Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-22 / 21. szám
* Dülöngélve igyekszik egy férfi az italboltból az autója felé. Rendőr állja az útját. — Kérem a vezetői jogosítványát. — Itt van ... De kérem visz- sza, nem az enyém. A sebészeten az orvos ször- nyűlködik: — Ember, mióta járkál így, ezzel a lábbal?! — Lehet vagy két hete. — Csonttörése van. Miért nem jött előbb? — Tudja, doktor úr, amikor csak valami bajom támad, a feleségem rögtön rám szól: itt az ideije, hogy felhagyjak a dohányzással. A fiatal színésznő beteg, felkeresi az orvost. — Levetkőzzem, doktor úr? — Felesleges. Tegnap moziban voltam, láttam önt a filmen. Két barátnő beszélget: — Milyen szemtelen alak a szomszédunk! Tegnap is, képzeld, azt kérdezte tőlem, hogy emlékszem-e az 1931-es, nagy földrengésre. — Ne bosszankodj, szívem, az illető nem tudhatja, hogy te roppant feledékeny vagy! Szabóék Olaszországban jártak. — Egy alkalommal Velencében csirkét rendeltünk Ferrari módra. — No és milyen volt? — Semmi különös. Pontosan olyan volt, mint egy csirke, amelyen egy sportkocsi ment keresztül. SZÖVEG NÉLKÜL (Punch) — Hogy vagy? — Jól. Most vettem anyagot a menyasszonyi ruhára. —• Szóval férjhez mész? — Igen, a jövő hónapban lesz az esküvőm. — És jól választottál? — Kiválóan: sikerült megvennem a legjobb anyagot! Nincs borbélyüzlet, ábol valamelyik dolgozó ne tenné ki a táskarádióját. Borotválás folyik. A segéd meglepedőve veszi észre, hogy a vendég szeméből patakzik a könny. — Uram, ennyire húz a kés? — Nem, nem. De ha ezt a zenét hallom, mindig sírnom kell. — Tisztességes útra térek! — jelenti be a skót kasszafúró a családjának. — Holnaptól kezdve dolgozni fogok. — És miért? — kérdi az asszony. Mire a férj: — Mert e hét végétől, ha lecsuknak valakit, lakbért kell fizetnie a celláért. SZÖVEG NÉLKÜL (Pardon) Máz Lórántot, a Hírözön című lap munkatársát egyszer Irdatlan-Újfalura küldték, hogy készítsen riportot az ott működő alkoholmentes klubról. Többek között elbeszélgetett Snitt Geyzával, a klub egyik tagjával. — Amióta nem iszom, boldogan élek — mondta Snitt. — Megváltozott az életem! — No és mit csinálnak a klubfoglalkozásokon? — Cigarettázunk, kávézunk, beszélgetünk. Jól érezzük itt magunkat. A Hírözönben terjedelmes cikk jelent meg, melyben Máz kifejtette, hogy no lám, így is lehet az alkohol ellen, meg hogy egyre többen. Nem sokkal később Mázt új feladattal bízta meg szerkesztője: írjon riportot a szénaszalmási nikotinmentes klubról. Lóránt barátunk meglepődve fedezte fel a tagok között Snitt Geyzát. — Hát maga, hogy kerül ide? — kérdezte az újságíró. — Annyira rászoktam a cigarettára az utóbbi időben, hogy azt tanácsolták, jöjjek ide. Amióta nem füstölök, megszépült az életem. — És mivel töltik az időt a foglalkozásokon? — Borozgatunk, kávézunk, tereferélünk, meg ilyesmi. Kellemes esték ezek. Máz felháborodottan kérdezte a klub vezetőjét: — Tudja ön, Snitt Geyza azelőtt idült alkoholista volt? Most meg hagyják, hogy bort fogyasszon? Hová vezet ez?! — Nyugi, nyugi — szólt a kérdezett. — Nekem az alkoholhoz semmi közöm. Az én feladatom, hogy minél több dohányzót megnyerjek a níkotinmentes klub tagjának, hogy azután azok leszokjanak átkos szenvedélyükről! Máz hümmögött egy sort, majd fáintos cikket ka- nyarított az anyagból. Elmondotta, hogy no lám, jó próbálkozás a nikotin legyőzésére, meg hogy a nép hasznára, na és persze ihaj-csuhaj. Néhány hét elteltével újabb megbízatást kapott. Elküldték Lórugasdra, hogy számoljon be az ottani koffeinmentes klub életéről. Már meg se nagyon lepődött, amikor meglátta Snitt Geyzát, de azért megkérdezte: •?- Hát maga mindenütt ott van? — Nézze, meg lehet érteni. Az utóbbi időben nagyon rákaptam a feketére. Márpedig az árt a szervezetnek. Tudja: rosszból is megárt a sok. — Mit csinálnak a foglalkozásokon? — Szivarozgatunk, borozgatunk, meg hasonlók. Jó a társaság. Máz ellentmondást nem tűrő hangon odalépett a klubvezetőhöz, és felelősségre vonta: — Tud ön arról, hogy Snitt Geyza idült alkoholista és megrögzött dohányos volt? Most hagyják visszaesni! — Ne legyen rögtön a plafonon — válaszolt a vezető. — Engem azzal bíztak meg, hogy a dolgozó nép egészsége érdekében minél több kávét fogyasztó egyént győzzek meg a koffeinmentesség előnyeiről. Biztosíthatom: jól végzem a munkám — mondta és a falra akasztott, bekeretezett oklevelekre bökött. — A plecs- nijeimet otthon tartom, a vitrinben ... GALLA MIKLÓS A párizsi színház direktora mondja a fiatal, csinos, vörös hajú színésznőjelöltnek: — Köszönjük, kisasszony, felöltözhet. A mai naptól a színház alkalmazottjának tekintheti magát. — És mi lesz a dolgom? — Ma egy modern dráma ős bemutatóját tartjuk, ön az előadás alatt meztelenül sétál majd a széksorok között. — Meztelenül? Miért? — Valamivel ébren kell tartani a nézők figyelmét. A társaságban vitatkoznak, melyik nem miatt van a legtöbb válás. Szerencsére van egy ügyvéd is az asztalnál, majd ö eldönti. — Szóval, kinek a hibája miatt vannak a válások? — Ezt nehéz megmondani. A válófelek fele férfi, a másik fele no. & 1977. V. 22 Már este tíz óra van, és még mindig nem írtam le egy sort sem. Pedig holnap reggelre okvetlenül meg kell írnom azt a dolgot, röviden, kacagtatőan és építő jelleggel. Látszatra mi sem köny- nyebb ennél, hiszen van papírom, írógépem, és a ka cagtatás tanult mesterségem. Az építő jelleget pedig bele lehet tenni utólag, a végére vagy a közepére. Csakhogy mégsem olyan egyszerű a dolog, mert az íráshoz tiszta agy kell, friss elme, vadonatúj, ragyogó gondolatok. Reggel például egyáltalán nem tudtam írni, mert még agyamra borult az álom köde. Később meg túlságosan sütött a nap, az emberek loholtak a dolguk után, és az ember ilyenkor szégyellj, hogy mindenféle marhaságon törje a fejét... Inkább elmentem sétálni, és közben figyeltem az életet, végeredményben ez a helyes beosztás: az ember előbb megfigyeli az életet, aztán megírja. Először egy presszóban gyűjtöttem értékes megfigyeléseket, majd egy áruházban tanulmányoztam a vásárlók lélektanát, s közben vásároltam egy szandált, olyan pánto- sat, amilyent már régen akarok venni magamnak ... Délben, sajnos, lekváros derelye volt ebédre, és az kissé megnyomta a gyomromat. Főtt tészta után mindig pesszimista vagyok, isten őrizz, hogy ilyenkor üljek le írni valamit. Az emésztés amúgy is ellustítja az agyat, gondolataim a földön csúsztak, hátukra ült a lekváros derelye... Kénytelen voltam ledőlni egy kicsit, hogy segítsek a gyomromnak. Amikor felébredtem, sajnos az álom köde ismét agyamra borult, amellett az volt az érzésem, hogy még nem ismerem eléggé az életet, ezért elmentem sétálni... Vacsora után elkezdtem dolgozni. Előbb elolvastam néhány humoreszket egy kollégám könyvéből, hogy önbizalmat merítsek, aztán rádiót hallgattam hangulat- keltés céljából... De nem jött meg sem az önbizal- mam, sem a hangulatom... Időnként átszaladtam a másik szobába, és megkérdeztem a feleségemet, hogy milyen író vagyok én ... Ű mindenesetre azt felelte, bogy igen nagy író vagyok, mert erre van betanítva ... Ez sem használt, és most tíz óra van ... járkálok a szo- báian, nincs egy falat ötletem, és tizenkét cigarettává;} van a hamutartóban ... Az agyam olyan, mintha sárból volna, enyhén szólva... Megiszom egy bivalyerős feketét, ettől olyan virgonc leszek, hogy szeretnék kiszaladni a világból... Lemegyek az italboltba, és hozok egy kis üveg konyakot... Megiszom két pohárkával, hogy ellensúlyozzam a koffein hatását... Az alkohol köde agyamra borul, az az érs'.ésem, bogy menten elalszom, ezért főzök egy jó erős feketét, hogy ellensúlyozzam az alkohol hatását. Majd ismét megiszom két pohárka konyakot, hogy semlegesítsem a koffeint, közben, persze, állandóan dohányzom, mert a nikotin élénkíti az agyműködést... E pillanatban a következő érzéseim vannak: a fejem óriásira dagad és zúg, mint egy üres katedrális... A szívem őrülten dobog, a fogaim meglazulnak, szemem nincs... A nyúlt agyamon hangyák bizseregnek, és állandóan fogyok... A szám keserű, mint az epe, és valaki a hajamnál fogva húz felfelé egy érdes csőben ... Zöld fények cikáznak előttem, messziről lónyerltést hallok... A gyomorsavam kicsap a medréből, a duo- dénumom bezárul, a lépem rátámaszkodik a májamra... Minden mindegy, úgyis meghalok... És most 'leülök humoreszket frni. GÁDOR BÉLA 19
