Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)

1977-12-19 / 350. szám, hétfő

Szimpatikus számadás Az Inter Bratislava labdarúgó-szak­osztálya megtartotta évzáró közgyűlé­sét, amely joggal tarthatott számot ér-' „ deklődésre. A szakosztályvezető Samír mérnök be­számolója olyan volt, amilyet másutt is szívesen hallanánk. Mértékletes, de őszinte, értékelő és bíráló, visszatekintő és előremutató. Szó sem volt kendőzés­ről, színesítésről. Elismerőleg nyilatkozott a politikai- nevelő munkáról, de nem hagyta szó nélkül, hogy még ezen a téren is akad javítanivaló. Az Inter pályáján mindig « sportszerűségnek kell dominálnia, aki szerepelni akar, meg kell tanulnia ural­kodtál idegein, indulatain. Az olyan jó­képességű játékosnál, amilyenekkel az Inter rendelkezik, nem szabad sárga lapokat látni. Az Inter nem dicsekedhet túl nagy nézőszámmal. Míg az előző bajnoki év­ben 3500 körüli volt az átlagos látoga­tottság, a mostaniban ötezerre emelke­dett. Természetesen a csapat a nézők­nek játszik és teljesíményével szeretne- több embert csalogatni a lelátókra. A helyezés az 1976/77-es bajnoki év­ben rangos volt, ezt a második hely igazolta. Most az őszi idényben nem ment minden úgy, ahogy szerették vol­na, a helyezés is szerény. Az Inter ál­talában ősszel mérsékeltebben szerepel, tavaséra jobban magára talál. Annak a kulcsát kell megtalálni, hogy megköze­lítően azonos legyen a helytállás mind az őszi, mind a tavaszi évadban. zetközi és kupafordulók napja a be­vett szokás szerint szerda, sőt akkor játsszák a válogatott mérkőzéseket is. Nagy érdeklődést keltettek Stefan Kohút, az ifjúsági csapat edzőjének szavai is, aki a következőket jelentette ki: — Az egyik legutóbbi 1. ligás mérkő­zés előtt a játékoskijárónál álltam és hallottam, amint á játékosok ezt mon­dogatják egymásnak: ,,,M.a biztosan ka­punk a frakkunkra“. Az ilyesmi azelőtt ismeretlen fogalom volt az Inter-játéko- soknál. A labdarúgónak bíznia kell ön­magában és a kollektívában, képessé­geiben és nem szabad eleve megijednie a feladattól, a vereséget szinte várnia. Hol marad az Inter-szív? A mi neveltje­ink közül több került az A-csapatba az u|óbbi évek folyamán, mint bármelyik más csehszlovák klubcsapatban, és ezért azt várjuk, hogy az ifjúsági küz­dőszellemet vigyék magukkal a felnőt­tek közé is, s olyan teljesítményt nyújt­son az Inter, amely méltó hozzá, amely az embereket a lelátókra vonzza. Kovarík, az Inter kapusa, aki súlyo­san vétett az őszi idény utolsó mérkő­zésén a Trenčín elleni találkozón a sportszerűség ellen, ugyancsak a mik­rofonhoz lépett, beismerte, hogy meg­gondolatlan volt cselekedete és ígére­tet tett, hogy az ilyesmi többé sohasem fordul elő. A többi felszólalásból kiderült, hogy furkemiK szabadrúgása mindig veszélyt jelent uz ellenfél kapujára. (Gyökeres felvétele) 1977 XII. 19. A csapat elérte azt, hogy helyezése révén az UEFA Kupában szerepelhetett, de amit ott elért, sok kívánnivalót ha­gyott maga után. Sérülések, letiltások gyengítették a csapatot és ezért is nyúj­tott a vártnál kevesebbet. ÍGY LATJA AZ EDZŐ Jelen voltak az Inter játékosai és ed­zője is. A jelenlevő Valér Švecnek több 'kérdést tettek fel, s a megkérdezett nem lepődött meg és nem kertelt. A •következőket jelentette ki: — Csak azokat a játékosokat szere­peltethetem, akik rendelkezésre állnak. Megszüntették a B-csapatokat, onnan már nem lehet kölcsönvenni labdarúgó­kat, csupán abból a keretből kell válo­gatni, amelynek névsorát a bajnoki rajt előtt elküldtük a Csehszlovák Labdarú­gó Szövetségnek. Olyan játékosokat, mint Mráz, Paliatka, Šimoncič, akik ka­tonai szolgálatot teljesítettek, s rész­ben teljesítenek, nem lehet máról hol­napra pótolni. A sérülések és fegyelmi esetek is komoly összeállítási gondo­kat okoztak. Az Inter mindig híres volt arról, hogy utánpótlást saját soraiból szerzett. Ificsapatai nemcsak Szlovákia, hanem az egész ország legjobbjai közé tartoztak. Egyebütt különben is nehéz labdarúgó-tehetségeket szerezni, hiszen minden ligacsapat hasonló feltételeket tud biztosítani. Nincs privilégium. Ezért mindenki szívesebben marad szülőföld­je közelében. Felhasználom az alkal­mat, hogy valamire felhívjam a jelen lévő Petr elvtárs, a Csehszlovák Lab­darúgó Szövetség labdarúgó-szakosztá­lya technikai bizottságának figyelmét. Az utóbbi időben egyre gyakrabban ke­rült sor vasárnapi bajnoki mérkőzések­re. Előbb már megszoktuk a szombati fordulókat, most meg úgy hallom, hogy a tavaszi idényben sok forduló lesz hét­fői napon. A játékosok túlnyomó több­sége nős, családos ember, ismerem problémáikat és tudom, hogy szíveseb­ben lennének ők is, meg a nézők is va­sárnap családjukkal, hiszen erre a hét más napján úgy sincs lehetőségük. Ezt figyelembe kellene venni az időpont­lista összeállításánál. Különben is az egész európai labdarúgás szerves részei vagyunk, és a folyamatosságot úgy le­hetne biztosítani, hogyha a fordulók zöme, mint előbb is volt, szombaton ke­rülne megrendezésre. A különböző nem­a különböző országos válogatottakban milyen gyakran szerepeltek az Inter labdarúgói és nem utolsó sorban az is, hogy az év legjobb futballistái között joggal szerepelnek Inter-játékösok is. A beszámolóban és a hozzászólások­ban a segílő szándék dominált, s meg vagyunk győződve arról, hogy az Inter a következő idényben is šok örömet szerez nemcsak szurkolóinak, hanem az egész csehszlovák labdarúgó sport­nak. ZALA JÓZSEF Coufinho és a labdarúgó VB Mindenütt befejeződtek az 1978. évi labdarúgó-világbajnokság selejtezői, mérföldes léptekkel közeledik január 14-e, amikkor Buenos Airesben négy cso­portba osztják a VB tizenhatos döntő­jének együtteseit. A világ szaksajtójában szinte napról napra lelennek meg jóslások, észrevé­telek a világbajnoksággal kapcsolatban. Claudio C o u t i n h o, a brazil lab­darúgó-válogatott főedzője visszatért európai szemleútjáról. Coutinliót földré­szünk labdarúgása mindig nagyon ér­dekelte, s nem titkolta, hogy Európában van tanulnivalója. A brazil szakember megállapította, hogy Európa két leg­jobb jelenlegi csapata az NSZK és Hollandi a. Coutinho Európában jó néhány selejtező mérkőzést megtekin­tett, s különböző országokban bajnoki találkozókat is látott. Az európai lab­darúgók nagy előnyét abban látja, hogy a legbonyolultabb helyzetekben is fel­találják magukat. Ezen kívül a legtöbb európai játékos kitűnő erőnléttel ren­delkezik, a kollektív labdarúgás híve és taktikai fegyelme kiváló. Egyedüli hiá­nyosságot fedezett fel néhány .játékos- nál, mégpedig a magasabb szintű egyé­ni technikai képzettséget. Coutinho erről a következőket jelen­tette ki: — Ez a kicsiség vajmi keveset változ­tat azon a tényen, hogy a dél-amerikai csapatoknak idejekorán alkalmazkodni kell európai «Denfelükhöz. A közelgő VB-ről nyilatkozott Peters, A Iticsi felnőtt labdarúgó-csapat Elölről kellett kezdeniük Aszfaltozott úttest, vadonatúj betonjárda vezet az ugyancsak újnak nevezhető kultúrhdzhoz s egyúttal a lúcsi /Lúč na Ostrove) labdarúgó-pályához. Szép épü­letek sorakoznak egymás mellett s a mindenütt tapasztalható gondozottság, rend még ebben a zord, koratéli időben is kellemes hatással van az idegenre, aki azon­nal megérzi, hogy ebben a kisközségben munkájukat szerető, dolgos, igyekvő em­berek laknak. Mindez jóleső érzéssel töltött el bennünket, de természetesen és el­sősorban az érdekelt, vajon milyen lehet itt a sporttevékenység. Rövidesen erre is választ kaptunk. Csaknem egy egész délutánt töltöt­tünk három felelős tisztségviselő — Ko­vács Ernő, a hnb elnöke, Ambrovics Pé­ter, a Tj Družstevník elnöke, és Rabay Ede, a sportegyesület titkára — társa­ságában. Beszélgettünk... illetve mi csak ritkán szólaltunk meg, annál se­rényebben jegyeztünk. A Nemzeti Front 1971 évi program­jában szerepelt, hogy 5 szervezetet — az ifjúsági szövetséget, a nőszövétséget, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetsé­get, a Honvédelmi szövetséget és a sportegyesületet — nemcsak megala­pítunk, hanem azokat aktívakká is tesz- szük — hangsúlyozta mintegy bevezető­ként a nemzeti bizottság elnöke. — Fa­lunkban ugyan fociztak már évtizedek­kel- ezelőtt is,vde szervezett testneve­lési mozgalomról szó sem lehetett. A helyzet akkor változott meg gyökere­sen, amikor 1960-ban Kislúcs és Nagy- lúcs egyesült. A most már 730 lelket számláló községben jobban lehetett kez­deményezni. — 1972-ben alapítottuk meg a Tj Družstevník Lúč. na Ostrove sportegye- sületet. Mindent az elején kellett kez­deni. A hnb és a szövetkezet összefo­gása, de még inkább anyagi juttatása eredményezte, hogy rövidesén felépült a pálya közvetlen közelében a kúltúr- ház. Itt kaptak helyet a megfelelő öltö­zők, á zuhanyozók és a tekepálya. Az egyesület "tagjai így szép otthonhoz ju­tottak. Községünk lakosai a társadalmi munkából miiidig lelkesedéssel vették ki részüket. Erről tanúskadik az a tény, hogy 1970:tő) 1976-ig — s ezt ne vegyék dicsekvésnek — a Z-akcióban 13 millió korona értékel teremtettek: kultúrház, iskola, sportpálya, szolgál tatások háza, tanítói lakások, stb. —• Természetesen nálunk is a labda­rúgás iránt nyilvánul meg a legnagyobb érdeklődés. 1972-től dr. Maceják Anton 1974 ben bekövetkezett haláláig Riltöt­a holland labdarúgó-válogatott játékosa is-, akit új Cruyffként tartanak nyilván. Ez a kiváló középpályás az Alkamaar játékosa, a dél-amerikai labdarúgás hí­ve. Nagy esélyesnek Brazíliát vagy Ar­gentínát tartja, Európából szerinte eset­leg az NSZK számíthat sikerré. Ügy lát­ja, hogy a nyugatnémet csapatot alapo­sabban készítik fel. Míg Hollandiában szinte térdenállva könyörögnek Cruyff- nak, hogy vegyen részt a világbajnok­ságon, Helmut Schön nem tartott igényt olyan játékos szereplésére, mint Bec­kenbauer, aki elhagyta hazáját és a busás jövedelem után a Cosmosba tá­vozott. A közelgő VB-ről nemcsak a sport­emberek nyilatkoznak, hanem érdeklőd­nek iránta olyanok is, akiknek a test­neveléshez semmi közük sincsen. A Monteros* elnevezésű argentin terror- csoport hallatta hangját. Az ígéri, hogy tevékenységét fokozza a VB alatt. Ez nagy gondot okoz a rendezőknek, hi­szen jól tudják, hogy idén háromszáz terrorkísérletet terveztek a jelenlegi argentin vezetés ellen, ha eddig nem is mind valósult meg. Az egész világon elvárják, hogy az argentínai VB rendező bizottsága min­dent elkövet a zavartalan lebonyolítás érdekében. Erre vall az a tény is, hogy a titkosrendőrség 300 tagját állítják a rendezők szolgálatába, az a feladatuk, hogy az említett terrorcsoportokat mi­előbb leleplezzék és felszámolják, (CSTK) t« be az edzői tisztséget, az első elnök pedig Bosnyák Imre volt 1975-ig. jelen­leg ő az egyesület alelnöke. Tőle Amb­rovics Péter vette át a váltóbotot, s ők kelten a többi tisztségviselővel közösen elérték, hogy a csapat a járási IV. osz­tályból alig másfél esztendő alatt egy- gyel feljebb került. — 1976-ig Major Dezső tanító irányí­totta a fiúk edzését és a csapat a III.. osztályban az élen szerepelt. Objektív okokból történt távozása negatívan ha­tott az együttes további eredményeire, s az idén tavasszal kiestek a III. osz­tályból. Most ősszel ismét a IV, osztály­ban kezdhették elölről. A november 19- 1 tagsági gyűlésen azt a célt tűzték ma­guk elé. hogy ismét kiharcolják a fel- jebbjutást. Ez sikerülhet, hiszen jelen­leg a táblázat második helyén tartóz­kodnak. A játékosoknak azonban feltét­lenül változtatniuk kell hozzáállásukon. Tudatosítsák: ez az egyetlen sportág, amelyben a Júcsiak hallathatnak maguk­ról, váljék szívügyükké a helyi labda­rúgás. — Feltételeink szinte ideálisak — ve­szi át a szót az egyesület titkára —, mivel a szövetkezet és a hnb messze­menően támogatja a helyi testnevelési és sportmozgalmat. Ezért teljesen ért­hető, hogy a vezetőség hiányolja a meg­felelő eredményeket. A felnőtt csapat jelenleg a járási IV. osztályban, az if­júsági a III. osztályban szerepel. Teké- zőink is a járási bajnokság résztvevői. Az asztaliteniszezők is végeztek aktív munkát, de csak rövid ideig, mert a te­remhiány, a megfelelő edzéslehetőségek miatt kezdeményezésük zátonyra futott. — Az egyesület taglétszáma 120, te­hát községünk minden hatodik lakosa aktív tag. A legnagyobb probléma a fia­talok foglalkoztatása, mivel Lúcson csu­pán egy alapiskola van 49 kisdiákkal. A hatodikosok és idősebbek Gellére, il­letve Dunaszerdahelyre utaznak napon­ta. Az ifik az iskolában végeznek sport­tevékenységet, s később onnan kerül­nek egyesületünkbe. Ambrovics Péter, az egyesület elnöke helyeslőleg bólogat, majd beszélgeté­sünkre ő tesz pontot. — Mi is tudatosítottuk a testnevelés és sport fontosságát. Amint láthatták, a sporttevékenység lehetőségét minden tekintetben biztosítottuk. A pálya meg­felelő, van lelátó, hangosan beszélő, jö­vőre pedig elkészül a világítás, így a korai sötétedés sem lehet az edzések akadálya. Egyet azonban nem szabad fi­gyelmen kívül hagynunk — amit nem mentségképp említek —, Lúcs lakosai csaknem kivétel nélkül a szövetkezet­ben, tehát a mezőgazdaságban dolgoz­nak. Főidényben nagyon gyakran hosz- szabbított műszakban, szombaton és va­sárnap is, így a játékosok közül többen néha huzamosabb időn át nem jutnak edzéslehetőséghez, ami érthetően érző­dik teljesítményükön. Dehát első a munka, ezt mindenkinek be kell látni.-- Mi nem építünk légvárakat. Fel tudjuk mérni, mit érhetünk el. A lab­darúgásban. tekében és asztaliteniszben feltétlenül javíthatunk eredményeinken, sőt kell is. Egyéb sportágakban nem számíthatunk érdeklődésre, rendszeres tevékenységre. Jelenleg a csapatnak nincs edzője, de arra törekszünk, hogy ezt a tisztséget lúcsi lak^s töltse be, ne kelljen a felkészülést idegenből irányí­tania, az edzésekre, mérkőzésekre külön utaznia. Nem jó ez, tapasztalatból tud­juk és sokkal előnyösebb lenne, ha helybeli vállalná az edzősködést. KOLLÁR JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents