Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-15 / 20. szám
Jász Dezső: törekvések elleni harc pozitívan befolyásolta az események menetét, aminthogy gyöngítette a csehszlo vákellenes irredenta tevékenység társadalmi bázisát Nem tudom pontosan megmondani, hány cikk jelent már meg a Kassai Munkásról? Legalább ötven, de talán ennél is több. Mi sem természetesebb: a lap a szlovák—magyar munkásmozgalmi kapcsolatok fontos láncszeme volt, attól fogva, hogy első száma — immár hetven éve — kikerült a nyomdagépből. Jómagam már 1919-ben írtam a Kassai Munkásba, 1920—1922-ben pedig közvetlenül is részt vettem a szerkesztőség munkájában. Ez, úgy vélem, feljogosít arra, hogy kiegészítsem néhány vonással a képet, amelyet Róják Dezső a lap életének erről a szakaszáról — a Kassai Munkás „aranykoráról“ — festett. Csehszlovákia egyike azoknak az országoknak, ahol a kommunista lapok megjelenése — időben — megelőzte a kommunista párt megalakulását. A Kassai Munkás azonban azért is külön elbírálás alá tartozik, mert az első magyar nyelvű kommunista lap volt az európai kontinensen a Tanácsköztársaság leverése után. Kik voltak a szerkesztőség tagjai 1920—1922-ben? A kérdés indokolt, mivel sok téves adat került „forgalomba“ ezzel kapcsolatban. A tényállás a következő: amikor a Kassai Munkás áttért a naponkénti megjelenésre, Kendi Zoltán is tagja lett a szerkesztőségnek. Ű azonban két hét múlva — politikai okokból — megvált a laptól. A szerkesztőség élén Surányi Lajos állt, tehát ő volt felelős a pártvezetőség előtt a lap politikai vonal- vezetéséért. A szerkesztőségen belül minden munkatársnak megvolt a maga hatásköre. A belpolitikai rovatot Fried lenő, az irodalmi rovatot pedig Mácza jános vezette. Én a helyi rovatot. Mi volt Gyetvai János szerepe? Egyrészt külpolitikai cikkeket írt, másrészt ő látta el a főszerkesztői teendőket (Surányi Lajos távollétében). Gyetvai Jánost — Ivan Markovié „unifikációs miniszter“ rendeletére — három hónap múlva kiutasították Csehszlovákiából. Ekkor Háy László lett a lap szerkesztője (szlovákiai tartózkodása idején Hajmási László volt a fedőneve). Háy László kitűnő szerkesztőnek bizonyult: keze nyoma a lap minden számán meglátszik. Politikai alapállását a Kassai Munkás 1920. május 26-i számában megjelent vezércikke jelzi, amelyben állást foglal a szocialista átalakulás mellett. Seiden Ár min írt ugyan — időnként — egy-egy cikket, de nem volt tagja a szerkesztőségnek (mint Csanda Sándor tudni véli). Áll ez Drab Sándorra is, aki csak névleges szerkesztő volt, akkori szóhasználat szerint: z iccredaktőr. 1922. február 12-én Mácza János neve került a lapra felelős szerkesztőként, de ezzel csak látszólag változott a helyzet: a főszerkesztői teendőket továbbra is Háy László látta el. A magyar kommunisták tevékenysége már 1920- ban szemet szúrt a kelet-szlovenszkói rendőrigazgatóságnak (ennek élén Jaroslav Klíma állott, akinek Jaroslav HaSek állított „örök emléket“, a Svejk- ben. Egyeseket közülünk — például Illés Bélát — kiutasítottak az országból, míg másokat — köztük Seiden Ármint és Surányi Lajost — megfosztották a csehszlovák állampolgárságtól. A rendőri zaklatások folytán 1922 nyarán Háy László is kénytelen volt elhagyni Csehszlovákiát. Mácza János már négy héttel korábban megvált a laptól: Bécsbe költözött, azzal a szándékkal, hogy kimegy a Szovjetunióba. (1923-ban ki is jutott.) Ilyen körülmények közepette lett Farkas Gábor a lap főszerkesztője. De ne vágjunk az események elébe! Amikor Kendi Zoltán kivált a szerkesztőségből, a marxizmus vált uralkodó szellemi irányzattá a lapban. Ez a változás nemcsak az újság politikai vonalvezetését, hanem tematikáját is megszabta. Felvetődhet itt a kérdés: milyen szempontokhoz igazodott a szerkesztőség tevékenysége 1920—1922- ben? Politikai alapállásunkat mindenekelőtt az a tény határozta meg, hogy Csehszlovákiában a forradalmi hullám 1920-ban még emelkedőben .volt. Ezzel függ össze a Kassai Munkás szerepe a kommunista párt megalakításának előkészítésében. Igaza van Róják Dezsőnek, amikor megállapítja, hogy a Kassai Munkás már 1920-ban szorgalmazta a kommunista párt megalakítását. Egészben véve: a lap politikai irány vonala megfelelt a Kommunista Internaciönálé állás pontjának. Amikor Háy László bekapcsolódott a szerkesztőség munkájába, ez gyökeres fordulatot jelentett, tekintve, hogy Surányi Lajos idejében a lap politikai vonalvezetése nem volt mentes az ingadozásoktól. (Bizonyíték erre — többek között — Lie bermann Emil cikke „a szocializmus vajúdásáról“. Ez a cikk, amely a lap 1920. szeptember 19-i számában látott napvilágot, nem felel meg a kommunista pártcsoport álláspontjának, inkább a Surányi-frakció véleményét tükrözte.) Hogyan ítélte meg a helyzetet a magyar pártcsoport 1920-ban? A kérdés tüzetesebb elemzést igényelne. Most csak a következőket szögezem le: nem ringattuk magunkat abban az illúzióban, hogy a kapitalista rend — világszerte — végóráit éli, ámde — véleményünk szerint — megvolt annak lehetősége, hogy Csehszlovákia a forradalmi proletariátus újabb hadállásává váljék. Az orosz Vörös Hadsereg lengyel- országi sikerei logikusan táplálták ezt a reményt. (A Vörös Hadsereg előretolt alakulatai. — az idő tájt — Lemberg környékén állottak. Jellemző a közhangulatra, hogy a Kassán állomásozó csehszlovák katonák reggelenként az Internaciönálé hangjainál vonultak ki a gyakorlótérre...) 3 A fubochftai kongresszus ötvenedik évfordulója alkalmából néhány napot Pozsonyban töltöttem. Jártam a Párttörténeti Intézetben is. Ott — beszélgetés közben — szóba került: mi volt a Kassai Munkás szerkesztőségének álláspontja a nemzetiségi kérdésben? Erről most sem mondhatok mást, mint akkor, Pozsonyban. Ami a nemzetiségi kérdést illeti, alapállásunkat az a meggyőződésünk szabta meg, hogy a probléma megoldását a nemzetközi proletariátus osztályérdekeiből kiindulva kell keresni. Elvben elismertük ugyan a magyarság önrendelkezési jogát, de ennek érvényesítését gyakorlatilag összekapcsoltuk a Horthy-fasizmus elleni harccal. Leszögeztük azt is, hogy a probléma véglegesen csak akkor oldható meg, ha Csehszlovákia a szocialista átalakulás útjára lép. Több mint fél évszázad telt el szlovákiai „vendégszereplésem“ óta, de még ma is az a véleményem, hogy a nemzetiségi kérdésben elfoglalt akkori álláspontunk helyes volt. így csak a rend kedvéért említem meg, hogy ugyanígy tették fel a kérdést (és válaszoltak rá) a magyar kommunisták Jugoszláviában és Romániában is. A húszas évek elején az osztályharc szempontjából a fő feladat — csehszlovák viszonylatban is — a munkásosztály egységének a megteremtése volt (a szó ideológiai, politikai és szervezeti értelmében). Ebből a szempontból a magyarországi revizionista A szerkesztőség különös figyelmet szentelt a ma gyarországi politikai helyzet alakulásának. A négy magyar nyelvű napilap közül, amelyek 1920-ban Kas sán jelentek meg, a Kassai Munkás volt az egyet len, amely mindig hitelesen tájékoztatta olvasóit a magyarországi állapotokról. A politikai fordulatot, amely a Duna—Tisza között a Tanácsköztársaság leverése után történt, a csehszlovákellenes irredenta propaganda fellángolása követte. A Horthy-fasiszták mindent elkövettek, hogy a szlovákiai magyar munkásokat is befogják az irredentizmus szekerébe, A Kassai Munkásnak oroszlánrésze volt abban, hogy a munkásosztály soraiban helyes nézetek alakulja nak ki az irredentizmusról. Alig akad olyan száma a Kassai Munkásnak, amelyben ne foglalkoztunk volna a magyarországi helyzettel. Talán nem vagyok szerénytelen, ha megjegyzem, hogy ezeknek a cik keknek a kilencven százalékát én írtam. (A budapesti Hadtörténeti Levéltárban őrzött jelentések tanúsága szerint az a tény, hogy a szlovákiai munkásosztály balratolódásával párhuzamosan növekedett a Horthy ellenesség, sok gondot okozott a magyar katonai köröknek, amelyek már 1920-ban kacérkodtak a Csehszlovákia elleni fegyveres beavatkozás gondolatával.) Mondanom sem kell: nem szorítkoztunk arra, hogy elítéljük a csehszlovákellenes irredenta üzelmeket: elhatároltuk magunkat a magyarellenességtől is, amelynek viszont a csehszlovák burzsoázia propagandájában volt fontos szerepe. E. Fehér Pál véleménye szerint a Kassai Munkás szerkesztősége „a szocialista irodalom rohamcsapa ta“ volt. Szeretnék hozzátenni valamit ehhez: a szerkesztőség nem elégedett meg azzal, hogy megnyissa a lap hasábjait a száműzetésben élő magyar írók előtt; nagy gondot fordított a haladó cseh írók népszerűsítésére is. így kaptak kóstolót a lap olvasói Petr Bezrué, Karel Capek, Jaroslav HaSek, Antonín Maéek, Michal Marek és Jirí Wolker műveiből. Mácza János ennek rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított. Nem hiszem, hogy tévedek, ha megkockáztatom az állítást: a csehszlovák-magyar kulturális közeledés alapjait a Kassai Munkás rakta le 1920 ban, a Tanácsköztársaság leverése után. Az emigráns magyar írók közül különösen gyakran találkozunk a lapban Barta Lajos, Gábor Andor, Illés Béla, Kassák Lajos és Révész Béla nevével. Ide tartozik, hogy a kommunista párt álláspontja Szlovákiában is kedvező visszhangra talált az Irodalom berkeiben. Ez a magyarázata annak, c,hogy nem kommunisták is írtak a Kassai Munkásba, Juhász Andor, Márai Sándor, Mihályi Ödön és Kulcsár Miklós (aki később a Szabadság főszerkesztője lett). Vozári Dezső sem volt még kommunista, amikor első versei megjelentek a Kassai Munkásban. A lenini nézet szerint az a munkáslap, amelynek a hasábjai nem hozzáférhetőek a munkások számára, „fabatkát sem ér“. A Kassai Munkás nagy súlyt helyezett a munkásokat közvetlenül érintő kérdésekre. A lapnak már 1920 elején népes társadalmi levelezőhálózata volt, amely egész Szlovákiára, sőt mi több: Podkarpatská Rusra — Kárpátukrajná- ra — is kiterjedt. A szocialista riportok, amelyek a Kassai Munkásban 1920—1922-ben napvilágot láttak, nagymértékben növelték a lap népszerűségét. Aktaszerű bizonyítékok vannak arra is, hogy a Kassai Munkás tömegigényt elégített ki. Ezt tanúsítja — például — a lap példányszáma, amely hétről hétre emelkedett. Az első szám még csak tízezer példányban készült. 1921-ben — a kommunista párt megalakulása után — már elérte a huszonötezret. 5 Már csak én vagyok életben a magyar kommunisták közül, akik 1920-ban ott álltak a Kassai Munkás bölcsőjénél. Fried Jenőt a németek a második világháború idején agyonlőtték. Gyetvai János 1967-ben távozott közülünk. Hét év múlva Mácza János is kiköltözött a temetőbe. Háy László 1975- ben halt meg. Nyolcvannégy éves volt. Élete utolsó pillanatáig dolgozott... Hogyan alakult Surányi Lajos sorsa? Röviddel azután, hogy megfosztották csehszlovák állampolgárságától, hátat fordított a kommunista pártnak, amelynek álláspontjával teljesen sosem értett egyet. Miután visszatért Magyarországra — a húszas évek végén — szakított a szociáldemokrata párttal is. „Csehszlovákia népe társadalmunk életének valamennyi szakaszán a CSKP XV. kongresszusa határozatainak következetes teljesítésével ünnepli a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját. Csehszlovákia Kommunista Pártja a CSKP XY. kongresszusán kitűzött célok elérésével járul hozzá a “ _ örökének teljesítéséhez, a szocialista közösség országai egységének és tömörségének erősítéséhez, a forradalmi felszabadító mozgalom fejlesztéséhez, az egész világon a békéért és a haladásért vívott harc további sikereinek eléréséhez.” (Részlet a CSKP Központi Bizottságának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója megünneplésére hozott határozatából.) W ' «ill __\____\___ II I ______J S_____> ______J K_____/ __ __ • • •
