Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-03 / 27. szám
A kapitány felkapta a fejét és megszólalt. — Készen vagytok? A főmérnök, a navigátor, a technikus és a biológus sorra jelentették. — Minden rendben, kapitány! A kapitány határozott mozdulattal nyomta meg az indítógombot, majd hátradőlt kényelmes ülésében és szemét a képernyőre szegezte, ahol máris villogni kezdtek a visszaszámlálás másodpercei. Zeller, a navigátor, izgalmában hangosan ismételgette a számokat. — Hat, öt, négy, három, kettő, egy, zérus .... Start! A Fregatt elnevezésű űrhajó felderítő kompja elvált a hajótól és elindult az ismeretlen bolygó felé. Az elszakadás olyan finoman történt, hogy a legkisebb rezdülést sem vették észre. Mindez természetesen nemcsak az Agyat dicsérte, hanem fő- programátorát, Zeller mérnököt is. Buda Jani, a biológus, nem is állta nteg szó nélkül. — Csak így tovább, Juro! Legyen a leszállás is ilyen sima ... Zeller meg sem hallotta a megjegyzést, mert teljesen lekötötték a figyelmét az előtte lévő műszerek. A képernyő még mindig sötét volt, még nem sikerült befogniok a bolygót. A navigátor értetlenül megrázta a fejét. — Karcsi, ellenőrizd a megközelítés síkját! — harsant fel a kapitány hangja. Lovász mérnök néhány másodperc múlva már jelentette is. — AZ Agy a megadott síkban tartja a gépet, sző sem lehet tévedésről! — Akkor mi a fene történt, a távolság szerint már öklömnyi nagyságúnak kellene látnunk a célt... — morogta a kapitány, és közelebb hajolt a műszerfalhoz. — Ezer bocsánat — szólalt meg hirtelen a navigátor —, a visszaszámlálás után «Felejtettem átkapcsolni a képernyőt! Parancsoljatok, a cél! A képernyő villant egyet és meg- je'ent rajta a távoli bolygó. Furcsa, vöröses fényben szikrázott, Mintha nem is egy bolygó, hanem egy csillag felé közelednének. — Színkén a normán kívül, megállni! — kiáltott fel hirtelen Ternay, a technikus. — Ostobaság! — rázta meg a fejét a navigátor. — Gyerünk egy kicsit közelebb! — Mehetünk még? — kérdezte a kapitány. — Az Agy szerint még igen! — Álljunk meg, gyerekek — szólalt meg a biológus. — Mi hasznunk lesz abból, ha megint valamilyen kellemetlenségbe kerülünk, mint a múltkor, azzal a hihetetlen gravitációs ciklonnal... — Az mégiscsak különös, hogy ebben a térségben még egyetlen bolygóra sem tudtunk leszállni... — morogta a kapitány. — Lehetséges, hogy ez egy izzó bolygó volna? A csillaga egészen fiatal... — tűnődött a főmérnök. Maid a kapitány felé fordult. — Meg kellene állni, Gyula. Végezzük el ebből a távolságból az elemzéseket. — El kell mennünk a végső határig! — heveskedett Zeller. — Kapitány, vedd át az irányítást, mert az Agy néhány perc múlva leállítja a kompot! — kiáltotta a technikus. — Gyerünk tovább, Gyula — kö- nyörgött a navigátor. A kapitány felemelte a kezét, de még mielőtt hozzáérhetett volna valamelyik irányító gombhoz, a képernyő elsötétedett, és felsüvöltött a vészjelző csengő. Az Agy tompa, fémes hangon jelentette: — Elnézést a zavarásért, igazgató elvtárs, de megérkezett a minisztériumi küldöttség. Autóbuszuk most kanyarodott be az Irányítóközpont elé... — Nyugodj meg, Juro, szedd össze magad! Utasítsd az Agyat, hogy tárolja az iménti kombinációt, ez a tűzbolygó egészen . érdekesnek tűnik ... Munkára, fiúk, mindenki a helyére! Felejtsétek el egy időre a Fregattot. Gyere, Karcsi, ne menjek egyedül ... Az Automatikus Mosógépek Komplexül Automatizált Gyárának igazgatója és főmérnöke elindultak a minisztériumi küldöttség fogadására. 1 2 A küldöttséget a Közlekedésügyi Minisztérium osztályvezetői és főelőadói alkották, élükön magával a miniszterrel. Kalauzaik a Területi Nemzeti Tanács elnöke és néhány vezető funkcionáriusa voltak. Az elnök az az igazgató elé sietett. — Íme, elvtársak, hazánk és Európa egyedülálló gyárának az igazgatója, Vernár mérnök, a műszaki tudományok doktora! — Üdvözlöm önöket, elvtársak! — Úgy hallottam, doktor elvtárs, hogy ön a gyár tervezésében ás részt vett, ugye? — Igen, miniszter elvtárs, valóban így van. A számítógépet kivéve a gyár minden gépét, berendezését tökéletesen ismerem ... — Remélem, azért valaki a számítógépet is ismeri — mondta mosolyogva a miniszter. — Természetesen — nevetett az igazgató —, igazán kitűnő szakemberek vannak a kezem alatt. Itt van mindjárt az egyik, Lovász Károly kandidátus, a gyár főmérnöke! — Örülök a megtiszteltetésnek, miniszter elvtárs .. . — A többi munkatársamat majd a vezérlöteremben mutatom be önöknek. Tessék, fáradjanak utánam! győződhetnek. Főmérnökünk és navigátorunk ... elnézést, programáto- runk!... itt marad a vezérlőteremben, mi pedig elmegyünk és megnézzük közelebbről is a gyárat. Parancsoljanak, erre tessék! — Mégiscsak csodálatos dolog a technika... — morogta fejcsóválva a miniszter. 3 A főmérnök becsukta az ajtót az utolsó látogató mögött és aztán gyorsan a programátor felé fordult. — Láttam a jelzésedet, Juro, mi az, mi történt!? — Az Agy bejelentette a másodfokú katasztrofális helyzetet, mert már csak három napra elegendő pléhünk van ... — Az ördögbe is, erről egészen megfeledkeztem! — vágta magát székbe a főmérnök. — Már megrendeltem neked a kapcsolást a Kohóműbe, bármely pillanatban jelentkezhetnek ... — Már megint az idegeimen cite— Érdekes, én is ezért hagytam abba a munkát — tette hozzá a főmérnök. — Én is! — emelte fel a kezét Ternay. A három férfi tekintete a progra- mátorra szegezödött. Zeller falfehérré válva nézett velük farkasszemet. Aztán lassan, akadozva megszólalt. — Akkor ... akkor valami nincsen rendben, mert... mert én is... már egy órája ... kapacitászavarban vagyok ... — Ne tréfáljatok — ugrott fel a technikus —, hiszen az Agy semmit sem jelzett! Nézzük csak ... hőmérséklet, páratartalom rendben ... frekvencia rendben ... — Ne fáradj — intette le a programátor —, itt valami egészen ínás hiba lesz... — Nem értem... — csóválgatta a fejét a főmérnök. — Mindjárt utánajárok — szűrte a fogai között Zeller és ráhajolt a vezérlőpultra. A főmérnök is felállt és idegesen tett néhány lépést. Aztán mindhárman Zeller válaszát lesték. A jókora csoport az igazgató nyomában betódult a vezérlőterembe. Egyesek szinte megkövültek a meglepetéstől, amikor körülnéztek az irányítópanelokkal, pultokkal teli hatalmas teremben. Lenyűgöző látvány volt. — Ez tehát a gyár lelke? — kérdezte a miniszter. — Inkább csak a koponyája, mert a lelke valahol az Agy blokkjai között bolyong... Hanem, mindenekelőtt engedjék meg, hogy bemutassam önöknek további munkatársaimat ... Zeller Juraj mérnök, számítógépünk programátora ... Buda János mérnök, üzemünk közgazdásza ... és végül, Ternay Miklós mérnök, a gyár technikusa ... — Mindössze öt ember?! — hitetlenkedett valaki. — A többi ötvenezer ugyanis csak lélekben van jelen számítógépünk intelligenciájában — válaszolta mosolyogva az igazgató. — Megnézhetnénk azt a csodálatos masinát is? — kérdezte a tanácselnök. — Mindössze három, szekrény nagyságú fémdobozt látnának, elvtársak. A számítógép fizikai látványa semmit sem árul el képességeiből. Ahogyan az emberek fejébe sem láthatunk bele. Gépünk nemcsak irányítja és ellenőrzi a gyártási folyamat minden elemi lépését, hanem foglalkozik a gazdasági mutatók és körülmények elemzésével is. Mindezt komplex szinten teszi. Ugyanakkor még arra is marad kapacitása, hogy egy-egy ilyen látogatás alkalmával a tökéletes kalauz szerepét is betöltse, aki minden kérdésre szabatos és kimerítő válasszal szolgál. Mielőtt tovább indulnánk, máris tehetünk egy próbát. Mivel gépünket csupán a kezelő személyzet hangjának felismerésére programozták be, elő szőr nekem tegyék fel a kérdéseket. Tessék, kérdezzenek valamit! A miniszter nem hagyta, hogy elharapózzon a csend, ezért kezdemé- nyezően megszólalt. — Mennyi a napi termelés? Az igazgató megismételte a kérdést és néhány másodperc múlva már jött is a fémesen csengő válasz. — Üzemünk napi produkciója hatórás munkaidő alatt, hétszázhúsz Antarktisz márkájú 500 literes hűtőszekrény ... — Az lehetetlen ... — mondta kisvártatva valaki — hiszen akkor fél- percenként kellene elkészülnie egy készüléknek! — Pontosan úgy is van — mondta mosolyogva az igazgató. — Erről hamarosan a saját szemükkel is megráznak az átkozottak! Felépítjük ezt a gyárat, a fél világ a csodájára jár, és akkor nem tudjuk időben ellátni szükséges nyersanyaggal... Megszólalt a csengő, bejött a Kohómű. A főmérnök mindössze paprikás hangulatba esve kapta fel a kagyj lót, de a majdnem félórás különböző beszélgetések után már szinte dühöngve ugrott fel. — Megüt a guta, nem tudtam drótvégre kapni egyetlen felelős beosztású embert sem! — Meg kellene sürgetni az ügyet a minisztériumban — javasolta Zeller. — Igazad van, jelentem az ügyet a minisztériumba, és kész! Végül is nem az én hatáskörömbe tartozik, hogy nyersanyagot hajkurásszak .. . Fütyülök az egészre! Felőlem akár le is állíthatják a gyárat... Legalább majd több időnk marad űrkutatásra ... Hát nem? — Ha leállítják a gyárat, akkor ki kellene kapcsolni az Agyat is ... — Dehogy kellene kikapcsolni, mindössze el kellene látni elegendő munkával. Van néhány jó ötletem ... — Megpróbálom beprogramozni ezt á feladatot.. . — Melyiket? — Hát azt, hogy mi lesz akkor, ha valóban kimerül a nyersanyagkészletünk ... — Rendben van, próbáld meg. Én pedig felhívom a minisztériumot. . . 4 A négy férfi megfeszített erővel dolgozott. Közben szüntelenül azt leslék, hogy mikor szólal meg a telefon. Az igazgató hívását várták, aki reggel óta a fővárosban van, a Különleges Kormánybizottság ülésén. A bizottság munkatervének első pontjaként a gyár nyersanyagellátásának problémája szerepel. Lassan már dél lesz, de az igazgató még mindig nem jelentkezik. — Tanácskozás helyett küldhetnének inkább gyorsan egy vagon lemezt! — tört ki dühösen a főmérnök. — A vagon talán már ide se érne — nézett fel Ternay is a munkából. — Már csak néhány teherautó segíthet ... — Gyerekek — ugrott fel hirtelen Buda —, mi a fenét csináltok az Aggyal? Alig van hely a programjaim számára! — Mit mondtál? — perdült meg a székében Zeller. — Nem tudok bevezetni egy másfél szektoros programot... Valame- lyitek biztosan blokkolja az egész memóriát... — Őrület — suttogta néhány perc múlva a programátor —, kész őrület... Képzeljétek csak! Az Agy átdimenzionálta az önprogramozó rendszerét és csaknem az egész memóriát elfoglalta! — Ez lehetetlen! Mit csinálhat ez? — tört ki Ternay. Zeller máris kapcsolta a verbális kommunikációt és feltette a kérdést az Agynak. — Mit programozol? — Az elsőfokú katasztröfális helyzetet szimulálom ... — Elfoglaltad az egész memóriát! Mikor leszel készen? — Nem tudom .. . Utána a totális katasztrófát szimulálom ... — Mit értesz a totális katasztrófa alatt? — Az abszolút anyaghiányt és az abszolút energiahiányt... — Nem kell izgulnod... ez nem következhet be ... — Nem engedem, hogy bekövet- kezzenl Ne zavarjatok tovább, szükségem van a kommunikációs csatornákra is. Kikapcsolok! Elhűlve néztek egymásra. A gyár hároméves fennállása óta ilyen még nem fordult elő. — Megáll az ember esze... — morogta Buda. — Hát meg — tette hozzá Lovász. — Totális őrület, totális ... — hajtogatta a technikus. Legnagyobb meglepetésükre Zeller hirtelen vigyorogni kezdett. Ternay fejcsóválva lépett hozzá közelebb. — Én ezt nem tartanám olyan nevetségesnek, Jurol — Ostobák vagytok — legyintett a programátor —, hát nem értitek, hogy az Agy teljesen logikusan cselekszik?! Meg aztán, a tette nemcsak logikus, hanem tökéletesen indokolt is. Utóvégre a létéről van szó ... Mindössze annyi történt, hogy az Agy önfenntartó szubrendszere egy olyan impulzust generált, amelyet mi nem vártunk el tőle. Ebből aztán sok minden ... Abban a pillanatban megszólalt a telefon. Végre a főváros jelentkezett. Lovász átkapcsolta a beszélgetést a hangszóróra. — Baj van, gyerekek — kezdte az igazgató. — A bizottság fűt-fát megmozgatott, de nem tudta bebiztosítani, hogy húszadika előtt anyagot kapjunk. Még ez az időpont is inkább csak ígéret, mint valóság. Hiába, a szállítási kapcsolatok... Nálatok nincs semmi újság? — De van, Gyula, nem is akármilyen ... — Mi történt? — Az Agy önprt elfoglalta az egész tális katasztrófát a kommunikációs kapcsolta... Mit — A mindenség Karcsi! Azonnal v kus irányítást és Agynak, hogy .hágj ramozást és álljon gyártásra! Megért* — Igen ... — Sietek a mi adjon egy szolgál, óra múlva otthon képpen állítsátok az energiakikapcs kell valahogyan ol tetten helyzetet.. vusztok, fiúk, roh* — Viszlát, kapit A főmérnök let* többiek felé fordul Zeller emelte fel — Az a gyanúm Agyat már nem 1* ! Mivel Zeller ner vebben kifejteni a mérnök mégis a 1 döntött. Végül is pott rá az igazgat beavatkozás mell mert technikusi s az Agy makacskod A mechanikus 1 némi késéssel jeli ria kiürítésének u zel válaszolt: VÁR; — Kár a gőzért meg végre Zeller, gél óta teljes erőb azóta már biztos dőlt, mindenre fel mernék, hogy már kerítette a tártaié Próbáld csak meg! Lovász csak nél bozott. Aztán szét! rást, majd lezárta A fény meg sem i — Ugye, megun gott a programátc — Szerinted mi! — Szerintem id* üzembe, mert az megkezdte a felké fára ... Döbbenten nézte ramátorra. Megéri mit mondott, csal szel nem tudták tért először magá dúlt a szerelőcsar szótlanul siettek Be kellett járnii hogy megértsék, donképpen. Elhűl galmasan dolgozó áruk raktára és között szinte a sz a földből egy kési be a robotszerelő a futószalagot... A megérkezett i őket vissza a ve: mérnök gyorsan b ról. — Nem, nem, rázta meg a fejé — Gyere, nézd be is indult a sz* — Gyerünk vis: — Várjatok! — Üljetek a helyet* mindenről beszán kezésünkre áll.. kezdheted a társí A képernyőn se új részleg képei. . átkerültek egy új robotok gyorsan relték őket. A vél dott alkatrészeket bői cserélték fel. rabok újból a szí tek. A kör bezárt — Láttátok?! A kát már be sem vezzük racionalizi tett a közgazdász — így most m anyag. — dörmögt nay. — Hogy ez ne eszembe ... — cs főmérnök. — Van még val — kérdezte az ig — Igen, kapitá és rejtelmes boly leztem a számotol játékot! A férfiak 'össze pitány felkapta a — Készen vagy A főmérnök, a kus és a biológus — Minden ren*
