Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-09 / 2. szám

♦ Milyen lesz a folytatás? Mások számára talán meg­lepő, de Vojnice (Bátorkeszi) községben köztudott, hogy tár­sadalmi munkában a legtevé­kenyebb tömegszervezetek egyike a Rokkantak Szövetsé­gének 190 tagot számláló he­lyi szervezete. A múlt évben túlteljesítette vállalását. A ta­gok Z-akcióban 1000, a mező- gazdasági csúcsmunkák idején pedig 1200 órát dolgoztak le a helyi efsz-ben. Mind a szö­vetség járási bizottsága, mind a község vezetői nagyra érté­kelik a tagok tevékenységét. Gergő István, Bitter János, Do- mián Ferenc, Pintér Ilona, Tóth Erzsébet, Kalocsányi Pet­ronella, id. Broskovics Gyula, Dosztál Ferenc még külön di­cséretet is kapott. Más téren is szép sikert ért el a szerve­zet, hiszen tagjai összegyűj­töttek 5700 kg papírt, és be­kapcsolódtak a gyógynövény- gyűjtésbe is. Magas színvona­lú volt a szervezeti élet: be­fejezték a tagkönyvcserét, kö­zös kirándulásokat szerveztek, a politikai iskolázás feladatai­nak is eleget tettek. Szurovecz János elvtárstól, a szervezet elnökétől megkérdeztem: Mi­lyen lesz a folytatás? Elmond ta, hogy az évzáró taggyűlé­sen elfogadott határozat értel­mében az idén társadalmi munkában sokkal több órát dolgoznak le, mint tavaly, ösz- szegyüjtenek 3 tonna papírt, valamint 10 000 korona értékű gyógynövényt, folytatják a politikai nevelőmunkát, majd így fejezte be nyilatkozatát: „A magunk módján mi is sze­retnénk hozzájárulni a község építéséhez. Arra törekszünk, hogy közben mi magunk is részesei legyünk a fejlődés­nek.“ Úgy gondolom: a folytatás útjának iránya helyes. MIRIÁK FERENC Példás népművelő Húsz éve tanít Martovce (Martos) községben Zsittnyan István igazgatótanító. Mindig szívén viselte a falu sorsát, ma is tevékeny szervezője a köz­ség kulturális életének. Ott volt a falumúzeum berendezé­sénél, s ugyancsak az ő nevé­hez fűződik annak a kiállítás­nak a megszervezése, amely bemutatja falunk népművészeti hagyományait, kincseit. Ű ve­zeti a „Hajnal“ néven ismert népi táncegyüttest, amely 1975 elején az ő útmutatása nyomán alakult, és azóta sok sikert aratott számos rangos rendez­vényen. Az ő gondjára bízták a művészeti házat, s megala­kulása óta a könyvtár vezető­je. Már számtalan színművet, vetélkedőt rendezett, sok-sok ismeretterjesztő előadást tar­tott mind az idősebbek, mind a fiatalok számára. TALLÚSI BÉLA Bébiételekből 200 tonna A SLOVLIK nemzeti vállalat Nővé Zámky-i (érsekújvári) konzervgyárának építését még nem fejezték be, de már üze­mel a gyár. Juhász Béla köz­gazdász a múlt év eredményét összegezve örömmel állapítot­ta meg az év végén: a felada­tot teljesítettük. Ezt egyébként a következő adatok bizonyít­ják: a gyár bruttó termelésé­nek értéke 145 millió korona volt, 2200 tonna fűszerpapri­kát, 2700 tonna kompótot, 1870 tonna sterilizált zöldséget, 1'300 tonna uborkát, 1370 ton­na sűrített paradicsomlét, 2500 tonna savanyú káposztát készí­tettek. Még arra is futotta ere­jükből, hogy a lehetőségeket jól kihasználva már a kará­csonyi ünnepek előtt bébiéte­lekből 200 tonnányit küldje­nek a piacra. A kismamákat bizonyára érdekli és érinti a közgazdász bejelentése: ez a kezdet. A továbbiak során ugyanis elmondta, hogy ebben az évben már 1500 tonna bé­biételt készítenek, osztályon felüli fehér húsokat használ­nak fel a húst tartalmazó éte­lek elkészítéséhez, s arra is ügyelnek, hogy- ízük megfelel­jen a hazánk különféle tájain kialakult ízlésnek. Nem kö zömbös az sem, hogy eseten ként önköltségi áron alul ke rülnek piacra. Nem feledkez­tek el arról sem, hogy bölcső­dékben, óvodákban, kis- es középüzemekben is használni fogják ezeket a konzerveket, ezért a szokásos egyedi és családi adagokon kívül na­gyobb adagokat is készítenek. A gyárlátogatás során meg kérdeztem, hogy az érsekúj­vári konzervgyárban készített paradicsomlé színe miért piro­sabb, mint a máshol készített paradicsomlé színe. Megmagya rázták: a paradicsomot kom bájnokkal gyűjtik és a leve már tartályokban szűrve érkezik a gyárba, feldolgozásakor nem adnak hozzá sem répacukrot, sem másféle édesítőt. mely barnára színezné, megmarad a természetes piros színe. A fogyasztókat érdeklő probléma is szóba került: Mi kor kezdik meg félkész ételek gyártását? Pontos választ nem adtak erre a kédésre, de el­mondták, hogy a kivitelező vállalat, a PRIEMSTAV nemze­ti vállalat és további 10 szál lítóüzem részvételével még fo­lyik az építkezés, a már kész munkacsarnokokban a gépso­rok beszerelése. A hűtőberen­dezéseket nemrégiben szerel­ték fel. Egyben megígérték: Arra törekszünk, hogy minél előbb jó minőségű és bő vá­lasztékú termékekkel elégít­sük ki a dolgozók, a fogyasz­tók igényét. GÁBRIS JÓZSEF A BRIGÄDVEZETÖ KÉPVISELŐ KÍVÁNSÁGA: Legyen szebb a városunk! A Komáromi Állami Gazda­ság baromfitelepén dolgozik Hrabovsky Mátyás, a 35-tagú villanyszerelő-karbantartó szo­cialista munkabrigád vezetője. Nem akármilyen baromfitelep a munkahelye, arról bizonykodik az állományra vonatkozó né­hány adat: a hízó baromfik száma 80 000 a tojóké 10 000. Nos, az ilyen nagyméretű ba­romfitelepen sok a munka. A brigádvezető és a brigád tagjai azonban értik a dolgukat, s jó munkájukért mér eddig is több üzemi, járási kitüntetést kap­tak. Néhány héttel ezelőtt azonban újabb feladatot kapott a brigádvezető. A 78-as számú körzet képviselőnek választotta meg, a választások után pedig tagja lett a városi bizottság tanácsának. Felkerestem a munkahelyén, s megkérdeztem: — Hogyan kezdte meg a kép­viselői feladatok teljesítését? — Szabadkozva válaszolt: — Sokat kell tanulnom, hiszen a vezetést is tanulni kell, ez most az első számú feladat. — Az után megkérdeztem: — Mi* szeretne elérni? Mi a kívánsá­ga?— Erre a kérdésre sokkal-magabiztosabban válaszolt: — Legyen szebb a városunk! Még több parkot kell létesíteni! Még több játszóteret kell épí­teni! — majd hozzátette: — Szerencsére nem vagyok egye­dül, segítenek képviselőtársaim, s remélem, segíteni fognak a választóim is. Kívánsága másoké is, hiszen vele együtt sokan kívánják: Legyen szebb a városunk! És persze az is fontos, hogy ez a kívánság nem egyszerű óhaj, hanem ma már program, fel­adat. Teljesítése rajta, rajtunk múlik. ? BENDE ISTVÁN Sikeres kiállítás Új év, új öröm Szülőfalum, Nova Vieska (Kisújfalu) kulturális életének már évtizedek óta élénk té­nyezője a CSEMADOK helyi szervezete. Csanda László, el­nök hozzáértéssel, akadályt nem ismerő határozottsággal szervezi és irányítja a tagság tevékenységét. Lelkesen dol­gozó és ügyesen szervező ve­zetőségi tagok támogatják tö­rekvését. Kovács János veze­tésével az asszonykórus és a népi tánccsoport nemcsak a község lakosainak szerzett ed­dig jó néhány szívet-lelket-sze- met gyönyörködtető' órát, de a környező falvakban is jó hírnevet szerzett. A különféle versenyekről mindig értékes diáikkal, jó helyezésekkel tér­nek haza. Említésre méltó az is, hogy a vezetőség a tagság számára több ízben szervezett színházlátogatással egybekö­tött társasutazást. Szóval: szí­nes, érdekes és tartalmas szer­vezeti életet teremtett a ve zetőség, pedig nem volt köny nyű dolga, mert a szervezet­nek nem volt önálló helyisé­ge. Az új év azonban új örö met hozott: a hnb jóvoltából saját helyiséget kapott a CSE­MADOK helyi szervezete. Seré­nyen folyik a berendezése, ott­honossá tétele. Ezzel párhuza­mosan a vezetőség és a tagság lelkesen tervezi munkáját. Nem kétséges: a jövő még gazdagabb lesz. BOCSI JOLÁN Galántán modern, 40-lakásos háztömböket építenek mostanában. A felvételen városunk legszebb utcája, az Új idők utca látható Horváth Erzsébet felvétele A levicei (lévai) Borsi Mú­zeum gazdag tevékenységének fontos részét képezi a néprajzi munka. Fiatal, lelkes szakem­berekből álló néprajzi osztálya a kutató- és gyűjtőmunka mel­lett nagy súlyt helyez a tudo­mányos munka eredményeinek népszerűsítésére: kiállítások, előadások szervezésére, a fel­dolgozott anyag szaklapokban, múzeumi kiadványokban, vagy a napisajtóban való közlésére. Legutóbb a városi művelődési házban „Népi architektúra és lakás a lévai járásban“ címmel megnyitott kiállítás nemcsak a látogatók, hanem a múzeumi szakértők körében is visszhan­got keltett. A kiállítás, habár helyszűke miatt nem meríti ki a népi építőművészet s külö nősen a régi falusi házak be rendezésének gazdag témakö­rét, felfigyeltető szakszerűség­gel oldotta meg az igényes fel adatot. Viera Steváková és Katarina Rényiová, a múzeum etnográfusai, ügyesen sorolták önálló tárgykörökbe a sokrétű anyagot. A csoportosítás — községtípusok, települések, gaz­dasági épületek, építőanyag, architektonikái elemek, belső berendezés — nagyban előse gíti a kiállítás áyekinthetősé gét és a járás sokrétű néprajzi értékeinek megismerését, ötle tes megoldásnak számít a kiál­lítást záró néprajzi szoba, amely berendezésével, a nép­szokásokra, hiedelmekre utaló tárgyakkal s az ünnepi teríték­kel karácsonyi hangulatot áraszt. A kiállítást követő film és képvetítés nagymértékben hozzájárult a rendezvény si­keréhez. S ebben a két fiatal néprajzkutatón kívül Elena Ko- súthovának, a múzeum fényké­pészének van érdeme, aki mű­vészi érzékkel készítette el a kiállítás képanyagát. OR. SÁNDOR KÁROLY (Elena Koáúthová felvétele) Szombaton megint találkozunk! Nitrany (NyitracsehiJ község­ben harmincán köszöntik egy­mást hét közben így: Szom­baton megint találkozunk! Ui. ebben a községben nagy gondot fordítanak a néphagyományok és szokások ápolására, fenntar­tására. Charizopulosz Mária és Tamás tanítók húsztagú cso­portot szerveztek ebből a cél­ból. A csoport tagjai minden szombat délután találkoznak a művelődési házban, felidézik a régi népszokásokat, és azokból műsort állítanak össze. Külön férfikórust szerveztek. Ennek tíz tagja van. Mindkét csoport szívügye a szombati találkozó. Érthető, hogy két közben a ta­gok lelkesen figyelmeztetik egymást: szombaton megint ta­lálkozunk! Egyébként ezek a ta­lálkozások kellemes és hasznos időtöltést jelentenek. Arról nem is szólva, hogy mindkét csoport gyakran vendégszerepei más községekben is, így öregbíti Nyitracsehi község jó hírnevét s tanúsítja: őrizzük népünk ha­gyományait. SZÁRAZ MÁRIA 1977. I. 9. ÚJ SZÚ

Next

/
Thumbnails
Contents