Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)

1977-11-01 / 302. szám, kedd

r'; ' ■ ^

MÉG NÉHÁNY NAP

ű! SZÓ

1977.

XI. í.

Köd uralja a tájat, talán száz méterre sem lát el az ember. A táblán dolgozó traktorokat is eltakarja, percekig várni kell, amíg a ködfátylon átszűrődő motorzaj elárulja, hogy melyik irányból közelednek a gépek.

Ahogy erősödik a hang, úgy rajzolódnak ki egyre élesebben az élen haladó vontatók körvonalai. Kísérőmmel — Sümeg András mérnökkel, a szőgyéni (Svodín) Barátság Efsz főgé- pesítőjével — útját álljuk a gépnek, mire annak vezetője leállítja A motort és hozzánk lön.

— Nágel János — mondja kézfogás közben.

— Hogy megy a munka?

— Jól, de azért egy kiadós cső nem ártana. Cukorrépa alá szántunk, harmincöt centiméter mélyre engedjük le az ekét, és bizony a száznyolcvan lóerő is megérzi. Ami pedig számunkra kellemetlen egy kicsit, hogy a középszántás barázdáira merőlegesen haladunk, jobban ráz a gép, még az IFA ülésében is érezzük.

Kérdő tekintetem bizonyára elárulja, hogy a végét nem értem pontosan, így a főgépesítő kiegészíti.

— Tizen kétórásnak szántóink, s hogy könnyítsük a nehéz munkájukon, a traktorok ülését tehergépkocsi-ülésekkel cseréltek fel, amelyek kényelmesebbek.

Barna Dénes, a brigád legfiatalabb tagja.

— És még rádiót is kaptunk — szól közbe Komáromi Ferenc, aki beszélgetésünk alatt Barna Dénes és Kunyik "Ferenc traktorostársaival hozzánk csatlakozott. — Munka közben így kevésbé érezzük az egyedüllétet, különösen ködös éjszakán, amikor jóformán az előttünk haladó társunk gépét sem látjuk.

Szükség esetén kisegítik egymást a traktorosok. Kunyik Ferenc (balról) és Komáromi Ferenc.

— Tehát az éjszakai műszak a nehezebb.

— Az, de inkább úgy mondhatnánk. hogy a hosszabb. Nappal, ha nincs köd, látunk magunk körül valami mozgást, itt egy embert, ott egy traktort, de éjszaka semmit. Csak a megvilágított barázdát, tizenkét órán át.

— De volt már akkora köd is, hogy még azt sem láttuk jól. A fordulónál a vezető traktorosnak ki kellett szállni a gépből, hogy megnézze, hol van a visszafelé vezető barázda — folytatta Kunyik Ferenc, majd Barna Dénes még hozzáfűzte.

— Mindez még rosszabb lenne, még jobban éreznénk a magányosságot, ha nem csoportosan dolgoznánk, hanem egyenként szétszóródva a határban.

— Ez már a múlté, ilyenről szó sem lehet, hiszen a szervezést is megnehezítené. Ha együtt van a csoport, szükség esetén egymást kisegíthetik, meleg ételt hozhatunk ki utánuk a határba, jobban és pontosabban értékelhetjük a munka minőségéét és már napokkal előbb kidolgozhatjuk az éjszakai és a nappali szántások menetét.

Nem beszélve arról, hogy külön külön a négy traktor aligha érné el a hetven-nyolcvan hektáros napi összteljesítményt.

Mindezt már Krajczár Ferenc mondta el, aki a csoport munkáját irányítja és törődik mindazzal, ami e munkával ösz- szefügg. További szavait már az összetartás és a kollegialitás érzete diktálta:

— A hetven-nyolcvan hektár persze az egész csoport érdeme. így azoké is, akik majd este hatkor kezdik a munkát, név szerint, Szabó Ferenc,

Kurcz Kornél, Nothart lVilmos és Smíd László.

— Teljes az egyetértés?

— Csak így lehet eredményes a munka. Például, ha elromlik a traktor, és a váltás idejéig nem sikerül megjavítani, akkor a két traktoros együtt dolgozik a hiba eltávolításán.

— Mint mi tegnap. Hat óra helyett nyolcig tartott a műszakom, ugyanis csak akkorra sikerült eltávolítanunk a hibát és indulhatott a társam a határba.

— Ugye, féltettek, hogy lemaradtok a versenyben — szakította félbe Kunyik Ferencet egyik kollégája, s látva, hogy ismét nem értem pontosan a dolgot, azonnal meg is magyarázta:

— Együtt, csoportosan szántunk, mégis versenyben vagyunk. A két első helyen végzett traktor vezetői feleségükkel együtt egyhetes jutalomkirándulásra mennek, és a kirándulás teljes költségét a szövetkezet téríti.

— Sokat vállalnak. Bizonyára a kereseten is meglátszik, de az indítékok sorában ez aligha az egyedüli — mondom a főgé- pesítőnek, miután magunkra maradunk.

— így ifiaz. Többet dolgoz nak, többet is keresnek. De ahhoz, hogy hétfőn hajnaltól vasárnap délig ledolgozzák a hatszor tizenkétórás és az egyszer hatórás nappali, illetve hétfőn estétől egészen vasárnap hajnalig a hatszor tikenkét órás éjszakai műszakot, s szükség esetén órákat rádolgozzanak, ha elromlik valamelyik gép, más is kell. Felelősségérzet, kitartás, akarat. Az a tudat, hogy a 4 gépet csak akkor tudjuk teljesen kihasználni, ha ők nyolcán megállják a helyüket. Csak így lehet, hogy júniustól november 20-ig — akkorra fejezzük be a közel háromezer hektáron a mélyszántást —, sőt ha mások segítséget kérnek, még tovább is kitartsanak, s közben arra is gondoljanak, hogy miként lehet javítani munkájuk eredményét.

Hogy jobban értsem, odahív az egyik eke mellé, amelynek oldalán láncokra függesztett vasrúd függ, úgy, hogy teljes súlyával a felszántott földön csúszik.

— Csehországban látták az ott járt kombájnosok. az ő javaslatukra szereltük fel. Megspóroljuk vele az első simítást, és a talaj nedvességéből is többet megmentünk.

— A szántó brigád már bizonyos előrelépés a szervezésben. Ahol itt tartanak, ott bizonyára még tovább szeretnének lépni.

— A tapasztalatok alapján már azt is tudjuk, hogy milyen formában. Elképzelésünk, hogy a mostani csoportot talajelőkészítő brigáddá bővítjük. A Skodákhoz megfelelő számú 120-as Zetort osztunk be, amelyek a talajelőkészítést végeznék. Például jövő ősszel az egyes részlegek agronómusai már nem csak felszántott területet kapnának tőlünk, hanem a cukorrépa, a kukorica számára kompletten előkészített magágyat, amelyet tavasszal, a vetést megelőzően már csak kombinált magágykészítővel kellene meglazítani.

EGRI FERENC

Rövid sžakmai megbeszélés indulás előtt. Krajczár Ferenc (balról) és Nágel János. (A szerző felvételei)

A napüzemi gazdálkodásé a jövő

A közelmúltban ellátogattam a hodosi (Vydrany) székhelyű egyesített Dukla Efsz-be *és megkértem Fuchs František mérnököt, a szövetkezet üzemgazdászát, hogy tájékoztasson az egyesítés óta elért eredményekről.

— Az egyesítés óta, tehát 1975-től ,3857 hektáron gazdálkodunk 956 fős taglétszámmal. Ha abból indulunk ki, hogy az utóbbi két év csapadékban szegény volt, és még a kezdéssel járó nehézségeket is ki kellett küszöbölnünk, elmondhatjuk, hogy jól dolgoztunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elégedettek lehetünk. Az egyesítés előtt a három szövetkezet, a dunaszerdahelyi (Dun. Streda), a nagyabonyi (Veľ. Blahovo) és a hodosi 1974. évi össztermelése 78 millió korona volt. Az egyesítés után, 1975-ben már 90 millió koronára növekedett, az idén pedig előreláthatólag több mint 94 millió korona lesz. Az egyesítés óta nagyon sok új beruházást kellett megvalósítanunk a továbbfejlesztés érdekében. Ezek szükségszerűségét az eredmények alapján csak néhány év múlva érzik és értik meg azok, akik ma még kételkednek a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiben. Például 2640 férőhelyes sertéshizlaldát, a tejtermelés növelése érdekében 6400 köbméteres silógödröt és egy MGE-szárítót építettünk. Továbbá szociális létesítményeket építettünk, amelyek ugyancsak szükségesek. A jövő évben megkezdjük egy 1050 tehén be>- fogadására alkalmas új farm építését, amelynek első szakaszában 500 tehén részére építünk korszerű istállót, több mint 21 millió korona értékben.

Mint már említettem, nagy figyelmet szentelünk a dolgo zókról való gondoskodásnak. Évente átlagosan 160—170 dolgozó számára tervezünk belföldi, és ugyanannyi dolgozó számára külföldi kirándu’ást. Továbbá évente 10 tagot küldünk a Szovjetunióba tanulmányi kirándulásra, és a lipcsei, valamint a brnói nemzetközi gépipari vásárra is utazhatnak tagjaink közül. Mindezen kívül dolgozóink 80 gyermeke töltheti pionírtáborban nyári szünidejét.

Tehát ismét bebizonyosodott, hogy a nagyüzemi gazdálkodásé a jövő. Távozásomkor szem- membe tűnt még a nagy gonddal szerkesztett faliújság, amely az élenjáró dolgozók eredményeiről és még sok-sok másról tájékoztatta a belépőt. Elkötelezettséggel és életheűen ábrázolja a 60 év előtti Októberi Forradalom tíz napjának nagy eseményeit is. Mint később megtudtam, a faliújságot Fuchs František mérnök és agi- tációs csoportja szerkeszti.

MÉSZÁROS AMBRUS

Gyorsan halad a cukorrépa betakarítása

Cukorrépával megrakott pótkocsis teherautók egész serege fut mostanában közutainkon. „Répakampány“ — figyelmeztet egy-egy ideiglenesen elhelyezett tábla, mely óvatosabb vezetésre int a répaföldek, begyűjtőhelyek közelében.

A szécsénkei (Sečianky) Ipolymente Efsz határában is egyik legfontosabb tennivaló a cukorrépa betakarítása. A gépek segítségét kihasználva szorgoskodnak a tagok azért, hogy mielőbb rendeltetési helyére ke- I rüljön az értékes termény.

5 — A munka jól halad, de

j nem zökkenőmentes — mondja

I

Cibulya László agronómus, a növénytermesztési részleg veze- j tője, — Különösen az egyenlőtlenül fejlődött répa fejelése nehezíti munkánkat. A gép nem tud tökéletesen alkalmazkodni a kisebb és nagyobb répához, ami nemcsak takarmány veszteséget okoz, hanem a százaléklevonást is növeli a cukorrépa minőségének ellenőrzésekor. Örvendetes viszont a kedvező őszi időjárás, ami lehetővé teszi a munka zavartalan menetét. Nem esik az eső, így Dola János traktoros a fejelőgéppel, Ián Bugár pedig az ásóval megrnott. az idén csupán 40—48 mázsa fér az autókra. Az eddigiek alapján 300 mázsa körüli átlaghozamra számítunk. Sajnos, ez azt jelenti, hogy a tervezett mennyiséget nem fogjuk elérni.

A szövetkezet telepe mellett van az átvevőhely, ide szállítják a határból a répát, innen pedig a cukorgyárba. Mindösz- sze ketten dolgoznak itt: Se- metke János az átvevéssel van megbízva, Csáki István bácsi pedig az ideszállított anyagot kezeli, ügyel arra, hogy rend legyen a répahegyek körül. Mikor ott jártam, éppen egy kosár répát mértek Hegedűs István és Jámbor István gépkocsi- vezető társaságában. A répa tisztaságának megállapítása is feladatuk közé tartozik.

— Idén nem lehet panasz a sárra — mutat a kosárban lévő répára Semetke elvtárs. — A száraz ősz kedvez a betakarításnak, a répa elég tiszta, a rátapadt föld alig 4—5 százalék. A minőséget inkább az rontja, hogy a kisebb répán a levél egy része is rajta marad, s erre bizony körülbelül 10 százaléknyit is le kell vonni. A kézzel ásott répánál ez nem okoz gondot,

A répa tisztaságát rendszeresen kell ellenőrizni.

(A szerző felvétele)

szakítás nélkül végezheti a munkát. Ennek is köszönhető, a munkában időeltolódás nincs, sőt a tervezettnél már többet is adtunk el. Októl)er végére szeretnénk befejezni a répabetakarítást.

— Milyen az idei termés?

— A kilátások jók voltak, a felmérésben egy hektáron 73 ezernél kevesebb egyedet nem számoltunk. A répa is kifejlődött, de a súlya nincs akkora, mint más években. Ez megmutatkozik a szállításnál is. Más években egy-egy tehergépkocsi rakománya 5U—55 mázsát nyotisztább és kevesebb a veszteség.

— A szállítás folyamatos?

— A földekről naponta átlag kilenc vagonnal érkezik. Az innen történő elszállítás már lassúbb. Mivel szövetkezetünk a járás nyugati csücskében van, a cukorrépát Rimaszombatba (Rimavská Sobota) szállító dolgozók minket a végére hagynak. Részünkről mindenesetre legfontosabb az, hogy a répa a földekről minél előbb ide kerüljön, hogy a 1t>etakarítással gyorsan végezhessünk.

BOJTOS JÁNOS