Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-07 / 32. szám
Török László, a Tornagörgői /Hrhov) Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatója a közelmúltban kapta meg a „Szocialista nevelésért“ kitüntetést. Az érmet a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága adományozta, két évtizednyi pedagógusi és közéleti munkásságáért. A kitüntetett a helyi pártszervezet titkára, aki már beszélgetésünk kezdetén megfogalmazta a riport kulcsmondatait: — Szeretem Görgőt és a görgőie- ket, másutt el sem tudnám képzelni már az életemet. Az itteniek lelkesek, szorgalmasak, kitartóak, és ami a legfigyelemreméltóbb: a ió ügy érdekében össze tudnak fogni. A párt- szervezet, a tantestület, a szövetkezet, a hnb, a CSEMADOK és a község többi szerve, beleértve az iskolabarátokat is, együtt munkálkodik azon, hogy egy-egy létesítmény felépülhessen, egy-egy irodalmi est sikerüljön. A görgöiek kemény emberek; szókimondók, a vezetők nem takargatják egymás hibáit, itt nincs hamis barátsági Kritikusak vagyunk egymással szemben, d.3 ha kell, tudunk együtt dolgozni. Talán éppen ez a siker legfontosabb előfeltételei XXX — Csoltóról származom, gömöri vagyok hát, öt esztendőn át tanítottam szülőfalumban. Görgőre 1963-ban kerültem, régi,, ezernyolcszáz körül épített tantermekben oktattunk, sötétekben és nyirkosakban. Nagyon szerettem volna — s velem együtt a szülők is, — ha új iskolát kap a község. Annál is inkább, mivel gondosan áttanulmányoztam a tanácsülések jegyzőkönyveit, és megállapítottam, hogy évek óta napirendi pontként szerepelnek benne az új iskola építésére vonatkozó javaslatok. Oj iskolát a szomszédos község kapott, de nem adtuk fel a harcot, és ennek köszönhetjük, hogy nálunk is lerakták az új épület alapjait. Emlékszem, egy hónap alatt kellett a tervet az illetékesek asztalára ten: nem; a Stará Eubovfta-i járásba autóztunk, egy Űdol nevű, ukránok lakta falucskába, hogy megszerezzük a típusiskola tervrajzát. Átjutottam minden akadályon: a szepsi Szolgáltató Üzem vállalta a munkát, mi biztosítottuk a kőműveseket, és a „mű“ egy szép napon elkészült. Hálásak vagyunk a járási nem-' zeti bizottság iskolaügyi osztályának a mindenkori támogatásért, nem felejtjük az illetékes szervek segítségét. Nagyon lelkesek voltak persze a helybeliek is, és — mint naponta tapasztalhatják — megérte. Gyermekeik — számszerint hatvannégyen — korszerű iskolában gyarapítják tudásukat, tágas tantermekben, a legmodernebb segédeszközök felhasználásával. Saját éttermünk, ragyogó emlékszobánk van, pedig itt „csak“ az alsó tagozat, az első négy évfolyam oktatása-nevelése folyik! Vannak jó szavalóink, énekeseink, zenészeink, sportolóink, rajzolóink, a pionírcsapatunk pedig elismerő oklevelet kapott a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságától. A görgöiek zöme itthon, a szövetkezetben keresi meg kenyerét. A szövetkezet az élvonalbeliek közé tartozik a járásban, az állattenyésztésben talán az ország egyik legjobb eredményét érték el szakembereink: a borjúállományban csak 0,3 százalékos a veszteség, jóval alacsonyabb, mint az országos átlag (az hat százalék körül mozog). Nemrég készült el a „Fehér ház“, a szövetkezet központi épülete, itt étkeznek a tagok. A szülői munkaközösség az iskola minden rendezvényét támogatja, egymással versenyre kelve dolgoznak a szülők. A hnb időnként kis helyi közlönnyel lepi meg a lakosokat, s örömmel mondhatom, élénk művelődési élet folyik nálunk. Községünk már-már nevezetes arról, hogy időnként vetélkedőket rendez a művelődési házban (időseknek, fiataloknak egyaránt) irodalomról, néprajzról, történelemről. A résztvevők és a népes hallgatóság szinte játszva ismerkednek meg íróink életével, történelmünkkel s közelmúltunk nevezetesebb eseményeivel. Nemrég a „Viharsarokénak nevezett községek (Almás, Jablonec, Kört- vélyes és Görgő) képviselői mérték össze tudásukat egy izgalmas estén. Volt már pogácsasütő- és borkóstolóversenyünk is. Szép hagyománya van itt a dalolásnak, a görgöiek — a kicsik is, meg a nagyok is — szeretnek énekelni, énekkaruk gyakran fellép a község határain túl is. Nem állítom, hogy nekünk minden mindig sikerül; vannak nehéz óráink, nehéz napjaink nekünk is, de ha szükséges, összefogunk, s akkor nem maradhat el az eredmény. Jó példa ennek igazolására maga az iskolaépület, amely közös erőfeszítésünk kézzelfogható eredménye, s amely naponta szolgálja a jelen, de legfőképpen a jövő ügyét. XXX Az ezerháromszáz lakosú község a Pelsőc (Plegivec) és a Szilice (SiliA kitüntetett igazgató — tanítványai körében A helyi citerazenekar három tagja ca) felől idehúzódó hegyek, a görgői fennsík alján terül el, szinte beleépülve a történelembe. A monda szerint a Galamboskőnek nevezett szikla mentette meg a menekülő IV. Bélát, aki a tatárok elől futva, itt lelt tojásokkal csillapította éhét. A nem mindennapi látványosságokat kínáló hegyvidék valósággal szikrázza magából nyelvünk ékszereit: Asszonylyuk, Ördöglyuk egy-egy barlangnyílás neve, feltehetően évszázadok óta már, mint ahogyan az itteniek szóhasználatában is ezüsthajú halként villan meg a „kalka“, a „röm- pöly“, a „godolya“. (A kalka teliholdat, a römpöly űrmértéket — kb. három decit —, a godolya egrest, büszkét jelent.) A község a Kosice felé vezető műút baloldalán csillog a fényben, mint valami ékszerdoboz. Az út jobb oldalán halastó „aranypénze“ csillog, mögötte és mellette a hires zöldségesföld. (A görgői zöldségtermesztés évszázados hagyományokra tekinthet vissza. Kiváló ízű sárgarépa és petrezselyem terem a földben, nem csoda hát, ha még a cseh országrészből is eljönnek érte.) Az erdő tele van ritka vadakkal. (Az igazgató például magakészítette csapdával fogott egy hiúzt, s azt eljuttatta az egyik állatkertnek.) A hegyből alácsorgó, sziklákon és homokon tisztult és szűrt víz olyan ősi tisztaságot ragyog vissza a Fej patak tükréből, • mint földünk folyói, patakjai és tavai az ipar megszületése előtt. Szállítani kellene városainkba az itteni ízes levegőt is, amely percek alatt kiűzi megfáradt testünkből a füstköd okozta bódultságot, s megajándékoz a jó közérzet semmivel nem pótolható örömével. XXX A szél, a híres görgői szél befütyül a kéményen, megrázza az ajtókat, megnyomkodja az ablaküveget. — Ö, ez még nem a szél, ez csak az unokája — mondja a házigazda Török László édesanyja. Ha föltárnád az igazi, ha elsüvít a hegyről, kiseperi a palántákat, dughatjuk őket a földbe újra. De a görgőieken nem fog ki az őselem, földjeik termik a zöldséget, a gabonát, a gyümölcsöt. Évszázadok óta fú errefelé a szél, de ők egyre gazdagabbak, egyre erősebbek. Talán éppen azért, mert a jó ügy érdekében mindig össze tudtak tartani. BATTA GYÖRGY Folyik a vetélkedő Egy sérült őzike otthonra talált (Balajti Árpád és Kolár Péter felvételei)
