Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-13 / 11. szám
Egy év múlva Lahti lesz a XXXII. sfvilágbajnokság színhelye a klasszikus számokban. A finnek serényen készülnek a nagy eseményre, korszerűsítették a síközpont létesítményeit, a stadiont, a futópályákat, az ugrósáncokat. Tapasztalatokért nem kellett a szomszédba menniük, hiszen 1926, 1938 és 1958 után immár negyedszer rendezik e nagy sporteseményt. Alig két hete, a világbajnokság főpróbájaként került sor itt a hagyományos nemzetközi versenyre, amelyen rendszeresen részt vesznek a világ legjobbjai. Most bemutatunk hármat azok közül, akik a jövő évi világbajnokságon jelentős szerepet kívánnak játszani. Tyihonov, a világ legjobb biatlonistája, 1980-ban olimpiai aranyéremmel akar visszavonulni OTT AKAII LENNI LAKE PIACIDBAN Minden kockázat nélkül állíthatjuk, hogy Alekszander ' Tyihonov a világ legjobb biatlonistája, hiszen kilencszer nyert világbajnokságot, 1968-ban, 1972-ben és 1976-ban pedig az aranyérmes szovjet válogatott tagja volt. — 1980-ban Lake Piacid után abbahagyom — mondotta nemrég —, de addig keményen készülök versenyeimre, elsősorban a következő világbajnokságra, ahol még nagyöbű puskával lőhetek, és természetesen ismét világbajnok szeretnék lenni. (Ez egy héttel ezelőtt sikerült is.) Tyihonov kissé csalódottan fogadta azt a hírt, hogy a jövőben a biatlonisták kisöbű puskával versenyeznek. Véleménye szerint sok barátját kell nélkülöznie, akik éppen ‘ az említett újítás miatt vonulnak majd vissza. Akkorra az ő esélyei is 50 százalékra csökkennek, mert a fiatalok időszaka következik. A kiváló sportember azonban még nem ínondott le mindenről. — Első próbálkozásom a kisöbű puskával jó eredményeket hozott. Ogy érzem: a biatlonisták átlagos életkora íj tovább csökkent, és már 19i— 20 éves versenyzők is csúcs- eredményeket érhetnek el. Mindezt azonban csak akkor, ha kellő tehetséggel rendelkeznek, ha szorgalmasak és í nagyon szeretik sportjukat. Bár Tyihonov még nem foglalkozik a visszavonulás gon- j dolatával, utánpótlásról már gondoskodott, mégpedig úgy, hogy otthonában jó példával szolgált. Novoszibirszkben i érthetően népszerűvé vált ez a sport, szaporodott az ér- I deklődők száma, ennek köszönhetik, hogy Tyihonovval j együtt Petrov, Ocsnyev és LiVinszki is a szovjet váloga- j tott tagja. Tyihonov álma még nem teljesült, mert ugyan három j olimpián szerepelt, de egyéniben csupán egy ezüstérmet tudott szerezni. Az utolsó alkalom 1980-ban lesz, és ezt a lehetőséget nem akarja elszalasztani. Véget kell vetni a rekordhajhászásnak Walter Steiner, a 26 éves svájci síugró pályafutása során összesen hétszer vett részt sírepülőversenyen. Sosem végzett a vert mezőnyben, mindig útt volt az élen. Az idei sírepülő VB-n is letette a garast, s ezzel már két világbajnoki arany- és egy ezüstérem tulajdonosa. Imádja a sírepülést, és a közönség nemcsak hosszú ugrásaiban, hanem szép testtartásában, remek stílusában egyaránt gyönyörködhet. Vikersundi győzelme után így nyilatkozott. Emlékszik még arra, mikor mutatkozott be sírepülőversenyen? — Igen, ez 1970-ben Oberstdorjban történt. Legnagyobb ugrásom akkor 139 méter volt. Közben 169 méterre javította egyéni rekordját, de a legtávolabb 179 méterre repült, csak ezt nem tudta bukás nélkül megúsz ni... — Hát, ez már megint más téma. Igaz, az elmúlt években jelentősen javultak eredményeim, amit azonban nem csupán edzéseimnek köszönhetek, hanem annak, hogy a sáncokat átépítették, és így lehetővé tették a nagy távolságok elérését. Steiner legutóbbi eredményei arról tanúskodnak, hogy nemcsak a sírepülés mestere, hanem kisebb sáncon is győzni tud Mi a különbség a síugró és a sírepülő között? — A sírepüléshez több bátorság kell, mint a síugráshoz. Sírepülő csak az legyen, aki technikailag kifogástalanul képzett. Az erő nem segít a sírepülésnél. Hogyan tovább ebben a sportban? Innauer tavalyi, Oberstdorjban elért 176 méteres világcsúcsa a maximumot jelenti? — Elméletben már rég nem az. Ám a csúcshajhászásnak véget kellene vetni. Repülni gyönyörű, de ahhoz, hogy a sírepülés versenyzőknek, nézőknek egyaránt élményt jelentsen, a biztonságra és nem a rekordra kell törekedni. Innauer tavaly még tovább ugrott volna, semmi sem hiányzott — jó forma, időjárás stb. — a még nagyobb ugrás eléréséhez, de minek kockáztatni a versenyző testi épségét?! Mit tegyenek, építsenek kisebb sáncokat? — Meg kellene a sáncok profilját változtatni. Manapság az elugrás után túl meredeken zuhan a versenyző, s ha akkor kedvező szelét kap, messzire elviheti, annyira, hogy talajérése már nem lehet biztonságos. Sokan azt állítják, hogy a sírepülésnél — úgy ahogy most bonyolítják le — a véletlen, a szerencse jelentős szerepet kap. Önnek is ez a véleménye? — Csak részben. Tény, hogy a mai sáncokon egy közepes tudású versenyző, ha jó szelet fog ki, nagyon messzire repülhet. Mivel pedig naponta csak egy ugrást vesznek figyelembe, megtörténhet, hogy az ismeretlen versenyző, aki mindhárom nap csak egyetlen nagy ugrást ér el, az élen végez. Miután a világbajnokságon kitünően helytállt, mit vár a jövőtől? — Már régóta szerettem volna egy egész idényt jó formában végigversenyezni. Azt hiszem, ez most sikerült. Egészséges vagyok, korlátozás nélkül folytathatom edzéseimet, a formán ellen nem lehetett kifogás már huzamosabb idő óta. Remélem, így lesz ez a jövőben, Lahtiban is. Gondolt-e már a visszavonulásra? — Gondolni gondoltam, de időpont meghatározása nélkül. Egyszer saját akaratomból szeretnék véget vetni aktív pályafutásomnak, nem kényszerből, sérülés vagy betegség miatt. Felkészülésében az 1980-as olimpia is szerepet játszik? — Természetesen! Az olimpián győzelmet aratni nem is lenne rossz. Olyan friss, mint egy évtizeddel ezelőtt Galina Kulakova neve a sífutók körében már évekkel ezelőtt fogalommá vált. Akadtak, akik már leírták és úgy vélték, az olimpia után ő is visszavonul. A 34 éves négyszeres olimpiai bajnok azonban ellenfeleinek még számtalan nehéz percet ígér. Galina négy aranyérmén kívül egy ezüst- és három olimpiai bronzérmet szerzett. Négy világbajnoki cím tulajdonosa, és a jelentős nemzetközi versenyek gyakori első helyezettje. Egyik idei győzelme után jókedvűen válaszolt az újságírók kérdéseire. Hol őrzi érmeit? — hangzott az első kérdés. — Lakásunkban a falat díszítik. Egy háromrészes polcot erősítettünk a falra. Legfelül az olimpiai, lejjebb a világbajnoki, legalul pedig az országos bajnokság érmeit helyeztem el... Összesen 23-at. Melyik a legkedvesebb? — A sapporói ezüst, ez volt az első. Ugye még szaporítani akarja érmeinek számát? — Igen, jövőre Lahtiban ismét világbajnokságot akarok nyerni. Igaz az a hír, mely szerint, miután megtudta, hogy a világbajnokság műsorába iktatták a húszkilométeres távot, úgy határozott, tovább versenyez? — Nem teljesen. Bár az új táv, az új győzelmi lehetőség felcsigázta érdeklődésemet, de nem volt döntő hatással elhatározásomra, hogy tovább is aktív maradok. Nem tulajdonítok nagy fontosságot annak, hogy én legyek az első világbajnuknő húsz kilométeren. Tény azonban, hogy Lahtiban győzni szeretnék, de mindegy, melyik számban. Mi késztette arra, hogy 34 évesen még aktív versenyző legyen? — Ennek nincs különösebb oka. Egyszerűen úgy éreztem, nem kell még visszavonulnom. Különben is elég későn, 17 éves koromban ismerkedtem meg a sífutással. Sportpályafutásom tehát nem hosszabb, mint azoké, akik korábban kezdték, de fiatalon hagyták abba. A szovjet válogatottban erős utánpótlás nevelődik, mint például Hvorova. Nem esik nehezére megvédeni velük szemben a pozícióját? — Ami igaz, az igaz, bizony nagyon nehéz, de mindez természetes rivalitás. Semmi köze ahhoz, hogy én 34 éves vagyok, ők pedig csak 20 vagy 22 évesek. Egyenrangúak vetélkedése ez, nem pedig az öregek harca a fiatalok ellen vagy fordítva. Futott már húsz kilométeren? — Igen, de ezzel a távval is meg kell először ismerkedni, alkalmazkodni kell hozzá, és természetesen, külön kell rá készülni. A húsz kilométer nem kétszer tíz, új táv, meg kell szokni. Futottam én már harminc kilométert is, sőt egyszer hatvan kilométert tettem meg edzésben. Gyakran edz egyedül? A társaságot sem keresi, szereti a magányt? — Valamikor ez így volt. Egy idő óta azonban Szmetanyinával közösen végzem edzéseimet, és már nem idegenkedem mások társaságától. Feladott már versenyt? — Még soha, erre nem lennék képes. Nem ítélem el azt, aki leladja, de ezt csak annak lenne szabad megtennie, aki betegnek érzi magát. Ha valaki egy versenyen egyszer kiáll, az a veszély fenyegeti, hogy máskor ismét kísértésbe esik. Ettől pedig én nagyon félek. KOLLAR JÓZSEF tfitÚJ SZÓ Index: 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csetö János. Szerkesztőség: 893 38 Bratisluva, Gorkého 10. Telefon: 169, 312-52, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gozdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308, Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogrodská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalat — Pravda, 2-es Nyomdaüzeme, Bratislava. PR0BANYOMÄS. Hirdető iroda: Vojonského nóbrezie 15. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Az Üj Szó előfizetési díja havonta — a vasárnapi szómmol együtt — 14,70 korona. Az Új Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13.— korona. Terjeszti a postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ustredná expedíció tlace, Gottwaldovo nómestie 48/VII. A SÜTI regisztrációs száma: 5 2. fCfcBirTT f 11111 ■ ■’ ■ i TI III I j U11111 fi i 11, HBj ..Jin» J| £ <
