Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-01 / 18. szám
Egy évvel ezelőtt Jártam az Ipelské Sokolec-i (ipolyszakállasij Csehszlovák —Magyar Barátság Egységes Földmü- vesszövetkezetben. Akkoriban alaposan körülnéztem a közös gazdaság háza táján, mert az állattenyésztők szlovákiai konferenciáján a fő beszámolóból hallottam, hogy ebben a közös gazdaságban elhull az élve született borjak tizennégy százaléka. Amikor a vezetőség néhány tagja előtt elmondottam jövetelem célját, közöltem'velük a hallottakat, az áldatlan helyzet miatt nem szabadkoztak, inkább olyan intézkedések érvényesítéséről tájékoztattak, amelyek szerintük aránylag rövid idő alatt eredményt hoznak. Egy év után kíváncsiságtól hajtva látogattam el újra a helyszínre, vajon koronázta-e siker a munkájukat? Kissé barátságtalan kép fogadott. Az Ipoly mentén tengernyi vizet láttam. A falu lakói közül többen azt mondották, hogy ez a rakoncátlan, sokszor jelen téktelennek látszó folyó immár ötödször duzzadt meg annyira, hogy vize közel ezer hektárt öntött el. A szövetkezeti vezetőket csak egy kis lótás-fu- tás után találtam meg a géppark irodahelyiségében. Régi ismerősökként — visszaemlékezve a múlt évi beszélgetésre — készségesen tájékoztattak a változásokról. — Már vártuk magát — mondotta Vladimír Kostolník mérnök, a főzoo- technikus. — Levelet is akartunk írni. mert sok-sok küszködés után végre egyenesbe jöttünk ... — Az utolsók közül az elsők közé kerültünk — fűzte hozzá Szmolka Já nos elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke, aki az ipolyszakállasi gazdaságban az „állattenyésztési felelős“ tisztséget is betölti. Mindketten felvidultak, és csak úgy ömlött belőlük a szó. A főzootechnikus dicsekedve említette, hogy a borjúelválasztásban a járási átlagnál jobb eredményeket értek el. Hármasban üldögélünk a géppark irodájában, a tehénistállók szomszédsá gában. Mindannyian a nehéz időkre gondolunk. A főzootechnikus kissé félénken súgja felém: — Az igazat megvallva, akkoriban_a borjak és a növendékállatok 30 százaléka is elhullott. Egy percre felelevenedik előttem Né meth István mérnöknek, a szövetkezet elnökének szomorú arca. Csüggedten mondotta: — Már mindent megpróbáltunk .. . — Az egyesítés óta egyharmadával több tejet fejünk tehenenként — mondja Balázs István, a szetei gazdaság zootechnikusa Zárt kabinokban szállítottuk a borjakat, mégis megbetegedtek. Remélem, az új központban megváltozik a helyzet... A szövetkezet „kormányosának“ reménye valóra vált. A gazdaságban az egyesítés után sikerült megvalósítani a szakosítást. Az állatokat egy-egy gazdaságba összpontosították. A bielovcei (ipolybéli) gazdaságban a sertésólak átépítésével és más épületek korszerű sítésével jó feltételeket teremtettek a borjak gondozására. — Amióta a borjútenyésztő központ működik — mondja a főzootechnikus —, lényegesen csökkent az elhullás. Az állatokat elkülönítjük és betartjuk a higiéniai előírásokat. Belelapozgat jegyzetfüzetébe, amelyből kiderül, hogy az elhullás alig közelíti meg az öt százalékot. Egy év alatt száz tehéntől százegy borjút választottak el és kilencvenhatot neveltek fel. A borjúelválasztási versenyben országos méretben is az elsők között járnak. Az irodahelyiségben áok szó esik azokról az erőfeszítésekről — vezetők és beosztottak áldozatos munkájáról — amellyel sikerült az állattenyésztésben kedvező változásokat elérni. — Sokat segítettek az érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Terme lőszövetkezet állattenyésztői is — állapítja meg a főzootechnikus. — El kell Vladimír Kostolník mérnök, a fáradságot nem ismerő főzootechnikus ismerni, hogy a tudomány és technika vívmányait gyorsabban alkalmazzák a gyakorlatban, mint mi. Mindketten részletesen beszámolnak a magyarországi tapasztalatcseréről. Nagyon tetszett nekik az ottani .két száz férőhelyes borjútenyésztő központ. Ä „bölcsődében“ tíznapos korukig kü lön rekeszekben tartják a borjakat. A fertőtlenítési munkák végzésére nagyon jók a feltételek. Az állattenyésztők igazán korszerű körülmények kö zött dolgoznak. A főzootechnikus fellélegzik, amikor az eddigi munkát summázva megállapítja, hogy sikerült megoldani az állategészségügyi problémákat. Ma már olyan kedvezőek a feltételek, hogy évente a tehénállomány egynegyedét selejtezhetik ki, és jó termelékenysé- gűekkel pótolhatják. A céltudatos munka eredményei máris megmutatkoznak, mert a szarvasmarha-állomány egy év alatt — igaz más üzemekből is vásároltak — háromszáztíz darabbal nőve kedett. Ismét jegyzetfüzetében lapozgat, és máris olvassa a közlésre érdemes adatokat. — A múlt évben a tehenek évi átlagos tejhozama 3108 liter volt. A termelékenység a leggyorsabban a kubá hovói (szetei) gazdaságban nőtt. Ezért ajánlja, hogy látogassam meg az ottani zootechnikust Balázs Istvánt. Amíg a gépkocsival a szerpentines úton ereszkedem lefelé a faluba, máris kérdéseket formálok magamban: „Mikor történt a kedvező változás? Milyen mértékben javult a munkafegyelem? Jobb a takarmány, mint azelőtt? ...“ Kiegyensjilyozott, középtermetű ember fogad. Készségesen invitál a tejtermelő részleg irodájába. A már előre megfogalmazott kérdéseket fel sem kell tennem, annyira közlékeny. — Minden kertelés nélkül meg kell mondani, hogy az egyesülés után az új vezetőség igazán kedvező feltételeket teremtett a tehéntenyésztés fejlesztésére. Kiselejteztük a kis termelékenységű állatokat, és fiatal üszőkkel pótoltuk őket. Azelőtt bizony előfordult, hogy kevés volt a takarmány. Igaz, ma is be kell osztani, de amit a tehenek kapnak, az jó minőségű. Papírt és ceruzát vesz elő, és számít- gatja a napi fejés eredményeit. Nem sokára a számológép is kattogni kezd. Hamarosan megtudom, hogy a tehenek napi tejhozama kilenc liter körüli. — Valamikor gondolni sem mertünk ilyen magas fokú termelékenységre — mondja a szobában ülő egyik gondozó. — Nem volt könnyű az út idáig — fűzi hozzá a zootechnikus. — Az egyesülés előtt évente tehenenként mind össze 1998 liter tejet fejtünk. A múlt évben már 3150 liter volt, a hatodik ötéves terv végéig minden tehéntől legalább 3350 liter tejet akarunk .fejni. Egy sor olyan technológiát, etetési és takarmányozási módszert sorol fel, amelyek elősegítik a termelékenység növekedését. A takarmányt ízesítik, és az állatok adagját karbamiddal egészítik ki. Minden szavából arra következtetek, hogy sikerült megteremteni az egyenletes termelés előfeltételeit. Lé nyegesen megjavult a munkafegyelem is, a dolgozók állandóan versenyeznek egymás között. Németh Lajos szocialista munkabrigádja már megkapta a bronzérmet, de Szmetana József brigádja is túlteljesíti vállalását. A tehéntenyésztésben dolgozó tizenhat asszony minden elismerést megérdemel. Érdemes volt újra ellátogatni ebbe az Ipoly menti szövetkezetbe. Meggyőződtem róla, hogy egy év óta a szarvasmarha-tenyésztésben igazán kedvező változások történtek. Az emberek kedvet kaptak a munkához, mert látják, hogy fáradozásuk eredménnyel jár. Idén már 145 000 liter tejjel többet termelnek, mint a múlt évben. A jövőben a termelés ipari jelleget ölt. Szmolka János örömtől repesve mutatta meg az épülő 730 férőhelyes korszerű tejtermelő központ első épületét. Azt is elmondotta, hogy a kilencszáz darab tehenet keresztezik, hogy a jövőben még nagyobb legyen a betegségekkel szembeni ellenálló képességük és termelékenységük. Nagy tervek megvalósítását tűzték ki maguk elé. Igyekezetben tehát nincs hiány. Azonban jó lenne, ha a felsőbb szervek meggyorsítanák az Ipoly szabályozását. Az idei tavaszi időszakban az ár 650 hektár búzát és 130 hektár repcét borított el. De ezenkívül több száz hektáron — a talajvíz miatt .— nem lehet elvégezni a tavaszi munkákat. A takarmány begyűjtésére is később kerül sor, mint más években. Esetleg előfordulhat, hogy szükiben lesznek a takarmánynak, és ez kedvezőtlenül hathat az állatok termelékenységére. BÁLLÁ JÖZSEF A puli nagyon félt a fényképezőgép lencséjétől, ezért csak Tuhárszky Jó z s e f számadó juhász védelmében sikerült megörökíteni. A szetei gazdaságban idén már kétszer annyi juhot tenyésztenek, mint a múlt évben. Még „juhászbírót“ is választanak Sok gondot okoz a megáradt Ipoly (A szerző felvételeiJ tgsmm0 ÚJ szú ír ; m mmm
