Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-03-27 / 13. szám

1977. III. 27. (Gyökeres György felvételei) Gyakran ilyen a helyzet a „forgalmi iroda“ szűk folyosóján... kezett be. Például az üzemi társasuta­zásokra fenntartott autóbuszokból né­hányat átirányítottak egyes vonalak tehermentesítésére, a diszpécseri szol­gálat nap nap után jelentést kap a járatok kieséséről és a késésekről, az utasok panaszairól. Nagyobb figyelmet szentelnek a személyzet megválogatá- sának és nevelésének, az előírások meg nem tartása esetében pedig a Munka- törvénykönyv megfelelő cikkelyei al­kalmazásának és a fegyelmi intézke­déseknek. KATARINA OLLÉOVÁ, munkásnő, Szene: „Reggel jobb a helyzet, de hétköz­ben délután és főleg pénteken teli az , autóbusz.“ — Sajnos még így is tavaly a vá­roskörnyéki vonalakon összesen kiesett 901 járatunk és 520 járat késett, ami kedvezőtlenül hatott a személyszállí­tás kulturáltságára és minőségére. Kü­lönben mi magunk az említett észtén dőben 137 ránk vonatkozó panaszt kap­tunk, amiből 92 indokolt volt. Az igazgató szavait néhány fontos Az ország legnagyobb CSAD vállala­ta a bratislavai, amelynek két üzeme van. Felkerestük a 801. sz. üzem igaz­gatóját, IMRICH TAKÁC diplomás technikust, hogy a fővároskörnyéki autóbuszközlekedés helyzetéről és ki­látásairól is tájékoztathassuk olvasóin­kat. Ebbe az üzembe azért látogattunk el, hiszen vonalainak jelentős hányada a Bratislava-vidéki járás magyarlakta községeit köti össze Szlovákia főváro­sával. Elég megjegyeznünk, hogy na­ponta ebben az irányban — éppen a Bajkál utcai autóbusz pályaudvarról — összesen 219 járat indul, illetve érke­zik. — Az üzem különben jelenleg 75 vo­nalon, 7410 kilométer távon bonyolít le személyszállítást. Az összes emlí­tett fogyatékossággal tisztában va­gyunk és az illetékes szervekkel együtt főleg tavaly március óta a lehetősé­geknek megfelelően igyekezünk javí­tani a helyzeten — válaszolja az uta­zóközönség panaszait és észrevételeit vázoló kérdéseinkre Takáő elvtárs. MECHlR MILAN, a csehszlovák nép­hadsereg főhadnagya, Rohovce: „Hetente csak kétszer utazom ezen a vonalon. Általában elégedett vagyok. A váróterem azonban kritikán aluli.“ Már az első félórában nyilvánvaló, hogy személyében nem olyan embert ismertünk meg, aki előtt idegen foga­lom az önkritika, vagy aki szereti a felelősséget másokra hárítani. Annyi azonban bizonyos, s ezt nem titkolja, hogy az üzem egymagában nem bir­kózhat meg sem a növekvő mennyisé­gi, sem a minőségi követelményekkel. A további fejlődésnek lényegében , két meghatározó kerékkötője van — így veszem ki a szavából. Az egyik, bogy a gépkocsipark lassan kiöregszik és fokozatosan ki kell selejtezni. Egy- egy autóbusz átüagos élettartama hat év. Nálunk az autóbuszpark átlagos „életkora“ jelenleg 5,4 év. Az után­pótlás pedig — főleg a pótkocsik ese­tében — nem felel meg a kiselejtezés arányának. A helyzetet súlyosbító má­sik tény, hogy képtelenek a tervezett­re feltölteni a gépkocsivezetők és a kocsikísérők létszámát. — Természetesen ezen felül az üze­men belüli szervező és irányító munka egyes fogyatékosságai is felelnek azért, hogy az utazás körülményei, kulturált­sága és mindaz, amire az utasok kri­tikusan hivatkoznak, megfelelően nem javult... NAGY ERNŰ, géplakatos, Dióspa- tony: „Gyakran csak két-három perccel A Bajkál utcai váróteremben kevés a szék Különféle körülmények hatására csak 1975 szeptemberében kezdődtek meg a 112 millió korona értékű építőipari be­ruházás kivitelezési munkálatai. A Pá- riéková, a Svätopluk utca és a Mlyns- ké Nivy térségében, a régi kis vasút­állomástól egy kőhajításnyira, öt hektáron dolgoznak a KoSicei Kohóépí­tő Vállalat szakemberei és munkásai a bratislavai Dopravoprojekt (Közleke­dési Tervező Vállalat) terve alapján. Az építkezés eddig jó ütemben haladt, sőt kéthavi időelőnyre tettek szert. A forgalmi iroda betonváza már messzi: ről látható, de a célba érés végső ha­táridejét, 1980 júliusát, sajnos veszé­lyezteti az, hogy az Ostrava Vítkovi- cei Klement Gottwald Vasmű szerző­déses ígérete ellenére a megállapodás­nak megfelelő időpontban nem szállítja le az igényelt acélkonstrukciót. Mi azonban MILAN DOBlS-tól, akit a Csehszlovák Gépkocsifuvarozási Válla­lat az építkezés fölötti felügyelettel bízott meg, az iránt érdeklődünk, mi­lyen is lesz majd ez az új pályaudvar, amelynek építéséről többnyire nem is tudnak a Bajkál utcáról utazók. — A munka befejeztével a pályaud­varnak kilenc hektárnyi területen két fő létesítménye lesz. Egyrészt a for­galmi iroda, másrészt a 38 peron, ame­lyekre az utasok mozgólépcsőkön jut­nak el. Az épületben a szolgálati he­lyiségek mellett lesznek természetesen várótermek, étterem, presszó, posta, olvasóterem, pénzbeváltó, higiéniai be­rendezések, pénztárak, különféle kiosz­kok. A legfontosabb az, hogy az emberek itt télen jő melegben, nyáron pedig kellemes hűvösben, fedéllel a fejük fölött és kulturált viszonyok között várakoznak, indulnak és érkeznek majd. S nem kevés utasról van szó. Na­ponta mintegy negyvenezerrel számol­nak és úgy tervezik, a járatok száma eléri az ezret. Rövid összegezés Mit mondhatunk összegezésképp? Először is azt, hogy jó lenne, ha nem kellene 1980-ig csupán az utazó- közönség megértésére és türelmére apellálni. Persze riportunkban is akad egy s más, ami arra utal, hogy ezen az oldalon is vannak még „tartalé­kok“. A lényeg azonban az, hogy addig is a 801. sz. üzem, az anyavállalat hatha­tós segítségével, minden tőle telhetőt megtegyen, amivel akár apránként is könnyíthet a busszal utazók — de egy­ben az üzem alkalmazottjai — helyze­tén. A legfontosabb pedig az, amit saját erejéből nem oldhat meg sem az üzem, sem a vállalat, sőt, amiben 1980-ban sem idéz elő önmagában for­dulatot az új pályaudvar megnyitása, hogy az illetékes szervek az adott le­hetőségek keretei között szavatolják az üzem gépkocsiparkjának felújítását és bővítését. Csak így érhető el, hogy a busszal utazók kevesebbet sopánkodjanak. Mert aligha lehet vitás, a munkára kihat az is, hogy jókedvűen fogunk-e hozzá. GÄLY IVÁN A 801. sz. üzemben Imrich Takáé üzemigazgató az indulás előtt áll be a busz. Pedig az előírás tíz percről beszél.“ Elénk teszi tavaly márciusban kelte­zett, 2. sz. utasítását, amely részlete­sen foglalkozik éppen az üzemen be­lüli hiányosságokkal és konkrét határ­időkhöz kötve szigorú intézkedéseket rendel el. Az utasítás teljesítését el­lenőrző jelentésből kiolvashatjuk, hogy azóta egyes dolgokban javulás követ­adattal egészíti ki DUSÁN TOGNER mérnök, közlekedési igazgatóhelyettes. Rámutat arra, hogy üzemük a vállalat­nál jobb átlageredményt ért el a bal­esetek számának alakulásában. Átlag kétmillió kilométerenként következett be valamilyen baleset az üzem alkal­mazottjai hibájából. Vannak olyan gépkocsivezetőik, például ALFRÉD SVRCEK és GRÁCIK EUDOVlT, akik másfél millió kilométert tettek meg baleset nélkül. SZITÁSI ANGÉLA, alkalmazott, Nagy- födémes: „A sofőrök általában rendesek, vi­szont az utazó fiatalok többnyire nem adják át a helyüket az idősebbek­nek.“ Ami viszont a Bajkál utcai autóbusz­pályaudvart illeti, egybehangzó a véle­mény — bármennyire is tisztában van­nak az ottani állapotok „abszolút meg nem felelő voltával“, oda_ már nem in­vesztálhatnak, hiszen épül már az új autóbuszpályaudvar, amely orvosolni fogja a legtöbb említett bajt. A közeljövő ígérete Mintegy tizenöt évvel ezelőtt vető­dött fel első ízben a gondolat, hogy Szlovákia fővárosának új, korszerű autóbuszpályaudvarra van szüksége. wmmmmmm B imnvsl ■ its«ml« “ UBSIal UlilUnK... i

Next

/
Thumbnails
Contents