Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-22 / 21. szám
jra itt van az ökölvívó Európa-baj- nokság: május utolsó napján kezdődik Berlinben kontinensünk legjobbjainak hagyományos randevúja, immár 23. alkalommal. Sok mindenre kaptunk választ a montreali olimpia utáni első kontinens-bajnokságon. Például arra, hogy továbbra is az erőboksz fog dominálni? Egységes lesz-e végre a bíráskodás? Ismét — immár hagyományosan — a Szovjetunió ökölvívói szerzik-e a legtöbb aranyérmet? Kíváncsiak vagyunk a válaszokra. CSAK HÄROM ARANYÉREM Az 1924-es párizsi olimpiai játékok légsúlyű döntőjében az angol McKenzie kikapott az amerikai La Barbatól, és ezzel megnyerte a sporttörténet első Európa-bajnoki címét. Mert már azokban az időkben is annyira népszerű volt a „nemes önvédelem“, hogy a nemzetközi szövetség elérkezettnek látta az időt Európa-bajnokságok rendezésére. Talán nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy az Európa- bajnokság nemcsak nagy, hanem nehéz versenysorozat is. A második világháború utáni kontinens-bajnokságok felejthetetlen összecsapásokat hoztak ebben a férfias sportban. Biztosan még sokan emlékeznek az 1957-es prágai EB győzelmi emelvényén sírva fakadó olasz Sitrire, vagy honfitársára, Ben- venuttira, aki később ismert profi versenyző lett. Sorolhatnánk tovább a neveket, megemlíthetnénk az álmos szemű skót McTagartot, aki sohasem sietett a szorítóban, de mindig jutott mindenre elegendő ideje, az „örmény jaguár“ Jengi- barjant, az egyéni stílusban bokszoló Agajevet, a vitális Po- pencsekót, a négyszeres Euró- pa-bajnok lengyel Pietryzkow- skit, Papp Lászlót, Kajdit, Bada- rít, Gedót és a többieket. Mindnyájan igazi bajnokok voltak, arany betűkkel írták be nevüket az ökölvívás történetébe. örvendetes, hogy három csehszlovák versenyző neve is ott szerepel az Európa-bajno- kok listáján: Torma Gyula (1949 — váltósúly), Bohumil Neméöek (1967 — váltósúly] és losef Neméc (1963 — nehézsúly). Ez a három csehszlovák ökölvívó nemcsak bokszolni tudott, hanem a minden fizikai és pszichikai erőt igénybe vevő konkurrenciában százszázalékosan megállta a helyét. Mert a bajnokok sem születnek, hanem azzá lesznek. Nem minden ökölvívóból lesz Európa-bajnok, mert a tudás, a tehetség ugyan nagyon fontos valami, de ha a versenyző nem képes leküzdeni a nehézségeket a szorítóban, állni az ember ember elleni harcot, akkor nem terem számára babér, nem sikerül az egyenlők közt első lenni. Mert a kőtelek között a legkisebb hibákért is pofonokkal fizet az ökölvívó. Sok vagy kevés a három csehszlovák első hely az eddigi 22 Európa-bajnokságon? Minden viszonylagos. Tény, hogy vannak sokkalta eredményesebb országok is. Például a Szovjetunió, Lengyelország, Magyarország. A Szovjetunió Katowicében két arany- és három ezüstérmet szerzett, míg a lengyelek két arany- és három bronzérmet; a magyarok pedig egy arany- (Badari), két ezüst- és négy bronzéremmel tértek haza. Csehszlovákiának két bronzérem jutott (Piskac és Tykva). KIÜRÍTETTÉK A SZORÍTÖT Ahogy nézegetjük az Európa- bajnokok névsorát, egy érdekes dologra figyelhetünk fel. Még- l»edig arra, hogy Nyugat-Európa hogyan ürítette ki a szorí- tót — a szocialista országok ökölvívói számára. Persze nem önként tették. 1925-ben például az első kontinens-bajnokságon csak Franciaország, Anglia és Dánia ökölvívói győztek. De hol van már a tavalyi hó?! Az utóbbi esztendőkben csak egy- egy nyugati versenyző kerül az aranyérmesek közé. Két évvel ezelőtt egy kivétellel (a finn Marjamaa) minden első helyet a szocialista országok ökölvívói vittek haza. Hol keressük ennek a fejlődésnek a titkát? Bizonyára többet is lehetne találni, de amikor ezzel a kérdéssel foglalkozunk, nem szabad szem elől téveszteni egy nagyon fontos tényezőt. Mégpedig azt, hogy ahol létezik profiboksz, ott az amatőrök csak „albérletben“ élnek, szinte csak vegetálnak. A rendszeresen felbukkanó tehetséges amatőröket majdnem minden alkalommal felszippantja a profiboksz könyörtelen világa. A szocialista országokban a tehetségek ilyennemü elkalló- dása — a fentebb említett oknál fogva — nem létezik. A tehetséges ökölvívók rendszerint a hadsereg kötelékein belül fejleszthetik tudásukat, itt minden lehetőségük megvan arra, hogy több éven keresztül készülhessenek, fejlődhessenek. A kitartó, szívós, kemény munka maga után hozza a sikereket is. Gyakran éppen az Európa-bajnokságon. Ezen kívül még egy nagyon fontos körülmény határozza meg a mai amatőr ökölvívásban létrejött erőviszony-eltolódást. Az utóbbi esztendőben néhány országban teljesen meggyengült az amatőr ökölvívás pozíciója, kevés az aktív versenyző, a „nemes önvédelem“ szinte haldoklik a profiboksz árnyékában. Gondolunk itt elsősorban Franciaországra, Svédországra, Ausztriára. Hogy miért van ez így ...? A modern, gépesített társadalomban a fiatalság a legtöbb esetben enged az ördög csábításának, és a kényelmes, könnyű, sokszor a bohém életet választja. Csak nagyon kevesen hajlandók elviselni a kemény edzéseket, vállalni az ember ember elleni harcot a szorítóban. CSEKÉLY SZÓKINCS BIRTOKÁBAN Sokan azt mondják: azért is kevés az ökölvívó, mert veszélyes sport az ökölvívás. Ebben a kérdésben megoszlanak a vélemények; egyesek szerint az ökölvívás ügyességre nevel, egyfajta tetszetős balett; viszont vannak olyan megállapítások is, hogy egy tízmenetes mérkőzés alatt (az amatőrök csak három menetet bokszolnak) az ütések a test legérzékenyebb részeire irányulnak, a fejre, a gyomorra és a vesékre. A viták és az ellenvélemények alapján világhírű sportorvosok, pszichológusok és szakvezetők arra a megállapításra jutottak, hogy az ökölvívás egyáltalán nem tartozik az élet- veszélyes sportágak közé. Azoknak az érvei, akik be akarják tiltani az ökölvívást, inkább érzelmekre, mint konkrét tényekre, tudományos megállapításokra szorítkoznak. £s amikor a sportág veszélyességéről beszélünk, nem szabad összetéveszteni a könyörtelen profi- bokszot az amatőr ökölvívással. Szovjet, amerikai, francia, olasz kutatók szerint az ökölvívás kemény sport, a vele foglalkozóknak — köszönve a sokéves edzésnek — pompás a fizikumuk, azért kevesebb károsodás éri őket, mint más sportágak művelőit. A szakértők számtalan nemzetközi mérkőzés tanulmányozása és értékelése után megállapították: sérülés és haláleset csaknem mindig a rosszul vezetett összecsapásoknál történik. I. G. Williams, a sportgyőgyászat világhírű szak- tekintélye is védelmébe veszi az ökölvívást. Sokéves kutatásai alapján hangsúlyozza: más sportágakban is gyakoriak a fejsérülések, az ökölvívásban tíz ütéstől csupán egy éri valóban az ellenfelet. A, csapások főleg a felső kart vagy a vállat érik. Williams 6057 egymásra következő sérülést elemzett és a következő megállapításra jutott: sízés 1784, labdarúgás 1320, torna 622, birkózás 116, ökölvívás 100 ... Tehát ezek az adatok, is bizonyítják, hogy hosszú évek alatt a sízésben, a labdarúgásban, a birkózásban és tornában több tartós agyrázkódással járó fejsérülés fordult elő, mint az ökölvívásban. Ha a vezetőbíró jól irányítja a mérkőzést, ha a pontozók nem a verekedést méltányolják, akkor nyugodtan állíthatjuk: az ökölvívás nem veszélyes, hanem érdekes, élvezetes és nemeá sport. Persze nem engedhető meg, hogy képzetlen, csak fizikai erejükben bízó versenyzők kerüljenek a szorítóba. Mert csekély szókincs birtokában legfeljebb he- beghet-haboghat az ember, de semmiképpen sem képes arra, hogy árnyaltan, érzékletesen fejezze ki magát, hogy folyamatosan tudjon támadni és védekezni. ELMÚLNAK A VÉSZES FELHŐK? Három évvel ezelőtt új fejezet kezdődött az ökölvívás történetében: lebonyolították az első világbajnokságot. Ebből és a montreali olimpiából ítélve, nagyjából elképzelhető, hogy mi lesz az idei Európa- bajnokságon. Az első világbajnoksággal és a montreali olimpiával visszatért a szorítóba és átmenetileg győzött az úgynevezett erőboksz, amely a 60-as években már vészes felhőket kergetett a sportág fölé. Az történt ugyanis, hogy amikor az afrikai ökölvívók ragyogó fizikumukkal és elszánt harci szellemükkel betörtek a világ élvonalába, mindenki azt mondta: ha majd ezek megtanulnak bokszolni! Nos a vége az lett, hogy ők nem tanultak meg, hanem a bokszvilág hozzájuk idomult! Az adok-kapok csaták, a verekedések — szellem nélkül — nagyon komoly ellenségei az amatőr ökölvívásnak, ez az út zsákutcába vezethet. Annál Is inkább súlyos a helyzet, mert ezt a rossz folyamatot segíti a bíráskodás. A pontozóbírők jelentős része szinte érzéketlen az ökölvívás finomságaival, szépségeivel szemben, sok bíró még mindig ott tart, hogy nála az a jobb, aki végig megy előre, és akkor is az ilyen öklözőt hozzák ki győztesnek, amikor az Illető sokszorta több ütést kap, mint az ügyesen ellépő, szurkáló ellenfele. Csak így fordulhatott elő Katowicében és a montreali olimpián is, hogv gyakran négy, hat, sőt még több pontos — ellentétes eredményt hoztak ki a bírók, s ennek több versenyző látta kárát. Talán most Berlinben valamit iavul a helyzet ilyen tekintetben. mert nem lesznek ott az afrikai, amerikai és ázsiai ökölvívók. Az is igaz viszont, hogy manapság a legtöbb európai ország versenyzőire is az erőboksz jellemző. Elsősorban is a románokra. Annak ellenére, hogy a szovjet ökölvívók csalódást okoztak Montrealban, az Eurőpa-bai- nokság nagy esélyesei. Igaz, a e'enlegi szoviet gárdában még nincs Lagutvinhoz, Tamulisz- hoz, Poznyakhoz vagy Popen- csenkóihoz hasonló kimagasló egyéniség, de azért már egy úi, nagv csapat körvonala van kibontakozóban. ló helyezésekre számítanak a román és a lengyel ökölvívók is. És a csehszlovákok? El kell ismernünk: versenyzőink nem tartoznak az eurónai élmezőnybe. ökölvívásunk egv helyben topog, nem tud lépést tartani a fejlődéssel. Már több esztendeje. Gyenee erőnléttel, gyorsaság és ütéskombinációk nélkül manapság nem lehet remény a sikerre. Már a bronzérmeknek is örülnénk ... A két évvel ezelőtti katowicei Európa-bainoksáe győztesei — napírsúlytól felfelé: Tkacsenko, Zaszipko. Ribakov (mind szovjet), Badari (magyar), S. Cu- tov (román), Limasov (szov- -'etl, Marjamaa (finn), Rud- v-owski Pengyel), Lemesev (szoviet 1 Kümanov (szövött. Biegalski (lengyel). Az érmek megoszlása: Szovjetunió 6—3— 0. Lengyelország 2—0—3, Románia 1—2—3. Magyarország 1—1—4. Finnország 1—0—0. Bulgária 0—2—0, NDK 0—1—2. TOMI VINCE A csehszlovák Tykva (jobbról a második) bronzérmet nyert a két évvel ezelőtti Európa-bajnoksá- gon. A dobogó legmagasabb fokán a szovjet Lumesev állt Kiadja Szlovákiái Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és u Csetö János. Szerkesztőség: 893 38 Brotislava, Gorkého 10. Telefon: 169, 3312-52, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, oz S2LKP nyomdavállalata — Pravda Nyomdaüzeme, Bratislava, Stúrova 4. Hirdetőiroda: Vajon- * ského nábrezie 15., II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Az Űj Szó előfizetési díja havonto — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Új Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti a Postai Hírlopszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ustredná expedíció Ind&X: 4fí 097 a dovoz tlaáe, Gottwaldovo námestie 48/VII. A SÜTI regisztrációs száma: 5/2. SMBSm Hin A szorítóban el kell tudni viselni az ütéseket is ...
