Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-08 / 19. szám
Vállalni önmagunkat „Es mindenki igyekszik a lehető legtöbbet hagyni maga után. Ha a munkáid meg semmisülnek, te sem létezel tovább. Ne hidd, hogy eljuthatsz önmagad elöl.“ Albert Bels szovjet próza- sai Járási Nemzeti BizottsáMár hagyomány, hogy május elsején és a felszabadulás évfordulóján párt- és kormány- szerveink magas állami kitüntetéseket adományoznak a termelőmunka, a szocialista munkaverseny legjobbjainak, a kimagaslóan példás eredményeket felmutató vállalatoknak, szövetkezeteknek. A magas elismerés azokat illeti, akik egyenletes, kiváló munkát végeztek, az átlagot meghaladó eredményeket produkáltak, s példát mutatva hirdették: szocialista módon dolgoznak és élnek. A megtisztelő kitüntetések átvétele nagy ünnep, amely a kiváló kollektívákat és egyéneket egyúttal arra ösztönzi, hogy eddigi eredményeiket túlszárnyalják. A nagy elismerésben részesülők névsorát már nyilvánosságra hoztuk, most ismerkedjünk meg közülük néggyel közelebbről. Nem is tudnék másképp élni — Ha minden dolgozónk olyan lenne, mint Pápay, illetve Pápayék, semmi problémánk nem lenne — nyilatkozott Ján Pápayról felettese. Berkes Cyril mérnök, a Palá- rikovói Nagyhizlalda Zsófia- gazdaságának vezetője. — Azért javítottam többes számra, mert Pápay elvtárs egy öttagú szocialista munkabrigád vezetője, s ők úgy összetartoznak, hogy külön-külön nem is lehet róluk beszélni. Az öttagú szocialista munkabrigád a nagyhizlalda egyik tehénistállójában hatvan üszőnek viseli gondját. Munkájuk különösen igényes, mert fiatal állatállománnyal dolgoznak, mégis már évek óta jóval túlszárnyalják fejésben a gazdaság átlageredményeit. Márciusban például 13,5 literes napi tejadagot fejtek tehenenként a gazdaság 9,75 literes átlagával szemben. A kiváló eredmények elérésében igen nagy szerepe van a brigádvezetőnek, Ján Pá- paynak. Munkáját mindig becsületesen, pontosan végzi, s ezt megköveteli a brigád többi tagjától is. — 1950 óta dolgozom a mezőgazdaságban. Annak idején a Palárikovói Állami Gazdaságban kezdtem a munkát, 13 évig lovakkal dolgoztam, szántottam, kocsis voltam, takarmányt szállítottam, mikor mi adódott — forgatja vissza emlékezetében az idő kerekét az 54 éves Ján Pápay. — Szeretem az állatokat, azért vállaltam később a lovak után a mai munkámat. Mást is kínáltak neki, ő mégis az állatgondozásnál döntött. Mikor mások még az igazak álmát alusszák, ő már kel. Fél háromkor indul munkába, s mire az esti fejést is befejezik, minden tennivalót elvégeznek, hét óra is van. — Már úgy megszoktam ezt, hogy nem is tudnék másképpen élni. Most egy hétig beteg voltam, de nem tudtam ám nyugodtan feküdni. Kétszer is bementem megnézni, rendben van-e minden — mondja. Ha valaki hiányzik a brigádból, nem kérnek helyettest, elosztják egymás közt a hiányzó munkáját. Inkább többet dolgoznak, de az „állataikat“ nem bízzák idegen kézre. Ján Pápay sokéves szorgalmát, jó munkáját a nagyhizlalda vezetői nagyra értékelik. Ezért is javasolták A kiváló munkáért kitüntetésre. Jól választottak. A magas kitüntetés érdemes kezekbe kerül. —f— Jó kezekben a kitüntetés Az asztalon különféle kitüntetések és diplomák tornyosulnak, amelyeket vendéglátónk a mezőgazdaságban végzett több mint .20 éves munkájáért kapott. Minden szava arról tanúskodik, hogy nagyon szereti munkáját, amelyet a Seneci (Szenei) Állami Gazdaságban mint állatgondozó végez. Mária Laönát szoros szálak fűzik hivatásához. Pedig 24 évvel ezelőtt még nem is ismerte a mezőgazdasági munkát. Krompachy környékéről származik, apja bányász volt. Hatéves korában elvesztette apját, anyját pedig nem is ismerte, még csecsemő volt, mikor meghalt. Nagynénje nevelte két testvérével együtt. Kisgyermek korától dolgoznia kellett, korán megismerte a szegény emberek felszabadulás előtti nehéz sorsát. 1951- ben az ifjúsági vasút építkezésén ismerkedett meg férjével, akivel később Szencen telepedtek le, és mindketten ä mezőgazdaságban vállaltak munkát. Mária Laüná nevét mindenki ismeri, aki figyelemmel kíséri mezőgazdaságunk fejlődését. Hiszen 1974-ben és 1975-ben a nyugat-szlovákiai kerület legjobb fejőnői közé tartozott. 1975-ben egy tehéntől átlag 5955 liter tejet fejt, és ezzel munkatervét 125 százalékra teljesítette. Mai munkahelye, a Panho- lec gazdasági udvar már nem felel meg a követelményeknek. Rövidesen fel is számolják, korszerű, új gazdasági épületeket építenek a régiek helyén. Már meg is kezdték az állatok átcsoportosítását, a legjobb fejősteheneket más gazdaságokba helyezték át. Az ideiglenesen ott maradt 104 tehenet egy 12 tagú szocialista munkabrigád gondozza, amelynek egyik legaktívabb tagja Mária Laőná, Rozália Bilőí- ková vezetésével mindent megtesznek, hogy feladataikat a lehető legjobban teljesítsék. A tervezett napi 10,30 liter tej helyett 11,11 litert fejnek. A NOSZF 60. évfordulója és a szakszervezeti kongresszus tiszteletére vállalták, hogy 11000 korona értékű tejet adnak le terven felül. Ez tehát Mária Laőnát munkáján kívül természetesen más is érdekli. Szereti a házimunkát, és szívesen jár társaságba. Közben ápolja beteges férjét. Fia kitanult pincér, de még otthon lakik és gondjait szívesen osztja meg anyjával. Mária Laőná becsületes munkájáért, kiváló eredményeiért, a szocialista versenyben való helytállásáért A kiváló munkáért kitüntetést kapta meg. A kitüntetés jó kezekbe került. JOZEF SLUKA írót azért idézem, mert arra gondolok, milyen szívszo- rítóan rossz érzésük lehet azoknak az embereknek, akik születésük kerek évfordulóin úgy érzik, hogy üresség van mögöttük, eddigi életük szinte értelmetlen volt... De mi kell mégis ahhoz, hogy az ilyen létérzések elkerülhetők legyenek? Vajon van-e ennek valamilyen titka? Jozef Stofka, a Druzstevná pri Hornáde-i Efsz ötvenéves elnöke elmosolyodik, de amit mond, abból kiérződik, hogy komolyan gondolja: — Engem mindig hajtott valamilyen erő, hogy dolgozzam, munkálkodjak. Fiatal koromban én is szerettem volna megváltani a világot. Később, amikor élet- szemléletem kialakult, mikor megismertem önmagamat, képességeimet, erről a szándékról lemondtam, de arról nem, hogy életkörnyezetemet, szülőföldemet munkámmal, legjobb tudásom szerint formáljam, fejlesszem. Hinni kell abban, hogy gazdagodhat általunk a világ. Jozef Stofka 1927-ben született. Akkor, amikor a világ első szocialista állama tizenhárom éves volt, és Németországban Hitler már szőtte csalárd terveit. Európa e két pontja között — a Koéice (Kassa) melletti Malá Vies- kában a héttagú Stofka család földműveléssel foglalkozott. Az apa, mint ahogy a többi gyermeket, Jozefet sem akarta taníttatni. Erre egyrészt módja sem volt, másrészt pedig boldogulásuk lehetőségét is abban látta, ha a családból minél több kéz ragadja meg a kapa- vagy a villanyelet. Ezek a tervek nem váltak valóra. A második világháború az egyszerű szántó-vető ember elképzeléseit is meghiúsította. A fiatal Jozef Stofka ebben a tűzben formálódott emberré. Ekkor tanulta meg az élet szeretetét, az igazságért való kiállás fontosságát. Mikor elhallgattak a fegyverek, mikor megkezdtük az új élet építését, Jozef Stofka nem habozott. Tettrekészségére, ügyességére csakhamar fel Is figyeltek. 1950-től a KasÖriil IldoU I " f Amikor útnak indultam, hogy felkeressem, Farkas Irmának még csak a nevét és foglalkozását- — a Recai (Rétéi) Helyi Nemzeti Bizottság elnöke — ismertem. Útközben megpróbáltam elképzelni, milyen is lehet. Bevallom, kellemesen meglepődtem, mert nem mosolygós fiatalasszonyra számítottam. ^Tizenhárom éve „kormányozza“ az 1655 lakosú községet. Sokéves lelki- ismeretes munkáját államunk idén A kiváló munkáért kitüntetéssel jutalmazta. — Munkámért soha nem vártam külön elismerést. Számomra az a legnagyobb jutalom, ha látom, hogy a falu lakosai elégedettek. Mégis nagyon meghatott, amikor megtudtam, hogy én is a kitüntetettek között vagyok, hogy a munkámat ilyen nagyra értékelik — mondja szerényen. Még ma sem túl gyakori, 13 évvel ezelőtt pedig különösen nem volt az, hogy nő álljon a falu, a helyi nemzeti bizottság élén ... — Bizony én is nehéz szívvel, tele kétségekkel vállaltam annak idején a felelősségteljes megbízatást — emlékezik vissza. — Csak az könnyítette a helyzetemet, hogy Rété a szülőfalum, így minden lakóját ismertem. S engem is ismertek, mert 1956-tól a hnb képviselője, 1960-tól pedig dolgozója is voltam. De nemcsak mint hivatalos személyt ismerhették a réteiek, hanem mint a falu társadalmi életének tevékeny résztvevőjét is. Tizenhat éves kora óta tagja a helyi CSEMADOK-nak s részese minden kulturális akciójának, elnöke volt az ifjúsági szövetség falusi szervezetének, később évekig a Nőszövetség helyi szervezetének, 1955 óta pedig a pártnak is tagja. — Soha nem tudtam tétlenül élni. Ez talán azért van, mert szeretem az embereket, örülök, ha örömet szerezhetek másoknak — magyarázza. Szereti az embereket, s őt is nagyra becsülik a faluban. Fábry Zsuzsanna, Ma- csica Katalin és Dániel Adél, a helyi szövetkezet dolgozói, kérdésünkre, milyen embernek tartják az elnökasszonyt, szinte egyszerre felelték ugyanazt: lelkiismeretes, mindent elintéz, amit kérnek tőle. Szívén viseli a falu sorsát. Sokat változott, fejlődött Rété, mióta ő a helyi nemzeti bizottság elnöke. — Eleinte féltem, nem lesz hozzám bizalmuk az embereknek — mondja — de a gyakorlat éppen az ellenkezőjét hozta. Nemcsak hivatalos ügyeikkel, hanem családi, személyes problémákkal is bizalommal fordulnak hozzám. S ez igen jólesik. Habár, mint a barátnőm mondta, velem még otthon sem lehet nyugodtan beszélgetni, mert mindig van nálam valaki. „Miért nem mondod, hogy itthon nincs ügyintézés“ — kérdezte. Hát mondhatnék ilyet? Aztán hogyan fordulhatnék én hozzájuk, ha tárgon kezdett dolgozni, és a falu szocializálásának egyik aktív szervezője lett. 1957-ig dolgozott ebben a munkakörben. Ezután visszatért szülőfalujába, hogy ott megalakítsa a szövetkezetét, s elvállalja annak vezetését. — Nehéz idők voltak azok — mondja visszaemlékezve —, új életmódra kellett tanítani az embereket, és ezt úgy kellett csinálni, hogy megértessük velük ennek az útnak a helyességét. Hogy ez sikerülhetett, az annak köszönhető, hogy hittünk a munkában, őszintén hittünk és akartunk. A marxi—lenini tanításba vetett őszinte hit és az akarat ad értelmet Jozef Stofka életének ma is. Jóleső érzéssel szól arról, hogy a hatvanas évek elején földművesszövetkezetük dolgozóinak az átlagkeresete havonta alig volt több háromszáz koronánál, de ma már 2500—3000 korona. Szlovákia első egyesült földművesszövetkezetében, a Druzstevná pri Hornáde-iben szeretik is az elnöküket. Becsületes, jó meglátású embernek tartják, olyannak, akivel jó együtt dolgozni. Büszkék arra, hogy Jozef Stofka vezetésével az ötödik ötéves tervidőszakban 104,3 százalékra sikerült teljesíteniük tervüket, tiszta jövedelmük pedig elérte az 5,7 millió koronát, ami 33 százalékkal volt több a tervezettnél. A közelmúltban tovább gyarapodott ez a szövetkezet. A trebejovi, a kysaki, az obiáovcei és a budimíri szövetkezet is hozzájuk csatlakozott, s így egy 2900 hektáros gazdaságot hoztak létre. Több gond, nagyobb felelősség hárul ezzel Jozef Stofkára. Ű viszont nem mérgelődik, mert szereti a feladatokat. Tavaly például 113,6 százalékra teljesítették termelési tervüket, a kitermelt érték pedig meghaladta a 3,4 millió koronát. Terven felül 20 ezer liter tejet, 1040 tonna cukorrépát és 59 tonna olajrepcét termeltek. Ennél az eredménynél az idén sem akarják alább adni. SZASZÄK GYÖRGY sadalmi munkára van szükség. Arra ők is a szabad idejüket áldozzák. Így aztán nem csoda, hogy a beosztásával járó sok hivatalos út, gyűlés, számos más funkció mellett — a járási pártbizottság elnökségi tagja, a Nemzeti Front helyi bizottságának alelnöke, a Nőszövetség községi szervezetében az ellenőrző bizottság tagja — nem sok szabad ideje marad. — Most még jó is, hogy sok az elfoglaltságom, mert mindkét fiam katona, s egyedül nem jó otthon. Amíg a gyerekek kicsik voltak, inkább hiányzott a szabad idő. (Férjét korán elvesztette, s két gyermekét egyedül felnevelni, a nagy felelősséggel, sok elfoglaltsággal járó beosztás mellett minden elismerést megérdemel.) Majd lesz elég szabad időm és pihenésem, ha nyugdíjba megyek. Akkor bepótolom mindazt, amire most nem jut időm — mosolyog. Mosolyog, mert arra gondol, amire én: habár az még messze van, akkor sem tud majd tétlenül élni, mert életeleme a közösségért, a társadalomért végzett munka. FLÚRIANNE m. marta
