Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-09 / 2. szám
t 1977. I. 9. N m 19 — Bejelentett már a vendéglő vezetőjének? — kérdi az ellenőr a pincértől. — Persze, de ő csak egy fél óra múlva érkezik vissza. — És hová ment? — Elbúcsúzni a feleségétől. A feleség a férje fejét kötözi, amelyet az óév búcsúztatása közben betört egy ólomkristály vázával, és gyengéden nyugtatja: — Látod, látod... Most mondd meg őszintén, mihez kezdenél nélkülem? 9 — Főúr, látja milyen kicsi ez az adag?! — Valóban kicsi, de meglátja, milyen sokáig fog rágódni rajta! 9 A chicagói felhőkarcoló előtt egy férfi cipőfűzőt árul. Mr. Green naponta tíz centet ad neki, de a cipőfűzőt nem fogadja el. Egyik nap, miután átnyújtotta a szokásos tiz centet, az árus megszólal: — Bocsánat, uram, mától kezdve tizenöt cent a cipőfűző ára!... • Az ünnepi vacsora után még megkérdi az ifjú asszony a férjét: — Mit kapok, ha minden nap ilyen vacsorát főzök neked, mint ez a mai? — Nyugdíjat utánam... _ Üfüüf 1 BEJÍRAT a MÄsikr a-jtőw BEJÍBAT a nííiK ajt5w ■v KA * I 9 ' Elek Tibor rajza 1 m. — Képzeld, mi történt velem! Meghívót kaptam egy estélyre, ahol csúnyán felsültem! — Hogyhogy? i — A meghívón az állt: „Belépés fehér nyakkendőben!“ ... — Talán nem volt fehér nyakkendőd? — Nyakkendőm volt, de a többiek felöltözve jöttek ... A feleség megkérdi a hazatérő férjétől: — Mit hoztál nekem? — Mit hozhattam volna? Hiszen tudod, hogy vadászni voltam! — Tavaly már megmondtam önnek, hogy egy korty alkoholt sem szabad innia — dorgálja betegét az orvos újév után —, miért kérdezi most ugyanazt? — Gondoltam, doktor úr, hogy azóta esetleg fejlődött az orvostudomány ... — Sajnos, a feleségem nem akar főzni, azért vagyok kénytelen ide járni — panaszkodik asztalszomszédjának az egyik férfi a vendéglőben. — Maga boldog ember, -barátom. Én viszont azért vagyok kénytelen ide járni, mert az enyém akar ... AFORIZMÁK Sok ellensége volt, mivel alaposan megválogatta a barátait. J. UlMITRIJEV / Miért igyekszik mindenki kiásni az igazságot —_ ha azt senki sem ásta el? CÉSAR MíÉLIER ☆ Mennyire ártanak néha azok az emberek, akik semmibe sem akarják magukat beleártani! V. SZITNOV ☆ Az egészséges álom meghosszabbítja az életet — és megrövidíti a munkaidőt. V. SKARDUN ☆ Akkora hazugság volt, amely már méltó arra, hogy igazságnak tartsuk. ' A. DAVID ☆ A vőlegénynek szerelmét kell igazolnia, a férjnek pedig alibit. BORISZ NOTKIN Fordította: GELLÉRT GYÖRGY — Nekem pechem van a szerelemben! — Hogyhogy? — Mindig rájön a feleségem. — Kérek egy pohárka rumot, de coca-cola nélkül. Azt olvastam, hogy a coca-cola ártalmas. (Jezs) ezek szombatonként? (Boston Glob) Hivatali szobámban őrjítőn csengett a telefon. — Kiskunfélegyházi He- liődorral beszélek? — hallottam az igazgatóm hangját a drót túlsó feléről. — Az vagyok __ Parancs oljon! — dadogtam megszeppentem — Azonnal jöjjön fel hozI zám! — dörögte az igazgató, és lecsapta a kagylót. A lépcsőfokokat párosával szedve rohantam felfelé. Az egyik lépcsőfordulónál egymásba ütköztünk. Ű már lefelé jött. — Sajnos, már el kell mennem a minisztériumba. Nem tudok órákig várakozni magára, amíg csiga módra felvánszorog — förmedt rám fújtatva. — Mire visz- “ szajövök, legyen szíves, s változtassa meg a nevét I rövidebbre, mert fél nap is | beletelik, amíg kimondom. Én nem pazarolhatom a | drága időmet ilyesmire ... Az útkereszteződésnél piros lámpa miatt áll az autóforgalom. — Héliódor, Heliódor! — kiabál ki kocsijából egy rég nem látott barátom. — Hogy vagy, öreg harcos? Mire válaszolnék, zöldre vált a lámpa, elindul a kocsisor. — Majd megírom ... — Integetek bávatagon utána. Beviszek egy tucatnyi új verset a neves szerkesztő- 8 höz. Egyikbe-másikba beleszi- I matol, aztán undorral félre- a tolja őket. — Barátom, ezek a ver- 1 sek olyan hatást gyakorol- I nak rám, mintha a 6-os vil- II lamoson rázatnám maga- | mat délutáni csúcsforgalom- a ban ... Erről jut eszembe: * ha maga kocsival van, elvl-^ 8 hetne a kedvenc kávéházamig. Azalatt majd elmon- fi dóm a koncepciómat: mit *" és hogyan írjon nekünk a ■/; jövőben. • • • A szomszédék négyéves kislánya nagy komolyan g elém áll: — Akarod, hogy a fele- 1 séged legyek, Heli bácsi? — Hogy - gondolhatsz ilyen csacsiságot, tündi- I kém? — paskolom meg nevetve az arcát. — Harminc- I hat évvel vagyok idősebb ' nálad. Sajnos, nem lehetsz ; az én feleségem. — Na és jövőre? ... • • • — Mikor lesz kész a za- I kóm, mester? — kérdezem &! » a szabót. — Majd amikor az öl- I tönyt kifizeti! — Ne haragudjon, de ad- dig. nem tudok várni. *. ZOLTAI Z. ANDRÁS A vendég végignézte az étlapot és örömmel fedezte fel, hogy kisadag ételek is kaphatók. A vendég kétszeresen örült, nem akart hízni és nem akart sok pénzt költeni. A kisadag éppen megfelelő. — Sajnos, már nincs — közölte a pincér s a karórájára mutatott —, félórával ezelőtt megszűnt a kisadag. — Nincs étel? — kérdezte a laikus vendég. — Étel van, csak kisadag nincs ... — Miért? — Mert három órakor bezárul. — A konyha? — Nem a konyha, a kisadag ... — Miért? — Mert kisadagot csak ebédre szolgálunk ki... — mondta bizonytalanul a pincér és odaküldte a kollégáját. A kolléga elmagyarázta, hogy a kisadagot kistányérra kell tenni, viszont a kistányérokat három órakor elzáíja a szakácsnő, akinek ilyenkor jár le a munkaideje. Jött a fizetőpincér és elmondta, hogy kisadag ételt csak ebédidőben szolgálnak fel, mert akkor jönnek a hivatalokból a tisztségviselők, akik több kisadagot rendelnek, mást és mást, és azt elosztják maguk között, így változatos lesz az ebédjük. Jött a kenyereslány és elmondta, hogy kisadagot azért nem adnak délután, mert akkor nem lakik jól a vendég, és vacsorát is akar enni, ami kétszeres pénzbe kerül, igy tehát a vendég ráfizet. Jött az üzletvezető-helyettes és közölte, hogy ez utasítás, előírás, ő nem szegheti meg a felsőbb szervek útmutatásait. Jött az üzletvezető és mindenesetre elnézést kért. A kisadag — mondta — egy olyan hagyomány, amelyet ápolni kell, de csak tizenkettő és három óra között. A vendégnek örülnie kellene, hogy egyáltalán van kisadag az étlapon. Máshol, történetesen a szomszéd étteremben, erről szó sincs. Jött a pincér és megkérdezte: mi legyen. Aztán hozta az ételt. Nagyadagot. A vendég két pillanat alatt megette. Nem azért, mert gyorsan evett. — Látja, uram — mondta barátságosan a pincér —, nálunk a nagyadag is ilyen kicsi. Mi lett volna, ha teljesül kérése? Ebben maradtak. /bende)
