Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-24 / 17. szám
■i 1977. IV. 24. o N Ifi — Pistike, mondd meg a nagyapádnak, hogy jöjjön be az iskolába! — Miért a nagyapámnak? — Hogy beszéljen az apád' dal, mert a házi feladataidban sok a hiba. Az újonc profi bokszolót nagyon megverik az első menetben. A szünetben riadtan fordul a menedzseréhez: — Mondja, mester, mit üssek? — Amikor minden pénzemet elvesztettem, a feleségem lett a tét. — És? — Sajnos, megnyertem a partit! Két barátnő beszélget: — Folyton azt kérdezem magamtól, vajon szeret-e Roberto? — Persze, hogy szeret. Miért lennél te kivétel? — Valakinek jön a felesége! Sajdik Ferenc rajza A nagy dolgokban az ember olyannak mutatkozik, amilyennek illik mutatkozni; a kicsinyekben olyannak mutatkozik, amilyen. CHAMFORT — Azt hiszem, a lányunk végre elfogadható fiúval jár. Már mögötte van a katonai szolgálat és egy elvonó kúra... OLDRICH DUDEK rajza Egy házaspár hajókiránduláson vesz részt. A feleség túlságosan kihajol a korláton, és egy arra haladó matróz rászól: — Úvatosabban, asszonyom, leeshet a fedélzetről! — Mit avatkozik maga bele?! — kiált fel sértődötten a férj. — Az én feleségem, vagy a magáé? — Ű a pótalkatrész. Elek Tibor rajza — Tudja, mister Johnson — mondja egy béres a farmernek —, amikor magánál dolgozom, mindig lelkiismeret-furdalásom van ... — Miért? — Az az érzésem, hogy legalább három lovat megfosztok a munkától. Egy jó mondás többet ér egy rossz könyvnél. RENARD A skót hónapok óta tartozik a lakbérrel. A háziúr végül megsokallja a dolgot, és benyit hozzá: — Három nap haladékot adok még — mondja —, de egy órával sem többet! — Rendben! — bólint a skót. — Legyen ez a három nap mondjuk karácsony, húsvét és pünkösd első napja. A szavak olyanok, mint a pénzérmék: meg- 1 van a maguk tulajdon értéke, mielőtt mindenfajta értéket nének. jelképezRIVAROL I íré ment Küküllőben, hogy Pogány, a vérengző farkaskutya megnyalogatta a postás cipőjét. Talán három napig is beszéltek volna az esetről, de időközben még több furcsaság is adódott. Kócos, a falu gazdátlan kutyáinak vezére, Kovács Lajoséknál a gangon megevett egy tányér tejbe grízt, s amikor egy szál kolbászt mutattak neki, a rémülettől felborzolódott a szőre. Azonban mindez semmiség volt az esti és éjszakai órák síri csendjéhez képest: egyetlen kutya sem vakkantotta el magát. Megrémült a falu, az embe rek már látni vélték a nagybetűs újságcímeket: Küküllő a tolvajok paradicsoma, Küküllői kutyasztrájk stb. Soha még annyi tüdőt és velöscsontot nem vásároltak, mint ezekben a napokban. De hiába húzták a kutyák orra előtt .a mócsin- gos madzagot, az ebek szilárdan kitartottak. A kutyasztrájkot Lacó, az ál lomásfőnök vadászebe, minden falusi kutya szíve vágya rob bántotta ki. Kihallgatta az em berek beszédét, amikor a borbélyműhely sarkában egy kóbor szüzet vett pártfogásba. — Felajánlották a falunak, hogy várossá nyilvánítják, de ahhoz utakat kellene építeni, mozit, könyvtárat meg mindent, hogy ipart telepíthesse nek — mondta egy ember. — Hogyisne, magunk alatt vágnánk a fátl Hiszen akkor nagyobb lenne a házadói A li bákat nem lehetne az út szé lén legeltetni a forgalom mi att! Hát még a kutyák! Minden lompos küküllői kuvaszt városi ebnek nyilvánítanának, s na yyobb lenne a kutyaadó — mondták a többiek. Lacóban megdobbant a ku tyaszív. Ha ő ezentúl nemcsak olyan falusi Don Juan lehetne' Fellázadtak hát a kutyák. — Csak őrizzünk, meg ugassunk, de fizetni nem akaródzik értünk?! — háborogtak. S to vábbra is némaság honolt min den kutyaólban. Mit lehettek az emberek? Megadták magukat. Azóta járnak turistacsoportok hamisítatlan kutyaugatást hallgatni Küküllő városába. Csak a szomszéd faluban szakadt meg egykét kutyaszív, amióta Lacó fa tusiakkal nem adja össze ma gát. Azt tartja: az adó kötelezi az ebet is. MAL1NÄK1 ISTVÁN „Egyedül nehéz. Együtt még nehezebb.“ A tudományos élet olyan sokrétű, mint egy delikát szendvics. Úgy rétegeződik, mint kenyéren a vaj, majonéz, hús, franciasaláta, tojás, sajtkrém, és legfelül a zöldség. A jelentős, sokszor országos, sőt világméretű kérdésekben a döntést hosszú és fáradságos munka előzi meg. Számtalan agy és kéz munkája. Ezt ma már csak decentralizált munkamegosztással lehet biztosítani. A decentralizálás alapi a a 3izottság. A Bizottság az az operatív szerv, mely egy adott kérdésben (helyi, városi, országos, kontinentális, világméretű stb.) kialakítja a tudomány aznapi állása szerinti: a) álláspontot b) tennivalót ej annak végrehajtóját d) ellenőrzésmódját f) felelősségáthárítás mikéntjét g) egyebét. Minthogy a Bizottság a szakma legjobbjait fogja ösz- sze operatív egységgé, az eredmény nem lehet kétséges. Ahány terület, annyiféle feladat és munkamódszer. Ahány tudományág, annyiféle bizottság. Szinte lehetetlenség lenne egyetlen tudományos példán illusztrálni a bizottság operatív aktivitását. Éppen ezért nézzük meg — a könnyű általánosíthatóság kedvéért —, hogyan készített új ruhát a hét törpe Hófehérkének. A hét törpe elhatározta, hogy meglepetést szerez Hófehérkének. Úgy döntöttek, hogy ruhát varrnak. Tudor azt mondta, hogy ő lesz a brigádvezető. Morgónak ez nem tetszett, meg is mondta Szendinek. Kedden megalakultak. Tudor összehívta a brigádot szerdára. Az első találkozó elmaradt, mert Szundi elaludt, Kuka pedig nem tudta megmondani, hogy nem ér rá. Szerdára újra összehívta Tudor a brigádot. Csak hárman jöttek el. Morgó, Kuka és Szendi. Hapci megfázott, Vidor elfelejtette, Szundi megint elaludt. Pénteken volt a következő ülés. Mind a heten ott voltak. De nem sok köszönet volt az ülésben, mert Mór.' állandóan morgott, Vidor nevetgélt, Szundi elaludt, Szendi nem merte megmondani a véleményét, Kuka meg hiába akarta, nem tudta. Elhalasztották a döntést jövő szerdára. Újra összeültek. Tudor kész tervet hozott: fehér ru hát varrjanak Hófehérkének, rövid ujjút, kis körgallér ral, elől négy gombbal — a gombok legyenek pirosuk. Morgó szerint ez egy marhaság. Hófehérkén nem mutat jól a fehér, legyen a ruha kék, hosszú ujjú, nagyga ros, elől nem négy, hanem hat gombbal, de azok legyenek fehérek. Nem volt nagy vita, mert Szundi elaludt, Vidor nevetgélt, Kuka nem tudta megmondani a véleményét, Szendi meg nem merte. Tudor úgy döntött, hogy csütörtökön újra tárgyalják a kérdést, bár közben már elmúlt Hófehérke születésnapja. Csütörtökön — ha lehet — a vita még élesebb volt. Tudor ugyanis hajlandónak mutatkozott némi enged ményre a ruha színét illetően, de ragaszkodott a kis körgallérhoz. Morgó viszont mereven kötötte magát a hosszú ujjakhoz. Szundi egy pillanatra felébredt és követelte a nagy rávarrott zsebeket, bár nemigen tudta, hogy miről van szó. Hapci pedig két tüsszentés közben megjegyezte, hogy a nadrágkosztüm a divat. Tudor gyorsan berekesztette az ülést. Másnap minden bizottsági tag írásban megkapta az előző ülés vitája alapján a Határozatot. Ebben pontosan le volt fektetve mindenkinek a tennivalója. Ki varrja a körgallért, ki az ujjakat, ki szabja az anyagot és ki férceli össze. Testvériesen megosztva minden nehéz munkát. Nem volt már vita, csak munka, de sok. Két nappalt és két éjjelt dolgoztak, míg elkészültek Hófehérke ruhájával. A ruha’ elől fehér, hátul kék volt. Bal ujja rövid, jobb ujja hosszú. A gallér egy nagy méretű kis körgallér volt, szögletesre szabva. Egyik oldalán nagy rávarrott zseb, egy fél övvel. A ruha elején tizenkét gomb, hat fehér és hat piros. Csak az volt a szerencse, hogy Hófehérke közben elköltözött. DÉVÉNYI TIBOR ■€ A 19
