Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-13 / 7. szám
Mi kell a korszerűbb táplálkozáshoz? Az ember táplálékszükségletét a kor, a nem, szervezetének állapota, a végzett munka jellege és a munka- környezet határozza meg. Természetesen az ember életének egyes szakaszaiban az említett tényezők közül mindig más és más lép előtérbe. Éppen ezért azt is meg kell határoznunk, hogy ma és főleg a jövőben a lakosság melyik csoportjának kell különleges figyelmet szentelnünk a korszerű táplálkozás követelményével kapcsolatban. A tudomány és technika gyors fejlődése az elmúlt évtizedekben szá mos új foglalkozást teremtett, olyanokat, amelyek kevesebb testi munkát igényelnek és többségét ülve végzik. Ugyanakkor ez a beosztás nagy szellemi összpontosítást, figyelmet és az emlékezőtehetség állandó igénybevételét követeli meg. Lakosságunk egyre nagyobb része végez ilyen jellegű munkát. Így tehát jogos az érdeklődés, amelyet társadalmunk a helyes táplálkozás és a helyes életmód kérdése iránt tanúsít. Erről tanúskodik számos 'tudományos munka és felmérés, amely rámutat, hogy a helytelen táplálkozás okozta betegségek — amelyeket általában civilizációs ártalmaknak neveznek — döntő mértékben az ülő foglalkozású, az ideg- rendszer nagy megterhelésével járó munkát végző lakosság körében fordulnak elő, míg a testi munkát végzők és elsősorban a sportolók körében sokkal ritkábbak. Az ülőmunkát végzők izmai nem dolgoznak és ehhez még az is hozzájárul, hogy ezek az emberek a legtöbb esetben nem gyalog, hanem közlekedési eszközön jutnak el munkahelyükre és a szabad idejüket is főleg passzív pihenéssel töltik. Közismert tény, hogy a mozgáshiány okozza leggyakrabban az elhízást, még abban az esetben is, ha nem lépjük túl nagyobb mértékben az ajánlott táplálékmennyiséget. Rossz táplálkozási szokások Nagyon leegyszerűsítenénk a kérdést, ha a lakosság mai túltápláltsá- gának csak egy okát látnánk és nem vennénk figyelembe a legfontosabb okot: a táplálkozási szokások nem igazodtak kellőképpen az új élet- és munkafeltételekhez. Erről a legjobban a fogyasztás alakulása tanúskodik, mely a kívánatos csökkenés helyett állandóan emelkedik, habár az utóbbi időben a , kalóriafogyasztás mennyisége állandósult. Ha figyelembe vesszük az egyes foglalkozási csoportok fogyasztásának összetételét, megállapíthatjuk, hogy a túltáp- láltság elsősorban a könnyebb fizikai munkát végző személyek csoportjára jellemző. Ma már elegendő bizonyítékkal rendelkezünk arról, hogy a hosszabb ideig 'tartó túltápláitság nagymértékben hozzájárul, meggyorsítja vagy közvetlenül kiváltja az elhízást és számos betegséget, mint például az érelmeszesedést, a cukorbajt, anyagcserezavart, epekövet, fogszuvasodást, magas vérnyomást. Nem meglepő tehát, hogy a felsorolt betegségek előfordulási hányada nagyobb az ülő foglalkozásúaknál. Elsősorban tehát a kisebb testi aktivitást kifejtő, tehát kevesebb energiát fogyasztó személyek táplálkozásáról van szó. Arra kell törekednünk, hogy az elfogyasztott élelem optimális tápértékű legyen és több fontos anyagot, elsősorban állati fehérjét, vitamint és ásványi anyagot is tartalmazzon. Mit együnk? Az állati fehérjék forrásai közül, amelyeknek gyakran és nagy meny- nyiségben kellene szerepelniük étlapunkon, elsősorban a tejet és a tejtermékeket kell megemlítenünk. (Értékes meszet, foszfort, A és B2 vitamint stb. is tartalmaznak.) Ezután a sovány hús és a hústermékek következnek, tehát főleg marhahús, sovány sertéshús, továbbá baromfi-, bárány- és vadhús, a belsőségek közül főleg a máj (az utóbbi a legjelentősebb vasforrás táplálkozásunkban). Az édesvízi és tengeri halak, valamint a belőlük készülő ételek kb. ugyanolyan mennyiségű fehérjét tartalmaznak, mint a többi húsfajta, de az ésszerű táplálkozás szempontjából fontos, hogy többnyire alacsony a zsírtartalmuk, így jól emészfhe- tők és kalóriatartalmuk is alacsonyabb. A tengeri halak ezenkívül jó- dot tartalmaznak, amely szükséges szervezetünk számára, de szokásos táplálékunkban aránylag kevés van belőle. A tojás fehérjetartalmát és biológiai értékét tekintve értékesebb, mint a hús, nem is beszélve vastartalmúról. Azonban a sárgája jelentős mennyiségű koleszterint tartalmaz, ami óvatosságra int. Túlzott fogyasztása különösen azoknál nem ajánlatos, akiket fokozott mértékben veszélyeztet az érelmeszesedés. Ma már tudjuk, hogy a fehérje alapanyagainak szükségletét a legjobban különböző fehérjék keverékével fedezhetjük, vagyis, ha a különböző állati termékeket kellő arányban növényi fehérjékkel, elsősorban hüvelyesekkel, gabonafélékkel egészítjük ki. Az ember napi energiafogyasztásához a fehérjéken kívül zsiradékok és cukrok is hozzátartoznak. A legkedvezőbb, ha a fehérjék, zsírok és cukrok 14:30:56 arányban fordulnak elő táplálékunkban. A fejlett országok lakosságának energiaszükséglete állandóan csökken és ez megköveteli, hogy a zsiradékipar termékei megfeleljenek az új követelményeknek, kalóriaértékük csökkenjen. Ennek érdekében megkezdtük az alacsony kalóriatartalmú vaj, a Kama növényi zsiradék gyártását és ez az irányvonal érvényesül más élelmiszereknél is, pl. a sajtoknál, túrónál, tejnél, húsnál és péksüteményeknél is. Táplálékunknak azonban tartalmaznia kell egy bizonyos mennyiségű zsiradékot, nemcsak az energiatartalom és az ízek miatt, hanem azért is, mert a zsiradékok tartalmazzák a rendkívül fontos linolsavat, valamint a zsírban oldódó az A és E vitamint. A cukorforrások közül előnyben részesítjük a burgonyát, amely aránylag alacsony kalóriatartalmú, de ugyanakkor értékes C vitamint tartalmaz, továbbá a gabonafélékből készült termékeket, így a fekete kenyeret. A fekete kenyér egy bizonyos mennyiségű emészthetetlen anyagot tartalmaz, amelynek jelentőségét az utóbbi időben nemcsak a bélműködés, hanem a vér koleszterin-tartalma szempontjából is kiemelik. Természetesen, teljesen jogos az a követelmény, hogy étlapunkon sok zöldség és alacsony cukortartalmú gyümölcs szerepeljen, főleg nyers saláták formájában. Ezáltal szervezetünk több értékes vitamint, ásványi anyagot és az előbb említett fontos emészthetetlen anyagot kap. További előnyük az, hogy a zöldség- és gyümölcsfogyasztás révén köny- nyen elérhető a jólakottság kellemes érzése, anélkül, hogy félnünk kellene a túlzott kalóriafogyasztástól. Döntő mértékben a cukor okozza a lakosság jelentős hányadának elhízását. jogos a cukorfogyasztás csökkentésének követelménye, de nemcsak az édességek fogyasztásának korlátozása, hanem az alkohol- mentes italok kisebb cukortartalma révén is. Napi 5—6 adag A táplálék biológiai értékének megállapításánál tudatosítanunk kell, hogy az ember nem bizonyos fajta élelmiszerekkel, hanem az élelmiszerek megfelelő keverékével táplálkozik. A mi feltételeink között a legalkalmasabb a vegyes táplálék, amikor is egyensúlyban kell lenniük az állati és a növényi eredetű élelmiszereknek. Nem szabad megfeledkez nünk azonban táplálékunk változatosságáról sem, arról, hogy meg kell felelnie a lakosság szokásainak és fiziológiai szükségleteinek. A különböző kutatások szerint az a legjobb, ha a napi 'táplálékmennyiséget 5—6 adagban fogyasztjuk, ami különösen azoknál a személyeknél fontos, akik könnyebb testi munkát végeznek. Bebizonyosodott, ha naponta csak 2—3-szor, de rendszerint nagyobb mennyiségű ételt fogyasztunk, ez kedvezőtlenül hat a szervezet állapotára, kövérséget és más betegségeket idéz elő. Ma már lakosságunk teljes egészére vonatkozik az az elv, hogy gyakrabban, de kevesebbet kell ennünk. Befejezésül szólnunk kell még egy fontos tényezőről, a testi aktivitásról is. Céltudatosan kell megválasztanunk az ún. aktív pihenés formáit, ami azt jelenti, hogy sportolnunk, kirándulnunk kell, be kell kapcsolódnunk a kollektív játékokba. A mozgáskultúra fejlesztése különösen fontos feladat a fiataloknál, habár ez a követelmény ugyanúgy vonatkozik a többi korcsoportra is. Célja a jó egészség, a teljesítőképesség növelése és a szervezet ellenállóképességének, edzettségének fokozása. Dr. IGOR KAJABA tSc Az első panasz: „Nagyon gyakran megfordulok boltjukban. Elmondhatom, hogy a kiszolgálás udvarias, kifogástalan, az elárusítók, valamint a bolt vezetője készségesek.“ A második panasz: „Módfelett elégedett vágyok az áruválasztékkal. Boltjukban valóban minden megkapható. Külön dicséretet érdemel a bolt vezetője, aki sokoldalúan gondoskodik a vásárlóközönségről.“ A harmadik panasz: „Még nem fordult elő, hogy boltjukban elöregedett, romlott árut tettek volna a pultra. A péksütemény is mindig friss. Köszönet és hála a bolt vezetőjének és alkalmazottainak.“ A negyedik panasz: „Fel szeretném hívni az illetékesek figyelmét, hogy a bolt vezetője rendkívül nagy gondot fordít a tisztaságra és általában a higiéniai előírások szigorú megtartására. Különösen méltányolom, hogy a vásárolt árut gondosan becsomagolják.“ Az ötödik panasz: „Boltjukban a Panaszkönyvet nem rejtik a pult alá, állandóan a vásárlóközönség rendelkezésére áll, hogy beírhassa észrevételeit, bíráló megjegyzéseit. Szerintem ez így helyes.“ Szerintünk is! A panaszoknak ugyanis a Panaszkönyvben a helye. Ellenben lenne egy javaslatunk: az illetékesek vezessék be a „Dicséretkönyvet“ is. Nyilván tanulságos és megfontolandó olvasmány lenne például: „Boltjukban a múltkor nem kaptam fagyasztott ■■■■■ spenótot. Kénytelen voltam a szomszéd községbe utazni, ahol viszont golyóscsapágyat is kaptam régebbi típusú kerékpárom hátsó kerekébe.“ Vagy: „Elárusítóik minősíthetetlenül viselkednek. Ház- sártos vén satrafának neveztek, amiért reklamálni merészeltem két csomag dohos levestésztát. Válogatott kifejezésekkel adták tudtomra: egyszer majd még megenné!...“ Esetleg: „Felháborítónak tartom, hogy a boltvezető macs kája napok hosszat a polcokon ólálkodik. Kérdésemre azt a meghökkentő választ kaptam, hogy a boltban elszaporodtak az egerek. Hát már egérfogót sem kapni? ...“ Sőt: „Élelmiszerboltjukban pult alól mérik a házilag gyártott pálinkát, fó érzésű ember be sem teheti a lábát. Szégyellhetik magukat.“ Mi több: „Legjobb lenne, s ez nem csupán az én véleményem, ha bezárnák a boltjukat. Egyszer s mindenkorra. Lesújtó véleményünket a „Dicséretkönyvvel“ együtt továbbítsák feletteseiknek.“ A Panaszkönyvef ugyanis feleslegesen továbbítanák. Maradhatna akár a pult alatt is! 1977 II. 13 BALOGH P. IMRE 6 A korszerű táplálkozás egyik alapvető követelménye a változatosság (Kontár Gyula felvétele) Jc tftöSlof
