Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-26 / 26. szám
I EGYÜTT FEJLŐDNI Látogatóban a füleki Béke Bútorgyárban A fafeldolgozó ipar meghonosodása Füleken az 1932-ben, a Kovosmalt vállalat mellett létesített faipari műhely létrehozásával kezdődött — emlékezik vissza Singlár József, a Béke Bútorgyár tervezőosztályának vezetője'. — Habár itt főleg csak kisebb háztartási kellékeket, illetve azok fatartozékait — pl. húsörlőfogantyút — gyártottunk, ez a műhely mégis a mai gyár alapjának tekinthető. 1946- ban a műhely különvált a Kovosmalt- tól a Drevoindustria vállalat üzemeként. — 1953-ban önálló vállalat lett, s 1959-ig füleki Béke nemzeti vállalatként működött. Irányítása alá tartozott a Losonci (Luéenec) Bútor- és Seprőgyár is. 1959-ben a füleki bútorgyár a topoICanyi Béke Bútorgyár nemzeti vállalat üzeme lett — Singlár József gondolkodás nélkül sorolja az évszámokat, hiszen 1938-tól együtt él a gyárral. A bútorgyár közel ezer, pontosan 929 dolgozónak, ebből 458 nőnek ad munkát. Tipizált konyhabútorokat, a panelházakban látható beépített bútorokat s exportra szekrényeket, asztalokat gyártanak. A dolgozók száma korona volt, idén az árutermelés terve 215 millió 68 ezer korona volt. Ez a tavalyi évhez képest is 4,3 százalékos növekedést jelent. A tervfeladatok növekedésével párhuzamosan nő a munkatermelékenység is. A dolgozók állandóan fokozódó munkakezdeményezése, a szocialista munkaverseny, a minőségi munkát támogató különböző mozgalmak nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyár évek óta hiánytalanul teljesíti az igényes tervfeladatokat. Természetesen a megduplázódott gyártási terv teljesítése a modern, új gépi berendezések, a munkafeltételek nagymértékű változása és a dolgozók fokozott szociális ellátása nélkül szintén lehetetlen lenne. Összehasonlíthatatlan a régivel — Bátran mondhatom, hogy az új üzem összehasonlíthatatlan a régivel — mondja Torna Mária munkásnő. Tíz éve, 1967-től dolgozom a gyár festő- részlegében. Ha csak a saját munkahelyemet nézem is, óriási a változás. Nálunk például modern szívóberendezések tisztítják a levegőt, vízsugárral csökkentik a festékanyagok kipárolgását. Modern gépsor végzi a munkát. — A gépesítés csakugyan a lehető legmagasabb fokú az új üzemben — veszi át a szót Futó Sándor, a személyzeti osztály vezetője. — A régi üzemben gépsorok nem voltak,, míg itt a fizikai munka jóformán teljesen kiszorult. Ipari televízióval követjük nyomon a termelést, 30 kulcsgépünk proceszografra van rákapcsolva, mely ellenőrzi és regisztrálja a munkát, s a gép kezelője egyetlen gombnyomással jelzi, ha valami nincs rendben. De Torna Mária megjegyzése — összehasonlíthatatlan a régivel — nemcsak a munkakörülményekre, hanem a dolgozók szociális ellátására is vonatkoztatható. A felsorolást az üzemi konyhával kezdeném, mert ez a régi üzemben egyáltalán nem volt. Háromszázötven személy étkezik itt naponta, két műszakban főznek. Az üzem évente 160 000 koronával, s a konyha költségeinek — a berendezés felújítása, új gépek stb. — fedezésével járul hozzá a dolgozók étkeztetéséhez. Az üzemi konyhán kívül büfé is van a gyárban, ahol nyershús kivételével minden kapható, így a nők helyben elintézhetik a bevásárlást. A dolgozók egészségének védelmére, a munkakörülmények javítására — például a vegyi anyagok kipárol gásának csökkentésére, az anyagmoz Virágos, rendezett udvar, a legjobb dolgozók fényképei — ez a kép fogadja a látogatót a füleki (Fifakovo) Béke Bútorgyár kapujában. Hét éve működik már a 8 hektárnyi területet elfoglaló új üzem. A gyár története azonban ennél sokkal régebbre vezethető vissza. Ugyanannyi dolgozó — kétszeres termelés nem gyarapodott, a termelés azonban több mint kétszeresére nőtt: míg 1969- ben az évi termelés értéke 90 millió gatás könnyítésére — 260 000, védő- és munkaruhákra 142 000 koronát fordítanak évente. Modern, zuhanyozóval és mosdóval felszerelt öltözők állnak a dolgozók rendelkezésére. Minden dolgozónak saját szekrénye van. — A meglevőt is igyekszünk állandóan tökéletesíteni — mondja Futó elvtárs. — Van saját orvosi rendelőnk, de az üzemorvos eddig naponta csak két órát rendelt. Június elsejétől már napi négy órát fog rendelni, mert a kettő kevésnek bizonyult. Saját fogorvosunk is van, s a jövőben szeretnénk, ha a nőgyógyász is helyben rendelne. A szakszervezet a dolgozók pihenéséről, üdültetéséről is gondoskodik. — Százhatvan személyes vállalati üdülőnk van Abroncsospusztán (Ob- ruőná), ahol évente 200—300 dolgozónk pihenhet — mondja Vass Valéria, a szakszervezet üzemi bizottságának tagja. Nyáron az üdülőt pionírtábornak is használjuk. De dolgozóink Bulgáriába és Magyarországra is járnak pihenni csereüdültetés formájában. — Mióta itt dolgozom, már jártam a Szovjetunióban, idén pedig szak- szervezeti üdülésre Mariánsks Lázné- ba készülök — szól közbe Torna Mária. — Probléma persze nálunk is akad — magyarázza Futó elvtárs. — Nincs például saját óvodánk, se bölcsődénk. A városi óvodában kaptunk harminc helyet, s cserébe mi végezzük az óvoda karbantartási munkálatait. Ahol annyi nő dolgozik, mint nálunk, a harminc hely természetesen kevés. Saját óvoda felépítésére nincs keretünk, partnerüzem pedig egy közös óvoda építéséhez nem akad a városban. Lakásproblémáink is vannak. Tavaly öt lakást kapott a gyár, idén mindössze kettőt ígértek, aztán 1980- ig még ennyi sem lesz. Ezen úgy igyekszünk segíteni, hogy kamatmentes kölcsönöket adunk dolgozóinknak lakásépítésre. \ Kihasználatlan lehetőség A gyár vezetősége gondot fordít a munkaerő-utánpótlás biztosítására és a dolgozók szakmai képzésére is. 1973-ig saját szakmunkásképzőjükben képezték az asztalosokat, lakatosokat, villanyszerelőket. Ekkor azonban a szakmunkásképzést a vállalat topol- őanyi ipari tanuló-központjába összpontosították, s ez a füleki gyár számára új problémát hozott. A távolság és az esetleges nyelvi nehézség ugyanis elriasztja a szakmára jelentkező fiatalokat, s így az utóbbi években nem tudnak elegendő számú Ipari tanulót biztosítani. Szakmai továbbképzésre, faipari szakközépiskolába tizenhatan járnak a gyár dolgozói közül. A jövő feladatait nézve ez nem sok. A fiatalok nem használják ki a gyár biztosította tanulási lehetőségeket. Pedig a szakmai továbbképzés elengedhetetlen. 1980-ra, a hatodik ötéves terv végére a gyár előirányzott termelési terve 236 millió korona. Hogy ezt teljesíteni tudják, még modernebb gépekre, a munkatermelékenység még intenzívebb fokozására s természetesen a műszaki fejlődésnek megfelelő szakmai tudással rendelkező dolgozókra is szükség lesz. FLÖRIÁNNfi M. MÁRTA Torna Mária Készül az ebéd az üzemi konyhában (Gyökeres György felvételei) Futó Sándor Vass Valéria Singlár József in mi
