Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-06-12 / 24. szám

ÚJ SZÓ 19 77. VI. 12. Szocialista államunk szociálpolitikájának jelentős része az a gondosko­dás, amelyet a családoknak, a fiatal házaspároknak és a gyermekeknek szentelünk. A szocializmus építésének folyamatában az elért gazdasági eredményektől függően kialakult a gyermekes családokról való társadal­mi gondoskodás komplex rendszere. Ez a rendszer magában foglalja a családról való gondoskodás valamennyi szakaszát a házasságkötéstől kezd­ve a gyermekek megszületésén kere sztül egészen a gyermekek önállósulá­sáig. Különböző formáit ismerjük, amelyek megfelelnek a fiatal csalá­dok, a gyermekes családok, a terhes asszonyok vagy az egyedülálló gyer­mekes anyák szükségleteinek. A társadalmi gondoskodásnak az a célja, hogy állandóan növeljük a gyermekes családok életszínvonalát, megteremtsük a kedvező feltételeket a gyermekek és az egész fiatal nem­zedék szocialista neveléséhez. Társadalmunkban már teljesen megszüntettük a szociálpolitika jóté­konysági jellegét, amelyet az első Csehszlovák Köztársaságból ismerünk, s amely még ma is sok kapitalista országot jellemez. Nálunk ma már nem a gyermekes családok nyomora okoz gondot, mint Nyugaton, hanem valamennyi állampolgárunk, elsősor­ban pedig a családok szociális és lét- biztonságának megszilárdítását tart­juk célunknak. Egy gyermekre 6500 korona A gyermekes családoknak nyújtott társadalmi juttatás évente több mint 27 milliárd 300 millió korona, ami a felhasznált nemzeti jövedelem 7,5 szá­zalékát jelenti. Hogy némi képet nyerjünk erről a hatalmas összegről, megemlítjük: ha ezt az összeget egyenletesen elosztanánk a családok között, úgy évente egy gyermekre át lag 6500 korona jutna. A gyermekes családokról való gon­doskodás legjelentősebb formáját pénzbeli juttatások képezik. Ezek kö­zül különösen fontos a családi pótlék, amely általános jellegű és rendszeres. Tavaly az egész köztársaságban több mint 10 milliárd koronát fordí­tottunk családi pótlékra. Ebből az összegből 3 milliard 786 millió koro­nát a szlovákiai családok kaptak. A családi pótlékhoz nasonló küldetést tölt be a neveién pótlék, amelyet a gyermekekről gondoskodó nyugdíja­sok kapnak. Szlo- ákiában évente 21 millió koronát fo.dftanak erre a cél­ra. Hogy milyen jelentős segítséget je­lent a családoknak a családi pótlék, azt néhány adattal szemléltethetjük. Például az átlagos kereset 38 százalé­kát képezi a három gyermekre, 56 százalékát a négy gyermekre kifize­tett családi pótlék. Ha összehasonlí­tási alapként a gyermekek élelmezé­sére fordított összeget választjuk, ak­kor három, illetve négy gyermekre kifizetett családi pótlék a költségek 42, illetve 46 százalékát fedezi. A tő­késországok közül egyikben sincs ilyen kedvező arány a családi pótlék és az átlagkereset, illetve a költségek között. Amire büszkék lehetünk A Csehszlovák Szocialista Köztársa ság a Német Demokratikus Köztársa­sággal együtt világviszonylatban az első helyen áll a fizetett szülési sza­badság hosszát illetően. Nálunk ez a szabadság 26 hét. A kapitalista orszá­gok közül ilyen hosszú szabadság csak Svédországban van. A többi or­szágban lényegesen rövidebb. így pl. Hollandiában a gyermekgondozási szabadság 12 hét, Franciaországban és NSZK-ban 14 hét, a szomszédos Ausztriában pedig 12 hét. így folytat­hatnánk az adatok felsorolását, de egyik sem haladná túl a 20 hetet. A világon egyetlenegy országban sincs 35 hétig tartó szülési szabadság, amelyet nálunk az egyedülálló asszo­nyok, illetve a kettes- vagy hármas- ikreket szülő nők kapnak. Rá kell mutatnunk még a gyermekgondozási segély kedvező hatására is, amelyet 1971 októberétől kapnak a két-, ill. többgyermekes anyák gyermekük kétéves koráig. Ez a segély lehetővé teszi, hogy a fizetett szabadság letel­te után az anyák továbbra is maguk neveljék gyermekeiket, abban az idő­szakban, amikor azok a legjobban igénylik az anyai gondoskodást. A gyermekgondozási segély bevezetésé­nek célja a népesedés kedvező befo­lyásolása, valamint az anyai külde­tés megfelelő értékelése volt. A gyermekgondozási segély külön­legessége, hogy az első olyan jutta­tás, amelyet feltételekhez, vagyis a gyermekekről való rendes gondosko­dás feltételeihez kötik. Ez kifejezi ál­lamunknak azt a törekvését, hogy ér­tékelje azon családokat, amelyek ren­des, szocialista nevelésben részesítik gyermekeiket. A Szlovák Szocialista Köztársaság­ban évente több mint 73 000 nő veszi igénybe a gyermekgondozási segélyt, összesen több mint 432 millió koronát kapnak. Az olyan gyermekgondozási segély, amilyent nálunk vagy a Magyar Nép- köztársaságban, a Bolgár Népköztár­saságban és a Német Demokratikus Köztársaságban kapnak az anyák, gyakorlatilag egyetlen tőkésországban sem fordul elő. A fiatal házaspároknak nyújtott se­gítség egyes formái közül említsük meg az előnyös, kedvezményes köl­csönöket. A kölcsön maximális érté­ke 30 000 korona, ami elegendő ah­hoz, hogy a fiatalok a házasságkö­tés után ezt az összeget lakás be­rendezésére vagy beszerzésére fordít­sák. Ennek a kölcsönnek az előnye az alacsony kamat, mely a lakásvásárlás­nál egy százalék és a lakásberendezé­si tárgyak vásárlásánál 2,5 százalék. Az első gyermek megszületésekor 2000 koronát írnak le a kölcsönből, a második és minden további gyer­mek világrajöttekor pedig 4000 koro­nát. A kölcsönt a házastársak 10 éven belül fizetik vissza. Így tehát a havi törlesztés nem csökkenti lénye­gesen bevételüket. Lássunk egy pél­dát. Ha egy fiatal házaspár a házas ságkötés után felveszi a 30 000 koro nás kölcsönt, és 10 éven belül két gyermekük születik, 6000 koronával kevesebbet kell visszafizetniük, vagy­is csak 24 000 koronát, ami havi át tagban kb. 200 koronát jelent. Ezt a „megterhelést“ bizonyára minden fia­tal házaspár költségvetése elbírja. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a család havonta 430 korona családi pótlékot is kap. 90 dollárért árulták gyermeküket Gondolkozzunk el ismét afölött, mi­lyen óriási a különbség a fiatal csalá­dok életszínvonala és szociális bizton sága között a szocialista Csehszlová­kiában és bármelyik tőkésországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Ausztriában vagy akár Nagy-Britan- niában. Míg nálunk mindenki bizton­ságban él, a burzsoá államokban fél­nek a munkanélküliségtől, amely el­sősorban a fiatalokat sújtja. Megdöb­bentő az a hír, hogy az Egyesült Ál­lamokban egy fiatal munkanélküli há­zaspár 90 dollárért akarta eladni hat­hónapos kislányát, mert maguk nem tudták eltartani a gyermeket. Ki akar ilyen „szabadságot“, ilyen „demokrá­ciát“? Dolgozóink felismerik, kinek az oldalán van az igazság, hol nyújta­nak valódi biztonságot a családoknak, és nem dőlnek be az ellenséges pro­pagandának. Államunk jelentős összeget fordít a bölcsődék, óvodák, napközi otthonok, gyermekotthonok, diákszállók és is­kolai éttermek építésére s üzemelte tésére. Számunkra ma már természe­tes, hogy gyermekeink ingyen kapják a tankönyveket és a tanszereket. Köz­társaságunkban évente csaknem 5 milliárd koronát fordítunk erre. Ez az összeg még nem tartalmazza azo­kat a kiadásokat, amelyeket államunk az ingyenes iskolai oktatásra fordít. A gyermekes családoknak nyújtott társadalmi segítség harmadik jelentős csoportját képezik a különböző ked­vezmények, így pl. az adó-, a lakbér- s a viteldíjkedvezmények. Már az el­ső gyermek megszületése után nyúj­tott adókedvezmény országunkban évente több mint 5 milliárd koronát jelent. Sokan nem is tudatosítják ezt, teljesen természetesnek tekintik ezt a kedvezményt, és csak azután ér­tékelik jelentőségét, amikor a gyer­mekek önállósodása után magasabb adócsoportba kerülnek. Ugyancsak természetesnek tartjuk, hogy nálunk aránylag olcsók a gyer­mekruházati cikkek és a gyermekci­pők, ugyanis áruk nem azonos az elő­állítási költségekkel. Az állam évente másfél milliárd koronát fordít a gyér mekcipók és -ruházati cikkek árki­egészítésére. Meggyőző bizonyítékok Még tovább sorolhatnánk a csalá­doknak nyújtott különböző kedvez­ményeket. Úgy gondoljuk azonban, hogy a felsoroltak is meggyőzően bi­zonyítják: pártunk és szocialista álla­munk példásan gondoskodik a gyer­mekes családok és a fiatal házaspá­rok életszínvonaláról. Mindehhez még azt is hozzá kell tennünk, hogy ná­lunk a létfenntartási cikkek ára sta­bil, nem ismerjük a válságot, az infláció elmélyülését. A legjobban a létfenntartási költségek alakulásával tudjuk ezt bizonyítani. Míg nálunk Csehszlovákiában 1970—1975 között a létfenntartási költségek nem egész 1 százalékkal növekedtek, Olaszország­ban 75, Svédországban 46,5, Hollan­diában 51,3 és Portugáliában 101,7 százalékkal. A lét- és szociális biztonság, a má­sik oldalon viszont a tőkésországok lakosságának bizonytalansága nagy­mértékben befolyásolja a népesedés alakulását. Így 1975-ben Csehszlová­kiában 19,5 élve született gyermek esett ezer lakosra, ami azt jelenti, hogy európai viszonylatban harmadik helyen állunk. Ezzel szemben az ezer lakosra eső élve született gyermekek száma Olaszországban 14,8, Svédor­szágban 12,6, Svájcban és Nagy-Britan- niában 12,4, a Német Szövetségi Köz­társaságban 9,7 volt. Ha esetleg más világrésznek az adatai is érdekelnék az olvasókat, említsük meg, hogy Ka­nadában ez az arány 15,4, az USA- ban 14,8, Japánban és Ausztráliában 17,2 volt. Megállapíthatjuk, hogy fiataljaink és minden dolgozónk biztonsággal te­kinthet a jövőbe. Valamennyien tá­mogatják a CSKP XV. kongresszusán kitűzött programot, amely kifejezi legsajátosabb érdekeit. Ezt a támoga­tást fejezik ki a Nagy Otóberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordulója tisz­teletére vállalt értékes szocialista felajánlások. Dolgozóink igyekezete kétségtelenül újabb, a gyermekes csa­ládokról való társadalmi gondoskodás további elmélyítését lehetővé tevő for­rások kialakításához vezet. Stefan bohuS (Milan Moyzes felvétele) miEGEUÜNH, MlNYfrailNH

Next

/
Thumbnails
Contents