Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-06 / 10. szám
ÚJ szú 1977 . III. 6. HONOR — Fizetni, képem, záróra! — mondja a főpincér a vendégnek. — önnek volt tíz söre, két vacsorája, cigaretta... az ösz- szesen nyolcvankettő negyven! A vendég előhúzza a pénztárcáját, és a tartalmát az asztalra szórja. Az összes pénze tíz korona körül van. — Több pénzem nincs! — mondja. — Akkor hívom a rendőrt — feleli a főpincér. — Ebben az esetben kérnék még egy dupla konyakot és egy adag sonkát... — Q — — Mit csinálsz most? — kérdi az írótól egy ismerőse. — Könyvet írok Tűzföldről. — De hiszen te sohasem jártál Tűzföldön! — És Dante volt a pokolban? — O — Amerikai turisták utaznak a gondolában. — Ez Róma vagy Velence? — kérdi a feleség. A férj belenéz a turistaprogramba. — Ma csütörtök van — mondja —, akkor ez Velence. — 0 — Hogy megy a sorod? — Remekül. De tudnod kell, hogy hazudós vagyok ... — És amikor azt mondtam neki, hogy engem is elvihetne az emberek közé, villamosbérletet váltott részemre! Josef Prchal rajza A férj megkérdi a feleségétől: — Hallgass ide, valaki ellopott a zsebemből húsz koronát. Nem tudod, ki lehetett? — Nem. Amikor az előbb átkutattam a zsebeidet, már üres volt. — 0 — Az ön feleségének gyönyörű hosszú haja van ... — Az aztán van neki! És valódi koponyán! — a — — Drágám — súgja a menyasszony az esküvő után —, el sem tudod képzelni, mennyire örülök az estének ... — Én is, drágám! Ma kitűnő filmet adnak a televízióban. — Kisasszony, felhívhatom néha telefonon? — Persze. A legjobb késő este. — Nem fogom felébreszteni? — Aligha. Nekünk nincs telefonunk. — Egy érdekes koncerten voltam ... — Mennyiben volt érdekes? — Egy félkezű zongorista játszott. — Az semmi! Én egy olyan koncerten voltam ahol az énekesnőnek egyáltalán nem volt hangja. — Kérlek, miért ülsz a zongora mellé, amikor nem fudsz zongorázni? — szól egy társasági összejövetelen Kovács a barátjához. — Azért, hogy le ne üljön ide valaki, aki azt gondolja magáról, hogy tud zongorázni! — hangzik a felelet. — Boldognak látszol. — Először vagyok szerelmes. — Először az életedben? — Dehogy. Ezen a héten. Az a tisztességes asszony, akit félünk hírbe hoznL HONORÉ DE BALZAC A szerelemre vágyás még nem szerelem. De a szerelemtől való félelem már az. Szagold meg, és keresd a gazdit... Vlado Javorsky rajza ÉTIENNE REY Két szomszédasszony beszélget: — Az én férjem csak egy jó ebéd után gyújt rá. — Az nagyon helyes! Nagyobb ünnepeken egy cigaretta senkit sem tesz tönkre! Az anya így oktatja leányát: — Jegyezd meg jól, egyetlen nő sem lehet annyira rossz, hogy ne tarthassa magát a férje jobbik felének! — © — — Főúr, ha jönne a feleségem, akkor mondja meg neki, hogy már elmentem. — És ha nem jön? — Akkor ne mondjon neki semmit. — © — — Tetszenek önnek a festett szemű nők? — Tetszik, nem tetszik, mindenesetre a nők kevesebbet sírnak mint azelőtt. — 9 Egy férfi minden este beállít a londoni klubba, két whiskyt rendel magának és ikertestvérének, s mindkettőt lehajtja. Lévén, hogy amaz Ausztráliába ment aranyat ásni. Egy nap aztán egyetlen pohár whiskyt rendel és megiszsza. — Valami baj érte a testvérét? — kérdi aggódva a pincér. — 0 nem. Jól van. De én elhatároztam keményen, hogy leszokom az ivásról... Feleségnek csak azt a nőt válasszuk, akit, ha férfi volna, barátnak választanánk. JOSEPH JOUBERT — Emberek, ez rettenetes! Alighogy felszálltam a vonatra, máris ellopták a pénztárcámat! — Ne csodálkozzon uram, ez gyorsvonat! — © — Nézze, Giziké, én már sok nőt ismertem, de esküszöm, egyiket sem szerettem olyan őszinte rajongással, mint önmagamat __ B ef utott a baráti házaspár. Konyak mellett kezdtek beszélgetni a hidegről, a sörnél melegedtek bele a lehetetlen közlekedési viszonyok taglalásába, a harmadik üvegnél a foci következett, a negyediknél a tapasztalatcsere arról, ki mennyit szokott adni a szervizben az autószerelőnek. Az asszonyok udvariasan unatkoztak, majd kivonultak kávét főzni. A két férfi szánakozva nézett utánuk. — Ezek csak a konyhában érzik jól magukat — mondta a házigazda, és felbontotta az újabb iiveg sört. — Fogadni mernék, hogy megint bennünket szapulnak. jobb is, hogy magunkra maradtunk, legalább komolyabb ' dolgokról is beszélgethetünk, nem igaz? A vendég bólintott. Koccintottak, ittak, hallgattak. — Mert én azt mondóm, hogy az igazán komoly dolgok csakis a férfiakra tartoznak — folytatta a házigazda. A vendég helyeselt. Koccintottak, ittak, hallgattak. Kisvártatva megszólalt a vendég: — Mit szólsz, milyen pocsék mostanában ez a tévéműsor? — Az nem kifejezés. — Már a Columbo sem a régi. — Nem bizony. K occintottak, ittak, rágyújtottak, hallgattak. — Idefelé jövet egy gyanús alak ólálkodott a sötétben — mondta a vendég. — Az asszony persze félt, mert elég kihalt a környék. Megnyugtattam, hogy nyugi, ha az a pasas akarna valamit, tőlem majd megkaphatja. Két egyformát, és még örülhet, ha ennyivel megússza. — És? — Megérezhette a nyavalyás, hogy emberére akadt, mert egyszer csak eltűnt. Bement az egyik házba. Koccintottak, ittak. — Már a tévében sincsenek igazi férfiak — szólt a házigazda. — A múltkor is volt az a film, tudod, amelyikben kivégezni viszik az ürgét, úgy remegett a szája, mint egy taknyos kölyöknek. A férfi legyen férfi, akármi történik vele. Te biztos ilyenkor se ijednél be, nem igaz? — Én aztán nem — hagyta rá a vendég. — Tudod, mit, még a villamosszéktől sem. Miért, mi van benne, a szokásosnál nagyobb feszültség, hát aztán? Tudod, sokszor elképzelem, amikor nézem az ilyen filmeket, hogy én egészen másképpen viselkednék, mint azok. Arra gondolnék, hogy gyorsan túlesik rajta az ember. Kérnék egy cigarettát, és még a kezem se remegne. fstóis Rágyújtottak, ittak. — Nem akármilyen fából faragtak bennünket, igaz, pajtás? — vágta hátba a házigazda. — Szakasztott így vagyok én is vele, nézd, nekem se remeg a kezem, mint azoknak a nyavalyásoknak. Villamosszék, na bumm, és akkor mi van? Ha valaki egyszer férfinak született... hát ez meg micsoda? K ialudt a villany, csak a cigaretták parázslónak. — A szentségit, ezek kivágatták a biztosítékot a kávéfőzővel! — mondta a házigazda. — Alighanem — helyeselt a vendég. — Van itthon tartalék biztosítékod? — Van — mondta a házigazda, és ült tovább a sötétben. — Hát akkor? — Jó vicc. És ha megráz? Te biztosan jobban értesz hozzá. — Én? Azf se tudom, hogy merre van nálatok a biztosíték —■ tiltakozott a vendég. — Különben is utálok sötétben rázós helyekre nyúlkálni. Fölgyulladt a villany, a háziasszony bekiabált: — Csak az órát csapta le, ne aggódjatok. A férfiak hamuszürkén összenéztek. Töltöttek, koccintottak, ittak. — Még hogy mi aggódunk? Nevetséges — morogta a házigazda, és mintha a pohár a kezében már nem is reszkedett volna annyira ... ARKUS JÓZSEF
