Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-30 / 5. szám
Egy prágai szlovák és a kolozsvári KORÜHi Anton Straka, a kassai születésű újságíró, sajtószakértő és diplomata éveket töltött a két világháború közti időszakban a budapesti csehszlovák követségen. Magyar, szlovák és cseh írók s mások is közös barátjuknak tekintették és szívesen segítették kapcsolatteremtő, közvetítő munkájában. Hagyatéka csonkán maradt ránk, hiszen midőn Emil FrantiSek Burian színházát bezárták és Strakát, a D 41 Baráti Körének alapítóját és ügyvezető titkárát 1941. március 12-én letartóztatták, házkutatást tartottak otthonában és kéziratainak, levelezésének, könyveinek s emléktárgyainak nagy részét széthányták. Csak Anton Straka özvegyének köszönhető, hogy a háborús viszontagságok s a családfő Tragikus sorsa ellenére fennmaradt néhány értékes dokumentum. A kegyeletlel őrzött emlékek, könyvek, dosz- sziék közt ott van a kolozsvári KORUNK két teljes száma és egy további füzetnek néhány oldala. Ez nem elég ahhoz, hogy teljes egészében feltárjuk és elemezzük Straka kapcsolatát e folyóirattal, de mindenesetre meggyőző bizonyítéka annak, hogy nemcsak figyelmes olvasója, hanem levelezője is volt. Gyászban A KORUNK egyik füzetéből kitépett lapok József Attila öngyilkosságával függenek össze. A csehszlovák követség volt sajtóattaséja szoros barátságban volt a magyar költővel és több emléket megőrzött róla. Nemrég itt fedeztük fel a magyar irodalmi ikonográfia számára azokat a karikatúrákat, amelyeket a költőről valószínűleg Ormos Ede rajzolt, Strakáék budapesti lakásán. Strakát igen közelről érintette barátjának halálhíre, hiszen — mint Győry Dezső írta kilenc nappal a költő öngyilkossága után, 1937. december 12-én megjelent „Fenyőgally a bala- tonszárszói sírra“ című nekrológjában — november végén még azon fáradozott, hogy Attila kilátásba helyezett stószi pihenése minél zavartalanabb legyen. A hagyatékban újságkivágások, folyóiratok találhatók, például a SZÉP SZŐ az évi utolsó száma a gyászjelentéssel (a nagy halott egyike volt e folyóirat felelős szerkesztőinek) és a következő év januári és februári, József Attila emlékének szentelt füzet, amelyben Straka — szokása szerint — piros ceruzával jelölt meg néhány helyet. E füzetek közt bukkantunk rá a KORUNK nyolc lapjára (1—12:, 21—22. és 29—30. oldal). Megállapítható, hogy a KORUNK 1938-ban, 13. évfolyamának elején búcsúzott a költőtől. Itt is találunk piros ceruzás aláhúzást, Straka két sort jelölt meg Faludy György költeményében (József Attila emlékére): . s nem volt keményebb a tehervonat i vaskereke Babits Mihály szívénél.“ A további oldalakon Déry Tibor emlékezése, mely így kezdődik: ' „Egy szegény ember, egy nagy költő halt meg. Utoljára a szanatóriumban láttam, egész délután a díványon ült és sírt. Cigarettázott, egyszer telejonált, megevett egy fél mandarint, köznapi ügyekről beszélt, olykor el is mosolyodon, de bármit tett, szeméből szüntelenül folytak a könnyek. Nedves, fénylő szemhéjaival a költészet jelképes alakjává lett...“ Aztán Méliusz József „Vigaszt! Vigaszt!" című, minden sorában megrázó költeménye: „Állsz felettünk s a szívünkre hull a vé red _" Re menyik Zsigmond „Költő és valóság“ című négyoldalas írásának mintegy hetven sorát jelölte meg Straka, azokat, amelyekben a költő életének utolsó napjait részletezi a szerző. És tovább is versek, Salamon Ernő költő búcsúja, majd Berda Józsefé: „Nincs magyarázat. Akasztójára jut ! vagy vonat elé veti magát, kit I bántani mer a durva valóság ...“ A KORUNK e száma József Attila két versét is bemutatja románul, amihez A Dunánál című 1977. költeményéből választ mottót a szerkesztő: „Anyám kun volt, az apám jélig^ székely, / • JU‘ / félig román, vagy tán egészen az.“ Műfordítás Anton Straka és a kolozsvári KORUNK kapcsolatát sok minden magyarázza. Mindenekelőtt az, hogy Balta Mózes, a budapesti román követség attaséja, valamint magyar szerkesztő és író barátai révén szinte a kezdet kezdetén megismerte Gaál Gábornak és munkatársainak célkitűzéseit, a KORUNK baloldali, marxista beállítottságát, s árról is meggyőződött, hogy a folyóirat szívesen közli az ő baráti köréhez tartozó, kommunista és párton kívüli szerzők írásait. Ezenkívül ott áll minden számiján a csehszlovákiai főmunkatárs, Fábry Zoltán neve, aki stószi magányában is oly közel áll Stra- kához s aktivitásban, igaz, kissé más területen, még felül is múlja. A harcos antifasizmusba lendülő KORUNK híve marad Straka akkor is, midőn a csehszlovák külügyminisztérium magyar kérelem alapján visszahívja. Prágában fáradozik tovább azon, hogy a két ország népei egyszer majd megértsék egymást és barátságban éljenek. A KORUNK 14. évfolyamának 1. számában, amelyet Anton Straka, illetve családja megőr zött, több írás vall Gaál Gábor folyóiratának bátor kiállásáról. Ebben a füzetben olvasható például Fábry. Zoltán „Thomas Mann hitvallása“ című írása egy szinte kísérteties könyvecskéről, amely a demokrácia győzelméről szólt és néhány nappal München előtt jelent meg. Bemard Shaw „Lecke a Führcrekről — nők számára“ című elmefuttatása után, a következő oldalon, A. Straka nevével találkozunk. „Ruténföldi versek“ címmel Julij Borsos- Kumjatszkyj tanító és költő két versét fordította le Straka, ukrán nyelvről magyarra. Fűzzünk ehhez is egy két megjegyzést. A húszas évek elején, még magyarországi kiküldetése előtt, a kormány megbízásából tartózkodott azon a tájon. Feltehető azonban, hogy a ruténföldi költészettel csak sokkal később, a harmincas évek vége felé ismerkedett meg cseh barátja, költő- és fordítótársa, Antonin Hartl révén, aki 1920 és 1935 között foglalkozott ennek a költészetnek művészi tolmácsolásával (Straka és Hartl egyébként közösen fordították cseh nyelvre Aaíy költeményeit). Megvan Anton Straka hátrahagyott dolgai közt az a szálas minisztériumi piszkozatpapír, amelynek egymás mellett levő oldalain hivatalos jegyzetek, ezek hátoldalán pedig a „Ruténföldi versek“ műfordításainak tintaceruzával írott, áthú zásokkal, javításokkal teli sorai olvashatók. Már nem állapítható meg, vajon hivatali íróasztalánál dolgozott-e vagy hazavitte a jegyzetekkel teli papírt, hogy a hátoldalát még felhasználhassa ... A KORUNK az „Elátkozott föld“-et és a „Hucul táj“-at közölte, hadd idézzünk az utóbbiból legalább két szép sort: „Lankás lejtőkön szétszórt kis kunyhók, I Valahol messze kis pásztor játszik cifra tilln kőn ...“ Capek És még egy KORUNK-füzet 1939-ből, az évfolyam 2. száma, amelynek egyik anyagát Anton Straka fordította. „Üdvözletek“ címmel. Karel Capek e tárcáját a L1DOVÉ NOVINY 1938. évi karácsonyi száma közölte, s aki az ünnep másnapján olvasta, már egy halott írását tartotta kezében. Soliat foglalkozott Anton Straka a nagy cseh alkotó, Karel Capek müveinek, gondolatainak magyarországi terjesztésével. Már 1932-ben megjelent Straka tolmácsolásában Capek „Olaszországi levél" című írása az ÁLLÁSPONT című folyóiratban. Az íróban nemcsak az alkotóművészt, hanem a humanistát is becsülte. 1935-ben maga rendezte az egyik Capek-színművet (R. U. R.), a budapesti csehszlovák kolónia műkedvelőivel és a bratislavai Nemzeti Színház művészeivel. 1936-ban Nádass Józseffel, József Attila barátjával és adminisztrátorával közösen Capek egyik legkedvesebb könyvének, a Dásenka — Egy kis foxi élete című fényképes, rajzos művének fordításán dolgozott, amely hamarosan meg is jelent magyarul. Abban az esztendőben járt Karel Capek Magyarországon, hogy részt vegyen a világ haladó gondolkodóinak nemzetközi kongresszusán, amelyet a Népszövetség egyik bizottsága rendezett. Francia nyelvű felszólalását Straka felkérésére József Attila fordította le magyarra s a magyar költő hagyatékában levő, nemrégen még ismeretlen tárgyú, csonka kéziratlapokról Gál István — Straka és Capek munkásságának koronatanúja és kiváló ismerője — derítette ki, hogy e fordításról van szó. A francia írók, a Csehszlovák Köztársaság ellen irányuló legnagyobb fasiszta támadások idején, Nobel-díjra ajánlották Capeket, akinek neve és életműve végül is e kitüntetés nélkül emelkedett a halhatatlanok közé. Nem sokkal Capek halála után, Prágából megérkezett a KORUNK kolozsvári szerkesztőségébe a LIDOVÉ NOVINY-ben megjelent tárca magyar fordítása. A KORUNK, mintegy bevezetőként leveléből is idéz, amelyben a fordító a magyar közönség figyelmébe ajánlja. Anton Straka, a megértés úttörője és a kolozsvári KORUNK olvasói-levelezöi kapcsolata nem véletlenszerű, hanem komoly, nyilván mindkét részről céltudatosan épülő kapcsolat volt, amelynek a fasiszta terror vetett véget. SZÁNTÓ GYÖRGY Juvan Sesztalov Szavaim Estéiig kimondott szavam’ a reggel el ne rejtse. Reggeli áldozatomat az est el ne veszejtse. Szívből áradt gondolatom szíveket általhasson, fényes hajó módjára híveket hívogasson. Ha este kimondott szavam i elvész reggelre kelve, hal módján játszó szavamnak nem volt semmi értelme. Ha reggeli áldozatom estig elvész semmibe, asztalon lévő étkemnek nem volt igazi íze. Szép fényű szavaktól szítva kelyhet ki kortyolhatott, ízes lazachal húsából falhat finom falatot, mit északi dalos hazám illatával áthatott. Bede Anna fordítása Szerafim Popov Akik nem szeretik az anyanyelvet Ez szavainkat gyűlöli. Ez édes nyelvünket gyalázza. Nem zendítene ünnepi Jókedvben sem népe dalára. Nem kell rájuk gondolni se! Ezek csak szégyenünkre vannak. Ha kialszik a szív tüze, Pirulása is gúny az arcnak. Van kedvesem; de a hazát Szívem nála is jobban óvja. Aki gyalázni kész honát, Lehet bármikor árulója. Tandori Dezső [ordítása Vasz Pedör Hej, ti komi ifjak Hej, ti komi ifjak, ti tanuló ifjak, el ne feledjétek a szülőhazátok. Sötétben a többit ne és ne hagyjátok, őket a távolból ki ne gúnyoljátok. Buda Ferenc fordítása Kontár Gyula felvétele
