Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-03-13 / 11. szám

ÚJ szó » 1977. III. 13 A helyszín: egy szőnyegpadlóval borított szoba, amelynek köze­pén különös „bútordarab“ áll. A különböző jelzéseket adó, lámpákkal ellátott berendezés a hozzá nem értő­nek nem sokat árul el, pedig számos dolgot /tud. Ha megszólal a telefon, vagy felvillan valamelyik jelzőlámpa, kezelői biztos kézzel nyomkodják a megfelelő gombokat, s ha kell, határo­zott utasításokat adnak az egyes rész­legek dolgozóinak. A szobában ezenkí­vül még egy televíziókészülék is van, amelyen szórakoztató műsor helyett a néző figyelemmel kísérheti, hogy mi­képpen dolgoznak a szerelőcsarnokok­ban vagy az anyagelőkészítő részlegen. Ez a kis vezérlőterem a Nyugat­szlovákiai Bútorgyárak bratislavai üze­mében található, az ott elhelyezett be­rendezés neve pedig — amint az ajtón olvasható felirat is elárulja — PRO- CESSOGRAPH. ‘ A berendezést alig néhány hete he­lyezték üzembe. Ottjártamkor a szere­lői még mindig ellenőrizték működé­sét: hogy ha netán valami meghibáso­dott volna benne, a gyár karbantartó részlege valamelyik dolgozójának je­lenlétében hozzálássanak a hiba eltá­volításához. A szerelőcsoport egyik tagja Medgyes lenő, a budapesti Villa­mos Automatika Intézet — röviden a VILATI — dolgozója. Kérésünkre szakszerűen elmagyarázta, hogy mit tud és mire képes ez a termelés-ellen­őrző, regisztráló és kiértékelő beren­dezés. — Ez a berendezés, mint már a ne­ve is elárulja, több célt szolgál — ma­gyarázta Medgyes Jenő. — Elsősorban arra való, hogy gyorsan jelezze az egyes gépeken keletkezett zavarállapo­tot, az esetleges anyaghiányt; segítsé­gével pontosan követhető egy-egy gép működése, kihasználtsága — vagy az ellenkezője. A figyelmes és hozzáértő szemlélőnek nagyon sokat elárulhat. Elsősorban az itt dolgozó diszpécserek munkáját könnyíti meg. Megkíméli őket a felesleges futkosástól: a szükséges utasításokat szinte pillanatok alatt kö­zölhetik az illető részlegek dolgozói­val. A processzográf lényege, hogy az egyes munkahelyeken elhelyezett nyo­mógombos oszlopszekrényeken keresz­tül az ott dolgozók a megfelelő gomb lenyomásával jelzik a kérdéses beren­dezés pillanatnyi állapotát. Azt, hogy működik-e, vagy ha éppen áll, akkor miért: meghibásodás, vagy éppen kar­bantartás miatt, anyagszállítás, esetleg tipusváltás következtében. A diszpécser- központban ezek az információk a beren­dezésről többféleképpen is leolvasha­tók. Azonkívül ugyanis, hogy jelzi az egyes gépek pillanatnyi helyzetét, nyomban papírszalagra rögzíti az egész napi munkafolyamatot. Ezt a papírsza­lagot aztán a kiértékelő gépbe helyez­hetik el, amely pontosan összegezi, hogy a kérdéses termelőberendezés egy bizonyos időszak alatt mennyi ideig működött, illetve mennyi ideig és miért állt. Ezek az összegezések, illet­ve kiértékelések nagyon hasznos és sokrétű alapanyagul szolgálhatnak az üzem vezetőségének arra vonatkozólag, hogy megállapíthassák: hol van igény jobb, rugalmasabb munkaszervezésre. — Be lehet csapni ezt a berendezést? — Természetesen, be lehet, de nem kifizetődő. A berendezés üzembe helye­zése után közvetlenül mindenütt elő­fordulhatnak bizonyos nehézségek; például a dolgozók nem a megfelelő gombot' nyomják meg, esetleg meghi­básodik a bonyolult berendezés egy- egy része, de a későbbiekben már min­den az előírásoknak megfelelően törté­nik. Tudomásom szerint például a Ziar nad Hronom-i Alumínium Feldol- dolgozó Vállalatban üzembe helyezése óta zökkenésmentesen működik a pro­cesszográf, s eddig komolyabb meghi­básodása sem fordult még elő. A kisebb hibákat az ottani karbantartók is el tudták hárítani — egy év leforgása alatt ránk egyszer sem volt szükségük. Ennek mi is nagyon örülünk, mert egyrészt szerelőcsoportunk és intéze­tünk jó munkáját dicséri, másrészt pe­dig a vállalat karbantartóinak gyors felfogásáról és ügyességéről is képet ad. — Tapasztalataik szerint ez az ellen őrző és kiértékelő berendezés milyen hutást gyakorol a munkatermelékeny­ség növekedésére? * — Az általában az illetékes vállalat­ban végzett munka jellegétől is függ, de alkalmazásával a nyolc-tíz százalé­kos termelékenységnövekedés általá­ban mindenütt elérhető. Ha a berende­zés üzembe helyezése után valahol ez a mutató túl magasra szökken, akkor ez azt jelenti, hogy a felszerelés előtt azon a bizonyos helyen nagyon hanya gul végezték a munkát. Magyarorszá­gon kívül Csehszlovákiában és az NDK- ban működnek intézetünk szóban forgó berendezései, s örülünk annak is. hogy mindig újabb és újabb megrendeléseket kapunk. Én már két éve vagyok Cseh­szlovákiában, s több berendezés felsze­relésén vettem részt már. Megemlíteném a füleki bútorgyárat, a gottwaldovi ci­pőgyárat, s természetesen a bratislavai bútorgyárat. Mivel itt tulajdonképpen mindent elvégeztünk már, néhány nap múlva a pezinoki Fajeldolgozó Válla latban kezdjük meg ugyanilyen beren­dezés szerelését. Elégedett vagyok az­zal is, hogy Bratislavában olyan ügyes diszpécsereket találtak, mint Takács Anna és Peter Cvikel. Mindketten fia­talok és nagyon gyorsan megértették a berendezés működésének elvét. — Pedig az első napokban úgy gon­doltam, hogy képtelen leszek kiismerni magamat a különböző jelzőlámpák és táblák sokaságában — veszi át a szót Takács Anna, aki eddig zavartalanul vette á kéréseket, kapcsolta össze a készülék segítségével a megfelelő „ügy­feleket“, s adta ki a különféle utasí­tásokat. — Most már kissé összebarát koztam ezzel a vezérlőpulttal, s igyek szem mindent az előírásoknak megfe­lelően végezni. Pontos naplót vezetek a berendezés működéséről és az egyes fontos tudnivalókról, így bárki figye­lemmel követheti a munkánkat. A diszpécserközpont vezetője, Peter Cvikel alátámasztja, amit Anna mon­dott, s hozzáteszi: — Nagyon elégedett vagyok kollé­ganőm munkájával. Bármikor egyedül hagyhatom, a rábízott teendőket önál­lóan is hiánytalanul elvégzi. Ez nem utolsósorban abból ered, hogy fiatal ko­ra ellenére az üzemben eltöltött évei alatt volt már mester is, kitűnően is­mer minden egyes termelési szakaszt, részleget, s az sem az utolsó szem­pont, hogy jól ismeri az embereket. Há­rom éve ismerem öt közelebbről, s nyu­godtan elmondhatom róla, hogy fiatal nő létére elsőrangúan megállja helyét ebben az igényesebb beosztásban is. S itt, ahol egyre több felelősség hárul majd rá, kitűnően kamatoztatja a ter­melésben szerzett tapasztalatait. Az elmondottakhoz Peter Cvikel még hozzáteszi, hogy a SZISZ üzemi szerve zetében is mindent felelősségteljesen elvégez, amivel megbízzák. Az üzem egyes termelőrészlegeit Ta­kács Anna kalauzolásával járjuk vé­gig. Lépten-nyomon meggyőződhetünk róla, hogy a diszpécserközpont vezető­je nem túlzott: Anna minden munkafo­lyamatról szakértelemmel szólt, s min­denkit ismerősként üdvözölt. Végignéz­tük, hogy a dolgozók közreműködésé­vel az egyes berendezéseken a beér­kezett, kidolgozatlan, durva felületű deszkalapok hogyan alakulnak át sima, tükörfényes, pontos méretre vágott asz­tallapokká, szekrényajtókká vagy ép­pen polcokká. A futószalagon és a különböző anyagszállitó berendezése­ken az ügyes, gyors kezű dolgozók fürge mozdulatai nyomán az egyes darabok összeállnak, s máris egy-egy kész szekrény vagy asztal kerül a mi­nőségi ellenőrök vagy a csomagoló­részleg dolgozói elé. Van mit tenniük, hiszen naponta például 15—18 garni­túra szekrénysort készítenek el az üzemben. A mesterből lett diszpécser — Ta­kács Anna — a tanulmányi látogatás­sal felérő séla közben szívesen emlé­kezik vissza az üzemben töltött első éveire — a kezdeti nehézségeire is. — Az alapiskolai tanulmányaim be­fejezése után úgyszólván véletlenül kerültem a faiparba, de nem bántam meg — mondja. — A gyakori nehéz ségek ellenére is nagyon megszeret­tem. Ehhez az is hozzájárult, hogy a Spisská Nová Ves-i Faipari Szaktanin­tézetben, majd ennek elvégzése után, szinte a munkába lépésemmel egyide­jűleg, megkezdhettem tanulmányaimat a bratislavai Faipari Középiskola esti tagozatán. Nem volt könnyű a munka után iskolába járni, de megérte. Mé­lyebben megismerhettem a szakma fo­gásait, így a szépségeit is. Mikor mes­teri teendőket bíztak rám, bevallom, bizony, nagyon sokszor féltem. Álta­lában attól, hogy az idősebbek majd nem hallgatnak rám, de szerencsém volt. Munkatársaim mindenben támo­gattak. s így, ha volt is fennakadás, könnyebb volt a leküzdése. Gyakran úgy éreztem, nem vagyok képes a fele­lősségteljes hely betöltésére. Most vi­szont nagyon jól hasznosítom az akkor szerzett tapasztalatokat, mert a vezér­lőpult mikrofonja előtt ülve is el tu­dom képzelni az egyes részlegeket. Ogy is, ha nem nézek a televízió kép­ernyőjére. Örömmel mondhatom: az em­berek, akár fiatalabbak, akár az időseb­bek, ma is szívesen segítenek. jó ez, hogy így van — akár tuda­tosan, akár ösztönösen segítenek is. Hiszen a munkatermelékenység növe­kedésében a 6 millió korona beruházá­si költséggel létesült termelés-ellenőr­ző, regisztráló és kiértékelő berende­zés csak úgy hozhat számottevő ered­ményt. ha az üzem minden dolgozója részt vesz hozzáértő kezelésében, s megfelelően kapcsolódik a fiatal disz­pécserek munkájához. PÄKOZDI gertrOd A mesternőből lett diszpécser — ba ideje ran rá — gyakran elbeszélget volt munkatársaival (Gyökeres György felvételei) fl tMßHMMHlB Most hasznát veszem azoknak a tapasztalatoknak, amelyeket a termelésben szereztem — mondja Takács Anna, a bonyolult berendezés kezelője

Next

/
Thumbnails
Contents