Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-02 / 1. szám
< jK.rutoV' I ( < JuO ~ [iU- ^ .. ^ ,. m, *" r iSo. - ow—^ , utZu~ í . CU, . ' yua/P*-0''“^ r 1 o/v cto^ \ TA s 1 1 1 w" , pj ct^Ux^ ^ isti*' N^v ' ‘ *“*%£uui _ . „ J -— - - ZS. NAGY LAJOS lai/em Az „öcsi, ne hagyd magad!" című szöveggyűjteményből Cirii aznap reggel elfelejtet- te felhúzni a cipőjét és házipapucsban ment a kávéházba A Belvárosban vette észre, hogy nem húzott cipőt, egy pillanatra megtorpant, majd vállat vont, papucsát a szemetesládába dobta és mezítláb ment tovább. Feltűnő jelenség volt sötét ruhájában, csíkos nyakkendőjével, meztéláb, megnézték őt az emberek, de nem törődött velük. A szemükbe nézett és ment. Előrefelé. Különösen a nők szemébe nézett és tekintetükben elégedetten látta a meglepetést és hódolat jelét: itt megy Cirill Egy sudártermetű, vállas, barna arcú hölgy szemében azonban nem fedezte fel a hódolat jelét, sőt közömbösséget fedezett fel helyette. Azt sem látta az érzéketlen nő szemében, hogy itt megy Cirii. — Mi van velem? — kérdezte döbbenten. — Tán vénülök...? Habozás nélkül a nőhöz lépett és megszólította. — Cirii vagyok, kedvesem ... nem kölcsönözné a cipőjét? — özvegy Pattantyús Lajosné született Pamacs Borbála — mondta a nő kissé csodálkozva, habozva és szűkszavúan, s olyan pofont adott Cirilnek, hogy annak elferdült az arca és úgy maradt. — Meg kell találnom Pattantyúsnál — mondta magának —, tegye helyére, különben ferde marad a pofám ... Nem ment tovább a megkezdett úton. Pattantyúsnét kereste. Benézett a lebujokba, a nyilvános WC-be és a szemetesládákba. Benyitott a férfi fodrászokhoz is: ilyen kemény kezű nő talán borbélynál nyiratko- zi'k! De a vállas hölgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. A Krymben sem találta meg őt. — Furdalja a lelkiismeret — ábrándozott Cirii. — Sajnálja tettét, talán szeret... Nem adta fel a reményt, hogy megtalálja. Bolyongásai során a temetőbe is eljutott. Hosszan álldogált egy nagy, szürke mohos sírkő előtt, melyre a neve volt vésve: Cirii. — Érdekes — töprengett —, biztosan cipőben temettek el, s most meztéláb vagyok. Lent hagytam volna a cipőmet. .? Az özveggyel váratlanul jött össze a Tulipán eszpresszó előtt. Megkönnyebbülten hozzálépett és barátságosan megszólította, de nem mosolygott. — Cirii vagyok, szép hölgyem ... nem kölcsönözné a cipőjét...? — Srégen állt előtte, hogy elferdült arca ellenére is a szemébe nézhessen. Özvegy Pattantyús Lajosné született Pamacs Borbála most másik oldalról, a bal kezével ütötte pofon Círilt. Hősünk arca nagy lendülettel a másik oldalára ferdült. Ez alkalommal nem futott el — bár még mindig nem szerette, ha pofozzák —, bágyadtan leült a Tulipán lépcsőjére és fejét lógatva elmélkedett. — Így sem jó ... most sem szimmetrikus, ferde a képem tovább ... de most már biztos, hogy szeret, ha ennyire ver ...! Szenvedélyévé vált özvegy Pattantyúsné: szüksége volt rá, élete szimmetriáját akarta helyreállítani általa. Kofák asztala alatt kereste őt a Nagypiacon, a városi csatornahálózat rácsos nyílásaiba lesett utána, felmászott a ligeti őriásfák tetejébe és benézett a varjúfészkekbe. A villamosok alá is bekukucskált és körülnézett a kijózanító állomásokon. Bolyongó lélekké vált. Néha találkozott is a sudár özveggyel és a pofonját minden alkalommal megkapta tőle, de az óhajtott szimmetria nem állt vissza többé. Arcferdülése ugyan kiegyenesedett, de az asszony újabban a fogait verte ki, hol az egyik, hol a másik oldalról és sosem szimmetrikusan. — Talán nincs is szimmetria — motyogta csüggedten és foghíjasán Cirii —, talán az egyensúly nem is létezik, de hát akkor mi van ...? Legyengült és kezdte elveszíteni az életkedvét. Már csak az a gondolat éltette, hogy az asszony őrült mód szeretheti, hiszen majdnem agyonveri. A sejtelmes és megmagyarázhatatlan kapcsolat titkát utolsó találkozásuk oldotta meg. Hősünk már alig bírta elrebeg- ni: „Cirii vagyok, én szép kedvesem, nem kölcsönözné a cipőjét? _“ — s az özvegy most, a változatosság kedvéért erős ököllel az orrára ütött, hogy ezen érzékeny testrésze benyomult Cirii arcába és hátul, a tarkóján dudorodott újra ki. A hősi lélek a járdára feküdt és a töretlen hitű mártírok bizakodó, messze néző tekintetével bámulta az eget. A közelből egy barátja rohant hozzá, aki szemtanúja volt a jelenetnek. — Nem bírom tovább — sóhajtott Cirii —, özvegy Pattantyúsné született... —■ Hülye ló — kapott fejéhez a barátja —, miféle özvegy Pattantyúsné ... ez Muhammad Ali született Cassius Clay álruhában, aki városunkban tanulmányozza az európai ökölvívó stílusokat. Mit akarták tőle, szerencsétlen? — A cipőjét kértem kölcsön, de nem értett meg — rebegte lemondóan Cirii —, nem járhatok örökké meztéláb! — Hol a cipőd, szegény Cirii? — Nem volt vele szerencsém — sóhajtott az, mintha nem hallotta volna a ikérdést —, ügy látszik, mégsem szeretett! A cipőm... lent hagytam, lent... Halálos ágyán a barátaira a következő tanulságot hagyta Cirii: „Jól nézzétek meg a nőt, akit szeretni vágytok és ne törjétek magatokat utána, ha nagyon kemény keze van!“ A temetőben, a nagy szürke sírkövön apró mohák serege indult és lassan befedte a nagy, magányos feliratot: Cirii. KULCSÁR FERENC Óh, hó! Királylány, lásd, sok gint ittam ma éjjel, meghasad földrésznyi homlokom, s halk angyal táncol fönt a dombokon, és lent a fák megrakva, áh, levéllel. Gyöngysoros sírkertben könnyezek, óh, királylány, mert hullni kezd a hó, s a levelek lehullnak nagy zenével, s én lerogyok és azt mondom, hogy óh! Óh, királylány, óh, Varga Imre, Dúdor, felnyitom arcom, nézzetek bele, bolyong bennem az értelem szele. Királylány, édes Keleten az óbor, míg hull és hull és hull alá a hó. Egy hamvas százast leltem én zsebemben: aranyfészket építhetünk a Krymben, szívem fűzfája kivirulhat, óh! Öh, királylány, ha nem megyek haza, s csak bolyongok, mint vadonban a hűség, áh, akkor én, királylány', sok levélkét írok Neked és Rómaként hódítalak, mert nem vagyok én holmi egyszerűség, hanem bonyolult, tébolyult, laza. Óh, királylány, hát mért mennék haza? A Zozsvaldot a folyosón találta, intett neki. Elindultak pegazust fogni. Hűvös volt a reggel, harminc fok árnyékban, de az égbolt tiszta, eleven, a nap már a Mander- la fölött bóbiskolt. Az utcákon több helyen embereket láttak. Mikor jöttek ide? Reggel után érkeztek, vagy őutá- nuk, este előtt? Mindegy, itt vannak. Meg kell őket előzni. — Hej, Péter barátom, későn ébredtél. Elkéstél a pagezusfo gással! — mondotta a Zsozsvald. — Ismered a helyzetemet. Mire megyek pegazus nélkül az Irodalmi Nosztalgiában? Csak egyet se gíts fogni, adok neked egy kitűnő finn szaunát... — Körülnézhetünk — döntött végre emez. Morvái ezért kedvelte és barátkozott vele: megérezte benne a hatalmas lelkierőt. A Kis-Ferenceseknél nem sokáig kellett keresniük a beteg pegazust. Az asztal alatt feküdt, a tűző napon. Nagy termetű, csontos, csehszlovákiai magyar pegazus volt. Tökrészeg az istenadta. Alaposan helybenhagyták. Össze- csuklott, mint a harmonika. Csúnya, mély seb éktelenkedett a lapockáján. A fejét is elvesztette valahol. Halkan hörgött. — Itt a szárnyasod, amilyenre vágyódsz — mondta a Zozsvald komolyan —, csak a fejit kell TÖZSÉR ÁRPÁD Meditáció egy kofa asztala előtt „A forró kályhát simogatva" című kötetből szélei felé csorbul görbe téren közepén rőt kakas fém nyitottság őszi fényben s világ tárul a kakasban faluvá duzzad zúzája mája kukorékolt rekedt bordája belein zöld jelek gumómintájú krumplik várnak ínycsiklandó rózsaszín sárga a garat és bendő mélységes vágya s a lényeget rebegve a síkon tótágast áll egy zsíros márna a kakas múlékony súgja a nyoma azért él mert elérhetetlen s azért mert mégis elérhető képlet remegő zsigereinkben — Papa, van értelme fulylon huszonötödik században játszódó tudományos-fantasztikus rémtörténeteket írnod?! — Van, bébikém, mert amikor ezek az Irodalmi Szemle legközelebbi számában megjelennek, rég klasszikus műveknek számítanak már! ... VARGA IMI Crusoe „A hajó cír a bolha megtermett hí nyersbőr sérvl szívókája heg szőrös potrohi viszketést ölte a bolha hersegve vakc Crusoe a bőré léte csúnya éi a bolha (ver) ah, sérv - di véredény: - ,í együttv a nem s a még a ne - tök(életes) (fakt így, de a bolha kint barkácso szöszmötölt s a pirkadó üs( Csak én tudom, milyen itt fél órával a morgás előtt. Minden ideges: ember, tehén, kutya, meg a macska, a tyúk és a kisegér. En is ideges vagyok. Amikor be lépek a kocsmába, berezelek ma gamtól. Csodálkozom is rajta, mert én, Bereck József nagy da rab ember vagyok. Látom, a po harak is idegesek, a rádió meg ráadásul hurutos is. Ez megnyugtat egy kissé. Kilencen ülnek a kocsmában. Ok is idegesek. Tehát, nem té vetítem, mindenki ideges. Az öreg a harmadik rumot ha jította le. Máskor elég volt egy, de most ő is rendkívül ideges. Amikor a kopasz belépett, mindjárt láttuk rajta, hogy ré szeg. Megharagudtunk rá. Hogy rúghatott be morgás előtt? Es ni ni, hogy dőzsöl! — Egyre több a varjú a Le bújon — mondta. — Egyre több a varjú. Az öreg rápislantott. Tudniillik, neki is van egy tucat varjúja. A kopasz ideges lett. — Mit hallgatsz, hö? — recsegett az öreg felé. A kocsmáros kikapcsolta a hurutost. No, ezt a provokatív kérdést jó lenne kiengedni az udvarra. De nem, az öreg megszólalt, olyan szelíd hangon, mint az őszi szél. — Koma, minek itt civódni. En az egész világot szeretem. — Mer’ varjú vagy te is! Felálltak mindketten. Hú, ebből balhé lesz. Megint nem tévedtem. Összeverekedtek. Mindenki rám nézett. Merthogy én olyan erős vagyok, mint egy bika. Csak én állíthatom meg a veszedelmet. De én nem állítottam meg. A, nem azért, mert féltem. Vártam, hogy győzzön az igazság. Es akár hiszik akár dóm, hogi pott, áztál feje búbjó amin mag nyugodtam tam a mt nyő, amivt mérte, ott azon esc hogy ólom ben. Közöl kopasz is, Pedig nem A kocsn állt, az es ami kiesői, vigyázállás — Ezt t lehet csin lehet raga — ügy gás. — Kár 1 ért. Kanagt — Ki h{ nem lesz Fütyörés Senki se
