Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-20 / 8. szám
MOTTÚ: „A csapat legidősebb tagja, a 32-es számú óriás termetű néger felállt a székre, az öltöző elcsendesedett, a játékosok letérdepeltek, megfogták egymás kezét és a néger elkezdte imáját: „Sors, köszönjük, hogy életben maradtunk...“ Nézi az ember az amerikai rögbi mérkőzésekről készült felvételeket, né zi a televízióban bemutatott részlete két. Iszonyú tumultusok, hatan-nyolcan vetik magukat egymásra, tépik, mar cangolják, akit csak érnek, és úgy tű nik, hogy a tojás alakú labda csupán ürügy számukra. Mintha senki sem tő rődne vele, csak az lenne a fontos, hogy sikerüljön leteperni az ellenie let. Ördög vigye a gyengét Amerikai futball. A világ legkegyel lenebb sportjának tartott játék. Semmi köze európai névrokonához. Évente több száz robusztus termetű, széles vállú, könyörtelenül kemény, szélvész gyors legény megy sisakban (a fülű két is takarja, nehogy letépje az el lenfél), védőöltözetben háborúba, ahol mindennemű támadási mód megenge dett. Nemcsak a labdát vivő játékos sál, hanem bárkivel szemben. A csa pat bármelyik tagját a pálya bármelyik részén földre teperhetik és any nyian rohanhatnak rá, ahányan csak akarnak. Olyan a pálya, mint egy csa tatér, szerte hevernek a földön a játékosok. Évente mihtegy 1300 sérülést, főleg csonttörést állapítanak meg az orvosok. A csontok összerakásáért és más jellegű sérülések ápolásáért évente 300 millió dollárt fizetnek az orvosoknak! Az elmúlt idényben tíz játékosnál hiábavalónak bizonyult a beavatkozás: a pályáról vitték le holttestüket. Pedig tulajdonképpen csak arról van szó, hogy a mindössze 400 gramm súlyú „tojást“ az ellenfél alapvonalára kell vinni .. . A 28 klubban tömörült több ezer amerikai profi futballista között számtalan csillagot és egy szupercsillagot találhatunk. A szupersztár a 33 esztendős Joe Namath, a New York Jets csapatkapitánya, aki mindenkinél távolabb és mindenkinél pontosabban hajítja a labdát. Hosszú listát érdemelnének sikerei, de semmivel sem rövideb- bet kínszenvedései: kétszeres orrtörés, bordatörés, elülső fogsora többször kiverve, ötször kificamodott váll, kulcscsonttörések, kétszeres térdműtét, számtalan izomszakadás, ugyanannyi kéz- és lábujjtörés. Tízéves pályafutásának három esztendejét a kórházakban töltötte. És térde a mai napig is állandóan elfoglaltságot nyújt egy féltucat sebésznek Újonckorában, első mérkőzésén még szét sem nézett a pályán, amikor boketörést, majd kéztörést szenvedett... Joe Namath sokat keres, talán maga sem tudja, hogy mennyit. Büszkén hirdeti életfilozófiáját: „A futball az amerikai életmód visszatükröződése. Mindenki gazdag akar lenni, de nagy a konkurrencia, az ellenfelek is több dollárt akarnak. Kezdődik tehát a harc, ahol senki sem. válogat a módszerekben. Az amerikai futballnál már csak a háború kegyetlenebb ...“ Keserves, kemény szabályok dirigáljak ezt a játékot, „az ördög vigye a gyengét“ elv alapján. Ahogy már említettük, a labdával rohanó játékost fel lehet lökni, vissza lehet rántani, át lehet karolni, lehet fojtogatni, a lábára szabad vetődni, lehet ütni, verni. A legegyszerűbb szerelési mód, ha a hátvéd szemtől szembún teljes erővel ne kirohan. Elképzelhető, mi történik, amikor két 120 kilós óriás 10,2-es tempóban egymásnak száguld. A 10,2-es iram nagy iából 35 km es óraátTagot jelent, a „karambol“ tehát 70 kilométeres sebesség mellett történik. A többi a mentők dolga . . . És itt van a pszichológiai háború. A New York Jets öltözőjének falán a nagy rivális, a Cansas City „üdvözle ' te“ függ: „Láttuk vasárnapi becsinált játékotokat. Jobb lesz, ha felkötitek magatokat, ellenkező esetben kénytelenek leszünk megfojtani benneteket a pályán.“ Joe Namath nevetve mondta: „21:9-re vertük őket...“ A New York Jets csapatának tulajdonosa három férfi és egy nő. Mindenkinek negyedrész jut a vagyonból, ami nagyjából hatmillió dollárt tesz ki fejenként. A klub tulajdonosai saját kényük-kedvük szerint diszponálnak a játékosokkal, akkor adják-veszik őket, amikor akarják. Az amerikai profifut- ball, melynek székhelye New Yorkban van, a négyszázadik leggazdagabb amerikai kereskedelmi társaság. És vita nélkül az első, ami a népszerűséget il-, leti. Tigrisek, Vadmacskák, Gorillák Amikor nagy mérkőzéseket játszanak, az amerikaiak hetven százaléka a televízió előtt ül és szurkol. A játék folyamán beállt minden kis szünetet reklámra használnak fel, a szünetben közvetített egyperces reklámért 250 ezer dollárt fizetnek az illetékesek. Hogy mennyire népszerű sport az Egyesült Államokban az amerikai futball, azt az alábbi eset is bizonyítja. A Kaliforniai Egyetem diákjai máikét napja sztrájkoltak, az egyetem al kotmányának védelmében tüntettek, és küldöttségeket menesztettek a rektorhoz, nyisson tanszéket egy fekete bőrű professzor számára. Reggel az tán egyenként csendesen elhagyták állásukat, tűrték, hogy 75 vezetőjüket megbilincselve kísérjék a riadóautóhoz. Nem volt értelme folytatni. A Kaliforniai Egyetem csapata délután játszotta rangadóját Syracuse főiskolásaival. És ezt nem lehet kihagyni ... Vagy egy másik példa. A legnagyobb amerikai sportláp, a Sports Illustrated egyik számában 50 (!) sűrű szövegoldalon ismerteti a 220 egyetemi csapat felkészülését, esélyeit. Pedig nem is a profikról, a Nemzeti Ligáról van szó A csapatok neve külön tanulmány. 25 együttes tagjai Tigriseknek nevezik magukat, 20-an Vadmacskák, 18-an Bulldogok, 14 en Medvék és a pittsbur- giak — Gorillák. Tizenöt-tizenöt tagú csapatok játsz- szák a rögbit, a pálya méretei megegyeznek a futballpályáéval. A rögbi ben csak hátrafelé szabad passzolni, előre csak rúgni szabad a tojás alakú labdát, amely kiszámíthatatlanul pattog a földön, úgy ugrál, mint valami különös kis állatka. A „tojást“ úgy hozzák játékba, hogy a két csapat három-három tagja „csomót“ alkot, átkarolják egymás vállát, majd a két sor tagjai szemben állva derékszögben lehajolnak, az ellen felek egymásnak szorítják vadukat, fejüket. A szembenálló játékosok lába között alagút képződik, s ebben a folyosóban, pontosan középre gurítja be a bi- ró a labdát, amelyet csak hátrafelé, ;i saját térfél felé és csak lábbal szabad kikotorni. Mivel a labda a begurítás pillanatában a lábuk előtt van, az a sor kerül előnybe, amely hátrább tudja tolni a szembenálló játékosokat, hogy a labda a lábuk elé kerüljön és hátrafelé kotorható legyen. Végül va lamelyik fél gyengébbnek bizonyul, a „csomó“ megmozdul, a labda pedig lassan kigurul, ahol az erre a célra specializált játékos felkapja és megiramodik vele az ellenfél kapuja felé. A játékosnak az a célja, hogy a labdát túlvigye az alapvonalon, vagy pedig átrúgja a H-alakú kapu két felső szára között, ekkor ér el gólt a csapat. A gólért mindkét esetben három- három pontot kap az együttes, de az értékesebb az „alapvonalgól“, mert utána -a csapatnak még joga van egy kétpontos góllal kecsegtető szabadrúgáshoz is. Maga a játék tehát aféle kiszorítós, azzal a céllal, hogy a támadó csapat egy játékosa magához kapva a „tojást“, bejusson az ellenfél alapvonala mögé Mivel a fura alakú labdával a levegőbeni átadás igen kockázatos, a játék jelentős részében a csatár testével igyekszik utat törni. Pár yardnyit haladhat csupán, hiszen testéhez hasonló test állja útját. És ebben a húsdarálóban ropognak, törnek a csontok, szakadnak az izmok. Ha a csapat három kísérletre tíz |!!J yardot képes előrejutni, újabb három próbálkozásra jogosult. Ha nem, akkor rúgja jó messzire, vagy a villák közé, vagy csak odaadja a labdát az ellenfélnek, és kezdje újra azt a szívós, test-test elleni nyomkodást. Gipszben és mankón E. Hemingway írja a Tavaszi áradásban: i,Yogi íutballcentiert játszott és a háború nagyjából ugyanaz volt: valami végtelenül kellemetlen ügy. Amikor futballoztál és nálad volt a labda, ter- j>esztett lábbal álltái, és a labdát magad előtt tartottad. Meg kellett vár nod a jelt, meg kellett fejtened, s aztán aszerint [Xisszolnod. Amíg nálad volt a labda, az ellenfél centere szem ben állt veled, és amikor passzoltál, akkor felemelte a kezét, az arcodba vágott és másik kezével állón ragadott vagy hónaljon, hogy utat nyisson ma gának és elrontsa az akciót. Neked meg előre kellett vetődnöd olyan erő vei, hogy testeddel kibillentsd és földre vidd. A futball éppúgy, mint a há ború, kellemetlen dolog .. .“ A legnagyobb proficsapatok is csak nagy nehézségek közepette játsszák végig az idényt. A hajrában a hamui clik garnitúrák küzdenek. A legjobbak a kispadról nézik őket. Gipszben és mankón. „Nem a játék lett durvább“ írja az egyik szociológus - „hanem a játé kosok lettek nagyobbak, gyorsabbak.“ 1940-ben az átlagsúly karekaii 100 kiló volt. Most 130 kg. A többi fizika. A tömeg és a gyorsaság szorzata. A játék baleseti statisztikája mindenesetbe to vább romlik. De a stadionokban mindig minden hely elkel. Washingtonban például évek'öta várukozúsi lista vau a szezon bérletre. Negyven, nyolcvan, százezer néző a főiskolás meccseken is. A profik mérkőzéseim nem ritkaság a 150 — 180 ezer néző. Mindig, amennvi befér. Kell az izgalom. A korlátlan lehetőségek országa örömében sikoltozva figyeli, hogyan darálja egymást j>é|>j)é odalent néhány tucat óriás . . . A mérkőzésnek szertartása is van, és tulajdonképpen ez az, ami félelmetes. Az öltözők falán feliratok: „Igaz ember sosem adja fel, aki feladja, sosem igaz ember“, „Verítékbe még senki sem fulladt bele“ .. . A csikófrizurás óriások áhitutos csendben állnak sorba a segédedző asztalánál. Sisak fel. leülnek. És az edző beszél, igazi harci szózai. Szívdobogás, könnyek. Az edző kimegy. Most körbe állnak a modern gladiátorok, kezet lógnak. Sisak le. Ima. Hosszú, csendes, áhitatos.. Aztán kimennek melegíteni, hogy módszeresebben tudják agyoncsapni az el fen lelet. ,. Küzdeni a végsőkig“ - mondotta az egyik menedzser. „Ez afféle amerikai tulajdonság. És -persze győzni. Nálunk csak győzni szabad Hogy ki törődik a vesztesekkel? „Senki“ — mondja. „Aki a vesztesekkel törődik tatán soha többé nem nevel győzteseket." Amerikai álom. A1 távoli szemlélő nem érti, s a bálán egv pillanatra végigfut a hideg És eszébe jut a 32-es számú óriás termetű néger imája: „Sors, köszönjük, hogy é'ellven maradtunk ...“ TOMI VINCE ÓÚJ szú Index: 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti o szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Raboy Zoltán CSc Helyettes töszerkes/tök Szarka István és Csetö János. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava. Gorkého 10. Telefon: 169. 312 52, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550 18, sportrovat: 505 29, go/dosági ügyek 506 39. Távíró: 092308, Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalat — Pravdo, 2 es Nyomdaüzeme, Bratislava. PROBANYOMAS. Hirdető iroda: Vojanského nóbrezie 15. II. emelet, telefon: 551 83, 544 51. Az Üj Szó előfizetési díja hovonta — a vasárnapi szómmal együtt — 14.70 korona. Az Új Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13.— korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgólat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ústredná expedíció tluőe, Gottwaldovo nómestie 48/VII. A SÜTI regisztrációs száma: 5/2.
