Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)

1977-12-08 / 339. szám, csütörtök

munkásosztály hose LŐRINCZ GYULA KIÁLLÍTÁSA BRATISLAVÁBAN A Szlovákiai Képzőművé­szek Szövetségének Gorkij utcai kiállítótermében te- kinhető meg Lőrincz Gyula Klement Gottwald-díjas ér­demes művész A Nagy Ok­tóber, amely megrengette a világot nevű tárlata. A szer­ző legújabb grafikai ciklu­sának legmarkánsabb lapjait tartalmazza. Ez az új soro­zat szerves egységet alkot Lőrincz Gyula korábbi grafi­kai ciklusaival. ka megfelel a művész egyéni­ségének és mondanivalójának. Rajzai élőek, drámai feszültsé­get sugallnak. Érződik rajtuk, hogy a szerző a mozgás dina­mizmusára, jellemző mozdula­tokra, kifejezésekre, gesztusok­ra összpontosít, s ezek révén lát és láttat. A művész erényei közé tar­tozik az is, hogy rajzaiban nem érződik e műfaj keménysége, e műfaj bizonyos mértékű kor­látozottsága. A súlyos gondola­hogy valamennyi lapon függet­lenül attól, hogy egy harcost vagy pedig a tömegeket ábrá­zolja, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom egy-egy epi­zódja elevenedik meg művészi hitelességgel, konkrét és álta­lános érvényű gondolatokkal, összefüggésekkel párosulva. A sorozat mintegy 90 lapja önma­gában is érdekes, sajátosan megkomponált alkotás, amely gondolatilag, érzelmileg és a művészi stílusjegyek szempont­Lőrincz Gyula: A Nagy Október, amely megrengette a világot, című sorozatából Közismert tény, hogy Lőrincz Gyula évtizedeken át tettel és ecsettel, politikusként, közéleti személyiségként és művészként harcolt a munkásmozgalom él­vonalában. Grafikai sorozatai­ban, festményei egy részében ezeknek a harcoknak, a poli­tikai és szociális harcok részt­vevőinek állít emléket a kép­zőművészet sajátos eszközeivel. Valamennyi rajzán, festményén érződik, hogy az alkotás a szer­ző legbennsőbb érzéseiből, gon­dolataiból fakad, s amit Lő­rincz Gyula a rajzlapon vagy a vásznon ábrázol, azt mélysé­gesen átélte és átérzi. Ennek tulajdonítható az is, hogy Lő­rincz Gyula grafikai sorozatai szuggesztív erővel, eszmei és művészi szempontból egyaránt hatásosan elevenítik föl a szo­ciális harcok és a munkásmoz­galom történetének egy-egy fontos szakaszát, állomásait. Lőrincz Gyula neves politi­kus és képzőművész, s ezt a látszólag két különböző hiva­tást immár évtizedek óta sike­resen tölti be. Képzőművészeti alkotásaiban kidomborodik a politikus világnézeti meggyő­ződése, egyértelmű eszmei alap­állása, de ugyanilyen mérték­ben érződik a művész- társa­dalmi felelőssége, s kivételes tehetsége, egyéni látásmódja, stílusjegye is. Éppen ezért már Lőrincz ko­rábbi alkotásai sem zsánerké­pek Dél-Szlovákiából vagy a pusztáról, hanem a marxista művész és politikus valóságlá­tását, világos állásfoglalását tükrözik. Példaként az expresz- szív stílusjegyeket fölhasználó s a nincstelenek szenvedéseit híven ábrázoló Ehségf elvonu­lást f 1931), vagy a Teherben című kompozíciót említjük, va­lamint az antifasiszta gondola­tokat és érzelmeket élesen megfogalmazó Vihar előtt fl938) című festményét és más jelentős alkotását említhetjük meg, amelyeknek probléma- és témaköre, mondanivalója teljes mértékben megegyezik az 1909- es generáció tagjainak alko­tásaival. többek között Cyprián Majerníkéval, Ján Mudrochéval, Ján Zelibskýéval s másokéval. Az utóbbi évtizedben szüle­tett grafikai ciklusok (Dózsa katonái, Kosúti sortűz, Szlo­vák Nemzeti Felkelés, 1917J még Inkább fölerősítik Lőrincz Gyula művészi hitvallását, mon­danivalóját. Legújabb ciklusá­ban is a munkásosztály heroi­kus küzdelmét ábrázolja. A raj­zokban használt sajátos techni­tokat tartalmazó, s a heroikus harcokat ábrázoló rajzokat sa­játos líra jellemzi, elsősorban azért, mert a szerző nemcsak ábrázolja a valóságot, hanem művészi eszközeivel, egyéni lá­tásmódjával és megoldásaival heroizálja, általános érvényűvé emeli azokat. Rajzain semmi sem a véletlen szülöttje, min­den vonal, grafikai megoldás tudatos művészi munka ered­ménye. így sikerült elérnie, jából szerves egységet alkot. A kiállítás a jubileumi ün* nepségek, valamint a barátság hónapjának egyik jelentős kul­túrpolitikai és kulturális esemé­nye, a művész szuggesztív ere­jű hitvallása Október világos és embert formáló jelentőségé­ről, a munkásmozgalom évtize­des hősi harcáról és győzelmei­ről, az ismert és ismeretlen hő­sök helytállásának értelméről. JURAJ FUCHS Kulturális életünk jelentős eseménye Ma kezdődik a Csehszlovák íróik Szövetségének alakuló kongresszusa Kulturális életünk egyik legjelentősebb eseménye kétség­kívül a Csehszlovákiai írók Szövetségének ma kezdődő ala­kuló kongresszusa. Ezen a fórumon a cseh és a szlovákiai írókat 75—75 küldött képviseli. Főbeszámolót Jan Kozák író, érdemes művész tart. Az írók tanácskozásán szovjet, bol­gár, lengyel, NDK-beli, magyar, román, jugoszláv, mongol, kubai és vietnami íróküldöttség is részt vesz. Milyen hatásköre lesz az országos írószövetségnek? Min­denekelőtt hangsúlyozni szeretnénk, hogy a Csehszlovákiai írók Szövetsége az első országos, tehát a CSSZSZK egész te rületére kiható eszmei-politikai alkotószövetség. (A jövő év­ben sor kerül a többi művészeti alkotószövetségek megala­kítására is.) A húsztagú bizottsággal és tíztagú elnökséggel, revíziós bizottsággal és saját apparátussal rendelkező országos író- szövetség fő feladata a nemzeti írószövetségek tevékenysé­gének egyeztetése és fejlesztése az országos művelődéspoli­tikai szempontoknak, céloknak megfelelően, a cseh és szlo vákiäi irodalom együvé tartozása tudatának elmélyítése, a cseh, a szlovák és a nemzetiségi irodalmak legjobb alkotó­erődnek mozgósítása egész szocialista irodalmunk felvirágoz­tatására. Az országos írószövetség további jelentős feladata lesz a csehszlovákiai írók külföldi kapcsolatainak ápolása. A nem­zeti írószövetségek nemzetközi kapcsolatait az országos szö­vetség fogja tervezni, irányítani és megvalósítani — legyen szó írótalálkozóról, konferenciákról, kerekasztal-beszélgeté- sekről, szerződések kötéséről, a csehszlovákiai irodalom kül­földi terjesztéséről, kiadópolitikai kérdésekről, vagy külföl­di küldöttségek fogadásáról. Amint Jan Kozák és Jozef Ry- bák, a Cseh írószövetség elnöke a múlt heti sajtótájékozta­tón hangoztatták, az országos írószövetség nemzetközi tevé­kenységének fő célja elősegíteni, hogy lehetőségeihez mér­ten a csehszlovákiai irodalom hozzájárulhasson a világ ha­ladó irodalmának gazdagításához, különösképpen a világbé­ke megőrzéséért vívott küzdelem terén. Az országos szövet­ség fogja képviselni a cseh és a szlovákiai írókat a szövet­ségi állami szervek irányában is. A Cseh és a Szlovákiai írószövetség az elmúlt években figyelemreméltó eredményeket mutatott fel mind az alko­tómunka, mind a nemzetközi kapcsolatok terén. Világszerte nő az érdeklődés ß csehszlovákiai irodalom iránt, azonban sok esetben hiányzanak legértékesebb irodalmi alkotásaink kiadásai a főbb világnyelveken. Az országos írószövetség előtt ezen a téren is lesznek tennivalók. Az utóbbi négy év­ben külföldön közel 500 cseh és 173 szlovák mű jelent meg, s jelenleg további 197 mű kiadása van előkészületben. Ezen a téren a legjelentősebb partner a Szovjetunió, ahol az idén 40 csehszlovákiai szerző művét adták ki. Az eddig működő csehszlovák koordináló íróbizottság is elősegítette tevékenységével a nemzeti írószövetségek együtt­működését, közös fellépéseit. A gyakorlatban ez úgy tör­tént, hogy a koordináló bizottságba a nemzeti írószövetségek 4—4 tagot delegáltak. Ez a nyolctagú bizottság egyeztette a szövetségek nemzetközi kapcsolatait, illetve képviselte íróinkat külföldön, új együttműködési szerződéseket kötött, s egyengette a cseh és a szlovák, valamint a nemzetiségi — a csehszlovákiai magyar, ukrán, lengyel — írók közti együttműködést. Azonfelül kellőképpen előkészítette az or­szágos írószövetség ma kezdődő kétnapos alakuló kong­resszusát. (sm) Új értékek a filmvásznon HUSZADSZOR LIPCSÉBEN Ha évek múlva azt mondják nekem Lipcse 1977 — a szocialista országok leg­fontosabb nemzetközi dokumentumfilm­fesztiváljának jubileumi éve — nyomban azt vágom rá: Felkelés és Agronómusok. Egy szovjet és egy bolgár dokumentum­film jut majd eszembe, két vitán felül klasszikus alkotás, két díjnyertes film. A bolgár Agronómusokat az arany galamb­bal, a fesztivál fődíjával, a szovjet Felke­lést ezüst galambbal jutalmazták. Az Agronómusok Hriszto Kovacsev alko­tása. A szocialista építés világának nagy gondját idézi: hogyan lehet mindig újabb és újabb módszerekkel, ésszerűen, többet és többet termelni, kevesebb ráfordítással, kevesebb emberi erővel, több gépi segít­séggel és emberi tudománnyal, lelkesedés­sel leleménnyel. „A legjobb lipcsei hagyo­mányok folytatója — mondta róla a ve­títés utáni vitán egyik amerikai méltató- ja. — Csak Makarczynski világsikerű filmjéhez, az Egy hajó születéséhez ha­sonlíthatom.“ A felszólaló nem tévedett. Az Agronómusok a ma már klasszikus ér­tékű, lengyel dokumentumfilm méltó ver­senytársa. A vita is Lipcse múltját idézte. Lipcse húsz eddigi fesztiválján több mint két és fél ezer filmet mutattak be, e filmekből közel négyszáz kapott díjat és csaknem négyszázból százhatvanhárom osztozott az arany, ezüst és bronz galambokon, a fő­díjakon. Javarészt felejthetetlen filmek, a dokumentumfilmművészet remekei. Mert Lipcsében mindig óriási szerepet kapott a szocialista építőmunka bemutatása. Ez az egyik fő témakör. A másik az emberi jogokért, egyenlőségért, szabadságért és nemzeti függetlenségért vívott harcok krónikáinak bemutatása. Mindkét területen óriási a filmkínálat. A lipcseiek érdeme, hogy fel tudják ku­tatni és meg tudják találni,^ valamint vá­rosukba tudják hozni ezeket az alkotáso­kat. Sokszor titkoban készült felvételek, sokszor illegálisan dolgozó, harcoló ope­ratőrök, rendezők munkái kapnak itt nyil­vánosságot és Lipcsének — elsősorban az operatőrök között — már saját halottjai is vannak. Itt láthatta először a világ egy, a Pinochet-rezsim katonáinak áldo­zatául esett svéd operatőr utolsó felvéte­leit, akit a Modena-palotánál, annak ost­romát filmezve ért a halálos golyó és aki még élete utolsó másodperceiben is a felvevőgép gombját nyomta, megörökítve ezzel a teste fölé hajoló gyilkosok arcát is. Lipcsében láthattuk azokat a felvétele­ket is, melyeket egy bekerített bolíviai gerilla-egység operatőre a maroknyi egy­ség és az ő meggyilkolására készülő kor­mánykatonákról, majd saját kivégzéséről forgatott. A fesztiválmozi vásznán került közönség elé a libanoni harcban elesett egyik palesztin operatőr megrázó felvéte­le, aki elsőként mutatta be, hogy a ma­gukat keresztényeknek nevező csapatok oldalán, mélyen bent a libanoni területe­ken, reguláris Izraeli egységek harcolnak. A felvétel az életébe került. De a doku­mentum eljutott a világ közvéleménye elé. Mint ahogy az idén a Felkelés című ki­tűnő szovjet dokumentumfilm révén a so- vetoi eseményekkel kapcsolatban a dél­afrikai valóság új, megdöbbentő összefüg­géseinek bizonyítékait láthattuk. A szovjet L V. Dunajev alkotása páratlanul gazdag dokumentmu-anyaggal bizonyította: Sove- to drámai eseményei az egész dél-afrikai fejlődés szükségszerű következményei vol­tak. És a film azt is be tudta bizonyítani: Soveto felkelőin csak átmenetileg diadal­maskodhatott Vorster kormánykatonáinak terrorja. A lázadást kiváltó okok, a gaz­dasági és társadalmi realitások érintetle­nek és orvosolatlanok maradtak. Lipcse nagy érdeme, hogy mindig sok­oldalúságra törekedett. Átmeneteiben, ala­kulásában mutatta a világot. így volt, így történt ez az Idén is. Egyik percben az indiai Utar Pradesh állam iszonyú éhín­ségének következményeit láthattuk, a másikban a rhodesiai feketék függetlensé­gért vívott harcát, a harmadikban Ca- maun, a dél-vietnami Mekong-delta acél bástyáján találtuk magunkat, amelyet so­hasem tudtak bevenni, s amely felett so­hasem tudtak diadalmaskodni a népelle­nes erők. De ez a győzelem iszonyatos következményekkel járt. Az amerikaiak „lombtalanították“ a sziget egy részét. A házak összedőltek. A lakosság javarésze megsebesült. Az utakat felrobbantották, a hidakat elpusztították, a létfontosságú csatornákat megrongálták, részben bete­mették. Nyolcszázötven nappal a győzelem után már az új élet jelei láthatók Ca- maun. Megrázó képsorok mutatják az em­berek gigászi küzdelmét az esztelen pusz­títás következményeivel. És a sokszor csak egyetlen kisbaltával dolgozó emberek mögött virágzó rizsföldek, újonnan kiásott csatornák, épülő házak sorakoznak. Az­után egyetlen óriási ugrás az Egyesült Államokba. A század eddigi legnagyobb bányászsztrájkjának tanúi vagyunk az Oscar-díjjal is jutalmazott Harlan County című dokumentumfilmben. Ez az alkotás az egész amerikai bányász-szakszervezeti mozgalom történetét is tolmácsolja. Kitű­nő film, igazi mestermű. S újra a szocialista országok alkotásai. Stralsundi hajóépítők ifjú brigádjának problémái egy nagyszerű NDK-filmen (Fiatalnak lenni — és még mi? — az egyik ezüst galamb nyertese), egy újabb vietnami film a Saigonban maradt prosti­tuáltak, kábítószerélvezők átnevelésének problémájáról (Mikor a mosoly visszatért — az egyik ezüst galamb nyertese), egy szovjet film az Artyika atomjégtörő északi sarkra vezető történelmi hajóútjáról, a szlovák Peter Solan kitűnő alkotása egy mozgássérülteket teljes értékű emberré nevelő bratislavai iskoláról, a jugoszlávok megrázó dokumentációja (Ha az ajtón ko­pognak), egy a másik világháborúban gyermekét elvesztett és azt azóta is ke­reső anya nagy élményéről, az elveszett­nek hitt gyermekkel való harmincöt esz­tendő utáni találkozásról és a témákat szinte vég nélkül folytathatnám. Lipcse idén Is kitűnően tükrözte a vi­lág haladását és a haladó világ fejlődé­sét. És mint a korábbi tizenkilenc alka­lommal, ezúttal is néhány örök értékű művel ajándékozta meg vendégeit és lá­togatóit FENYVES GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents