Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)
1977-12-08 / 339. szám, csütörtök
munkásosztály hose LŐRINCZ GYULA KIÁLLÍTÁSA BRATISLAVÁBAN A Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének Gorkij utcai kiállítótermében te- kinhető meg Lőrincz Gyula Klement Gottwald-díjas érdemes művész A Nagy Október, amely megrengette a világot nevű tárlata. A szerző legújabb grafikai ciklusának legmarkánsabb lapjait tartalmazza. Ez az új sorozat szerves egységet alkot Lőrincz Gyula korábbi grafikai ciklusaival. ka megfelel a művész egyéniségének és mondanivalójának. Rajzai élőek, drámai feszültséget sugallnak. Érződik rajtuk, hogy a szerző a mozgás dinamizmusára, jellemző mozdulatokra, kifejezésekre, gesztusokra összpontosít, s ezek révén lát és láttat. A művész erényei közé tartozik az is, hogy rajzaiban nem érződik e műfaj keménysége, e műfaj bizonyos mértékű korlátozottsága. A súlyos gondolahogy valamennyi lapon függetlenül attól, hogy egy harcost vagy pedig a tömegeket ábrázolja, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom egy-egy epizódja elevenedik meg művészi hitelességgel, konkrét és általános érvényű gondolatokkal, összefüggésekkel párosulva. A sorozat mintegy 90 lapja önmagában is érdekes, sajátosan megkomponált alkotás, amely gondolatilag, érzelmileg és a művészi stílusjegyek szempontLőrincz Gyula: A Nagy Október, amely megrengette a világot, című sorozatából Közismert tény, hogy Lőrincz Gyula évtizedeken át tettel és ecsettel, politikusként, közéleti személyiségként és művészként harcolt a munkásmozgalom élvonalában. Grafikai sorozataiban, festményei egy részében ezeknek a harcoknak, a politikai és szociális harcok résztvevőinek állít emléket a képzőművészet sajátos eszközeivel. Valamennyi rajzán, festményén érződik, hogy az alkotás a szerző legbennsőbb érzéseiből, gondolataiból fakad, s amit Lőrincz Gyula a rajzlapon vagy a vásznon ábrázol, azt mélységesen átélte és átérzi. Ennek tulajdonítható az is, hogy Lőrincz Gyula grafikai sorozatai szuggesztív erővel, eszmei és művészi szempontból egyaránt hatásosan elevenítik föl a szociális harcok és a munkásmozgalom történetének egy-egy fontos szakaszát, állomásait. Lőrincz Gyula neves politikus és képzőművész, s ezt a látszólag két különböző hivatást immár évtizedek óta sikeresen tölti be. Képzőművészeti alkotásaiban kidomborodik a politikus világnézeti meggyőződése, egyértelmű eszmei alapállása, de ugyanilyen mértékben érződik a művész- társadalmi felelőssége, s kivételes tehetsége, egyéni látásmódja, stílusjegye is. Éppen ezért már Lőrincz korábbi alkotásai sem zsánerképek Dél-Szlovákiából vagy a pusztáról, hanem a marxista művész és politikus valóságlátását, világos állásfoglalását tükrözik. Példaként az expresz- szív stílusjegyeket fölhasználó s a nincstelenek szenvedéseit híven ábrázoló Ehségf elvonulást f 1931), vagy a Teherben című kompozíciót említjük, valamint az antifasiszta gondolatokat és érzelmeket élesen megfogalmazó Vihar előtt fl938) című festményét és más jelentős alkotását említhetjük meg, amelyeknek probléma- és témaköre, mondanivalója teljes mértékben megegyezik az 1909- es generáció tagjainak alkotásaival. többek között Cyprián Majerníkéval, Ján Mudrochéval, Ján Zelibskýéval s másokéval. Az utóbbi évtizedben született grafikai ciklusok (Dózsa katonái, Kosúti sortűz, Szlovák Nemzeti Felkelés, 1917J még Inkább fölerősítik Lőrincz Gyula művészi hitvallását, mondanivalóját. Legújabb ciklusában is a munkásosztály heroikus küzdelmét ábrázolja. A rajzokban használt sajátos technitokat tartalmazó, s a heroikus harcokat ábrázoló rajzokat sajátos líra jellemzi, elsősorban azért, mert a szerző nemcsak ábrázolja a valóságot, hanem művészi eszközeivel, egyéni látásmódjával és megoldásaival heroizálja, általános érvényűvé emeli azokat. Rajzain semmi sem a véletlen szülöttje, minden vonal, grafikai megoldás tudatos művészi munka eredménye. így sikerült elérnie, jából szerves egységet alkot. A kiállítás a jubileumi ün* nepségek, valamint a barátság hónapjának egyik jelentős kultúrpolitikai és kulturális eseménye, a művész szuggesztív erejű hitvallása Október világos és embert formáló jelentőségéről, a munkásmozgalom évtizedes hősi harcáról és győzelmeiről, az ismert és ismeretlen hősök helytállásának értelméről. JURAJ FUCHS Kulturális életünk jelentős eseménye Ma kezdődik a Csehszlovák íróik Szövetségének alakuló kongresszusa Kulturális életünk egyik legjelentősebb eseménye kétségkívül a Csehszlovákiai írók Szövetségének ma kezdődő alakuló kongresszusa. Ezen a fórumon a cseh és a szlovákiai írókat 75—75 küldött képviseli. Főbeszámolót Jan Kozák író, érdemes művész tart. Az írók tanácskozásán szovjet, bolgár, lengyel, NDK-beli, magyar, román, jugoszláv, mongol, kubai és vietnami íróküldöttség is részt vesz. Milyen hatásköre lesz az országos írószövetségnek? Mindenekelőtt hangsúlyozni szeretnénk, hogy a Csehszlovákiai írók Szövetsége az első országos, tehát a CSSZSZK egész te rületére kiható eszmei-politikai alkotószövetség. (A jövő évben sor kerül a többi művészeti alkotószövetségek megalakítására is.) A húsztagú bizottsággal és tíztagú elnökséggel, revíziós bizottsággal és saját apparátussal rendelkező országos író- szövetség fő feladata a nemzeti írószövetségek tevékenységének egyeztetése és fejlesztése az országos művelődéspolitikai szempontoknak, céloknak megfelelően, a cseh és szlo vákiäi irodalom együvé tartozása tudatának elmélyítése, a cseh, a szlovák és a nemzetiségi irodalmak legjobb alkotóerődnek mozgósítása egész szocialista irodalmunk felvirágoztatására. Az országos írószövetség további jelentős feladata lesz a csehszlovákiai írók külföldi kapcsolatainak ápolása. A nemzeti írószövetségek nemzetközi kapcsolatait az országos szövetség fogja tervezni, irányítani és megvalósítani — legyen szó írótalálkozóról, konferenciákról, kerekasztal-beszélgeté- sekről, szerződések kötéséről, a csehszlovákiai irodalom külföldi terjesztéséről, kiadópolitikai kérdésekről, vagy külföldi küldöttségek fogadásáról. Amint Jan Kozák és Jozef Ry- bák, a Cseh írószövetség elnöke a múlt heti sajtótájékoztatón hangoztatták, az országos írószövetség nemzetközi tevékenységének fő célja elősegíteni, hogy lehetőségeihez mérten a csehszlovákiai irodalom hozzájárulhasson a világ haladó irodalmának gazdagításához, különösképpen a világbéke megőrzéséért vívott küzdelem terén. Az országos szövetség fogja képviselni a cseh és a szlovákiai írókat a szövetségi állami szervek irányában is. A Cseh és a Szlovákiai írószövetség az elmúlt években figyelemreméltó eredményeket mutatott fel mind az alkotómunka, mind a nemzetközi kapcsolatok terén. Világszerte nő az érdeklődés ß csehszlovákiai irodalom iránt, azonban sok esetben hiányzanak legértékesebb irodalmi alkotásaink kiadásai a főbb világnyelveken. Az országos írószövetség előtt ezen a téren is lesznek tennivalók. Az utóbbi négy évben külföldön közel 500 cseh és 173 szlovák mű jelent meg, s jelenleg további 197 mű kiadása van előkészületben. Ezen a téren a legjelentősebb partner a Szovjetunió, ahol az idén 40 csehszlovákiai szerző művét adták ki. Az eddig működő csehszlovák koordináló íróbizottság is elősegítette tevékenységével a nemzeti írószövetségek együttműködését, közös fellépéseit. A gyakorlatban ez úgy történt, hogy a koordináló bizottságba a nemzeti írószövetségek 4—4 tagot delegáltak. Ez a nyolctagú bizottság egyeztette a szövetségek nemzetközi kapcsolatait, illetve képviselte íróinkat külföldön, új együttműködési szerződéseket kötött, s egyengette a cseh és a szlovák, valamint a nemzetiségi — a csehszlovákiai magyar, ukrán, lengyel — írók közti együttműködést. Azonfelül kellőképpen előkészítette az országos írószövetség ma kezdődő kétnapos alakuló kongresszusát. (sm) Új értékek a filmvásznon HUSZADSZOR LIPCSÉBEN Ha évek múlva azt mondják nekem Lipcse 1977 — a szocialista országok legfontosabb nemzetközi dokumentumfilmfesztiváljának jubileumi éve — nyomban azt vágom rá: Felkelés és Agronómusok. Egy szovjet és egy bolgár dokumentumfilm jut majd eszembe, két vitán felül klasszikus alkotás, két díjnyertes film. A bolgár Agronómusokat az arany galambbal, a fesztivál fődíjával, a szovjet Felkelést ezüst galambbal jutalmazták. Az Agronómusok Hriszto Kovacsev alkotása. A szocialista építés világának nagy gondját idézi: hogyan lehet mindig újabb és újabb módszerekkel, ésszerűen, többet és többet termelni, kevesebb ráfordítással, kevesebb emberi erővel, több gépi segítséggel és emberi tudománnyal, lelkesedéssel leleménnyel. „A legjobb lipcsei hagyományok folytatója — mondta róla a vetítés utáni vitán egyik amerikai méltató- ja. — Csak Makarczynski világsikerű filmjéhez, az Egy hajó születéséhez hasonlíthatom.“ A felszólaló nem tévedett. Az Agronómusok a ma már klasszikus értékű, lengyel dokumentumfilm méltó versenytársa. A vita is Lipcse múltját idézte. Lipcse húsz eddigi fesztiválján több mint két és fél ezer filmet mutattak be, e filmekből közel négyszáz kapott díjat és csaknem négyszázból százhatvanhárom osztozott az arany, ezüst és bronz galambokon, a fődíjakon. Javarészt felejthetetlen filmek, a dokumentumfilmművészet remekei. Mert Lipcsében mindig óriási szerepet kapott a szocialista építőmunka bemutatása. Ez az egyik fő témakör. A másik az emberi jogokért, egyenlőségért, szabadságért és nemzeti függetlenségért vívott harcok krónikáinak bemutatása. Mindkét területen óriási a filmkínálat. A lipcseiek érdeme, hogy fel tudják kutatni és meg tudják találni,^ valamint városukba tudják hozni ezeket az alkotásokat. Sokszor titkoban készült felvételek, sokszor illegálisan dolgozó, harcoló operatőrök, rendezők munkái kapnak itt nyilvánosságot és Lipcsének — elsősorban az operatőrök között — már saját halottjai is vannak. Itt láthatta először a világ egy, a Pinochet-rezsim katonáinak áldozatául esett svéd operatőr utolsó felvételeit, akit a Modena-palotánál, annak ostromát filmezve ért a halálos golyó és aki még élete utolsó másodperceiben is a felvevőgép gombját nyomta, megörökítve ezzel a teste fölé hajoló gyilkosok arcát is. Lipcsében láthattuk azokat a felvételeket is, melyeket egy bekerített bolíviai gerilla-egység operatőre a maroknyi egység és az ő meggyilkolására készülő kormánykatonákról, majd saját kivégzéséről forgatott. A fesztiválmozi vásznán került közönség elé a libanoni harcban elesett egyik palesztin operatőr megrázó felvétele, aki elsőként mutatta be, hogy a magukat keresztényeknek nevező csapatok oldalán, mélyen bent a libanoni területeken, reguláris Izraeli egységek harcolnak. A felvétel az életébe került. De a dokumentum eljutott a világ közvéleménye elé. Mint ahogy az idén a Felkelés című kitűnő szovjet dokumentumfilm révén a so- vetoi eseményekkel kapcsolatban a délafrikai valóság új, megdöbbentő összefüggéseinek bizonyítékait láthattuk. A szovjet L V. Dunajev alkotása páratlanul gazdag dokumentmu-anyaggal bizonyította: Sove- to drámai eseményei az egész dél-afrikai fejlődés szükségszerű következményei voltak. És a film azt is be tudta bizonyítani: Soveto felkelőin csak átmenetileg diadalmaskodhatott Vorster kormánykatonáinak terrorja. A lázadást kiváltó okok, a gazdasági és társadalmi realitások érintetlenek és orvosolatlanok maradtak. Lipcse nagy érdeme, hogy mindig sokoldalúságra törekedett. Átmeneteiben, alakulásában mutatta a világot. így volt, így történt ez az Idén is. Egyik percben az indiai Utar Pradesh állam iszonyú éhínségének következményeit láthattuk, a másikban a rhodesiai feketék függetlenségért vívott harcát, a harmadikban Ca- maun, a dél-vietnami Mekong-delta acél bástyáján találtuk magunkat, amelyet sohasem tudtak bevenni, s amely felett sohasem tudtak diadalmaskodni a népellenes erők. De ez a győzelem iszonyatos következményekkel járt. Az amerikaiak „lombtalanították“ a sziget egy részét. A házak összedőltek. A lakosság javarésze megsebesült. Az utakat felrobbantották, a hidakat elpusztították, a létfontosságú csatornákat megrongálták, részben betemették. Nyolcszázötven nappal a győzelem után már az új élet jelei láthatók Ca- maun. Megrázó képsorok mutatják az emberek gigászi küzdelmét az esztelen pusztítás következményeivel. És a sokszor csak egyetlen kisbaltával dolgozó emberek mögött virágzó rizsföldek, újonnan kiásott csatornák, épülő házak sorakoznak. Azután egyetlen óriási ugrás az Egyesült Államokba. A század eddigi legnagyobb bányászsztrájkjának tanúi vagyunk az Oscar-díjjal is jutalmazott Harlan County című dokumentumfilmben. Ez az alkotás az egész amerikai bányász-szakszervezeti mozgalom történetét is tolmácsolja. Kitűnő film, igazi mestermű. S újra a szocialista országok alkotásai. Stralsundi hajóépítők ifjú brigádjának problémái egy nagyszerű NDK-filmen (Fiatalnak lenni — és még mi? — az egyik ezüst galamb nyertese), egy újabb vietnami film a Saigonban maradt prostituáltak, kábítószerélvezők átnevelésének problémájáról (Mikor a mosoly visszatért — az egyik ezüst galamb nyertese), egy szovjet film az Artyika atomjégtörő északi sarkra vezető történelmi hajóútjáról, a szlovák Peter Solan kitűnő alkotása egy mozgássérülteket teljes értékű emberré nevelő bratislavai iskoláról, a jugoszlávok megrázó dokumentációja (Ha az ajtón kopognak), egy a másik világháborúban gyermekét elvesztett és azt azóta is kereső anya nagy élményéről, az elveszettnek hitt gyermekkel való harmincöt esztendő utáni találkozásról és a témákat szinte vég nélkül folytathatnám. Lipcse idén Is kitűnően tükrözte a világ haladását és a haladó világ fejlődését. És mint a korábbi tizenkilenc alkalommal, ezúttal is néhány örök értékű művel ajándékozta meg vendégeit és látogatóit FENYVES GYÖRGY
