Dr. Pochmarsky Ervin nőgyógyász hetente kétszer rendel. Méry Mária nővér viszont a hét minden napján itt tartózkodik. Azokon a napokon, amikor nem kell az orvos mellett szolgálatot teljesítenie, azokat a kis­mamákat látogatja, akik közvetlen szülés után vannak. Segítségét főleg azok méltányolják, akik először szül­tek, mert sok hasznos tanáccsal látja el őket gyermekük gondozását illető­en. A sokoldalú egészségügyi gondos­kodásban, amiben a csilizköziek ré­szesülnek, az is figyelemre méltó, hogy saját gyógyszertára van az új központnak. Ezt szintén azok tudják csak értékelni igazán, akiknek egy­kor még aszpirinért is Nagymegyerre kellett utazniuk. Most pedig az orvos­tól kijövet azonnal kiválthatják a gyógyszert Fegyveres Ödön gyógysze­résznél. Mentőkocsija is van a központnak. A vezetője Vida Imre. Az egészségügyi személyzet nagy­része csilizközi lakos, pedig közülük csak néhányan e táj szülöttei. De mert érdemes volt, itt rendezték be otthonukat. Egyesek a központ mel­lett, az egészségügyi dolgozók számá­ra épült háztömbben laknak, mások családi házat építettek. És ez így van jól, mert azok között élnek, akiket gyógyítanak. Jobban megismerhetik betegeiket, de nemcsak őket, az élet­körülményeiket és a családi életüket is. Mindez pedig sokban megkönnyíti az orvos, az egészségügyi dolgozó munkáját. Azt a munkát, amelynek egyetlen célja visszaadni és megőriz­ni az ember legdrágább kincsét — az egészséget. KOVÁCS ELVIRA VIII. 14.

Next

/
Thumbnails
Contents