Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-17 / 16. szám
k TUDOMÁNY TECHNIKA ŰJ UTAKON A FAIPARI KUTATÁSBAN Hazánk közismerten a nyersanyagokban szegény országok közé tartozik. Van viszont egy olyan természeti kincsünk, amelyből elegendő áll rendelkezésünkre — ez pedig a fa. Helyes erdőgazdálkodással elértük, hogy erdeink faállománya nem csökken. A kivágott fák helyébe újakat telepítenek, s így ennek a sokoldalúan hasznosítható nyersanyagnak a kitermelési feltételeit hosszú évekre előre megteremtjük. Azt nem szükséges pontosan elemezni, hogy az iparilag feldolgozott fa mennyi különféle célt szolgálhat. Mindenütt találkozhatunk fából készült termékekkel, nélkülük ma még nehezen tudnánk elképzelni környezetünket. A fa feldolgozását lényegében két csoportra oszthatjuk: a mechanikai és a vegyi úton történő feldolgozásra. A kutató szakemberek állandóan újabb eljárásokat dolgoznak ki arra vonatkozóan, hogy ezt az értékes nyersanyagot a lehető legnagyobb mértékben kihasználhatóvá tegyék. A faanyag komplex kihasználásának érdekében Szlovákiában is több kutatóintézetben végeznek vizsgálatokat. Ezek közé tartozik a Szlovák Tudományos Akadémia Vegyészeti Kutatóintézete is, amelynek dolgozói — egyebek között — sok figyelmet szentelnek a fa vegyipari úton történő teljes mértékű hasznosításának is. Az intézet a hatvanas évek elejétől működik, s azóta már számos eredményt ért el. A kutatóintézet keretében egyébként hat szakosztály működik, amelyeken többek között vegyi, biokémiai, polisza- charid, cellulóz és hemicellulóz kutatásokat végeznek. Egyéb kutatóintézetektől eltérően itt realizációs osztály is van, ahol az általuk kifejlesztett termékeket a gyakorlatban kisebb mennyiségben elő is állítják. Ilyenek például a különböző „cukrok“, amelyekből a gyógyszer- iparnak szállítanak. Most pedig rátérünk kissé részletesebben a cellulóz és a hemicellulóz kutatásával foglalkozó szakosztály munkájának ismertetésére. Ezek az anyagok a fa legfontosabb összetevői közé tartoznak. A cellulóz vegyi úton történő feldolgozásának eredményeként születtek meg például a műszálak, pontosabban a viszkóz. Ezek gyártásával viszont a fa cellulóz tartalmának csupán 35 százalékát hasznosítják. A fa papíripari feldolgozásában már valamivel jobb a helyzet, mert ott az összes cellulóz felhasználódik. A kutatásban dolgozók tehát arra törekszenek, hogy ez az értékes anyag, amely a fának megközelítőleg 50 százalékát képezi, vegyi úton is nagyobb mértékben hasznosítható legyen. Ha ezt sikerülne elérni, akkor a fából kevesebb anyag veszne el. A fában található természetes anyagok — poliszacharidok — felhasználásának új módszerein is dolgoznak. Ezek különböző módon történő feldolgozásával szintén újabb területeken alkalmazható anyagokat nyernek. A fentiekben röviden próbáltuk vázolni, hogy a vegyészeti alapkutatásban dolgozók tevékenysége miiyen sokoldalú. Amint azt a Szlovák Tudományos Akadémia Vegyészeti Kutatóintézetének dolgozói egy közelmúltban újságírókkal folytatott beszélgetésen elmondották, munkájuk iránt nagy érdeklődést tanúsítanak a külföldi szakemberek is. Igyekeznek eleget tenni a kü lönböző megrendeléseknek, s munkájukkal szeretnének hozzájárulni az egyik legjelentősebb népgazdasági ágazatunk további fejlődéséhez is. Munkájukat hatékonyabbá teszik az intézetük keretében működő komplex racionalizációs brigádok. Ezek tagjai nem csupán az intézet munkatársai, hanem a gyakorlatban — a vegy- illetve a gyógyszeriparban — dolgozó szakemberek is lehetnek. P. G. Korszerű turbó- és hidrogenerótorok gyártása a Szovjetunióban A Szovjetunió 9. ötéves tervidőszakában elkezdődött a 3000 fordulat/perces, 500 és 800 MW-os turbógenerátorok nagy sorozatú gyártása. A tervek szerint a legközelebbi években a 3000 fordulat/perces 1200 MW-os, valamint az 1500 fordulat/perces 500 és 1000 MW-os turbógenerátorokat is sorozatban fogják gyártani. Emellett folyamatban van a legnagyobb teljesítményű, 3000 fordulat/perces 1660 MW-os, valamint az 1500 fordulat/perces 2000 MW-os generátorok kifejlesztése. A turbógenerátorok gyártásában elért eredmények elsősorban a hűtőrendszer tökéletesítésének köszönhetők. Az 500—800 MW-os turbógenerátorok állórész-tekercselésének hűtését a közvetlen vízhűtés tökéletesítésével sikerült hatékonyabbá tenni úgy, hogy a 800 MW-os turbógenerátorok ban valamennyi rúd párhuzamos hűtésű. Ugyanilyen hűtési rendszert alkalmaznak az 1200 MW-os turbógenerátorokon is. Az utóbbi években kialakított nagy teljesítményű turbó- és hidrogenerájorokban nagymértékben sikerült növelni a kerületi áramterheléseket. Ebből a szempontból nagyon fontos volt a fellépő mágneses terek és az általuk okozott veszteségek vizsgálata. A vizsgálatokat a nagy tömegű ferromágneses részekben kialakuló örvényáramok figyelembevételével kellett végezni. Az állórész-tekercselés hűtésének további javításához a vezetékek eróziós roncsolódását is meg kellett vizsgálni, s tanulmányozni kellett azokat a körülményeket is, amelyek között a hűtőközeg sebesség- növekedésekor egyéb jelenségek lépnek fel. A távoli jövőben megoldásra várnak a horony nélküli turbó- generátorokkal, valamint az olyan turbógenerátorokkal kapcsolatos kérdések, amelyekben a gerjesztő tekercselések szupravezetőkből készülnek. Ilyen konstrukció esetén elmaradnak az állórész és a forgórész fogai, ezért minden károsodás nélkül növelhetők a mechanikai igény- bevételek, továbbá csökkenthető az állórész külső átmérője és növelhető a gép hatásfoka. Mindezek következtében lényegesen növelhető a generátor határteljesítménye. Természetesen ilyen generátor kialakításakor számos, a tekercselések rögzítésével kapcsolatos mechanikai jellegű problémát kell megoldani. Az olyan turbógenerátorokra, amelyek gerjesztő tekercselése szupravezető anyagból készül, jellemző, hogy kicsi a súlyuk, kisebbek a méreteik, ugyanakkor növelhető a hatásfokuk. Ezek gyártását még hosszú ideig tartó tudományos kutató tevékenységnek kell megelőznie, számos kicsinyített modellt kell építeni. Az utóbbi években a szovjet hidrogenerátor-gyártás szintén nagy eredményeket ért el. Az 1976—1980-as években többek között 640 MW-os speciális hidrogenerátorokat készítenek és helyeznek üzembe a Szajano-Susenszki Vízi Erőműben. A szovjet hidrogenerátor- gyártás egyik legnagyobb sikerének tekinthető, hogy a krasznojarszki és a nurekszki vízi erőműnek hidrogeneráto- raiban sikerült megvalósítani az állórész tekercselésének vízhűtését, ami hidrogeneráto- roknál teljesen új irányzat. A Krasznojarszki Vízi Erőmű generátoraiban egy üreges vezetőre két tömör jut. Az üreges vezetők korróziójának csökkentésére olyan berendezéseket is készítettek, amelyek az eddiginél tökéletesebb desztillá- tumot állítanak elő. Az elmúlt évben helyezték üzembe a jíateci komlófeldolgozó szakágazati vállalatban az 1400 tonna komlót befogadó nagyraktárt. Az új raktár a Csehszlovákiában termesztett komló összes meny- nyiségének harmadrészét tárolja. A Rátéri komlóraktár a legkorszerűbb Európában, két folyamatosan üzemelő gépsorral van ellátva, amelyekhez négy nagynyomású prés is tartozik. Innen szállítják a komlót a világ 60 országába. A felvételen Kvéta Valöu- ková látható, aki a két 100—250 légköri nyomással működő prés munkáját irányítja (CSTK-felvételek) VASÚT TALPFÁK NÉLKÜL Lehet, hogy a vasútépítők már a közeljövőben nélkülözhetik a talpfákat. Az NSZK-beli Lechlerchemie cég által kidolgozott új szilárdító műanyagok segítségével a sínek vasbeton tartók és töltőanyag nélkül, közvetlenül a vasbeton ágyra fektethetők. Ezzel az építmény magassága mintegy fél méterrel csökken, kisebb lesz a hidak és más vasbeton építmények terhelése és csökken az építési költség is. Az Ikosit nevű műanyaggal a sínek szilárdan az alapzat felületéhez ragaszthatok, sőt hidak és magasépületek építésekor az egyes elemek is összeköthetők ezzel az eljárással. Egy másik műanyag elnyeli a vibrációt és a zajt, ezért főleg vasúti hidak és alagutak építésénél használható. Mindkét műanyag mechanikailag igen szilárd, felülmúlva a vasbetont is. Egy 20—30 milliméter vastag műanyag-réteg ugyanolyan rugalmas, mint a jelenleg alkalmazott kőágy. Az Ikosit típusú műanyagok gyakorlatilag teljesen ellenállnak a vegyi anyagoknak. BIZTONSÁGOS ÚT LAZA TALAJON Norvégiában, az oslói útépítési kutatóintézetben új útépítési eljárást dolgoztak ki. Az új módszer a kemény sztiropor habtömbök nagy hajlító- és nyírószilárdságát használja ki: ebből az anyagból igen erős és ellenálló lapokat készítenek, amelyek akár lápos talajra is lefek- tethetők úgy, hogy az egymás mellé helyezett műanyaglapok sorából szilárd, biztonságos út keletkezik. A habanyag-blokkokat két vagy több sorban 80—100 cm vastagságban helyezik a talajra. Erre a sztiropor rétegre 10 cm vastagságú vasbeton-lapot betonoznak, amely a habanyag blokkokat terhelés esetén is megkíméli a deformációtól. Erre viszik fel a szokásos bitumenes útburkolatot. A keményhab réteg igen jó teherelosztást tesz lehetővé, s így laza talajokon erős, biztonságos utakat lehet építeni. A laza tőzeg- és sárrétegeket a ránehezedő útborítás nem nyomja össze, így oldalirányban nem törődnek ki. A sztiropor lapokat már eddig is igen jó eredménnyel alkalmazták az út- és vasútépítésben fagyvédő anyagként. JAVASLAT TRANSZ EURÓPAI AUTÓPÁLYA ÉPÍTÉSÉRE Az Egyesült Nemzetek fórumán nagy érdeklődés fogadta a Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság közös javaslatát az Észak- és Dél-Európát összekötő autópálya megépítésére. A jövendő autópálya megépítésében érdekelt országok (Bulgária, Csehszlovákia, Görögország, Olaszország, Jugoszlávia, Ausztria, Lengyelország, Románia, Magyarország és Törökország) szakértőin kívül az ENSZ két speciális szervének munkatársai is bekapcsolódtak az előkészítő munkálatokba. A tervezett autópálya Gdaftskból kiindulva Varsón és Krakkón át vezet a Csehszlovák Szocialista Köztársaságba, ahol kettéágazik majd. Az egyik ág Magyarországon, Románián, Bulgárián át Görögországig és Törökországig vezet, a másik ág pedig Jugoszláviába és Olaszországba. Az első ágat később a Közel-Kelet úthálózatával is összekapcsolnák. A transzeurópai autópálya a legrövidebb összeköttetés lenne a Keleti-tenger, az Adria, a Földközi-tenger és az Égei-tenger melletti országok között. A skandináv és lengyel kikötők között közlekedő kompok egészen Skandináviáig meghosszabbítanák az összeköttetést. A Varsó— Katowice—Poznaft már épülő gyorsforgalmi út része vagy elágazása lehetne a transzeurópai autópályának. 1977. IV. 17. Az Ostrava—Radvanice-i Szénipari Tudományos Kutatóintézet dolgozói már 25 éve foglalkoznak a bányászat korszerűsítésével, a jövesztés technológiai folyamatainak tökéletesítésével. Az intézet tevékenysége az Ostrava—karvinái szénmedencén kívül az ország többi szénbányájára is kiterjed. Felvételünkön dr. Stanislav Tardon, a vegyi elemző osztály vezetője absznrbciós szpektrofotométar- ben végzi a szén- és kőzetminták vegyi elemzését.
