Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-15 / 20. szám
ÚJ szó CS ENDHÁBORÍTÁS * » , HONOR — Tessék mondani, mi biztosítja ennek a döntőbizottságnak a tárgyilagosságát? — Az, hogy hat olyan emberből állítottuk össze, akik kibékíthetetlenül utálják egymást. • — Milyen szép a telihold! Nini, egy hullócsillag! Kívánj valamit, teljesülni fog! — áradozik a fiú. — Nem hiszem. Te túlságosan gyáva vagy! A fiatal gyógyszerésznő a főnökével együtt megtekinti a raktárkészletet. — Mondja, főnök, mi van ebben a nagy üvegben? — Ezt az olvashatatlan receptekre szolgáltatjuk ki. • — Ma remekül sikerült a gomba — dicséri feleségét a kiadós ebéddel elégedett férj. — Hol szerezted a receptet? — Egy detektívregényben olvastam, drágám. — Bizonyos gátlások, szorongások, lelki defektusok vannak bennem. — Menjen el egy pszichológushoz. — Minek? Magam is pszichológus vagyok. • — Mennyi -az ön havi átlagjövedelme? — Egyszer ennyi, másszor annyi. — Irigylem. Én a felét sem keresem meg. — Mit parancsol a kedves vendég? — Mindenekelőtt egy tiszta abroszt. — Akkor szíveskedjék máskor befáradni. Az abroszcsere augusztusra van betervezve. • — A nővérem két éve kórházban van. — Mi baja? — Nagyon sok! Szegénykém ápolónő. — Visszajött a férjem. Tegyünk úgy, mintha aludnánk! Josef Molín rajza (Eulenspiegel) — Halló, ki beszél? A mentők? Téves. Egy perc múlva. — Halló, ki beszél? A tűzoltók? Téves! Cjabb egy perc. — Halló, kivel beszélek? Rendőrség? Bocsánat, rosszul tárcsáztam — mondta a telefo náló nő, és letette a kagylót. Pár perc múlva megcsördült a készülék. — Itt á telefonellenőrzés. On hívta a mentőket, a tűzoltókat és a rendőrséget? — Én, de én is csak ellenőrzést tartottam, ezt a három számot ugyanis a férjem noteszében találtam — —■ Erősen nehezményezem, hogy ön szerelmes a menyasz- szonyomba. — Elnézését kérem, de az ön menyasszonya jelenleg még a feleségem. — A feleségem valóságos gondolatolvasó. Még a gondolatomat is kitalálja. — Az semmi, az enyém a hátsó gondolataimat is tudja! — Mennyibe fog kerülni ez a hat fénykép? — Erről majd később, mert önnek most mosolyognia kell! A könyvtárban ismerkedtünk meg. A lány első látásra megtetszett nekem: komoly volt és tartózkodó, teljesen az ízlésem nek megjelelő. Kihasználtam azt a pillanatot, amikor sorbaállt, hogy vissza adja a könyvet, nyomban mögéje álltam. Nem jutott eszembe semmilyen „eredeti“ szöveg, ezért megkérdeztem: —- Tetszett magának ez a könyv? — Második kiadásban jelent meg’ ha nem számítjuk, hogy egy folyóirat, is közölte már — jelelte. — Egy olvasó ankét eredményei szerint negyedik helyre került a legnépszerűbb művek listáján. A könyv olvasóinak túlnyomó többsége középiskolai végzettségű, munka- viszonyban levő nőkből áll. — Ez érdekes! Honnan tudja mindezt? — Szociológus vagyok! 19 Később találkoztunk még néhányszor a könyvtárban, majd számadatokat tudtam meg a másutt is, és mindig újabb társadalom életéből. Egyszer aztán moziba is elmentünk. LEONYID SZOSZNYIN Szerelem és szociológia — Tetszett a film? — kérdeztem. — Azt hiszem, ezt a filmet csak az átlagosok közé fogják besorolni. — De neked tetszett? — Csak 10—12 millió néző fogja megtekinteni. — De neked ... — Az átlag-mozilátogatók két szer nem fogják megnézni — fejezte be véleménynyilvánítását. — De miért beszélsz így, miért? — kérdezem. — Mert szociológus vagyok! Ezután már csak nagy sokára találkoztunk, akkor is égési véletlenül. — Miért nem akartál akkor ismét találkozni velem? — kérdezte. — És még azt állítottad, hogy megfelelek az ízlésednek ... — Azért — jeleltem bátran —, mert a múlt évben a házasságkötések huszonnyolc százaléka válással végződött. — És az idén? — kérdezte gyorsan. — Az idén már huszonnyolc és fél százalék. — Igen, helyes — mondta. — És az elváltak több mint fele a válás fő okaként azt jelölte meg, hogy sokban különbö zik a természetük. Többé nem is láttuk egymást. A lány valóban igazi szocioló gus volt. SÁGI TÓTH TIBOR fordítása Stig Klaesson: Mi az oka annac, hogy az emberek ennyire gyanak- vóak és ilyen könnyen elhiszik a legrosszabbat is felebarátaikról? A minap például amikor a kávéházban reggeliztem, egy leányzó figye.mesen rám pillantott és — mindegyik szavát valami különleges értelemmel felruházva — ezt mondta: — Tegnap biztosan remek estéd volt, ugyebár? — Tegnap? — feleltem kérdéssel, s megpróbáltam visszaemlékezni, mi volt az, ami akár csak a legkisebb árnyékot vethetné a hírnevemre. Ez alkalommal olyan ártatlannak éreztem magam, mint a ma született bárány, mégis félrefordítottam a tekintetemet, s ekkor megvilágosodott az agyam: — Á, biztosan a vörös szememre célzói! Hát ennek nem a túlságosan sok nő, meg a borban és a dalban való tobzódás az oka, hanem csupán az, ho.gy ma reggel egy kis frissítő úszkálást végeztem az uszoda klórozott vizében. És mindig így van. Ez a lány egyáltalán nem kivétel. Hiszen ha találkozunk egy pirospozsgás úriemberrel, akinek tekintélyes, kékespiros orra van, akkor értő kacsintással kijelentjük: — Látszik, hogy ez sem, alamizsnára tékozolta a pénzét... Pedig valójában nemcsak á konyak lehet ilyen hatással a bőrre. Például a túl sok friss levegő is. Emiatt sok öreg matrózt vagy favágót teljesen alaptalanul lehetne a szeszes italok kedvelésével gyanúsítani. A gyanakvás jelenségének még egy példája — a „kék folt a szem alatt“. Az efféle ékesség láttán először a verekedés jut eszünkbe. És nem sokan hiszik el azt, ha valaki például azt mondja, hogy a sötétben egy félig nyitott ajtónak ütközött. Mindenesetre magam sem hittem el, amikor a barátom óriási bíborvörös dudorral a homlokán jelent meg. — A sötétben beleütköztem a félig nyitott ajtóba — magyarázta. — Ide hallgass — feleltem —, mesélhetsz mindjárt Piroskáról és a szürke farkasról is, csak sose restelld magad .. . — Dehogy, igazat mondok — jelentette ki barátom fájdalmas sóhajjal, mivel nem én voltam az első, aki kétségbe vonta szavait. — Valóban úgy történt — folytatta —, hogy amikor tegnapelőtt hazaértem, a kutyám elébem iramodott. Én lehajoltam, hogy lehúzzam a cipőmet, az állat felugrott és ... Most láthatod ezt a dudort. De hát senki sem hinné el, hogy én ilyen rendes ember vagyok, és mindig az előszobában húzom le a cipőmet. Ezért tálalom fel a félig nyitott ajtó históriáját. — Ez persze ostobaság, a te helyedben azonban én mégis, a kutya verzióját használnám fel. Ez mindenesetre jobb, mint a félig nyitott ajtó, azt senki sem hiszi el. — Ügy látszik, neked tapasztalataid vannak a kék foltok és a dudorok eredetének megmagyarázása terén — mondta barátom kajánul. — Igen, ugyanis egyszer jókora kék folt volt a szemem alatt. —■ És hogyan szerezted? Repülő csészealjjal ütköztél össze? Fontolóra vettem, mit feleljek. És úgy határoztam, hogy az igazat mondom. — Sötét volt, nem akartam felgyújtani a villanyt, és beleütköztem a félig nyitott ajtóba ... Széles mosoly ömlött el barátom arcán. Nem hitte el. Hiszen az emberek annyira gyanakvóak! Márpedig éppen így történt. Az ajtó valóban félig nyitva volt, és én olyan erővel nekivágtam a homlokomat, hogy úgy csengett tőle a fülem, akár az ébresztőóra! GELLERT GYÖRGY fordítása MEGLEPETÉS
