Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)
1977-12-31 / 361. szám, szombat
Köszönet a jó munkáért /Folytatás az 1. oldalról) vábbiakban Husák elvtárs —, hogy kösz öné temet fejezzem ki hazánk többi kerület© dolgozóinak is azokért a kedvező eredményekért, amelyeket a népgazdaság fejlesztésében és társadalmi életünk más területein értek el. Sikerült elérnünk azokat a fő célokat, amelyek a kommunisták és az egész szocialista társadalom munkájának értelmét adják meg: sikeresen gondoskodunk az emberek jó. békés, anyagi és kulturális szempontból gazdag életéről. A már elért magas életszínvonalat minden évben tovább emeljük a reálbérek, valamint a szociális és egyéb juttatások összegének emelésével, új lakások építésével, a társadalmi fogyasztás fokozásával. Nézzük csak meg. hány új óvoda épül kerül etünkben és az egész országban. Ami a bölcsődékben és az óvodákban elhelyezett gyermekek számarányát illeti, már az idén elértük az 1980-ra betervezett százalékarányt. Az emberek kezdeményezésének a nemzeti bizottságok munkájának, az üzemek segítségének, valamint a Z-akciónak és a kezdeményezés más formáinak köszönhető, hogy célunkat két évvel a kitűzött határidő előtt értük el. Más dolgokat is ma már természetesnek tartunk. A közép-csehországi kerületben évente mintegv 9000 lakás épül, a fővárosban, Prágában közel 10 000. Ennyi új lakást soha a múltban nálunk nem építettek. E nagv társadalmi feladatokat és a nagy beruházásokat csak úgy tudjuk megvalósítani, ha teljesítjük a népgazdaságfej- lesztés igényes feladatait. Gustáv Husák elvtárs a továbbiakban nagyra értékelte a közép-csehországi kerület dolgozóinak azt a törekvését, hogy megbirkózzanak a feladatokkal és megoldják az iparban, a mezőgazdaságban és más területeken, a felépítmény területén is a jövő évi problémákat. Talán nincs is olyan munkaterület, ahol nem lehetne javítani a munkát, ahol nem lehetne még jobban felhasználni a tapasztalatokat. Ez nemcsak a közép-csehországi kerületre, hanem hazánk minden kerületére vonatkoztatva érvényes. Arra kell törekednünk, hogy az 1978-as esztendő ugyanolyan sikeres legyen valamennyiünk számára, mint az idei év, és még több örömet szerezzen az emberek életében. Engedjék meg — mondotta végezetül Husák elvtárs —, hogy még egyszer köszönetét mondjak kerületük dolgozóinak és egyúttal hazánk összes dolgozóinak azért, hogy hozzájárultak a jó eredmények eléréséhez, s jó egészséget, sok boldogságot és sikert kívánjak az új esztendőben. Husák elvtárs beszédét követően az ipari és a mezőgazdasági vállalatok, az oktatásügyi, az egészségügyi és a kulturális dolgozók, valamint a sportélet és más munkaterületek képviselői szívélyes és elvtársi légkörben ismertették munkahelyükön szerzett tapasztalataikat. Üdvözlő táviratok (ČSTK) — Gustáv Husák köztársasági elnök táviratban fejezte ki jókívánságait Dzsa- Jar Muhammad Nimajrinak, a Szudáni Demokratikus Köztársaság elnökének az ország nemzeti ünnepe alkalmából. Viliam Šalgovič elvtárs látogatása a Szlovák Nemzeti Galériában (ČSTK) — Viliam Šalgovič, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke tegnap Jozef Gajdosaiknak, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökének és Rácz Olivérnek, a Szlovák Szocialista Köztársaság kulturális miniszterhelyettesének kíséretében a Szlovák * Nemzeti Galériába látogatott, ahol megtekintette a kortárs szovjet festők alkotásainak kiállítását. Šalgovič elvtárs egyúttal tájékozódott a Galéria jövő évi tevékenységéről. Šalgovič elvtárs ezután megtekintette a „Szlovákia Andrej Plávka nemzeti művész verseiben és Ladislav Čemický nemzeti művész akvarelljeiben“ című kiállítást is, amely a bratislavai Laco Novomeský kiállítóteremben tekinthető meg. A kiállításon Šalgovič elvtársat Andrej Plávka nemzeti művész és Vojtech Mihálik érdemes művész kalauzolta. Á moszkvai Pravda a Szovjetunió külpolitikájáról Az enyhülés legyében (ČSTK) — Az elmúlt évben az SZKP és a Szovjetunió külpolitika i. tevékenységének egyik legfontosabb irányelve a leszerelésért és a lázas fegyverkezés megállításáért folytatott küzde^ lem szorgalmazása volt, írja tegnapi vezércikkében a moszkvai Pravda. A Szovjetunió dolgozói és az egész haladó emberiség örömmel üdvözölte a Szovjetunió újabb kezdeményezéseit, amelyek alapvető jelentőségűek a világbéke szempontjából. Mindenekelőtt az atomfegyverek gyártásának azonnali beszüntetésére vonatkozó szer- ződésjavaslatról van sző. Az atomnagyhatalmak kötelezettséget vállalhatnának, hogy hozzáfognak a felgyülemlett atom- fegyverkészletek fokozatos csökkentéséhez, majd teljes megsemmisítéséhez. Miközben igyekszünk elkerülni az atomháború veszélyét, rá kell térnünk az atomfegyver-kísérletek betiltásáról folyó tárgyalásokra, s meg kell egyeznünk abban, hogy az atomfegy- ver-kísérletek betiltásával együtt egy bizonyos időre hir- desék ki az atomfegyverek moratóriumát, és az atomrobbantásokat csak békés célokra használják fel. A szovjet javaslatokat a jóakaratú emberek támogatták az egész világon. A soron következő lépés, hogy a leszerelésről folytatott tárgyalásokról térjünk át a reális tettek megvalósítására, melyek a leszerelés kezdetét jelentenék. E cél érdekében folynak a nagy jelentőségű szovjet— amerikai tárgyalások a stratégiai támadófegvverek korlátozásáról. A Szovjetunió a többi szocia-' lista országgal együtt következetesen küzd a helsinki konferencia Záróokmányában foglaltak megvalósításáért. Ezt világosan bizonyítja, hogy az új szovjet alkotmány szövege az államok közötti kölcsönös kapcsolatokra vonatkozólag magában foglalja mindazt, amit a Záróokmány előirányoz. A Szovjetunió és a többi szocialista ország konstruktív álláspontját a belgrádi találkozón is kifejtette. Nem véletlen, hogy a szovjet küldöttség belgrádi javaslatai a találkozó középpontjába kerültek, melyek célja meqszilárdítani Európa biztonságát és elérni a katonai enyhülést — hangsúlyozza a moszkvai Pravda vezércikke. Népszavazási komédia készül Chilében AZ IGAZSÁG GYŐZNI FOG Izrael tárgyalási „készsége" zsarolássá fajult Ai arabok érdeke nem lehel alku tűigya (ČSTK) — Jordánia kategorikusan elutasította Begin izraeli miniszterelnöknek a közel-keleti válság rendezésére tett javaslatait és azt „az izraeli megszállás megszilárdítására és tör- vényesítésére tett kísérletnek“ minősíti. A kormány ülése után kiadott nyilatkozatban hangsúlyozzák, hogy Jordánia nem járul hozzá azoknak a javaslatoknak a megvalósításához, amelyek arab területek Izraelnek való átadásával számolnak. A jordán kormány nézete szerint az ilyen javaslatok lényege az, hogy „elismerjék az agressziót és megsértsék az arab és palesztin jogokat.“ Mohamed Husszein Haikal, az Al-Ahram című félhivatalos kairói napilap volt főszerkesztője az AP hírügynökségnek adott interjújában rámutatott az Izraellel folytatott különtárgya- lások veszélyére. Kijelentette; mindig azt hangoztatják, hogy az arabok nem harcolhatnak Egyiptom nélkül, de az is igazság, hogy Egyiptom nem érhet el békét az arabok nélkül. Nem lehet háború egyiptom nélkül, de nem lehet béke a palesztinok nélkül. Carter elnök a négy legnagyobb amerikai tv-állomás tudósítóival folytatott beszélgetése során kijelentette, hogy ellenzi az önálló palesztin állam létrehozását. Védte Begin izraeli miniszterelnök tervét, miszerint a Jordán folyó nyugati partján „autonómiát" adnak a palesztinalaknak. Kijelentette továbbá, hogy Begin az egyiptomi elnökkel folytatott tárgyalásai során „rugalmasságot“ tanúsított. Begin kijelentését, hogy az izraeli egységek a Jordán folyó nyugati partján maradnak, „reális álláspontnak“ minősítette. — Belgrádban /elentést tettek közzé Jasszer Arafatnak, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottsága elnökének jugoszláviai látogatásáról. A PFSZ Végrehajtó Bizottságának elnökét fogadta Joszip Broz Tito is, aki hangsúlyozta, hogy a palesztin nép jogainak tiszteletben tartása a közel-keleti probléma magvát alkotja, s az igazságos rendezés nélkül nem lehetséges a Közel-Keleten a válság megoldása. Annak ellenére, hogy Begin Izraeli miniszterelnök és Szádat egyiptomi elnök készek folytatni a különmegbeszélése- ket és hisznek ezek „pozitív eredményeiben“, egyre inkább megmutatkozik, hogy olyan párbeszédről van szó, amelynek feltételeit az Egyesült Államok támogatásával Tel Aviv diktálja. Közvetve ezt beismeri az egyiptomi vezetőség is, amely az ismailiyai Szadat-Be- gin találkozó után kész tény elé került: Izrael egyiptomi engedmények ellenére sem ismeri el Palesztina arab népének törvényes jogait. Az Egyiptomra gyakorolt Tel Aviv-i és amerikai nyomással kapcsolatban kénytelen volt állást foglalni Szadat elnök is, aki a CBC amerikai tévé- és rádiótársaságnak adott interjújában megállapította, hogy „csalódott“ Carter elnök kijelentésében, miszerint ellenzi a független palesztin állam létrehozását. Begin rádióbeszédében nyíltan üdvözölte Carter nyilatkozatát és kijelentette, hogy „megkönnyíti az Egyiptommal való tárgyalásokat“. Különösen nagyra értékelte Carter kijelentéseit arról, hogy a palesztin állam létezése „veszélyeztetné Izraelt“. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter a Cartert Varsóba szállító repülőgép fedélzetén újságírók előtt cáfolni akarta az egyiptomi—izraeli külön- megbeszélésekben játszott amerikai szerep kedvezőtlen visszhangját. Azt állította ugyanis, hogy az Egyesült Államok nem erősítette meg Begin „béketervét“, de „jó kiindulópontnak“ tekinti ezt a Jordán folyó nyugati partjairól és a Gázai övezetről folyó tárgyalások szempontjából. Annak ellenére, hogy azt állította, Ismailiyában „haladást értek el“, beismerte, hogy „várakozás a kelleténél nagyobb volt“. (ČSTK) — A chilei fasiszta katonai junta által 1978. január 4-re meghirdetett „népszavazás“ semmi más. mint a chilei fasiszta kormány törvénybe iktatására irányuló kísérlet — állapítja meg a Népi Egység koalíciója a mexikói sajtóban közölt nyilatkozatában. Pinochet Hitlert utánozza kor- mányozásl módszereiben, jelenleg a néphatározat megrendezésében is utánozni akarja. A jelenlegi helyzetben, amikor Chilében be van tiltva a politikai pártok tevékenysége, rendkívüli állapot uralkodik, éjszaka kijárási tilalom van, amikor egymillió chilei polgár külföldön talált menedéket, nem léteznek semmiféle szavazólisták, nincs biztosítva a választások demokratikus ellenőrzése, előre ismert a „népszavazás“ eredménye. Santiago de Chilében a chilei rendőrség brutálisan feloszlatta a „népszavazás“ elleni tiltakozó felvonulást. A tömegből több embert bebörtönöztek. A rendőrség több személyt letartóztatott, akik a tiltott politikai pártok röpiratait terjesztették, melyek a Pinochet-junta elleni szavazásra szólítottak fel. XXX Az Afro-ázsiai és Latin-amerikai Szolidaritási Szervezet nyugatnémet bizottsága kijelentette, hogy 1978-ban folytatni kell a szolidaritási akciókat a junta fasiszta rendszere ellen harcoló chilei hazafiakkal és demokratákkal. A bizottság követeli a Pino- chet-rendszer kínzókamráiban szenvedő hazafiak kiszabadítását, azoknak a chilei polgároknak a sorsáról való tájékozta- Jást, akiket a rendőrség az utóbbi hónapokban letartóztatott, és akik „nyomtalanul eltűntek“. — A Chilei Általános Ellenőrzési Hivatal, melynek az a küldetése, hogy ügyeljen a junta „alkotmányos jogainak“ betartására, elutasította a katonai kormánynak az ENSZ 32. közgyűlésén hozott chilei határozat tartalmáról megrendezésre kerülő népszavazásiról szóló dekrétumát. A határozatban erélyesen elítélik Pinochet tábornok hatalmon levő fasiszta juntájának megtorló politikáját. A SZOCIALISTA KUBA NAGY ÜNNEPE Az internacionalizmus jegyében A mikor Isidoro Malmierca kubai külügyminiszter befejezte felszólalását az ENSZ- közgyűlés 32. ülésszakán, rendkívüli eset történt. Számos ország képviselője sorakozott fel, hogy kezet szoríthassanak vele, s hogy jókívánságaikat fejezhessék ki a szocialista Kuba képviselőjének. Ez Kuba nemzetközi népszerűségének spontán és meggyőző demonstrálása volt. 1959 előtt Kuba ENSZ-küldöt- tét alig vették észre. Nem tudták megérteni a kubai nép forradalmi történelmét, a társadalom fejlődésének törvényszerűségeit és értelmét, a történelem logikáját, amely Kubában 1959. január 1-éhez vezetett. A társadalom fejlődésére érvényes objektív törvényszerűségek természetesen nem automatikusan valósulnak meg. Döntő az, hogy léteznek e szubjektív tényezők és erők, amelyek képesek felhasználni a törvényszerűségeket. Kubában voltak és ma is vannak Ilyen erők, s Fidel Castrónak a nép bizalmat szavazott, amikor 1959. január 1-én győztesen bevonult Santiago de Kubába, és kijelentette: „Nem vagyunk sem árulók, sem intervenciós csapatok, most igazi forradalom van.“ A forradalom után kegyetlen küzdelem kezdődött, amíg az antiim- perialista és demokratikus célok szocialista forradalommá fejlődtek. Az elmaradott Kubát az Egyesült Államok gazdasági blokáddal sújtotta, rendkívüli politikai és katonai agresszivitást fejtett ki vele szemben. Leállította a kőolajszállítást, nem vásárolta meg a kubai cukrot. Havanna és néhány más kubai város bombázása után következett a Disznó-öböli invázió. Mindez csak töredéke annak. ami Kubára északi szomszédai jóvoltából zúdult. Mindennek ellenére néhány évvel később Fidel Castro a Kubai Kommunista Párt I. kongresz- szusán 1975 decemberében kijelenthette: „Népünk büszke lehet arra, hogy bizonyos mértékig hozzájárult az amerikai imperializmus történelmi meghátrálásához, amikor alig 90 mér- földnyire az amerikai partoktól bebizonyította, hogy csupán erkölcsi erővel és elszántsággal felfegyverzett, és a nemzetközi forradalmi mozgalom szolidaritása által támogatott kis nemzet szembe tudott szállni a történelem legnagyobb elnyomó nagyhatalmával.“ Az említett kongresszuson épp a nemzetközi szolidaritás döntő jelentőségét hangsúlyozta különösképpen. A kubai kommunisták és a többi dolgozó egy pillanatra sem felejtik el, hogy a nemzetközi szolidaritás nélkül, de főleg a Szovjetunió támogatása nélkül a kubai forradalmárok nem győzhettek volna. Kuba számára ez a tény a jelen egy része. Ezekben a napokban például Fidel Castro a néphatalom nemzet- gyűlésének ülésén hangsúlyozta, hogy a világpiacon bekövetkezett helyzet okozta gazdasági nehézségeket Kubában a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítségével leküzdötték. Amikor Kuba és az internacionalizmus kapcsolatáról beszélünk, ismét idéznünk kell Fidél Castro szavait: „Kuba, amely a forradalmi vívmányok megszilárdításában és elmélyítésében elért sikereit épp a proletár és a szocialista internacionalizmusból fakadó aktív szolidaritásnak köszönheti, nem lehet és nem is akar csupán passzív „fogyasztó" lenni, hanem felelősséget érez azért, hogy maga is aktívan kinyilvánítsa internacionalista érzelmét, tetteit és szolidaritását a népek forradalmi harcával kapcsolatban.“ Kuba az országépítésben meggyőző és egyértelmű sikereket ért el. A népek békéért, nemzeti függetlenségért, társadalmi haladásért és a szocializmusért folytatott harca Internacionalista hozzájárulásának lehetőségei rendkívül nagyok, és ami a legfontosabb, a szocialista Kuba ki is használja őket. Az Imperialista propaganda, mindenekelőtt az Egyesült Államok igyekszik ezt abszurd fényben megvilágítani. Ugyanakkor Washingtonban hallgatnak arról, hogy kubai területen, Guantánamo közelében amerikai támaszpont működik, és több százezer amerikai katona van világszerte elhelyezve. Kubai barátaink és elvtársaink internacionalizmusa sokoldalú, s önzetlenségét ismerik Vietnamban. Algériában, Guineában és számos más fejlődő országban. Az első amerikai szocialista ország a marxizmus—leninizmus eszmél és a tudományos szocializmus alapján megvalósított változásaival követendő példaként áll Latin Amerika, Ázsia és Afrika népei előtt. 1977 XII. 31.
