Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-16 / 3. szám
REVÍZIÓ HUMOR — Megmondaná kérem, merre van a legközelebbi rendőr? — Nem tudom, de ha tovább hajt a járdán a kocsijával, azonnal megjelenik! • — Feküdjetek hátra, emellé' tek fel a lábatokat, és úg/ mozgassátok, mintha kerékpároznátok! — mondja a tornatanár. — Így ... nagyon jó ... gyorsabban ... miég gyorsabban ...! Béla, te miért nem csinálod azt, amit a többiek? — Azért, mert én lefelé hajtok a lejtőn. — Mi az, zöld és azt mondja: vau, vau? — Beszédhibás béka. A vonatban egy férfi banánt eszik, héjastól. — Bocsásson meg — fordult hozzá az útitársa —, nem szokta lehúzni a héját, mielőtt enni kezdi a banánt? — Minek húznám le? Úgyis tudom, mi van belül! • A professzor sétál a parkban. Találkozik egy női pácienséval. A hölgy, amint meglátja, elkezd panaszkodni: — Professzor úr, mostanában nagyon furcsán érzem magam ... — Vetkőzzön le, asszonyom — szál a professzor szórakozottan. — Vádlott, volt büntetve? — igen. — Miért? — Fejjel mentem a falnak. — Az nem büntetendő. — Sajnos, a fej nem az enyém volt! • — Néhány napja fáj a fejem. Mit gondolsz mitől lehet? — Nem tudom, nekem mindig a gyomrom fáj, ha üres ... • A kis Gyurika papája felkeresi fia történelemtanárát: — Hogy megy a fiamnak a történelem? Hajdanában nekem mindig elégtelenem volt belőle. — Kedves papa, szeretném megnyugtatni, hogy a történelem megismétli önmagát. 1977. I. 16. o N C/3 19 Miniatűrök AUTÓBALESET Világoskék autó. Vezetek. Piros autó. Vezet. Világos- \ kék és piros autó egymás- I sál szemben. Vezetünk. Ha- \ talmas csattanás ... Világoskék autó. Vezetek. Piros autó. Lassan elég. Fekete autó. Vezetik-. Piros au tó vezetője. Halott. Szállítják. Nem vezet. Világoskék autó. Vezetek. Vezetek? Ve zessek? HÄZASSÄG Lány. Szőke. Fiú. Barna. Liget. Zöld. Éjszaka. Sötét. Csók. Forró. Ölelés. Még forróbb. Szoknya. Midi. Mini. Semmi. Hónapok. Száguldanak. Egy. Kettő... Kilenc. Ojszülött. Névadó. Ju- “lika ... Pici. Sír. Papa. Mérges. Mama. Sírós. Idő. Szalad. Egy év. Eltelik. Bíróság. Válóper. Baba. Szerencsétlen. Éljen a házasság! Éljen a házasság ...? MODERN KÖLTEMÉNY Füle. Nincs. Farka. Nincs. Mondanivaló. Elveszett. (Becsületes megtaláló jutalomban részesüli j Olvasó. Nem érti. Bosszankodik. Költő. Nem érti. Nem érti, mit nem lehet nem érteni egy remekművön. Olvasó. Bosz- szankodik. Költő. Bosszankodik. Mindketten. Bosszankodnak. Mi a bosszankodás? A harag egyik formája. Mi a harag? Rossz tanácsadó. És még? Érzelem. A költészet tehát érzelmeket ébreszt? Igen. A modern köl temény is érzelmeket ébreszt? Igen. Milyeneket? Bosszúsakat. Ilyenformán tehát a modern vers is köl tészet? Tulajdonképpen ... hogy is mondjam ... SÁGI TÖTH TIBOR Ké\t cowboy összekülünbö- zött, éspedig azért, mert a nőtlen beleszeretett a nős feleségébe. — Tetszik a feleségem, mi, Joe? Jé ... Pókerezzünk, és aki nyer, azé az asszony! — Beleegyezem, Jim — kiáltja a szerelmes. — De hogy érdekesebb legyen a játszma, a feleségemen kívül egy-egy dollárt is tegyünk be! — ajánlja a nős. Két filmrendező beszélget egy harmadikról: — A filmjét megvette egy légitársaság, és Párizs—New York között, repülőgépen vetítik az utasoknak. A fiú úszik a boldogságban! — Azt elhiszem! Ez az első alkalom, amikor a nézők nem hagyhatják el vetítés közben a termet! • A farmer bemegy a helyi bankba és kölcsönt akar telvenni a birtokára. — A kölcsönnek nincs semmi akadálya, de ki kell mennem a farmra, hogy felbecsülhessem az értékét. Mialatt a bankigazgató ezeket mondja, hirtelen vibar támad, szörnyű tornádó tör ki. Az ügyfél megjegyzi: — Felesleges kimenni, már jön a farm. • — On a feladott apróhirdetésen azt írta magáról, hogy fiatal, karcsú, kifejezetten szép nő. — És? — Csakugyan az. Meg vagyok lepve. — Mondd, miért veszté tíz esztendeje ugyanolyan ajándékot a feleséged születésnapjára? — Mert már tíz esztendeje a harmincadik születésnapját ünnepli. • — Fantasztikus ajánlatom van, világszám! — állít be a cirkuszigazgatóhoz az ismeretlen artista. — Mi az? — hitetlenkedik az igazgató. — Húszméteres magasságból fejest ugróm egy sörösüvegbe! — Ez teljesen lehetetlan! — Nem lehetetlen, direktor úr, csak szükségem van hozzá egy tölcsérre. — Mindjárt tudtam, hogy valami csalás van a dologban... • — Kívánja, hogy tovább csökkenjen a munkaidő? — Nem. — Miért nem? — Már ennyi munkaidő sem elég a magánügyeim lebonyolítására. Az öltözőben ültünk, és vártuk a felvonás végét. Egyszerre taps hangzott fel kívülről. — Mosonyi nyíltszíní tapsot kapott — jegyezte meg Palló, az intrikus gúnyosan. — Megint nem lehet majd bírni vele, a tehetségtelen hülyével. De utálom. — Jő, jó — csak hülyézd! A háta mögött mersz csak beszélni róla — mondtam neki —, te is félsz tőle, mint a többiek, mert tudod, hogy elbizakodott és hirtelen haragú. És erősebb is nálad. Palló csöndesen mosolygott. Aztán egyszerűen ezt mondta: — Hát tudod, mit? Figyelj ide. Én, aki csakugyan gyöngébb és gyávább vagyok ennél a Mosonyinál, most, öt percen belül, itt előtted, ezt a Mosonyit kék- re-zöldre verem, agyba-fő- be püfölöm, hülye és piszkos gazembernek nevezem: — és ő nemhogy bántani nem fog engem, de boldog lesz, és legjobb barátjának nevez. Nem volt időm felelni, mert kívülről felzúgott a felvonásvégi taps. Pillanat múlva kipirult arccal jelent meg Mosonyi hatalmas atlétaalakja. — Őrület — lihegte —, már harmadszor hívnak ki... Ebben a pillanatban felugrott Palló, odaugrott Mo- sonyihoz, és teljes erővel mellbe vágta. Egy pillanatra megdermedtünk. Mosonyi is rámeredt Pallóra, nyitva maradt a szája. Palló azonban szélesen vigyorogva nézett rá, és még egyszer felemelte az öklét. — Te disznó! — j :',tta vidáman és lelkese ujjongva, és még egyszet mellbe vágta. — Ördögöd van! Hogy csináltad ezt? Óriási voltál! Mosonyi elvigyorodott. — Ugye? Ugye, jó voltam? — mondta boldogan. — Mi az, hogy jó voltál! A kulisszák közül néztelek!... Hogy sütötted ki pzt a hatásos trükköt?! ... .e ... te gazember... (és ijes erővel vállba rúgta az öklével], ugye, mindig aondtam, te disznó, hogy egyszer még megmutatod ... — Újabb boksz. Mosonyi boldogan tántorgott. Fekete odaK-p Mvatali kollégájához, Fehé’hez: — Fogadd őszinte részvétemet! — Miév.? Mi történt? — kérdi ijedten Fehér. — A feleségem" új kosztümöt i .»ináltatott, és most ment megmutatni a te feleségednek! • — Egy éve nem beszélgetek a feleségemmel. — Miért? — Képtelen vagyok félbeszakítani. — Igazán drága vagy — mondta ragyogó szemekkel —, hát észrevetted? — Mi az, hogy észrevettem? Ahol művészet van, öcsém, azt én észreve- szem... — Milyen kedves vagy ... — Ne ugass közbe, barom! Te tehetség vagy és punktum. Disznó tehetség vagy, csirkefogó, ami igaz, az igaz! Te ... te ... te nyavalyás... (hasdöf et), te dög... (szügyetupa) csak azt szeretném tudni... (ököllel a szemgödörbe) honnan a csudából szeded ezt a fene nagy büdös tehetséged? Mosonyi, kék foltokkal a szeme alatt, hebegett a boldogságtól. — Ő, édes Pallökám ... tudod, hogy mindig szerettelek ... köszönöm, hogy ilyen kedves vagy hozzám ... — Mi az, hogy kedves vagyok? Fenét vagyok kedves. Miért legyek kedves? Nem is lehetek kedves egy ilyen utolsóhoz, mint te ... de hát mit csináljak, ha egyszer tehetség vagy? Azt nem lehet letagadni! ... Hülye állat vagy (újabb püff), de tehetséged, az van! Nem is értem, egy ilyen piszok, utolsó analfabéta, mint te... (harsogó nyakleves), egy ilyen tök- kelütött, hájfejű gazember... (fültövönvágás, rögtöni daganattal), egy ilyen söpredéke az emberi fajtának . . . Mosonyi itt egy percre mégis meghökkent. — Tessék? — mondta. — ... honnan veszi azt az istenáldott, igazi őstehetséget ... — folytatta nyugodtan Palló. Mosonyi arca ismét felragyogott. Mondani akart valamit, de az ügyelő rontott be, hogy siessen a lámpák elé, még mindig tapsolnak. Mikor visszajött, félrevonta Pallót, és ezt mondta neki: — Pallökám — tudod, nekem sok ellenségem van Itt a színháznál... de most már látom, hogy egy igaz barátom Is van, aki nem irigyel, hanem elismeri a tehetségemet ... Köszönöm, Pallökám ... Mindig számíthatsz rám ... Igazán nagyon kedves voltál... KARINTHY FRIGYES A tanító megkérdi a diákokat: — Mi a végtelen? — A világegyetem és a tanév — hangzik a bölcs válasz. — Ha majd elhatározom, hogy megnősülök, szép leányt, jö háziasszonyt és kiváló szakácsnőt keresek magamnak. — Vigyázz, öregem, ez bigámia!
