Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-20 / 8. szám
* avaly ilyenkor történt. Sítanfolyamra utaztunk. Én is, bár nem volt könnyű dolog meggyőzni szüléimét, hogy engedjenek el engem is. Édesanyám attól félt, hogy a síkos úton megcsúszik az autóbusz, és akkor... De meggyőztem: nem történhet semmi baj, jómagam pedig óvatos, elővigyázatos leszek. Pénteken reggel indultunk. Izgalommal, türelmetlenséggel teli vegyes érzelmekkel és só hajtozva: Végre! Utunk első fele köznapi, a másik fele viszont annál csodálatosabb volt. Szólni sem tudtunk ámulatunkban, oly gyönyörű volt a táj. Hegyek, völgyek, erdők, mezők. Aranyszínben, fényesen tündöklő napsugarak vilgítottak be. és mintha bíboros keretbe foglalták volna a látképet. Pazar és bőkezű volt a természet: olyan képeket mutatott, amilyeneket ritkán lehet látni. Igéző hatása alatt szinte észre sem vettük, meddig tartott utunk, egykettőre megérkeztünk. És persze, szerettünk volna azonnal felmenni a legmaga sabb dombra, sítalpakon leereszkedni onnan. Mea is tettük volna, ha az igazgató elvtárs nem figyelmeztet bennünket: Előbb talán gyakorolni kellene a sízést, nemde? Két-három napig egyébbel nem is foglalkoztunk. Közben, persze, jókat kacagtunk egymás ügyetlenségén. Azután csak elérkezett a nagy nap, amikor igazgatónk kiadta az utasítást: Irány a felvonó! Vállalkozásunk sikeres vqlt, pedig közben sokan és sokszor ügyetlenkedtünk. Megszoktuk a botlásokat, a huppanásokat. Bizony, jómagam is gyakran orra buktam. Az utolsó napon azonban mintha már magabiztosabbak lettünk volna. A magas lejtőn az út kétfelé vált. igazgatónk ÁGH LÍVIA* ÖRÖMMEL MENNÉK megmagyarázta: Az egyik köny- nyen járható, a másik nehezebben járható terepen vezet. Az utóbbit csak az válassza, aki bízik önmagában. Két csoportra oszlottunk. Én, persze, a nehezebben járható utat választottam, bár valami benső sugallat figyelmeztetett: Vigyázz! Rándítottam a vállamon: Csak nem hátrálok meg! A bátrabbak 'közé álltam. Mi bajom történhet? Eltöröm a lábam? Szamárság! Ekkor már javában siklottam lefelé. Ó, milyen pompás az ilyen siklás. Porzik a hó, siklik a sítalp, szélnóta kíséri a rohanást. Röpülsz, röpülsz. Előrenézel. Könnyes a szemed? Sebaj Röpülsz, röpülsz. Ott egy bokor. Sebaj! Elestem. Sebaj! Felállók. És akkor felsikoltottam, mert fájdalom hasított a lábamba. Kínlódva bár, de lekaptam a sílécet. Nem. Ez nem lehet igaz. Eltörtem volna a lábam? Nem. Ez csak álom. Mindjárt kezdődik az ébredés. Ez csak álom. Szédüléses, rossz álom. Az igazgató elvtárs hangjára ébredtem: Gyorsan készítsetek elő egy szánt, telefonáljatok a mentőknek! Azután minden úgy történt, ahogy ilyenkor szokásos: kórházba vittek, megröntgenezték a lábam, aztán gipszbe rakták. Később elaludtam: Végre, és igazán. Még három napig a kórház „foglya“ voltam. Nem fájt? Dehogynem! Annyi fájdalmat még egész eddigi életemben nem éreztem, mint akkor. Ha azonban megkérdeznék, elmennék-e még oda, ahol ez történt, így válaszolnék: igen, örömmel mennék, hiszen oly szép volt a téli kirándulás. Vidáman, jól kezdődött, hangú latos volt, sokat kacagtunk, sízni nagyszerű, a lesiklás... ó, az pompás, ha... igen, ha... hogy is mondjam? Ügy gondolom, értitek, miről van szó, mit akarok mondani. Szóval, örömest mennék. *) A Salai (vágsellyei) alapiskola VIII/A osztályának tanulója. Ez az írása az iskola fennállásának 25. évfordulója alkalmából hirdetett pályázaton di- séretet kapott. VALAMIKOR KIÁSTÁK A FÉSZKÉT Nem alaptalanok ezek a szólásmondások: Gyűjt, mint a hörcsög; mérges, mint a hörcsög. Ez a Közép-Európában vadon élő emlős, ha feldühítik vagy üldözik, szembefordul ellenfelével (még az emberrel is), két lábra áll, fúj, morog, fogát csattogtatja. Ez a magatartása inkább csak riasztó jellegű. Ha mégis megszorítjk, habozás nélkül nekiugrik támadójának, s nem eredmény telenül, mert metszőfogainak görcsös harapásával érzékeny sebet tud ejteni. Ha gyűjtés közben zavarják meg, pofazacskóját gyorsan kiüríti és levegővel felfújja. Ezt a módot alkalmazza akkor is, ha vízbe dobják, és persze könnyen kiúszik. Másik közismert tulajdonsága a gyűjtés. Készletét — amely főleg gabonafélékből, napraforgóból áll — szűkösebb időkre, télre gyűjti. Föld alatti fészke mellett már találtak olyan raktárát is, melyben 20—30 kg gabona volt felhalmozva. Ez persze ritkaság, de a 10 kg körüli készlet átlagos. Régebben, ínséges időkben az emberek kiásták a hörcsög fészkét és téli gabonakészletét elvették, elfogyasztották. A mi korunkban csak az úgynevezett hörcsögdús esztendőkben jelent számunkra bosszúságot. Ilyenkor egy-egy hektárra 100—120 hörcsög is juthat. Ezért persze tűzzel-vassal irtják. A vadon élő állatok között sok ellensége van: a róka, a borz, a menyétfélék, a nagyobb ragadozómadarak és a baglyok. Az ellenség, betegség okozta veszteséget nagy sza- poraságával ellensúlyozza. Ifj. SIDÖ SZILVESZTER A szerző rajza Első ízben vettek nászt sítanfolyamon a beseftovói (zsit- vabesenyői) alapiskola pionírjai. Varga Tibor csapatvezető HÍREINK A Puskin Emlékverseny iskolai évfordulóját két kategóriában szervezték meg a jablonovi (szádalmási) alapiskola pionírjai. Az I. kategóriában Kardos Erzsébet VI/B osztályos tanuló, a II. kategóriában Tankó Zsuzsanna IX/B osztályos tanuló ért el első helyezést. Tóth Rozália Négy hetedikes pionír, a svodí- ni (szőgyéni) alapiskola tanulói kezdeményezésére akciót szerveztek, melynek ez az elnevezése: Ajándékozz könyvet az iskolai könyvtárnak! A kezdeményezés bizonyára sikeres lesz. Part Edit Ritka sikerrel dicsekedhet Kis Géczi Erzsébet, a Kráí. Chl- mec-i (királyhelmeci) alapiskola VIII/D osztályos tanulója. Tavaly a magyar szavalőver- seny III. kategóriájában ért el első helyezést, az idén pedig a Puskin Emlékverseny prózamondói között. Kulcsár Ágnes Sítanfolyamon vettek részt a KoSicei Magyar Tannyelvű Alapiskola hetedikes pionírjai. Kilenc napot töltöttek a festői szépségű éerchovi völgy egyik üdülőjében. Megtanultak síelni, és gyalogtúrákon vettek részt. Pálóci Éva A barátságklub harmadik éve működik a gabCikovoi (bősi) alapiskolában. Vezetője Gúgh Zsuzsanna tanítónő. A klubnak 22 tagja van. Szovjet és szlovák pionírokkal, magyarországi úttörőkkel leveleznek, de más szocialista országok pionírjaival is szeretnék felvenni a kapcsolatokat. Darnay Erzsébet és Kecskés Ottó tanító elvtárs vezetésével indultak a távoli Jeseníky-hegygégbe. Malinovcé- ben nagy hó és síelésre kitünően alkalmas terep várta őket. Először persze megtanultak sízni, azután szinte véget nem értek a téli kirándulások. Vidáman töltötték áz estéket is. Műsoros esteket, karnevált rendeztek. A nqp rendszerint értékeléssel ért véget: mi volt jő, mit kell tanulni. Pionírjaink nemcsak síeltek: hógolyóztak, szánkóztak. Hét csodálatos napot töltöttek így. Sokáig emlékezetes marad számukra ez a hét nap. Régi probléma a plesanyi (szentesi) alapiskolában: nincs se iskolai étkezde, se napközi otthon. Ideiglenesen bár, de megoldották a problémát, mert az iskola egyik üres tantermét átalakították étteremmé. Kulcsár Ferenc, a hnb elnöke és Kiss László igazgató megszervezték a napközi otthon működését is. Délutánonként Szimkó Renáta nevelőnő foglalkozik a tanulókkal. Nem kétséges, hogy ez a jó megoldás nagy segítséget jelent a szülők számára. És remélhető, hogy az iskola tanulói is jobb tanulmányi előmenetelt érnek majd el. KULCSÁR AGNES SZOLAR KATALIN Mindegyik rajból Érdekes találkozót rendezett a művelődési ház nagytermében a kolárovói (gútai) Pionírház vezetősége. Városunk közéleti vezetőivel találkoztak a pionírok. A találkozóra eljött Borka fános elvtárs, a városi nemzeti bizottság elnöke, Takács fános elvtárs, a SZISZ JB elnöke is. Szépe Eleonóra, a városi pionírház és több mint 300 egyenruhába öltözött pionír fogadta a vendégeket. A város mindegyik pionírcsapatának küldöttsége eljött és mindegyik rajból az öl legjobb, legtevékenyebb pionír. A csapattanácselnökök jelentésével kezdődött a találkozó. Ennek egyik jelenete látható a felvételen. Azután beszámolók keretében méltattuk a pionírok eredményeit, a városszépítés problémáit, majd ünnepi műsort rendeztünk. Pionírjaink tudásuk legjavát nyújtották az előadott szavalatokban, jelenetekben és táncokban. Sok tapsot kapott a vendégszereplő nesvadyi (naszvadi) pionírok citeraegyüt- tese. Végül a szervezők megvendégelték a pionírokat. KICS1NDI JUDIT ••••••••••••••••••••••a VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk első része (a nyíl irányában folytatva). 8. Gyulladás. 9. A iantán, az ittrium és a foszfor vegyjele. 10. Női név. 11. Hegység Belső-Ázsiában. 12. Kínai hosszmérték. 13. Fafajta. 14. Határozói rag. 15. Becézett női név. 16. Tőszámnév. 18. Reaktor része. 19. Szovjet repülőgépek jelzése. 20. Megdöbbenést keltő. 22. Nyak — szlovákul. 23. Megszólítás — kétszer. 24. Állófilm. 25. japán kikötőváros. FÜGGŐLEGES: 1. A fluor vegyjele. 2. Elvekre vonatkozó. 3. Óriáskígyó. 4. Rába azonos hangzói. 5. Alacsony, ketrecszerű faalkotmány, amelyben a kisgyerek állni tanul. 6. Vissza: kopasz. 7. Évszak. 10. Rejtvényünk befejező része (a nyíl irányában folytatva). 11. Buenos .... Argentína fővárosa. 13. Pirkad. 17. Tekintetes — régiesen. 19. Barna bőrű ember. 21. M. ö. É. 22. Szovjet illuzionista. 24. Dokk szélei. (L. L.) Beküldendő a vízszintes 1., valamint a függőleges 10. számú sorok megfejtése. A február 6-án közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Az ember élete haladás, nem állomás." — 75 megfejtés érkezett. Sorsolással könyv- jutalomban részesülnek: Lukács Edit, 9. évf.. Král. Chlmec (Kírályhelmec, Gergely Alina, 6. évf., Bie- lovce (Ipolybél), Benkóczi Tímea, 3. évf., Okoí (Ekecs), Lukács Tibor, 9. évf., Bla2ov (Balázsfa), Bize Mónika, 7. évf., Veiké Dravce (Nagydaróc). 1977. 11. 2D. 'O • N C/3 * 9 18 VIDÁM NAPOK Jó megoldás