Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-13 / 7. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1977. február 13. VASÁRNAP in BRATISLAVA XXX. ÉVFOLYAM 43. szám ÄRA 1 KORONA H ányán vagyunk, akik nosztalgiával gondolunk az évekkel, évtizedekkel ezelőtti három-négy vagy ennél is több félévi vizsgára? Hiszen ha siránkoztunk is a nehéz napok, az átélt izgalmak miatt, felejthetetlenek maradnak a könyvtárakban, a kollégiumban olvasással, tanulással töltött napok, hajnallá virradó éjszakák. És a vizsgaláz is. A küzdelemmel szerzett élmények az idő múlásával mindjobban megszépülnek ... A bratislavai Ifjú Gárda kollégiumban teljes az „üzem“. Vizsgahajrá. A folyosókon fiúk és lányok, csoportokba verődve diskurálnak, az aznapi vizsga eseményeit, élményeit beszélik meg. Vannak, akik a hónuk alatt könyvekkel, jegyzetekkel sietnek, talán éppen holnap vagy a következő napokban vizsgáznak. A kollégium a műszaki főiskolások otthona. Mérnökjelölteket keresek. Többen éppen a szüleiknél vannak, ott kerestek csendet, nyugalmat a tanuláshoz. Egy készséges diáklány aztán vegyészmérnök-jelöltek közé vezet. Itt ismerkedek meg Zolczer Irénnel és Balogh Jolánnal, a Szlovák Műszaki Főiskola Vegyészeti Karának harmadéves hallgatóival. Javában tanulnak, hiszen két nap múlva vizsgáznak. A vizsgaidőszak egy részét ők is a szüleiknél töltötték — mint mondják —, otthon jobbak a feltételek a tanuláshoz, az elszigeteltségnek viszont az a hátránya, hogy a „menet közben“ felmerülő problémákat nem tudják kivel megbeszélni. Ezért fontos, hogy a vizsga előtt néhány napot a kollégiumban tanuljanak és a problematikus anyagrészeket közösen vegyék át. Az utóbbi években, évtizedekben ugyan nem ritkaság, hogy lányok is jelentkeznek műszaki főiskolára, a műszaki pályát egyesek azonban még mindig „fiús“ foglalkozásoknak tekintik. Ezért a két diáklánytól arról érdeklődöm, mi vonzotta őket erre a pályára, vagy talán „jobb híján“ választották ezt a szakot? Zolczer Irén, aki az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnázium érettségizettjeként került a vegyészeti karra, egyértelműen tiltakozik esetleges feltételezésem miatt. Igaz, hogy tizenöt éves fejjel még nem tudott határozni, ezért jelentkezett gimnáziumba, de a négy év alatt megkedvelte a kémiát, ezért döntött úgy, hogy a vegyészeti karon próbálkozik. A humán tantárgyak nem érdekelték őt. Balogh Jolán is határozottan elutasítja azt a feltevésemet, hogy szükségmegoldásként választotta volna a vegyészetet. Mint mondja, amióta csak kapcsolatba került a kémiával, eltökélt szándéka volt, hogy ezzel a tantárggyal behatóbban akar foglalkozni. A kémia meg- kedveltetésében szerinte érdeme van a Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnáziumnak is, ahol igen jó alapokat, megfelelő útravalót kapott. Mindkét lány esküszik rá, hogy eddigi tanulmányainak legnehezebb vizsgái előtt, illetve után van. Ezt részben azzal magyarázzák, hogy ebben a tanévben kellett spe- cializácíót választaniuk, s a kémiával már nemcsak áh talánosan foglalkoznak, hanem a technológiai eljárásokat is tanulják. A mostani szemeszterben négy tantárgyból kell számot adniuk tudásukról, s beszélgetésünkkor már a harmadik vizsgára készültek. — A vizsga sikere azonban sok-sok körülménytől függ. Van, akiben olyan magasra csap a vizsgaláz, az esetleges kudarctól való félelem, hogy megbénul a nyelve, vagy nyelvi nehézségei miatt oktalanul aggodalmaskodik — jegyzem meg. A lányok ennek hallatára csak mosolyognak, s így érvelnek: — A vegyészet vagy a többi műszaki pálya nagy előnye éppen az, hogy a vizsgán nem szö-- vegelni, nem beszélni kell tudni, vagy arra ügyelni, hogy szépen fogalmazzunk. Itt minden szónál világosabban beszélnek a példák, a képletek. Aki érti ezek „nyelvét“, annak nincsenek, nem lehetnek nehézségei a feleletnél. Amikor Turner Miklóssal, a Komensk? Egyetem Természettudományi Karának elsőéves hallgatójával találkoztam, még a sikeres küzdelemben szerzett élmények hatása alatt volt. Nem csekély megnyugvással mondta, hogy már átesett a tűzkeresztségen. Fizikusnak készül, az elmúlt hetekben három tantárgyból: matematikából, fizikából és ateizmusból vizsgázott. Bizonyára nem árulok el titkot, ha leírom: 1,5-es átlaggal. Mivel Turner Miklós most vizsgázott először, kíváncsi vagyok, milyen tapasztalatokat szerzett. — Az oktatók messzemenően segítettek nekünk nemcsak az elmúlt félévben, hanem á vizsgákon is — mondja. — A tananyagot megkövetelték, de azon voltak, hogy ne riasszanak vissza bennünket a tanulástól, mert egyesek esetleg félelmükben megfutamodtak volna. S ez igen jó érzés, újabb lendületet, kedvet ad a tanuláshoz, a következő vizsgákhoz. Aztán sző esik a nehézségekről is. A fiatal egyetemista elmondja, hogy sok baj van a tankönyvekkel. Minden tudományág fejlődik, de talán a természettudományos ismeretek tára bővül és változik a leggyorsabban. Ezzel azonban nem tart lépést a könyvkiadás, s a hallgatók gyakran elavult adatokat, ismereteket tartalmazó könyvekből kénytelenek tanulni — ha egyáltalán ilyenekhez is hozzájutnak. Az orosz és a magyar kiadványoknak jó hasznát veszik, ezért nagyon előnyösnek tartja, hogy az alapműveltséget magyar nyelven szerezte meg. Régi mondás: nem is igazi főiskolás, egyetemista az, akinek az évek során nem csúszik be egy utóvizsgája. Lehet, hogy ez Is a diákélet romantikájához tartozik, de ahhoz, hogy a most húsz év körüli egyetemisták, főiskolások az ezredforduló szellemi derékhadává válhassanak — a folyamatos tanulás, az alapos, rendszeres felkészülés mégiscsak járhatóbb és biztonságosabb út. Zolczer Irén Turner Miklós Vizsgák előtt, vizsgák után Balogh Jolán A tanulószobában [Gyökeres György felvételei) TÜLGYESSY MÁRIA
