Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-06-12 / 24. szám

Van valami elgondolkoztató, különös jelképszerűség is abban, hogy az euró­pai országok, az USA és Kanada veze­tő államférfiai második találkozóhe­lyükké éppen Belgrádot választották. Ez a város évezredes történelmi sor­sának alakulásával valóban megérde­melte, hogy helyet adjon egy olyan konferenciának, ahol az európai konti­nens békéjéről, biztonságáról, az euró­pai együttműködéssel összefüggő idő­szerű kérdésekről, a helsinki Záróok­mányban lefektetett elvek megvalósítá­sáról tárgyalnak. A történelem folya­mán Európa csaknem minden városa sokat szenvedett a háborúktól, de talán egyiket sem érte annyi megpróbáltatás, mint éppen Belgrádot. a Balkán-félszi­get e kivételes stratégiai fekvésű vég­várát, a Duna alsó szakaszának száz­szor elpusztított és százszor újjáépített őrhelyét. A belgrádi találkozó neves résztve­vői felelős tanácskozásaik során bizo­nyára arra is találnak majd időt és al­kalmat, hogy megismerkedjenek a ven­déglátó város megpróbáltatásokkal ter­hes történelmi múltjával és virágzó je­lenével. Ellátogatnak majd a vár bás­tyáira, amelyekért öldöklő harcok foly­tak az elmúlt évszázadokban, s ahon­nan ma gyönyörű kilátás nyílik a Szá­va dunai torkolatára, az új belgrádi városnegyedekre, s a folyó túlsó ol­dalán tündöklő kongresszusi üvegpalo­tára. Talán arra is jut majd idő, hogy megtekintsék a várban berendezett Hadtörténeti Múzeumot, az első és a második világháború fegyvereinek ki­állítását, s talán ez a séta Is elősegíti majd, hogy eredményes lesz a belgrádi találkozás. Az ilyen történelmi pillanatokban, amikor az európai népek és nemzetek békés együttműködéséről, biztonságos életéről van szó, valóban időszerű fel­idézni az elmúlt idők emlékeit, a törté­nelmi tanulságokat, mert ezekre épül a jelen és a jövő. Rakjuk tehát idő- redni sorrendbe azokat a mozaikkocká­kat, amelyek Belgrád történetét képe­zik, foglaljuk össze röviden azokat a legfontosabb eseményeket, amelyekről három vaskos kötetet írtak a történé szék,»amelyek az említett hadtörténeti múzeum anyagát képezik. A török hódítások idején Belgrádot a fenyegetett országok Európa védő­bástyájának tekintették, s különösen Hunyadi János 1456-ban aratott felsza­badító győzelme tette a várat és a vá­rost híressé. Nem véletlen, hogy Belgrádot a törökök Dar al Dzsihad- nak, a vallásháború székhelyének ne­vezték el. Belgrád történelme azonban sokkal korábban kezdődött. A rómaiak az itt megtelepedett Singa kelta törzsről Sin- gidunumnak nevezték el a már akkor Is fontos szerepet játszó ókori erődít­ményt. Később a rómaiak birtokukba vették, s szálláshelyül szolgált Flávius légiói számára. A rómaiakat 442-ben Attila húnjai űzték el, s az erődítményt is lerombolták. Attila halála után Bi­zánc birtokába került, s a szarmaták telepedtek meg a várban. A szarma­táktól Attila volt szövetségesei, a kele­ti gótok vették el a várat. Ez utóbbi eseményről Passuth László emlékezik meg Ravennában temették Rómát című regényében. Justiniánus császár idején újból vi­rágzó településként emlegetik a törté­netírók, az avarok azonban Bizánc af­rikai és ázsiai hadviselése idején Ismét földig rombolják, s ezt kővetően há­rom évszázadon át homály fedi a tele­pülés sorsát. Ezzel Singidunum ókori története le is zárult. A 7. században szláv törzsek teleped tek meg a környéken, s egy 878-ban keltezett pápai levél már Szergej „bel­grádi püspökről“ tesz említést. Ez az első történelmi forrás, mely a települést Belgrádnak nevezi. A név eredetét nem nehéz kitalálni, hiszen az erődít­mény falait ősidőktől kezdve a környé­ken bőségesen található fehér mészkő­ből építették. Az .első és a második évszázadban Bizánc és Magyarország versengett Belgrád birtoklásáért, s a keresztes hadak Is gyakran pusztították a várat. 1189-ben Rőtszakállú Frigyes is erre vonult 190 000 emberével. A századfor­duló idején Dragutin szerb király ural­kodása alatt a város sokat fejlődött, később a térség stratégiai birtoklásáért folyó harcokban többször is felperzsel­ték. A 14. században új veszedelem tűnt fel a Balkán félszigeten: a jól felsze­relt török lovasság. A szláv népek kö­zös erővel próbáltak gátat vetni a tö­rök hódításnak, de az 1389-es első ri­gómezői ütközetben súlyos vereséget szenvedtek, s a harcban Lázár szerb fejedelem is elesett. Fia, Lazarovics István vette át az örökét, de ekkor már a magyarok is felfigyeltek a török ve­szedelemre. A törökök Belgrádban látták a kul­csot az akkoriban nagy hatalmat kép­viselő Magyarország elfoglalásához. A belgrádi vár ebben az időben 5—6 ezer lovas katonát tudott befogadni, s a vár alatti kikötőben 15—20 gálya fért el. Lazarovics István Brankovics Györ­gyöt nevezte ki trónörökösének, akinek az apja Lázár fejedelem mellett részt vett a rigómezői ütközetben. Branko­A Király-kapun át közvetlenül a fel­legvárba jut a látogató, ahol Belgrád szimbóluma, az 1928-ban emelt Győ­zelem-szobor emelkedik a magasba vies 1427-től 1456-ig volt Szerbia feje­delme, s a két nagyhatalom közé szo­rulva kénytelen volt kétkulacsos politi­kát folytatni. Szulejmánnal szemben védenie kellett Szerbia függetlenségét, de Magyarországtól csak úgy kapott segítséget, ha elismerte annak fennható­ságát. így Belgrádot is átengedte Zsig- mond királynak, aminek fejében Ma­gyarországon kapott birtokokat, s be­léphetett a magyar főurak sorába. Brankovics családi diplomáciát si foly­tatott, egyik lányát Murátnak adta, a másikat Zsigmond sógora, Ciliéi Ulrik vette el, unokáját, Ciliéi Erzsébetet Hunyadi László jegyezte el. Az 1448-as második rigómezői csata után a mene­külő Hunyadi Jánost elfogatta és bir­tokjogi engedményekre kény.szerítette. Hunyadi 1450-ben bosszúhadjáratot in­dított ellene, de ismét kiegyeztek s Szendrő várában Mátyás jegyezte el Erzsébetet. II. Murát szultán már 1440-ben is ostromolta Belgrádot, majd Konstanti­nápoly 1453-ban történt elfoglalása után II. Mehmed vette ostrom alá 150 ezer emberrel 300 ágyúval és 200 saj­kával. Ekkor Szilágyi Mihály volt a vár- parancsnok és Hunyadi felmentő sere­ge döntötte el a csata sorsát a védők javára. A felszabadított várban 1456 novemberében került sor arra a jele­netre, amely Ciliéi Ulrik életébe ke­rült, s amely Hunyadi László számára is végzetessé vált. Mátyás hadjáratai egy ideig távol tartották a törököt Belgrádtól, halála után azonban II. Szolimán szultán elér­kezettnek látta az időt a vár bevételé­hez. Ez 1521-ben meg is történt, bár a 700 főből álló őrség Oláh Balázs ve­zérlete alatt hősiesen védekezett. A törökök belgrádi uralmát 1688-ig sen­ki sem veszélyeztette. E másfél évszá­zad alatt a vár és a város arculata tel­jesen megváltozott, a szerb lakosságot Konstantinápolyba hurcolták, ekkor jött létre ott a ma is ismert szerb vá­rosnegyed. Belgrád forgalmas török ke­reskedővárossá fejlődött, Evlija Cselebi török tudós adatai szerint lakosainak száma elérte a 100 ezret, ami Belgrá­dot Európa legnagyobb városai közé emelte. 1688-ban Miksa bajor fejedelem fog­lalta el a várat Ibrahim pasától, de Köprili Musztafa 60 ezer emberével 1690-ben újból visszafoglalta, miután felrobbant a várvédők lőporraktára. 1717-ben Szavojai Jenő vette ostrom alá. Musztafa 30 ezer emberrel védte a vár­falakat, abban bízva, hogy megérkezik Chalil nagyvezér felmentő serege. Ez így is történt, s a várat csakhamar ket­tős gyűrű vette körül. A történetírás szerint Vékony János volt kuruc pa­rancsnok vitte az üzenetet Chaliltól Musztafának, amelyben az a támadás időpontját közölte. Vékony azonban Szavojaihoz juttatta el a levelet, aki megelőzte a törökök támadását, s haj­nalban, erős ködben támadott a török táborra. A győzelem láttára a vár őr­sége és a lakosság elhagyta a várost. 1739-ben a törökök újból visszavet­ték a várat, majd 1789-ben Laudon tá bornok vette ostrom alá, 445 ágyúval lövette és el is foglalta. Kár volt azon­ban a sok puskaporért, mert II. Lipót a szisztovai békében 1792-ben visszaadta a várat a szultánnak. A 19. évszázad első negyedében a szerb felkelések rendítették meg a tö­rökök hanyatló uralmát Belgrádban. 1806-ban Kara Györgye foglalta el Belgrádot, de 1813-ban a törökök kiszo­rították az országból. A vetélytárs Ob- renovics Milos 1815-ben újból legyőzte a törököket, de a hazatérő Kara Györ­gyét megölette. Milos később Szerbia fejedelmévé választatta magát. A törö­kök elismerték, s az 1829-es drinápo- lyi békében a szultán megerősítette jo­gait. A szerb felkelések után a várost szer- bek lakták, a fellegvár azonban to­vábbra is török kézen maradt. így gya­koriak voltak a villongások, a törökök nemegyszer ágyúkkal lövették a vá­rost. 1867-ig török őrség volt a várban. Milos fejedelem ellen zsarnoki ural­ma miatt felkelés tört ki. majd 1842- ben fiát is elűzték a trónról. Kara Györgye fiát, Sándort választot­ták meg fejedelemnek, akit azonban osztrák barát politikája miatt 1858-ban lemondatták. Ekkor a 78 éves Obreno- vics Milos került ismét a trónra, őt 1860-ban fia Mihály követte. Az ő ne­véhez fűződik a vár kulcsainak 1867-es átadása, amikor a török őrségek végleg elvonultak a szerb váfakból Belgrád, Szabács (Sabac), Szendrő (Smederevo). Az 1878-as berlini kongresszus Szer- ' biát független fejedelemségnek ismer­te el, s az akkor uralkodó Milán 1882- ben felvette a királyi címet. Az Obreno- vicsokat 1903 júniusában a Karagyor- gyevicsok követték a trónon. Karagyor- gyevics Péter erőszakkal ragadta ma­gához a hatalmat, miután a vetélytárs Sándor királyt és feleségét, s a kor­mány vezető személyiségeit az összees­küvésben részt vevő tisztek megölték. Ezt az időszakot a törökök ellen foly­tatott balkáni háborúk, majd a Monar­chia balkáni terjeszkedései jellemzik. Bosznia és Hercegovina annektálása után Szerbia új szövetségeseket kere­sett, elkerülhetetlenné vált a konflik­tus. A szarajevói merényletre a rigómé zei csata emléknapján, június 28-án ke rült sor. Egy hónappal később megtör­tént a hadüzenet. Belgrádot a Monar chía csapatai a háború kitörése után elfoglalták, a szerbek azonban még 1914 decemberében visszavették. A kö­vetkező évben azonban kénytelenek voltak feladni a várost, s csak a világ­háború végén szabadították fel a fran­cia csapatok segítségével. A harmincas években Belgrád a Ju goszláv Királyság fővárosaként kor­szerű európai várossá fejlődött. A fa­siszta Németország 1941. április 6-án a háború bejelentése nélkül megtámadta Jugoszláviát, Belgrádot súlyos légitáma­dások érték, majd április 13-án a né­met csapatok elfoglalták. A nemzeti felszabadító hadsereg, a partizánala kulatok és a szovjet hadsereg alakula­tai 1944. október 20-án szabadították fel, s ezzel új fejezet kezdődött Belgrád történetében. MAKRAI MIKLÓS Következik: II. A város és környéke A külső vársáncban kapott helyet a Hadtörténeti Múzeum fegyverkiállítása. Az ágyúk és tankok a második világháborúból származnak (A szerző felvételei) 1977. VI. 12. I. A történelem viharaiban

Next

/
Thumbnails
Contents