Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-01 / 18. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1977. MÁJUSI. VASÁRNAP X/18 BRATISLAVA XXX. ÉVFOLYAM 119. SZÁM ARA 1 KORONA LORINCZ GYULA rajza Vörös zászlók, májusi lobogók: oz osztályharc, a tőke láthatatlan bilincsébe vert proletariátus harcának jelképei. Bíborszínű lángnyelvek, tűzpiros rózsák. A béklyótól megszabadult munkósmilliók győzelmének hirdetője. Tisztelgünk előtted, akár győztes hadsereg a csapatzászló előtt. Embermilliók tekintete szegeződik rád, követ, simogat: kedvesen, féltőn, bizalommal és biztonságtudattal. Százszor megtépáztak, mocskos kezek ejtettek rajtad foltot, letéptek, megtiportak, féltek tőled, akiknek okuk volt ró. Százszor hevertél a proletár hadak útjának véres porában, hogy újból fölemelkedj, magasra, egészen az egekig, hogy a költő szavaival élve - te légy a vörös nap, amely beragyogja o földkerekséget, erőt sugározz a töke igájában elsatnyult testekbe, bátorságot, elszántságot, a proletár szivekbe, hogy hirdesd o jövőt, a népek vérvörös hajnalának közeledtét: egy új világ megszületését, amelyet a láncaitól szabadult rabszolgák egyenként is édesgyermekükként fogadnak. Vérszínű zászlói Nem vagy te csupán jelkép. Vol tál és vagy kiapadhatatlan kútfő, amelyből az állati sorba nyomorított ember mindig friss erőt meríthetett o harchoz megalázói, megnyomorftói, foglárai, hóhérai ellen. Hitet, bátorságot, reménységet sugall- től, ha csüggedtté vált a szív és az értelem, lelkesítettél puszta jelenléteddel: munkások, elnyomottak, az igazság a ti oldalatokon, ma még semmik vagytok, de minden lehettek, a holnap a tiétek; kovácsai lesztek jövőtöknek, urai, irányítói sorsotoknak, te remtői és gazdái az új világnak, mindennek, ami jó, ami az embert szolgálja, célt, tartalmat ad az életnek. Föl, föl tehát, sápadt arcú rabszolgák. Legyetek istenek, teremtsetek új világot, teremtsétek meg a magatok világát. Erőtök roppant és rettenetes, ha egymásra találtok, szót értetek. És hat évtizeddel ezelőtt a világforradalom legja va, az oroszországi munkások vörös zászlók alatt, fegyverrel a kezükben felsorakoztak. Lánglelkü vezérük és pártjuk szavát követve rohamra indultak a cári fészek ellen. Rohamra indultak és győztek. Tettükbe beleremegett a világ. És a földkerekség csodálkozására szélesre tárták egy új korszak kapuját. Vörös zászlók, tűzpiros rózsák: emlékeket ébresztő jelképek. Hihetetlen és mégis ... Mintha fülünkbe csendülne a harci riadó szava: Fegyverbe, munkásl Üss világosságot hozó rést az emberiség történetének ódon, nyirkos falán! Hozd el a fényt, az éltető napsugarat sorstársaidnak: adj szabadságot a népeknek, nemzeteknek, földet a parasztnak, munkát és nagy darab kenyeret a gyári munkásnak, teremtsd meg a békét, a békességet a földgolyón, űzd el ölökre o csontarcú rémet, emelj áthághatatlan gátat a vértenger forrásnak, az emberiség elleni legnagyobb gonosztettnek, a háborúnak! Most, amikor szép jelenünk májusát ünnepeljük, neked is tisztelgünk. Nagy Október emléke. A harcos május elsejéken annyiszor megálmodott jövőhöz te nyitottál utat. Október a kizsákmányolás béklyójától szabadult ember diadalútjának kezdetét jelenti. Pé- tervár hajdani rabszolgái vörös zászlók alatt a Téli Palota ellen indultak, o hősök fiai és unokái viszont már a csillagos eget, „a világűrt ostromolják; ostromolják, lépésről lépésre meghódítják. Október tette naggyá, óriásivá az embert, aki önmaga nevében, valamennyiünk javára úrrá lesz az ismeretlenen, a természet erőin, a félelmetesen, de az emberi rossz szándékon is. Október az egész világ proletariátusáé: példakép, kifogyhatatlan erőt adó, teremtő forrás, vértje és gazdag fegyvertára a nemzetközi munkás- mozgalomnak. Október bölcsője ringatta a mát, jelenünket, amelynek tiszteletére újból katonás rendekbe sorakoztunk. Október harcosainak fiai és unokái gyújtottak fáklyát, mutattak utat, ha éhség fenyegetett, kenyeret adtak, vasat a kohóinknak, kőolajat, földgázt, hogy legyen fény, mozdulhasson a teremtő munka, és ha a szükség úgy kívánta, a világon a legdrágábbat, tulajdon vérüket is önzetlenül áldozták értünk. Május elsejét o munkás együvé tartozást, a munkát, az alkotó, teremtő munkát ünnepeljük. És ... Kimondatlanul, szavak nélkül is tudatosítjuk; nagy korban élünk, naggyá nőttek a népek, az emberek. A látó szem akaratlanul, kimondatlanul is észreveszi, hogy ez a mi korszakunk nemcsak egy igazságosabb társadalmi rendszert, gazdaságot teremtett, de új embereket is: emberségben, öntudatban, tudósban egyaránt. Ez a korszak, amelynek Október nyitott kaput, tette igazán naggyá az embert: olyanná, hogy az egész földkerekségen megteremti a béke. a teremtő munka, a szabadság uralmát. Ezt hirdetik a májusi zászlók, a tűzszínű rózsákra emlékeztető zászlók, a mi vörös zászlóink. SZARKA ISTVÄNTŰZPIROS RÓZSÁK
