Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-02-13 / 7. szám

Próbaüzemben az EC—1030 Szobrok,folyópart és a szabad idő Aki nyitott szemmel járja vá­rosunk, Nővé Zámky (Érsekúj­vár) utcáit, tereit, láthatja: szé­pül, csinosodik a város, egyre több a járda és az első osztá­lyú út. Szobrok díszítik a te­reket. Érdekes, modern szob­rok ezek. Ha rájuk esik tekin­tetünk, akarva-akaratlanul eszünkbe jut az ötlet: nem egy városunkban született neves embernek, hősnek lehetne szép és maradandó emléket állítani szobor formájában, hiszen több írónak, költőnek, művésznek, haladó szellemű politikusnak szülővárosa volt Érsekújvár. ' Folytassuk sétánkat. Irány a Nyitva folyó partja. Megdöb­bentő: a folyópart gyomos, gondozatlan, némely helyen valóságos szeméttelep. Sokan hordják oda a szemetet. Ved­rekkel, kannákkal. Néha egé­szen nagy mennyiségben, a legkülönfélébb járművekkel. Amolyan „senki földje“ a fo­lyópart. Ügy is néz ki. Akar- va-akaratlan eszébe jut az embernek, hogy mostanában gyakori probléma, főleg az if­júság körében, a szabad idő okos, célszerű kihasználásának kérdése. Nem tehetnének valamit a fiatalok annak érdekében, hogy a folyópart ne legyen szemétte­lep? Egy-két nemzedékkel előbb már bizonyították a fia­talok, hogy tettekkel képesek a szocializmus ügyéért küzde­ni és a romok eltakarításától kezdve a vasútépítésig, a duz­zasztógát építéséig mindenféle munkát vállaltak. • Valaki azt mondta, hogy a szobrok meg a folyópart ügye a városi nemzeti bizottság problémája, és olyan az, mint a gordiuszi csomó: kibogoz­hatatlan. Nem hiszem. Egysze­rűen arról van szó, hogy ami tegnap elég volt, ma már ke­vés, ami ma elegendő, holnap már kevés lesz. Igényesek va­gyunk. Szót kellene érteni. Es ami a legfontosabb: tenni, cse­lekedni kell. Stefanik György Aranyérmesek A HYDROSTAV nemzeti vál­lalat Treníianske Bohuslavice-i üzemében 1959-ben alakult az a 13 tagú munkabrigád, mely­nek vezetője Jozef Sárinec. Tagjai: Graőko Ernest, Ciöman- sky fán, Klinőuch Ivan, Kapu- nec Anton, Madara József, Ma dovy Anton, Mitana Pavol, Or- szágh Ferenc, Pavlik Stefan, Vavruska fán, Vahranik Vin cent, Tornáöek Vincent. Meg­kapták a szocialista munkabri­gádok legmagasabb fokozatú kitüntetését, az aranyérmet. A brigád nemcsak a HYDROSTAV nemzeti vállalat, hanem a szlo­vákiai építőipar első aranyér­mes szocialista munkabrigádja. Müller Róbert Önműködő, szovjet gyártmá­nyú EC—1030 típusú számítógé­pet kapott a äafai (vágsellyei) DUSLO nemzeti vállalat. Most prőbaüzemeltetik a szovjet szakemberek, akik a számító­Nem bizony, pedig ilyen uta­kon kell szállítani a feldolgo­zásra szánt fákat. És nem is keveset. A Dunajská Streda-i (Dunaszerdahelyi) Erdészeti Üzem szállítórészlegének eb­ben az évben 90 000 köbméter fát kell elszállítania a papír­gyárba. A feladat teljesítésének módját szakszervezeti gyűlésen vitatta meg a 70 tagú kollektí­va. Fodor Tibor elvtárs a szak- szervezet üzemi bizottságának elnöke vezette a tanácskozást. Klany Peter mérnök, részlegve­zető ismertette a feladat rész­leteit. Gyurcsek Ernő elvtárs, az üzem igazgatója is részt vett ezen a tanácskozáson. Akik ismerik őt, tudják jól, hogy nem könnyen mond dicsé­rő szavakat. Csakhogy a szál­lítók közül sokan igazi meste­rei saját munkájuknak. Molnár János, Fekete József, Nagy Zol­A DT—75 típusú lánctalpas traktorok főjavításával elsősor­ban a Vefky Krtí§-i (Nagykür­tös!) Gép- és Traktorállomás foglalkozik. Nemcsak a járás­ból, hanem Szlovákia más tá­jairól is ideküldik javításra az ilyen típusú traktorokat. Tón Károly elvtárs, a javítórészleg vezetője elégedett az eddig el­ért eredménnyel. — Főleg a szerelőcsarnokban dolgozó, 25 tagú munkacsoport teljesítményével vagyunk elé­gedettek — magyarázza. — Sokéves gyakorlattal rendelke­ző gépjavítók dolgoznak ebben a csoportban. Többen közülük a szakmát is itt, ebben a mű­helyben tanulták. Feljegyzem néhány ilyen gép­géppel egyidőben érkeztek. Ta­pasztalataikat átadják azoknak, akik a jövőben kezelni fogják ezt a nagy teljesítményű szá­mítógépet. AlakSa Milán tán, Bodó József, meg a többi­ek. Az üzem igazgatója pedig most az egyszer nem fukarko­dott a dicsérettel. A megbeszé­lés során értékes vita alakult ki. Figyelemre méltó volt Fe­kete Józséf felszólalása. Szak­szerűen megmagyarázta, hogy jó időbeosztással növelni le­het a teljesítményt. Több fel­szólaló méltatta a műhelyben dolgozók jó munkáját, mert tény, hogy Rácz László mester vezetésével a javítók gyorsan kijavították a géphibákat, és így nagyban hozzájárultak a tervfeladatok sikeres teljesíté- séhéz. A jövőben sem lesz más­képpen. A tanácskozás végén tehát azonos vélemény alakult ki: az erdei út nem autópálya, problémák várhatók ugyan, de a tervfeladat teljesíthető. Horváth Tibor javító nevét: Galo Vladimír, Szabó Imre, BartoS Pavel, Me­gyei Sándor, Hajnár István. Utána a teljesítmény iránt ér­deklődöm. Rövid, pontos vá­laszt kapok. — Határidő előtt zártuk a múlt évet, hiszen a munkater­vet 107,48 százalékra teljesítet­tük. Kiegészítésként elmondja, hogy a szerelőcsarnokban dol­gozók 500 000 korona értékű vállalást jelentettek be annak idején. Ezt 293 000 koronával túlteljesítették. Az érdekesség kedvéért ősz- szehasonlítja az 5. ötéves terv első évének eredményét a 6. ötéves terv első évének ered­ményeivel. — Akkor 6,4 millió korona értékű volt a teljesítmény, ta­valy pedig 11,3 millió korona értékű. — Mit terveztek erre az év­re? — Nem kevesebb, mint 14 millió korona értékű munkát. Elmondja, hogy jó politikai és szervező munkával, a bére­zés megfelelő módosításával, új munkamódszerek alkalmazásá­val, a dolgozók élet- és munka- körülményeinek szüntelen javí­tásával fogják biztosítani a tervteljesítés sikerét. Befejezésül így összegezi a feladatokkal kapcsolatos elkép­zeléseket: — Célunk: az igényes, hiba nélküli munka, dolgozóink és a megrendelők elégedettsége. Bodzsár Gyula Az erdei út nem autópálya Célunk: AZ IGÉNYES, HIBA NÉLKÜLI MUNKA Ml, AZ 519-ES RÉSZLEG KARBANTARTÓ BRIGÁDJA Bronzérmes a brigádunk >£ Egy év, két újítási javaslat 0 Segítünk, ha szükség van rá # Érdekességek a brigádnaplóból A Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár Stúrovói (párkányi) üzemében mi gondoskodunk ar­ról, hogy vizet, gőzt, villany­áramot, levegőt kapjon mind­egyik üzemrészleg. Mi vagyunk az 519-es részleg karbantartói. Kollektívánk 21 tagú. A brigád­vezetőnk Sánta József. A ta­gok zöme 30 évnél fiatalabb. Tavaly kaptuk meg a szocia­lista munkabrigád megtisztelő címet és a bronzérmet. Nem szerénytelenség, hanem jogos megállapítás, ha kimondjuk: megérdemelten. A jelszó — szocialista módon dolgozni és élni — nálunk már valóság. Kevesen vagyunk, mindegyik szerelőnek maximális teljesít, ményt kell nyújtania, hogy a feladatokat teljesíthessük, de a villamos berendezések már évek óta hibátlanul működnek, a mi hibánk miatt az áramszolgál­tatás még egy percig sem szü­netelt, mind az alacsony-, mind a magasfeszültségű elosztók hi­bátlanul működnek. Nem va­gyunk önteltek, elbizakodottak, a bronzérem még jobb munká­ra serkentett bennünket. Amió­ta megkaptuk, két újítási ja­vaslatot dolgoztunk ki. Mind­kettőt elfogadták. Megvalósítá­suk, alkalmazásuk évi 80 000 koronás megtakarítást eredmé­nyez. És nemcsak a magunk mun­kájával törődünk: Segítünk, ha szükség van rá, hiszen tudjuk: komoly probléma a gyáron be­lüli munkaerőhiány. Amikor a SES nemzeti vállalat tlmaéei (tolmács!) üzemének szerelői megkezdték a magasnyomású kazánok javítását, mi is segí­tettünk nekik. Ha kellett sza­bad szombaton, délután vagy éjjel. Arról volt szó, hogy a kazánok már a tél beállta előtt újra működhessenek. Gyakori probléma: Kik fogják kirakni a mi gyárunk címére érkezett vagonokból az árut? Ilyenkor mindig segítünk, nehogy fek- bért fizessen gyárunk a feles­leges állásért. Munkakörnye­zetünkre, a tisztaságra ügye­lünk. Már többször is első dí­jat nyertünk a tisztasági ver­senyben. Gyáron kívül is segítünk, ha szükség van a segítségünkre. Komoly feladat volt a kováőo- vói (kovácspataki) Nemzeti Pionírkikötő külső villanysze­relési munkájának elvégzése. Mi vállaltuk, eleget tettünk ennek a feladatnak is. Szabad szombatokon társadalmi munká­ban répát tisztítottunk, szüre­teltünk a környékbeli földmű­vesszövetkezetekben. És te­gyük hozzá: egyetlen tagunk sem hiányzott a munkából. Brigádnaplónk feljegyzései tanúsíthatják, hogy eleget tet­tünk a jelszó — szocialista módon dolgozni és élni — má­sodik felének is. A brigád tíz tagja kommunista. Példájuk nyomán sokan szakszervezeti, ifjúsági tisztségviselők. Nem ta­gadjuk, előfordultak ilyen ese­tek is: igazolatlan mulasztás. Közbeszóltunk, igaz emberség gél megbeszéltük a problémát egymás között, és ma már nincs ilyen eset. Sőt, brigá­dunk egyik tagja, a 63 esz­tendős Szundy János hallani se akar arról, hogy majd nyug­díjba megy, abbahagyja a mun­kát. Egyébként megszerveztük a beteglátogatást is. Ha valaki megbetegszik közülünk, meglá lógatjuk, törődünk vele. Közös kirándulásokat szoktunk szer­vezni. Amikor felkerestük, meg­látogattuk a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékhelyeit, az üzem vezetőségétől kaptunk autó­buszt. De mi magunk is szok­tunk kirándulásokat szervezni. Főleg sportrendezvényekre uta­zunk közösen, Bratislavába, Bu­dapestre. És persze, nemcsak szemlélői vagyunk a sportren­dezvényeknek, hiszen a mi szakágazatunkban megszervez­tük a labdarúgócsapatok baj­nokságát. A mi csapatunk sze­rezte meg a bajnoki címet. Több alkalommal csak úgy bri­gádon belül lövészversenyt is szerveztünk. Néhány szót a szórakozásról: rendszerint kö­zösen járunk, de leghangulato­sabb szórakozásaink egyike, amikor találkozót rendezünk az üzemi üdülőben, mert a munka értékelése után baráti körben kellemesen töltjük sza­bad időnket. így élünk, így dolgozunk mi, az 519-es részleg karbantartó brigádja. Persze még sok min­denről és sokat lehetne írni, de bemutatkozásnak talán eny- nyi is elég. Marsai István Parókásgalambok A szerző felvétele Tévedés ne essék, a felvétel jó, sikerült. A galambok feje azért nem látszik, mert „toll- paróka“ fedi mindegyik galamb fejét. Parókásgalambok. Te­nyésztőjük Bolla Gábor, a Ze- mianské Sady-i (nemeskerti) mezőgazdasági iskola alkalma­zottja. Legértékesebbeknek a kék tollazatú parókásgalam- bokat tartja. Egyébként te­nyészetében sárga, vörös és fe­kete tollazatú parókásgalam­bok is találhatók. Érdekes, büszke testtartású, nemes vo­nalú, kecses testalkatú parókás- galambjai iránt nagy az érdek­lődés az országhatárokon túl is. Több külföldi kiállításon vett már részt galambjaival. Varsóban, Budapesten, Belgrád- ban, de a hazai kiállításokon is megérdemelt sikert aratott. Krajcsovics Ferdinánd

Next

/
Thumbnails
Contents