Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)
1977-11-11 / 312. szám, péntek
Figyelemre méltó új szlovák musical BEMUTATÓ AZ ÜJ SZÍNPADON Az író — és az olvasó Jurij Bondarev vallomása Az író és az olvasó kapcsolatának problémája egyike az irodalom mindenkori legelevenebb kérdéseinek. Szinte a$óta foglalkoztatja az irodalom szakembereit, amióta az irodalom társadalmi tényezővé vált, amióta az irodalomkritika önálló tudomány lett. Társadalmunkban, mely az irodalmat a széles néptömegek egyik fontos nevelő eszközének tekinti, mindin kább előtérbe kerül az irodalomnak mint művészeti ágnak az egyénre gyakorolt hatása. Ebből természetszerűen követ* kezik, hogy az író és az olvasó viszonya ma legalább annyidra aktuális, mint például a színház és a közönség, a film és a néző viszonyának kérdése. Az olvasóval való kapcsolatáról megkérdeztük Jurij Bondarevet, a kiváló szovjet írót a Csend, az Égő hó, A part és más nagysikerű regények szerzőjét. A bratislavai Új Színpad művészeti vezetésének több éves Kitartó munkája a szlovák mu- s cal megteremtése érdekében mérlegelte első — s mindjárt nem mindennapi — gyümöl* r ét. Pavol Hammel és Marián Varga zeneszerzők, Alta Vášo- va, a libretto szerzője, valamint Kamii Peteraj és Ján Štrasser szövegírók közös munkája a Cyrano az elővárosból című, zenéjét és szövegét tekintve egyaránt elsőrangú szlovák mu* sical. Már a cím is jelzi, hogy az öt tehetséges fiatalembert Ed- mond Rostand világhírű szín* művének cselekménye ihlette meg. Ugyanakkor azonban nem valamiféle átírásról, avagy úgynevezett leporolásról van szó. A szerzők csupán a kiasz* szikus színmű főszereplőit és néhány tulajdonságait hagyták meg, amúgy is a musical ízig* vérig mai tárgyú, önálló alkotás. A cselekmény az egyik külvárosi ifjúsági klubban játszódik, s a szerzők a mai fiatalok életét, örömét és problémáit ábrázolják. Méghozzá művészi szempontból is nagyon jól és valósághűen. A siker egyik fontos összetevője az, hogy a szerzők nem valamiféle mesterkélt, unalmas eszközökkel, hanem a mai fiatalok érzelmi és gondolatvilágára jellemző szavakkal és muzsikával igyekeztek megnyerni a nézők rokonszenvét. A sok taps, a zsúfolásig megtelt nézőtér is Igazolja, hogy elképzeléseiket eredményesen megvalósították. A színvonalas musical egyik alapvető feltétele a jó szövegkönyv, továbbá az, hogy a dalszövegek jól idomuljanak a cselekményhez, elősegítsék annak plasztikus ábrázolását. Elmondhatjuk, hogy Alta Vášová, továbbá Kamii Peterej és Ján Štrasser hiánytalanul eleget tett ennek a követelménynek. A szövegkönyv szerzője árnyaltan és sokszínűén ábrázolja a mai fiatalokat, nem sémákat, hanem hús-vér embereket állít színpadra. Találóan jellemezte a két főhős, Cyrano és Roxana belső világát Is. A musical fiataljai ambiciózus emberek, akik tartalmas életet akarnak élni, igyekeznek minél többet megvalósítani vágyaikból. A színvonalas szövegkönyv Pavol Hammelt és Marián Vargát is megihlette. Beat-rock stílusú modern muzsikájukról csak felső fokon írhatunk. Ötletekben, megoldásaikban rendkívül gazdag, több esetben lírai hangvételű, minden szokványtól mentes muzsikájuk szinte az első hallásra belopja magát a hallgató szivébe. Nem mellékes az sem — hiszen minden jó musical alapkövetelménye —, hogy az esztétikailag igényes zeneszámok egyúttal „fülbemászóak* is, s minden bizonnyal rövidesen népszerűek lesznek. Itt elsősorban Cyrano Nincs a kis• ujjamban a szerelem, Tükröt veszek, Harisnyablues, valamint Roxana Füstkarikákra írva, Talán ma, talán holnap, Egy városnegyedben nőttünk föl, Leány az esőben, és Vasárnap című dalaira gondolunk. A színház művészeti vezetőségének egyik jó ötlete volt, hogy az előadás rendezésére Ivan Krajíčeket kérték föl, s koreográfusnak pedig a brnói Ľuboš Orgunt hívták meg vendégként. Közismert, hogy Ivan Krajicek életszemlélete, temperamentuma, humora megegyezik a fiatalabb generációval, vagyis ebben az esetben a szerzőkével, s ez most Is érződött. Ivan Krajíček rendezésének egyik legfőbb érdeme, hogy megfelelő légkört teremtett a játékhoz. Kitűnő a színpadi játék ritmusa, s ugyanilyen jól kidolgozottak az egyes jelenetek is. Ľuboš Orgun szintén kitűnő munkát végzett a húsz vendéggel megerősített balettkarral, A korszerű táncok, betétek dinamikussá és drámaibbá teszik a cselekményt, fölerősítik azt, amit a szavakkal és a zenével kifejeznek a szerzők. Orgun koreográfiája lírai és metaforikus jellegű, kifejező erejű. A bemutató egyik örömteli fölfedezése volt az Új Színpad legifjabb színészgenerációjának helytállása. A címszerepet Jozef Benedik alakította énekesi és színészi szempontból egyaránt kitűnően. A Roxanát életre keltő Kamila Slováková- Magálová elsősorban színészi kifejező eszközeinek gazdagságával tűnt ki. Martin Danko kitűnően érzékeltette Ján alakjának ellentmondásait és tragikus vonásait. A nagyhatalmú és önző menedzsert Ivó Heller játszotta elsőrangúan. Megérdemelt szakmai és közönségsikert aratott Rudi pincér szerepében Miskovics László is. Sok tapsot kapott a népszerű táncdalénekest életre keltő Csi- ho 'Vilmos, valamint a Cyrano egyik barátját játszó Karol Gálik. A többi szereplő közül különösen František Peško, Vlado Slosjar, Zlenék Sychra és Oga Gallová aratott nagy sikert. Elismeréssel nyugtázzuk azt is, hogy a szereplők sikeresen megbirkóztak az úgynevezett pleybeck-éneklés nehézségeivel (a zeneszámokat és a dalokat magnóról játsszák be). A minden bizonnyal hosszú hónapokon át telt házakat vonzó előadás díszleteit Tomáš Berka, jelmezeit pedig Nacfa Simúnková tervezte. Al.FRfÜD GEBAUER • Condol e ön munka közben olvasójára? Mennyire van jelen az olvasó az ön tudatában egy mű ötletének megszületésekor, s később, az alkotás folyamatában? — Amikor dolgozom, nem képzelem magam elő sem az olvasó korát, sem foglalkozását, sem arckifejezését, mivel nem gondolok az olvasóra. Akárlia ' az olvasó nem létezne, mintha csak magamnak írnám a könyvemet. Annál is inkább, mert a művészi írásnak semmi köze a konkrét címre szóló levélhez, távolról sem egyenlő vele, mivel a levélíró világosan el tudja képzelni a címzett arcát, amint az episto- lát olvassa, látja a mosolyát, vagy a felvont szemöldökét. Ennek ellenére képzeletemben időnként (nem túl gyakran) fel-feltűnik az olvasó tökéletesen elvont képe, ami valójában nem is kép, hanem inkább valamiféle emberi reagálás erre vagy arra a leírt (esetleg még papírra sem vetett) jelenetre, és ekkor heves vágy fog el, hogy jól megírjam az elgondolt jelenetet, kitöltsem a lehetőség minden pórusát, hogy felkeltsem ugyanazt az érzelmet másokban, amely engem fogva tartott. Ezek természetesen a könyv legfeszültebb epizódjai, az úgynevezett gondolati és érzelmi csúcsok, • Hogyan állapítja meg, milyen hatást tettek önre az olvasói? Változik-e idővel az ön elképzelése az óhajtott olvasóról? — írói életemnek voltak pillanatai, amikor az olvasók elhalmoztak jóindulatú, biztató és bátorító leveleikkel, méltató írásaikkal, amelyekkel perbe szálltak ezzel vagy azzal á hivatásos kritikussal, aki recenziót írt valamelyik frissen megjelent regényemről. Elmondhatom, hogy rendkívül lélekmelegítő volt szinte várat* lanul megérezni az olvasó „védőszárnyát“, a biztonságot ígérő hátországot. Nagyon érzékelhetően nőtt olvasóink intellektuális színvonala —• az olvasóktól kapott levelek néha egyszerűen ámulatba ejtenek szerkezetelemző mélységükkel. Hogy pontosabban fejezzem ki magam: a szli- végbe való behatolás mélységével. • Megpróbálta-e már valaha megfogalmazni önmaga számára az olvasóérzékelés te* endőit? Ami a művészi alkotásnak az olvasóra gyakorolt hatását illeti, írót munkája során ön csak a saját tapasztalataira, megérzéseire támaszkodik-e vagy e ,,mechanizmus" létező tudományos ismereteire? — Úgy gondolom, hogy ha egy igazi író leül írni, nem foglalkozik iudatosan az olvasójával. Nem számítgatja, ki is az olvasója. Mit jelent szá-« mára az olvasó? Hogyan helyesebb az olvasót megítélni? A foglalkozása, a kora vagy a műveltsége szerint? Vagy aszerint, milyen mértékben szereb* mes szeretett írója módszereibe, stílusába, szüzséjébe? Ami engem illet, én mindig vonakodnék tőle, hogy valamiféle szociológiai középarányossal számoljak, mert a statisztikának itt nagy a hibalehetősége, amikor az olvasóközönség általános művészi ízlését próbálja kikövetkeztetni. Olvasóim között, akik újra és újra felkeresnek leveleikkel, vannak akadémikusok, tábornokok, szovhozigazgatók, geológusok, fizikusok, filozófusok, gépiakar tosok, irodalomtanárok, akik valamennyien tapasztalt, érett emberek. Ám ugyanakkor vannak közöttük diákok, katonák, iskolai tanulók — vagyis fiatalok és majdnem gyerekek is. A legtermészetesebb, hogy ugyanazt a regényt valameny- nyien saját tapasztalataiknak megfelelően közelítik meg. • Milyen jelek szerint állapítja meg, sikert aratott-e egy- egy alkotása az olvasónál, vagy nem? — Egy-egy könyv sikere — hétpecsétes titok. Még szerencse, hogy az olvasó jóvoltából néha-néha megmutatja magát a szerzőnek. KÖVESDI JÁNOS Eredményes együttműködés Moszkvában megnyílt a szocialista országok nemzetközi tudományos könyvkiállítása, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére. A kiállítás résztvevői: a moszkvai Társadalomtudományi Tájékoztató Intézet és a szocialista országok tudományos akadémiái. A kiállításon több mint 700 könyvet mutatnak be. Ezek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemzetközi jelentőségével, eszméinek megvalósulásával, valamint" a forradalmi világfolyamatnak a jelenlegi szakaszban való fejlődésével foglalkoznak. Nagy figyelmet keltettek a szocialista országok tudósai által közösen sajtó alá rendezett kiadványok. Ilyenek: „A szocialista állam irányító apparátusa“, „A Nagy Október befolyása a kommunista világmozgalom fejlődésére" című gyűjteményes kötetek. Pjotr Fedoszejev, a Szovjet Tudományos Akadémia alelnöke, a kiállítás megnyitása alkalmából hangsúlyozta, hogy ez a rendezvény a szocialista országok tudósai közti szoros alkotó kapcsolatokról tanúskodik. GELLÉRT GYÖRGY MA ÉS HOLNAP IX. Szenei Molnár Albert Napok A CSEMADOK Bratislava-vidéki Járási Bizottsága és szenei városi szervezete megrendezi a IX. Szenei Molnár Albert Napokat. A megnyitó ünnepségre ma este hét órakor, a Szenei Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában kerül sor. Megemlékezés hangzik el az Októberi Forradalomról, majd Nemeskürty István, neves magyarországi publicista Ez történt Mohács után címmel tart előadást. Ezt követően a CSEMADOK városi szervezetének irodalmi színpada bemutatja a Molnár Albert életéről és munkásságáról készült összeállítást. A holnap esti emlék ünnepéi yen Szenei Molnár Albert kora és Szene városa címen dr. Benda Kálmán, a Magyar Történettudományi Intézet munkatársa fog előadni. Az irodalmi műsorban fellép a Galántai Kodály Zoltán Daloskör, a CSEMADOK helyi szervezetének énekkara, a Csehszlovák Rádió Szimfonikus Zenekarának hegedűszólistái és Béres Ferenc népdalénekes, (szig) Életünkről — sok műfajban MEGJELENT A JÖVŐ ÉVI MADÁCH NAPTÁR Gyöngyössi János: A kalendariom nyomtatóknak keresőkre írott verseiben 1775- ben így szól Novemberről: „Siet a Nap- sebbel fenyeget Kéz-íve / Az új bortól lövést kap az ifjak szíve, / Így lesz Nyilasjegynek nyilas-társa híve“ Mégsem az övé az 1978-as Madách Naptárban olvasható legrégibb irály, hanem Lippai Jánosé, aki már 1664-ben Nagyszombatban kiadatta a „Posoni kert“ című vaskos könyvet, melyek „az Veteményes Kert“-ről szóló részéből olvashatunk ma tizenkét, „az jó szagú Konyhára vagy Asztalra“ való hasznos fűről. S mivel az új Madách Naptár egy szlovákiai magyar népköltészeti gyűjteményből is merít, amely 1846-tal kezdődik és 1974-gyel végződik, anyanyelvűnknek több mint 300 esztendejét íveli átt töretlenül. Már ezért is érdemes kiadványa a Madách Könyvkiadónak. Ám ne vágjunk a dolgok elejébe, hiszen éppen az első, a naptári rész a legszebben kivitelezett. A tizenkét csehszlovákiai magyar költő verse mellé ugyanannyi, többségében színes fénykép került illusztratív jelleggel, ám a kép- és műszaki szerkesztőnek, Varga Lajosnak köszönhetően a felvételek zöme több egyszerű illusztrációnál. Tanulságos írások foglalkoznak az időszámítással, a földkerekség néhai és jelenleg használt naptáraival, s ebben a részben olvashatjuk a „Posoni Kert“-ből közölt szemelvényeket, és Gyöngyössi János hónapjainkat jellemző rigmusait is. Prágát szintén Itt mutatja be két írás és négy színes fénykép, hogy aztán a további lapokon — az esztétikum és a műszaki szerkesztés kárára — ne találkozzunk több színes fotóval. Hazánk születésének 60. évfordulóját — 1910. október 28-át — Fónod Zoltán köszönti, míg 1948. Februárjára Fraňo Kráľ versével, illetve Fábry Zoltán, Balázs Béla és 5. Miklósi Péter egy-egy dolgozatával emlékeztet a kiadó. A Körkép tizennégy riportban, interjúban, esszében karolja egybe a csehszlovákiai magyar valóság hagyományait és jelenét, nemzetiségünk humánumából származó küldetését: történelemtudatunk elmélyítésével, építőként legyünk jelen szocialista hazánkban. A Sarló mozgalmat Forbáth Imre „Csodálatosan összetákolt gondolatvilágnak“ nevezte. E gondolatvilág születésének 50. évfordulóját Csanda Sándor köszönti tanulmányával. Szép nyelvezete s eleven társadalmi lüktetése van Bodnár Gyula Termő ágak című riportjának, amely a bodrogközi Szentes (Plešany) község lakóinak múltját és jelenét hozza szívközeibe. Irodalomtörténeti érdekesség Tánczos Tibor írása, amely arról a csilizközi huszárlegényről szól, akiről Jókai Mór mintázta meg „A kőszívű ember“ középső fiának, Richárdnak alakját. Jó olvasmány Szántó György, Zácsek Erzsébet és Megyeri Andrea írása is. A naptár összeállítójának, Cselényi Lászlónak felróható, hogy egyetlen színházunkról. a huszonöt éves Magyar Területi Színházról megfeledkezett. A Szép szó elnevezésű témacsoportban a világirodalom, a cseh, a szlovák és a magyar irodalom klasszikusainak társaságában Forbáth Imre, Egri Viktor, Turczel Lajos, Csontos Vilmos, Ŕácz Olivér, Ordódy Katalin, Duba Gyula, Tőzsér Árpád és Kovács Magda egy-egy verse, tanulmánya ill, prózája olvasható. Kiemelkedőek a Beszélő múlt összefogó cím alatt közölt írások, közülük is azok a remekek, amelyek Kósa László Rozmaringkoszorú című szlovákiai magyar népköltészeti gyűjteményből valók. A csallóközi Sárosfa (Blatná na Ostrove), a zoboraljai Kolon (Koliňany) és a Kelet-szlovákiai Deregnyő (Drachüov) magyarjainak nép* költései egyaránt megtalálhatók közöttük. Tőzsér Árpád ekképpen ír az idén megjelenő gyűjteményről: „az egyetemes magyar gyűjtésekből kihasítja a Szlovákiát magyarlakta tájak költészetét, érdekes térképet rajzolva így a szlovákiai magyarság íratlan szellemi tartományairól.“ Illyés Gyula: Anyanyelvűnk és Jakab István Je- lentésficűmok szóhasználatunkban című írások közlése is dicséretes, de úgy* véljük, az anyanyelvűnkkel foglalkozó dolgozatok számát hasznos lenne növelni a jövőben. Aki a tudomány és technika, a sport, a család és a mindennapi élet ügyes-bajos dolgaira keres választ, ugyancsak fellapozhatja a naptárt. A gyermekek is megtalálhatják rovatukat. Átfogó, tanulságos olvasmány Gálán Géza Televízió, film, színház című írása; Tomi Vince cikkének pedig a labdarúgás kedvelői örülhetnek. Mindent egybevetve, az 56 000 példányszámban megjelent, húsz koronáért árusított 1978-as Madách Naptár valamennyi korosztálynak hasznos olvasmányul szolgálhat. SZIGETI LÁSZLÖ
