Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-05 / 23. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI Bl ZOTTSÁQÁN AK NAPILAPJA 1977. JÚNIUS 5. VASÁRNAP X/23 BRATISLAVA XXX. ÉVFOLYAM 153. SZÁM ÁRA 1 KORONA A VILÁG MINDEN TAlAN Nagy halom gyermekrajz íekszik előttem. Hálátlan a felada tóm — választanom kell közülük, pedig egytől egyig szépek, kedvesek. Őszinte vidámságuk, fantáziagazdagságuk, keresetlen egyszerűségük magával ragad. Szinte látom magam előtt a kis alkotókat — a rajzlap fölé hajló kicsinyeket, a komolyabb, a rajzolásban szemlátomást örömet lelő nagyobbakat, nagy igye kezetükben orrukra, ruhájukra is jut egy kis festék. Szívem szerint a kisebbek vidám színekben pompázó rajzaira esne a választásom, de alkalmazkodnom kell — nyomdatechnikánk csak a kontrasztosabb rajzok közlését teszi lehetővé. A gyermekek őszintesége még romlatlan, az alakoskodás ide gén számukra, s ezt rajzaik is tükrözik. Ceruzával, ecsettel nyíltan vallanak önmagukról, az őket körülvevő világról, merész elképzeléseikről. Megfigyelték már gyermekeik rajzait? Mennyi derű áiad belőlük, majd mindegyiken ott ragyog a napocska és milyen sok virág, madár tarkítja őket! Gondtalanságuk, boldog gyermekségük jelképei ezek. Ezt a derűt fejezik ki a bratislavai Piroska és Éva papír metszetei is: az önfeledten játszadozó gyerekek körül pillangók és madarak repkednek, a képeket beragyogja a meleg, biztonságot adó napsugár. Osztálytársa, Attila nyitott szemmel járja a világot, felfigyel a lázas építőmunkára, a világunkat megváltoztató munkáskezekre. Az érsekújvári Adrianna képzelete messze száll, a szkafanderes szovjet űrhajóssal ő is meghódítja naprendszerünk valamelyik távoli bolygóját. De rajzoltak a gye rekek mesealakokat, szorgalmasan dolgozó anyukákat, bonyolult gépeket, sportolókat, merész konstrukciójú építkezéseket, ú; lakótelepeket, sátorozó pionírokat, megörökítették életük megannyi mozzanatát. Ezeket a rajzokat csakis harmonikusan fejlődő, szüleik és az egész társadalom féltő szeretetével körülvett gyerekek rajzolhatták. Óhatatlanul eszünkbe jut, vajon mit vetne papára annak az 500 millió gyermeknek bármelyike, akik a gyarmati uralom alól felszabadult országokban éheznek. A „civilizáció“, a gyár matosítók öröksége: az elképzelhetetlen nyomor, a rendkívül magas csecsemőhalandóság, az éhség, a tudatlanság. A tőkés társadalom farkastörvényei mindig az erősebbnek, a gazdagabbnak adnak igazat, a társadalmi igazságtalanságok a leggyengébbeket, köztük sokszor a védtelen gyermekeket sújtják. Hogyan vallana életéről a munkára fogott kiskorú, a munkanélküliség kilátástalanságában felnövekvő gyermek? Az ENSZ 1977-et a gyermekek évévé nyilvánította. Célja, hogy a közvélemény figyelmét a gyermekekre, az emberiség jövőjének hordozóira irányítsa. Aligha oldhatók meg egy év alatt azok a problémák, amelyek mélyen, a kizsákmányoló társadalmi rend ellentmondásaiban gyökereznek. De közös erővel rá kell ébresztenünk a felnőtteket: tegyenek lépéseket azért, hogy a világ minden táján a gyermekek rajzain egyre több legyen a vidám madár és virág, a kis alkotásokat mindenütt bearanyozza az őröm napsugara. CSIZMAR ESZTER
