Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)
1977-11-12 / 313. szám, szombat
MOSZKVÁBAN FOLYTATÓDIK A TUDOMÁNYOS KONFERENCIA1 Október eszméi az emberiség előrehaladásában öltenek testet Borisz Ponomarjov elvtárs előadása (ČSTK) — Mint már tegnap közöltük, Moszkvában a Szovjetunió Tudományos Akadémiája, az SZKP KB mellett működő Marxizmus—Leninizmus Intézet, a Társadcftomtudományi Akadémia, illetve az SZKP KB Pártfőiskolája közös tudományos konferenciát rendezett, amelyen a Nagy Október és korunk alapvető kérdéseinek összefüggéseit tanulmányozzák. A megnyitó beszéd után, amelyet MIHAIL SZUSZLOV, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott, BORISZ PONOMARjOV' az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára tartott átfogó előadást Október és a nemzetközi kommunista mozgalom, valamint a világbéke megőrzéséért folyó harc kérdéseiről, A tegnapi nap folyamán számos külföldi résztvevő szólalt fel és fejtette ki a testvérpár tok, illetve a nemzeti felszabadító mozgalmaknak a szocialista építés, a nemzeti demokratikus fel- szabadítási mozgalom eddigi harcában elért sikereit, különös tekintettel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségére. Az alábbiakban részletesen ismertetjük Borisz Ponomarjov elvtárs előadását. Borisz Ponomarjov mindenekelőtt leszögezte: az Októberi Forradalom tanítása ma már véglegesen a megvalósulás útjára lépett. Október eszméi mindenekelőtt abban öltenek testet, hogy az emberiség győzelmesen halad a szocializmus felé. A Szovjetunió után mind több és több ország lépett a szocialista építés útjára. A szocialista társadalom formálását a marxista—leninista elmélettel felfegyverzett kommunista pártok vezetik. Ponomarjov hangsúlyozta, hogy a szocialista államok megjelenése, a gazdasági építőmunka, a társadalmi és kulturális fejlődés kérdéseinek kiszélesedése további fontos feladatokat állít a marxista— leninista elmélet elé. — Az élet új fogalmakat, meghatározásokat hoz létre, így például megjelent a létező szocializmus. Vannak, akik kételkednek abban, hogy ez helyes kiľejezés-e. Ezért helyes, Ija kitérünk erre. Valóban, mit is jelent, ha létező szocializmusról beszélünk? A legfontosabb ismérvek A létező szocializmus meghatározott állami-politikai realitás. Olyan újfajta állam, amelyben a hatalom a dolgozó népé, élén a munkásosztállyal, és annak forradalmi élcsapatával, a kommunista párttal. Az Októberi Forradalom eredményeként országunkban ilyen típusú állam jött létre. Ma a nemzetközi életben fennáll a szocialista országok rendszere, s ez a rendszer a nemzetközi politika alapvető tényezője Itett. A létező szocializmus továbbá meghatározott gazdasági realitás. Olyan, minőségileg új termelési mód, amely a termelőeszközök köztulajdonán alapul, és véget vet a kizsákmányolásnak. Nemzetközi ménetekben a szocialista gazdaság egyre növekvő, fontos része a világgazdaságnak. A létező szocializmus a társadalmi kapcsolatok új fajtá- jja. Olyan társadalom, amelynek magvan a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség szövetsége. A kapitalizmussal ellentétben, amelyben antago- nisztikus ellentét áll fenn az osztályok között, társadalmi és nemzeti ellentétek is vannak, a szocialista társadalmat az jellemzi, hogy megvalósítja a társadalmi egyenlőség és igazságosság elvét, internacionalista, fokozatosan közelít minden osztályt és társadalmi csoportot, minden népet és nemzetiségi csoportot, társadalmilag egyre homogénabbá válik. A létező szocializmus új kul- turláis és erkölcsi realitás. Olyan, minőségileg teljesen új kapcsolatokat hoz létre az emberek között, amelyek az elv- társiasság és a humanizmus szelleme hat át. Olyan új szocialista kultúra, amely magába foglalja az emberi civilizáció legnagyobb eredményeit. Új erkölcsi értékeket fogalmaz meg, ennek alapján kovácsolja ki az olyan új embertípust, amelynek magasan fejlett állampolgári kötelességérzete, ragyogó ideáljai és újfajta erkölcsi tulajdonságai vannak. Lét- tehozza azt a szocialista életformát, amely biztosítja az egyéniség sokoldalú, harmonikus fejlődését. A létező szocializmus a népnek a marxista—leninista pártok vezetésével végzett aktív, élő és alkotó munkájának az eredménye.' A milliók munkája, társadalmi-politikai tevékenysége gazdagítja, elmélyíti és gyakorlatilag megvalósítja a szocialista elmélet eszmélt. A létező szocializmus az országban és a világban vívott kemény osztályharcban jött létre, úgy alakul ki, ahogy leküzdi az imperialista világrendszer ellenállását. és úrrá lesz a gazdasági, szociális és kulturális építőmunka nehézségein. Egy- gyé ötvözi az emberi gondolat legnagyobb eredményeit és milliók gyakorlatát. Formai különbségeik, közös alapvonások A szocialista társadalom így gyakorlatilag megtestesíti a tudományos szocializmus, a nemzetközi munkásosztály, minden dolgozó érdekeit kifejező elmélet elképzeléseit. Ma realitássá vált mindaz, aminek fő vonásait Marx és Engels több mint egy évszázaddal ezelőtt jelölte meg, s amit Lenin részletes elképzeléssé fejlesztett tovább. Ponomarjov rámutatott: a szocializmusért vívott harc, a szocialista építőmunka az egyes országokban eltér ugyan egymástól, a formai különbségek ellenére azonban a szocializmus alapvonásai közösek. Ezek közé tartozik a marxista —leninista párt és a többi dolgozó réteggel szövetséget kötött munkásosztály vezető szerepe, a szocialista államiság, a termelőeszközök köztulajdona, a társadalmi termelés új célja, amely nem a profit, hanem az emberek jóléte, társadalmi és intellektuális fejlődése. Ilyen vonás a tudomány és a technikai haladás integrálódása a tervgazdasággal, a dolgozóknak a társadalmi rend által biztosított széles körű jogai. Az SZKP KB titkára hangsúlyozta: a szocialista országokat joggal tekintik a nemzetközi munkásmozgalom teremtményeinek, ugyanakkor azonban a társadalmi-politikai és gazdasági realitássá lett szocializmus mind nagyobb szerepet tölt be a világ alakításában. A szerep főbb vonásait a kővetkezőkben foglalta össze. — a szocializmus a fő tényező abban, hogy a világ erőviszonyai a béke, a demokrácia, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás javára változnak; — a népek gyakorlata bebizonyította, hogy a szocializmus elméletének megvalósításával a kapitalizmusnál magasabb rendű társadalmi és politikai rendszer jön létre; — az üj társadalom építésének sikerei megkönnyítik a szocialista eszmék elterjedését, megdöntik a kommunistaellenes előítéleteket, a burzsoá ideológiát; — a létező szocializmus bebizonyítja az új típusú, valóban internacionalista államközi kapcsolatok fölényét, azoknak a kapcsolatoknak magasabb- rendüségét, amelyek a népek testvériségén és kölcsönös segítségén alapulnak; — a létező szocializmus a béke erős bástyája, puszta létével, politikájával akadályt képez a háború kitörése előtt, konstruktív befolyást gyakorol a nemzetközi kapcsolatok rendszerére, segíti a béke megszilárdítását, a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezését; — kedvezően befolyásolja a tőkésországokban folyó osztályharc külső, és közvetett módon, belső feltételeit; — segíti a népek százmillióit a nemzeti függetlenség és a szabadság fenntartásában azokban az országokban, amelyek lerázták a gyarmati igát, és a független állami fejlődés útjára léptek. Ponomarjov ezt követően arról beszélt, hogy az Októberi Forradalom legnagyobb jelentőségű következménye: a forradalom győzelmével minőségi változás történt az emberi történelem örök problémájában, a háború és a béke kérdésében. A Szovjetunió létrejötte óta békepolitikát folytat, a Szovjetunió és a szocialista közösség békepolitikája rendkívüli mértékben befolyásolja a nemzetközi kapcsolatok alakulását, különösen fontos abban a korszakban, amikor az emberiség létét termonukleáris katasztrófa fenyegeti* Minőségi változások a történelemben Ponomarjov leszögezte: ma a legégetőbb probléma a fegyverzet felhalmozásának megakadályozása, a fegyverkezési verseny megszüntetése. Az enyhülés ellenfelei azonban nemcsak a fegyverkezés területén növelték erőfeszítéseiket, hanem valóságos pszichológiai hadjáratot indítottak a szocialista országok ellen. E hadjárat célja elsősorban az volt, hogy a kapitalizmus súlyos válsága idején szembefordítsák a tömegeket a szocializmussal. Az imperializmus nem mondott le azon kísérletéről sem, hogy propaganda-aknamunkával a szocializmus minden rangú árulóinak és ellenségeinek támogatásával „eróziót“ idézzen elő a szocialista országok társadalmi rendszerében. Bár a kísérletek napjainkban hiábavalók, mérgezik a nemzetközi légkört, mert beavatkozást jelentenek a szocialista országok belügyeibe. Soha nem látott méreteket öltött az az imperialista körök és a velük teljes összhangban tevékenykedő pekingi vezetés kísérletei arra, hogy megosz- szák az imperializmussal szemben álló erők sorait. Kísérleteznek az olyan politikai manőverekkel, amelyeknek célja a szocialista országok viszonyának megzavarása. Kísérletek történnek arra, hogy a világ egyes körzeteiben államközi konfliktusokat robbantsanak ki, legújabban pedig különösen intenzíven próbálkoznak azzal, hogy szembeállítsák egymással a szocialista és a A Kreml Kongresszusi Palotája tőkésországok kommunista pártjait. Ponomarjov határozottan leszögezte: az ilyen próbálkozások biztos bukásra vannak ítélve, a kapitalizmus Ideológiai terén sem kelhet versenyre a szocializmussal, a burzsoá ideológia hiába akarja álcázni magát. Mindez nem vitás, de sajnálatos módon a burzsoáziának hazug fogásaival Időnként sikerül jelentős néptömegeket megzavarnia. Ezért nem csupán elméleti kérdés, vagy a kommunista pártok közötti viszony problémája az eltérés a szolidaritás elvétől, a létező szocializmus alaptalan bírálata, az elhatárolódás a létező szocializmustól. Mindez a legszorosabban ösz- szefügg az enyhülés védelmével, a háború megakadályozásának perspektívájával. Ha egy kapitalista ország közvéleménye, a széles néptömegek a valóságnak megfelelő tájékoztatást kapnak a szocialista országokról, a Szovjetunióról és politikájáról, akkor ez határozottan befolyásolja az uralkodó köröket. Azok, akiknek agresz- szív szándékaik vannak, kétszer is meggondolják, mielőtt terveiket megpróbálnák megvalósítani, mert tudják, hogy egy ilyen lépés kiválthatja az adott ország népe azon részének haragját és felháborodását, amely ismeri az igazságot és nem hagyja magát félrevezetni. A szocialista országok bírálgatása viszont hozzájárul ahhoz, hogy politikájukról és céljaikról eltorzított kép alakuljon ki a közvéleményben, csökkenti a néptömegek ellenállását a reakciós körök agresszív terveivel szemben, csökkenti e körök félelmét saját népüktől abban az esetben, ha háborút kezdenének. Osztályharc és szövetségi politika A Szovjetunió Kommunista Pártja mindig elmélyült érdeklődést tanúsított aziránt, ahogyan a testvérpártok keresik az országaik sajátos körülményeinek megfelelő és saját tapasztalataikkal összehangolt módszereket a szocializmusért folyó küzdelemben, mindig tiszteletben tartotta azokat. Ma a tőkésországok kommunista pártjai széles körű egységfrontot hoznak létre, új politikai szövetségeket, tömörüléseket kezdeményeznek. Természetesen bármilyen • legyen is a monopóliumellenes koalíció társadalmi összetétele, csak a munkásosztály lehet (Foto: CSTK — TASZSZ) mind ideológiai, mind politikai téren a vezető és meghatározó ereje. Természetes az is, hogy a testvérpártok most különösen nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy megszilárdítsák helyzetüket a munkásosztályon belül egyebek között közvetlenül az üzemekben. Az ilyen szövetségek létrehozása a reakciós jobboldali erők elszigetelését eredményezheti, lerakhatja a szükséges politikai alapokat ahhoz, hogy a társadalmat viszonylag békés módon alakítsák át, végcélként a szocializmussal. De az Is természetes, hogy a szocializmushoz vezető út minden körülmények között az osztályharc útja — hangoztatta Ponomarjov, majd rámutatott: — Az egyes tőkésországok eltérő helyzete, az egyes kommunista pártok eltérő tapasztalatai és az a tény, hogy a pártok konkrét stratégiai és taktikai Irányvonalát mind ez ideig nem kellő mértékbe« próbálták ki a gyakorlatban, arra figyelmeztet, hogy nem szabad abszolutizálni az egyedi megoldásokat, nem szabad azokat az elméleti igazság rangjára emelni. Az SZKP senkire sem kény- szeri li rá következtetéseit, amelyeket saját, egyébként igen gazdag tapasztalatából és a mai szocializmus nemzetközi tapasztalatából szűrt le. Bizonyosak vagyunk benne, hogy maga az élet, a forradalmi mozgalom kétségtelenül bizonyítja: a szocialista forradalomnak és a szocialista építő - munkának vannak alapvető elidegeníthetetlen vonásai, melyek minden országban meg nyilvánulnak. A jelenlegi kommunistaellenes kampány és különösen a/, „eurokommunizmusnak“ a burzsoázia által kitalált értelmezése körüli zajos propaganda azt a célt szolgálja, hogy az osztályellenség „beékelődjék“ az ilyen kérdések megvitatásába, megkísérelje, hogy az altéréseket nézeteltérésekké, a nézeteltéréseket pedig megosztássá változtassa. Ezért ma különösen fontos, hogy a különböző pártok álláspontjának és tapasztalatának széles körű egybevetése a kommunisták közötti elvtársi vita elvi alapokon álljon, a kölcsönös megbecsülés szellemében folytatódjék, figyelembe véve egymás érdekeit, vagyis végső soron mozgalmunk közös érdekeit. Ponomarjov előadásának befejező részében a proletár internacionalizmus kérdésével foglalkozott. Leszögezte: a szocialista világrendszer létrejötte elmélyítette és kiszélesítette a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának formáit és tartalmát. Az SZKP KB titkára szembeszállt azokkal a nézetekkel, amelyek igyekeznek a proletár internacionalizmus jelentőségét csökkenteni. Ilyen nézet például az, hogy a proletár szónak többé nincs jelentősége, hiszen a szocialista országok munkásosztálya már nem ki zsákmányolt proletariátus, sőt a tőkésországokban Is széles körben kapcsolódnak be a társadalom különböző rétegeinek képviselői a monopóliumellenes mozgalomba. A proletár internacionalizmus kifejezés korántsem vesztette el jelentőségét. Ma is pontosan utal az internacionalizmus eredetére, arra, hogy az osztályalapon jött létre, s hogy annak alapvető és legkövetkezetesebb megvalósítója a prole* tariátus. A munkásosztály saját eszmél alapján egyesíti a dolgozó nép különböző rétegelt a kizsákmányolók és elnyomók elleni harcra — mondotta a többi között. A nemzeti és a nemzetközi szoros kapcsolata Ponomarjov ugyanakkor vitázott olyan nézetekkel is, amelyek az Internacionalizmust igyekeznek szembeállítani a nemzeti érdekekkel, arra hivatkozva, hogy a kommunista pártok egy részének most elsősorban nemzeti, belső feladatokkal kell foglalkoznia. Hangsúlyozta: a marxizmus—leninizmus tudománya alapján végzett elemzés is bizonyítja, hogy, nem lehet elszigetelni egymástól a nemzeti feladatokat és a nemzetközi szolidaritást. — A kommunista mozgalomban a nemzeti és a nemzetközi fel-: adatok mind szorosabb kapcsolatban vannak egymással, egy* re fontosabbá válnak. Sohasem volt és nem is lehet, különösen napjainkban antagoniszti* kus ellentmondás a népi nemzeti és nemzetközi érdekek, az egyes kommunista pártok ós a világ forradalmi mozgalmának nemzetközi érdekei között —* hangoztatta a többi között, rámutatva: Napjaink különösen megkövetelik, hogy széles alapon jöjjön létre a nemzetközi egység. Ez Indokolja a többi között azt is, hogy a monopóliumok tevékenysége is nemzetközivé vált. Beszéde befejező részében rámutatott arra, hogy ma különösen nagy jelentősége van a fiatal nemzeti államok és a szocialista közösség együttműködésének, amely az egyenlő jogokra és a kölcsönös érdé*, kékre alapozódik.