Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)

1977-12-12 / 343. szám, hétfő

VILÄ« PROLItARJAI, egye JOUETEKI SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BtZOTTSAGANAK NAPILAPJA 1977. december 12. HÉTFŐ BRATISLAVA m XXX. ÉVFOLYAM 343. szám Ära 50 fillér Az idő érték Az idén megünnepelt és a jövő év elején esedékes másik jelentős évforduló — a Nagy Október 80., illetve a Győzelmes Február 30. évfordulója — üzemeinkben és a inezó'ga»daság- ban rendkívüli munkakezdeményezést váltott ki. A dolgozók több ezer egyéni és kollektív kötelezettségvállalást tettek, és a jelentések azt igazolják, hogy ígéretüket teljesítik is. A legjobb dolgozók és a sikeres kollektívák tapasztalatai szerint a munkasikereknek két alapvető feltétele van: az új ismeretek és a munkaidő hatékony kihasználása. Az idő ma nagyon fontos gazdasági tényező. Jelentőségét teljes mértékben megértjük, ha tudatosítjuk, hogy Csehszlo­vákiában az állóeszközök értéke harminc év alatt a három­szorosára, Szlovákiában pedig a 4,5-szörösére emelkedett. Ha figyelembe vesszük, hogy Szlovákiában a népgazdaságban két és negyed millió személy dolgozik, megállapíthatjuk, hogy a munkaidő nagyon nagy érték, amellyel gazdaságosan kell bán­nunk. Sok ipari és mezőgazdasági üzemben keresik a munkaidő kihasználásának új formáit, elsajátítják a haladó munkamód­szereket, amelyek lehetővé teszik a termelés minőségének javítását, a munkaidő hatékony kihasználását. Ebben a tö­rekvésükben kihasználják a szovjet elvtársak bevált tapaszta­latait is. A Ivovi rendszer, a Zlobin-módszer és számos más haladó munkamódszer meghonosodott üzemeinkben. És mégis meg kell állapítanunk, hogy nem gazdálkodnak mindenütt úgy, ahogy azt fejlődésünk szükségletei és távlatai megkövetelik. A Munka- és Szociálisügyi Minisztérium felmé­rése szerint nagyon sok idő vész el az egyes műszakokon be­lül, de általában is. IJarminchárom termelővállalatban végzett vizsgálat szerint a munkaidőt átlag csak 70 százalékra hasz­nálják ki. Ha közelebből megnézzük, mi ennek az oka, megállapíthat­juk, hogy az emberek sokszor fölöslegesen várakoznak a mun­ka elosztására, az anyagra, másutt rosszul szervezik a gépek karbantartását, javítását stb. A munkaidő-veszteség több mint felét a rossz munkszervezés okozza. Ennek igazolására külön­böző „objektív“ okokat sorakoztatnak fel, de ezek mögött leg­többször az húzódik meg, hogy a vezetőség megtűri a munka­fegyelem megsértését, nem elég következetes, nem igényes a vezetőkkel szemben, rossz a tömegpolitikai és ideológiai ne­velő munka. A veszteség másik felét az ún. „Kisebb kiesések“ okozzák, így például műszakkezdéskor a munkahelyek üresek, a dol­gozók még öltözködnek. Vagy késik a mester és nincs, ki utasítást adjon a munkakezdésre. Tíz-húsz perccel a műszak befejezése előtt „a legszorgalmasabbak“ a portánál várakoz­nak, türelmetlenül várják, mikor léphetnek ki az utcára. Ügy vélekednek, mi az az 5 vagy 15 perc, mit lehet ilyen rövid idő alatt csinálni? Bizonyára, ha csak egy emberről lenne szó, a veszteség elenyésző lenne. Csakhogy az ilyen veszteségből nagyon sok van, összességében meglepően nagy. A számok sokat elárul­nak: ha például egy ezer dolgozót foglalkoztató üzemben mindenki csak húsz percet pazarol el, ez üszesen 333 órát jelent, ami egyenlő 41 munkaerő napi munkájával. Könnyű kiszámítani, hány millió koronás kára keletkezne népgazda­ságunknak, ha mindenki megengednie magának 20—30 perces kiesést. Ugyanakkor arra is gondolnunk kell, hány munkaerőt takaríthatnánk meg, ha mindenki teljes mértékben kihasznál­ná munkaidejét. Ma, amikor munkaerőhiány mutatkozik, el kell gondolkoznunk azon, milyen értéket nyerhetünk a munka­idő jobb kihasználása révén. Minden indokolatlan munkaidő-veszteség mögött ott állnak a kispolgári gondolkodás maradványai, a felelőtlenség, a tár­sadalom-politikai öntudat hiánya. Nem tudja még mindenki értékelni azt a szociális biztonságot, melyet társadalmunk sza­vatol, nem mindenki igyekszik teljes erejéből hozzájárulni vívmányaink megsokszorozásához. Fontos feladatok hárulnak ezzel kapcsolatban a műhelyve­zetőkre, a mesterekre és a brigádvezetőkre. Konkrét szervező munkájuktól függ az egyes részlegek egybehangolt munkája, az anyagok és műszerek előkészítése, s nekik kell ellenőriz­niük azt is, hogy a dolozók hogyan használják ki munkaide­jüket, és minden esetben indokoltan távoznak-e munkahelyük­ről. Állandó ideológiai nevelő munkát kell kifejteniük a kom­munistákkal együttműködve az öntudatos fegyelem, a munka és a társadalmi feladatok iránti öntudatos viszony kialakítása érdekében. Tőlünk függ, milyen rövid idő alatt sikerül kiala­kítanunk a feltételeket a tudományos munkaszervezéshez, a szocialista verseny feladatainak sikeres teljesítéséhez. A CSKP Központi Bizottsága a Februári Győzelem 30. év­fordulójának megünneplésével kapcsolatban jóváhagyott do­kumentuma felszólít „a termelőeszközlük gazdaságos kihasz­nálására munkaerő-tartalékaink kiaknázására.“ E felhívás szellemében valamennyiünknek hozzá kell járulnunk közös fel­adataink hiánytalan teljesítéséhez. BOHUŠ KUCHÁR Két szovjet űrhajós a világűrben SIKERESEN ÖSSZEKAPCSOLÓDOTT A SZ0JUZ-26 ÉS A SZAUUT-6 JURIJ ROMANYENKO ÉS GEORGIJ GRECSKO AZ ŰRHAJÓ FEDÉLZETÉN i A FÖ CÉL: NÉPGAZDASÁGI ÉRDEKEKET SZOLGÄLÖ KUTATÁS (ČSTK) •— A világűr kutatása programjának megfelelően a Szovjetunióban szombaton kö­zép-európai idő szerint 2 óra 19 perckor felbocsátották a Szojuz-26 űrhajót, amelynek kéttagú legénysége van Jurij Romanyenko alezredes űrpa­rancsnok és Georgij Grecsko fedélzeti mérnök, a Szovjetunió Hőse személyében. Az űrhajó a felbocsátás után rátért kijelölt pályájára. A Szojuz 26 űrhajó program­jában mindenekelőtt a Szaljut-6 tudományos űrálomással foly­tatott közös kísérletek szere­pelnek, amelyet, mint ismere­tes, még ez év szeptember 29- én bocsátottak fel a világűrbe. Vlagyimir Satalov, a szovjet űrhajósok kiképző csoportjának vezetője, a bajkonuri központ­ban elmondotta, hogy a Szojuz 26 felbocsátása a népgazdaság érdekében kitűzött világűrkuta­tási program szerves részét al­kotja. Hozzátette, hogy Jurij Romanyenko űrparancsnok 33 éve ellenére gyakorlott pilóta, aki már többször is részt vett a Szojuz-programban és a Szai­jut űrállomás tartalékos űrha­jósa volt. Georgij Grecsko fe­délzeti mérnök sem újonc a vi­lágűrben, hiszen a Szaijut 4 tu­dományos űrállomás legénysé­gének tagjaként már járt a Kozmoszban. Tegnap közép-európai idő szerint 4 óra két perckor a Szo­juz 26 űrhajó sikeres dokkolást hajtott vérge a Szaijut 6 tudo­mányos űrálomással. Jurij Ro­manyenko és Georgij Grecsko űrhajósok átszálltak a tudomá­nyos űrállomás fülkéjébe, és ezzel kezdetét vette a Szaijut 6 űrállomás tudományos prog­ramja. Mint ismeretes, a Szaijut 6 két kapcsolórendszerrel van felszerelve. Az egyik az űrállo­más elülső szakaszán, a másik az ellenkező oldalon. Ez a két kapcsolórendszer lehetővé teszi a két kozmikus test dokkolá­sát. A Szojuz-25 űrhajótól eltérő­en, amely ez év októberében (Folytatás a 2. oldalon) A Szojuz—26 legénysége közvetlen a start előtt. Balról Jurij Ro­manyenko parancsnok, jobbról Georgij Grecsko fedélzeti mérnök. (Telefoto: ČSTK — TASZSZ) Bohuslav Chnoupek Tripoliba érkezett A csehszlovák-líbiai kapcsolatok elmélyítéséért (ČSTK) — Bohuslav Chnou­pek csehszlovák külügyminisz­ter a líbiai külügyi államtitkár meghívására tegnap hivatalos látogatásra Tripoliba érkezett. A repülőtéren Ali Abdasz Sza- lám Triki, a Líbiai Általános Népi Kongresszus külügyi titká­ra, Jozef Varholik, Csehszlová­kia líbiai nagykövete, a szocia­lista országok tripoli diplomá­ciai képviseleteinek vezetői és más hivatalos személyiségek fo­gadták. A líbiai külügyminiszter üd­vözlő beszédében hangsúlyozta, hogy a csehszlovák külügymi­niszter látogatása további fon­tos lépés a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság és a Líbia közti barátság megszilárdításá­nak, az arab országok és a szocialista közösség államai összeforrottság megerősítésé­nek. Bohuslav Chnoupek külügy­miniszter annak a reményének adott kifejezést, hogy látogatá­sa hozzájárul a két ország köz­ti hagyománoys jó kapcsolatok további elmélyítéséhez. Nagyra értékelte Líbia elvi politikáját egyrészt az arab egység megte­remtéséért, valamint az izraeli agresszió, a sovinizmus, a faji megkülönböztetés elleni harc­ban. A csehszlovák külügyminisz­ter líbiai tárgyalásai a közös érdekeket felölelő tárgysoroza­ton kívül nemeztközi kérdé­sekre is kiterjednek. Tovább a megkezdett úton Befejeződött a Szlovákiai Fogyasztási Szövetkezetek Szövetségének III. kongresszusa • Ismét Pavol Tonhauzer elvtárs lett a szövetség elnöke (ČSTK) — A bratislavai Kul­túra és Pihenés Parkjában szombaton vitával folytatódott a Szlovákiai Fogyasztási Szö­vetkezetek Szövetségének III. kongresszusa. A tanácskozáson részt vett az SZLKP KB és a szlovák kormány küldöttsége, melyet Elena Litvajová. az SZLKP KB elnökségi tagja, a Szlovákiai Nőszövetség Közpon­ti Bizottságának elnöke veze­tett. A vitában a felszólalók a be­számoló egyes kérdéseit, illet­ve a szövetség soron következő feladatait érintették. Ez után Ivachnová és Liptovský Ján kö­zött pénteken ünnepélyesen megnyitották a3 autópálya új, 1,3 kilométeres szakaszát. (Telefoto: V. Gabeo — ČSTK) a küldöttek jóváhagyták a szö­vetség alapszabályzatának né­hány módosítását, majd megvá­lasztották a Szlovákiai Fogyasz­tási Szövetkezetek Szövetsége Központi Bizottságának 70 tag­ját és 15 póttagját, a szövetség központi bizottságának 13 ta­gú ellenőrző bizottságát és 82 küldöttet a Szövetkezetek Köz­ponti Tanácsa VIII. kongresz- szusára. # * * A tanácskozás szünetében az újonnan megválasztott közpon­ti bizottság és revíziós bizott­ság: megtartotta első ülését, mely.en megválasztotta a 13 ta­gú vezetőséget, valamint a szö­vetség. elnökét és a többi funk­cionáriust. A Szlovákiai Fo­gyasztási Szövetkezetek Szö­vetségének elnökévé ismét Pa­vol Tonhauzert választották; al- elönkeivé pedig Jozef Cesneket, František Mrázt és Jozef Pre- lovskýt. A szövetség ellenőrző bizottságának elnöke Ján Kéri lett. A kongresszus végén a kül­döttek határozatot fogadtak el a szövetségre háruló feladatok­ról. A Szlovákiai Fogyasztási Szö­vetkezetek Szövetsége III. kong­resszusának résztvevői üdvözlő levelet küldtek a CSKP Köz­ponti Bizottságának, az SZLKP Központi Bizottságának, az SZSZK Nemzeti Frontja Köz­ponti Bizottságának, valamint a Szövetkezetek Központi Taná­csának és a moszkvai Centro- szojuznak is. A tanácskozás zárszavát Pa­vol Tonhauzer, a Szlovákiai Fo­gyasztási Szövetkezetek Szö­vetségének elnöke tartotta. A szövetség III. kongresszusa ezzel véget ért.

Next

/
Thumbnails
Contents