Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-27 / 9. szám
A songinei gyógyszergyárat magyar szakemberek segítségével építették fel és 1973-ban adták át Fiatal lótenyésztő házaspár a Góbiban. Avagy: a híres mongol rendeltetésének. Különféle szérumokat, antibiotikumokat és gyógyszereket gyártanak itt. kumisz (erjesztett kancatej) készítésének első mozzanata (Foto: CSTK — ZB, arch.) * 1977. II. 27. mongol néphadsereg- őr- XX nagya, Dambalzsir Dam- dindorzs őrnagy azt mondja, hogy ő és testvérei voltaképpen véletlenül születtek. Hiszen édesapjuknak már házasságkötése másnapján meg kellett volna halnia. S hogy mégsem így történt? „Ügy látszik, a láma tévedett! Nem vált be a Jóslata!“ — mondja sejtelmes mosollyal. Azután felidézi édesapja és édesanyja szerelmének történetét. Mindketten szegény állat- tenyésztő aratók gyermekei voltak, s valahol a szélfútta, napégette Góbiban, nemezjurtában születtek. Iskolába természetesen nem jártak, hiszen akkoriban, a forradalom előtt csak a lámák értettek a betűvetéshez Mongóliában. A nomád pásztorok nem ismerték az egy helyben lakást. Ha egy-egy területen a birka és borjúnyi nagyságú Jak leko- pasztotta a csenevész füvet, gazdáik felszedték a Jurtát, s elindultak újabb legelőt keresni. Így, vándorlás közben találkozott Damdindorzs édesapja és édesanyja: mindketten tizennyolc évesek voltak, s heves szerelemre lobbantak egymás iránt. Közölték szüleikkel, hogy házasságot akarnak kötni, segítséget kértek tőlük, hogy kettejük s leendő gyermekeik otthonául külön jurtát készítsenek maguknak. A szülők beleegyeztek. A jegyespár lóra ült, s a legközelebbi lámakolostorbá ügetett. A buddhista vallás helyi szokásai szerint ugyanis addig nem köthettek házasságot, amíg a láma áldását nem adta a jegyespárra. Megérkeztek. A láma fogadta őket. Nagy kegyesen átvette a három ajándékbárányt, s türelmesen meghallgatta a fiatalokat. „Tehát te, Dambalzsir — fordult az ifjúhoz —, feleségül akarod venni Himbilnit, ezt a szép virágszálat, Enkbulgan leányát?“ — „Igen, atyám“ — felelte az ifjú. A láma belelapozott az ezüstveretű asztalkán heverő elefántcsontkötésű könyvbe, majd Dambalzsirhoz fordult: „Ha elveszed Himbilnit, másnap meghalsz. Ha nem veszed el, hosszú életű leszel ezen a földön. Ez a dicsőséges Buddha akarata.“ Szótlanul, leszegett fejjel ügettek vissza a szülői Jurtához. Himbilni könnyei a lő nyakára hullottak. — Ne sírj! — fordult ekkor Jegyeséhez Dambalzsir. — Feleségül veszlek. Akkor is, ha másnap meghalok. Legalább egy napig boldog leszek. Dambalzsir és Himbilni még azon a napon örök hűséget esküdtek egymásnak. Az ifjú férj másnap felkészült a halálra. — Ha Buddha úgy akarja, kész vagyok egyesülni az örök nircun ma. Baazancerek, a kán fia bérelte fel erre Buddha papiát, mert kiszemelte magának a szép Himbilnit. —■ Így ment ez akkor — mondja D. Damdindorzs. — A gazdagok és a lámák kényük- kedvük szerint bántak a szegény aratokkal, mint a sztyepp fölött keringő, le-lecsapó sas az élelmeit kereső, védtelen csincsillákkal. Megfélemlítették, kifosztották, lelki és fizikai terror igájába kénysaerí- tették, s .ha úgy tetszett, hát megölték őket. Apám, Dambalzsir szembe mert szállni a hatalmas kán fiával. Ennek -köszönhető, hogy életben maradt, s hogy én és testvéreim megszülettünk. — Tehát mégsem a véletlenen, hanem édesapja bátorságán múlott mindez. — Ez igaz. De ha például álmukban törtek volna rájuk, akkor apámat, nagyapámat s Himbilni két fivérét meggyilkolják, a láma „jóslata“ pedig többszörösen is beteljesedik. D. Damdindorzs e történetet az ulánbátori nemzeti színházban, két felvonás közti szünetben mondta el nekem. Eingem vendéglátóim kalauzoltak oda, hogy megtekintsem a „Három arcú ember“ című opera előadását. Damdindorzs a fővárostól másfél ezer kilométernyire levő helyőrségben szolgál. Onnan rendelték be néhány napra a fővárosba, a Honvédelmi Minisztériumba, módszertani továbbképzésre. S miként valamennyi tiszt és tiszthelyettes, aki szolgálati útra Ulánbátorba érkezik, ő is minden estére színházjegyet kapott. Hat nap — hat színházi előadás. Erre szolgálati helyén nincs lehetősége. Ilyenkor viszont a hadsereg gondoskodik róla, hogy pótolhassa az egész évi lemaradást. BERTALAN ISTVÁN (Folytatjuk) vánával — mondta eltökélten ifjú feleségének. A halál valóban közeledni látszott. Másnap, alkonyat után fegyveresek törtek rájuk. Dambalzsir kardot s dárdát ragadott, s szembeszállt a banditákkal. Vele harcolt agg édesapja -és Himbilni két fivére, akik az esküvői lakoma után még egy ideig náluk maradtak a szomszédos jurtában. A banditák vezére Baazancerek, a környék leggazdagabb kánjának fia volt. Amikor látta, hogy Dambalzsir már két emberével elbánt, kardjával felhasította az új nászi jurta oldalát, s az ott kuporgó, halálra rémült Himbilnit nyeregbe emelve, megsar- kanytúzta lovát, s fenyegető rikkantásokkal elporzott az éjszakába. Dambalzsir az egyik lekaszabolt bandita lovára pattant, s üldözőbe vette ifjú felesége elrablóját. Utolérte, feltartóztatta. Rövid csűrte után Baazancerek, a gazdag kán fia több sebből vérezve feladta a harcot. Himbilni kiszabadult szorításából, s lelökte őt a lóról. így menekült meg D. Damdindorzs őrnagy édesapja, Dambalzsir a haláltól, felesége, Himbilni pedig az elrablástól. Persze még akkor éjjel felkerekedtek és heteken át, több mint ezer kilométernyi utat megtéve, maguknak s leendő gyermekeiknek új otthont alapítottak. Nemsokára megtudták, miért jövendölt halált Dambalzsirnak a nászéjszaka utáni napra a láMongóliában az írástudatlanság már a múlté. Az új iskolarendszer lehetővé tette a modern szakmunkás- képzést. A képen fiatalok ismerkednek a technikával 1921-ben Mongóliában csak egy kis erőmű működött. Jelenleg több mint 600 erőmű látja cl elektromos árammal a háztartásokat és a gyorsan fejlődő ipart. Egységes energetikai rendszer épült, amely összeköt minden várost, ipari központot, mezőgazdasági komplexumot és városi típnsú falut. A képen az Ulánbátor—Darhan közt húzódó magasfeszültségű vezeték egyik része látható
