Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)
1977-11-03 / 304. szám, csütörtök
Leonyid Brezsnyev elvtárs ünnepi beszéde (Folytatás a 2. oldalról] megkétszereződött. Legalább ennyire fontosak a minőségi változások is. A népgazdasági fejlődés egyre hatékonyabb tényezőjévé válik a tudományosműszaki fejlesztés. Gyorsított ütemben fejlődnek a legújabb termelési ágak. Szakadatlanul pövekszik a munka termelő Itenysége. A párt irányvonalának megfelelően a gazdaságfejlesztés mindinkább a szovjet emberek élet- és munkakörülményei javításával közvetlenül összefüggő sokrétű feladatok megoldása felé tolódik. E feladatok megoldását sok mindenben a gazdaság agrár- szektorának helyzete határozza meg. Bátran kijelenthetjük, hogy az ország történelme során még sohasem áldoztak any- nyit a mezőgazdaság fellendítésére, mint most. Rövid idő íilatt alapvetően átalakult a falu anyagi-műszaki bázisa és gazdasági élete. Páratlanul nagyszabású munkálatok folynak a talajjavítás, a kompiex gépesítés és a kemizálás terén. Hatalmas erőfeszítéseink eredményei már láthatóak. Megemlítem, hogy 1967-ben 148 millió tonna gabonát, 11,5 millió tonna húst és mintegy 6 millió tonna gyapotot termeltünk. Az időjárási viszonyok szempontjából korántsem jónak, de még átlagosnak sem mondható idei esztendőben várható eredményünk: 194 millió tonna gabona, körülbelül 15 millió tonna hús és 8,4 millió tonna gyapot. Gondolom, ezs-' kel az adatokat méltányolni kell, bár tisztában vagyunk azzal, hogy még nem oldottuk meg a mezőgazdaság valamuny- nyi problémáját. A párt határo zottan törekszik arra, hogy rz a gazdasági ágazat teljes mértékben kielégítse az ország növekvő szükségleteit. Nagyot haladtunk a jelentős anyagi eszközöket igénylő és rendkívül bonyolult lakásprób- léma megoldása felé is. Az utóbbi évtizedben épült fel a szovjet hatalom egész ideje alatt épült lakásterület egy- harmada. A tízéves időszak alatt 110 millió honfitársunk költözhetett űj lakásba. jelentős tartalékokat szabadítottunk fel a közszükségleti cikkek termelésének bővítésére. Iparunk tíz év alatt gyakor latilag megkétszerezte, jelentősen felújította és megjavította ezt a termékgyártást. Ugyancsak kétszeresére növekedett a kiskereskedelmi áruforgalom. Sok, nemrég még hiánycikknek számító tarlós fogyasztási cikk ben is kielégítő a kínálat. A gazdasági fejlődés lehelő vé tette, hogy jelentősen emeljük a fizetéseket, és növeljük a társadalmi fogyasztási alapokat. A szovjet emberek reáljövedelme tíz év alatt 1,0-szere- sére növekedett. Kiilön szeret nék rámutatni arra, hogy ezalatt az idő alatt jelentősen javultak a falusi életkörülmények, emelkedett a falusi dolgozók életszínvonala. A fejlődésünk ütemét jellemző minden egyes tény és számnagy komplex programjaink is. Ezek közé tartozik elsősorban Nyugat- és Kelet Szibéria fejlesztésének, a Bajkál-Aműr vasútvonal építésének, a távolkeleti ipari s faipari komplexumok létesítésének programja. E tervek célja az, hogy biztosítsák népgazdaságunk jövőbeni kőolaj-, földgáz-, szén-, vas-, színesfém-, fa- és egyéb nyersanyagszükségletének kielégítését. E programok megvalósításának nagy szociális jelentősége is van. Lehetővé teszi, hogy birtokba vegyük az ország sok távoli területét, ahol új városok tucatjai épülnek, új kulturális központok létesülnek. A „lakatlan peremvidék“ fogalma végérvényesen eltűnik minden napi életünkből. Leonyid Brezsnyev elvtárs tínnepi beszédét mondja. (TASZSZ — ČSTK felv.) adat a fejlett szocializmus óriási lehetőségeinek meggyőző bi- zoinyíléka. Ez újult erővel nyilvánult meg az októberi jubileum alkalmából indított szocialista munkaverseny során. A szovjet emberek fokozott felajánlásokat tettek, és meg is tartották szavukat. Ellenterveket dolgoztak ki, és nemcsak teljesítették, hanem túl is teljesítették őket. Hazánk köszönetét fejezi ki a jubileumi műszakok részvevőinek, mindenkinek, aki kiváló munkával köszönti a nagy forradalom dicső évfordulóját. Korunk nagy építkezésein különleges erővel nyilvánul meg a szovjet fiatalok kitartása, alkotó lendülete, eszmei szilárdsága. A komszomolisták, a fiatalok, nagyapáik és apáik dicső hagyományait követve a kommunizmus építésének első soraiban haladnak, megedződnek a munkában, megtanulják a gazdaság irányítását, a társadalom és az állam ügyeinek vezetését. Az ország jövője az ő kezükben van. És mi biztosak vagyunk abban, hogy ezek megbízható kezek. A jövőie gondolva nagy jelentősséget tulajdonítunk a tudománynak. A tudomány feladata az, hogy óriási mértékben hozzájáruljon a kommunizmus építése legfontosabb feladatainak megoldásához. Ezek közé tartozik az új energiaforrások felkutatása és a természeti kincsek számos fajtáját helyettesítő anyagok feltalálása, a népgazdaság olyan műszaki átalakítása, amely minimálissá teszi a kétkezi, s még inkább a nehéz fizikai munkát, továbbá a mezőgazdaság fellendítésé nek elősegítése, a betegségek ellen és az emberi élet meghosszabbításáért vívott küzdelem. Gazdaságunk jövője a hatékonyság fokozásában rejlik. Más módon nem biztosítható a népgazdaság sikeres, dinamikus fejlődése. Éppen ezért pártunk most és a jövőben is tántorít- hatatlanul törekszik a tudományos-műszaki haladás meggyorsítására. a tervezés és az irányítás tökéletesítésére, a szervezettség és a rend fokozására minden egyes munkahelyen, a vezetés minden szintjén. A jövőbe tekintve egy másik következtetést is le kell vonni. Társadalmunk életének és fejlődésének valamennyi szférájában egyre nagyobb szerepet játszik majd a szovjet emberek tudatosságának, kultúrájának és állampolgári felelősség- érzetének színvonala. Egyik legfontosabb feladatunk az, hogy kifejlesszük az embereken a nemes társadalmi célokra való törekvést, az eszmei meggyőződést és az igazán öntudatos munkát. Ez a kommunizmusért vívott harc igen fontos frontja, és ezen a fronton győzelmeinktől egyre nagyobb mértékben függ majd az ország gazdasági építésének és társadalmi-politikai fejlődésének menete. Mint látják, a jövőben is elég sok és nagy problémával kell szembenéznünk. A szocializmus ereje azonban éppen abban rejlik, hogy az új társadalmi rend lehetővé teszi az ilyen problémák előrelátását és megoldásuk idejekorán történő megtervezését is. Vezérfonalunk a marxizmus—leninizmus Mai tervek, holnapi feladatok Elvtársak! 1977 X!. 3. Sikereink méltatása mellett tisztában vagyunk azzal is, hogy van még elegendő problémánk, hogy még sok munka vár reánk. Munkánk fő irányvonalait, a jelenlegi konkrét feladatokat pártunk legutóbbi kongresszusai, a központi bizottság plénuma i határozták meg. Ezek a határozatok ismeretesek. Űjabb, fokozott követelményeket támasztanak a káderek tevékenységével, minden dolgozó munkájával szemben. Ezek a követelmények abból adódnak, hogy a társadalmi fejlődés egyre nehezebb feladatokat vet fel az élet különböző területein. Minél bonyolultabbak a feladatok, minél bonyolultabb a munka, annál fontosabb a iend, a fegyelem, az összehangoltság, vagyis mindaz, ami a nagyfokú szervezettséget jelenti. A XXV. pártkongresszus által kijelölt feladatok sikeres megoldásának nélkülözhetetlen, elengedhetetlen előfeltétele a magas fokú szervezettség a párt-, állami- és gazdasági vezetés minden szintjén és láncszemében, minden egyes munkahelyen. Ugyanakkor ez ama felada tok megoldásának is nagyon fontos előfeltétele, amelyekkel a jövőben kerülünk szembe. Még a szovjethatalom hajnalán Vlagyimir Iljics Lenin azt mondotta, hogy gyors haladásunkhoz, ahhoz, hogy az ország erős és gazdag legyen, megvannak a természeti kincseink, emberi erőtartalékaink és az a nagyszerű lendület, melyet a i Nagy Forradalom adott a népi alkotó erőnek ...“ Ma mindez kiegészül a hatalmas gazdasági és tudományosműszaki potenciállal, valamint az űj élet építésében szerzett gazdag tapasztalatokkal. Nekünk valóban megvan mindenünk ahhoz, hogy magabiztosan haladjunk az áhított cél: a kommunizmus, a haladás újabb és újabb csúcsainak meghódítása felé. De ezek, elvtársak, valóban csúcsok. A hozzájuk vezető út meredek és nehéz lehet. Hogy ezt az utat — műszaki szó- használattal élve — optimális munkamenetben tegyük meg, a mai terveket már a holnapi feladatok megoldásához kell igazítani. Pártunk így is cselekszik. Agrárpolitikánkat is az jellemzi, hogy nemcsak a mindennapi szükségleteket, hanem a jövőt is figyelembe veszi. Arra törekszünk, hogy gyökeresen megoldjuk az élelmiszerproblémát, kielégítsük az ország növekvő szükségleteit. Ezt olyan körülmények között tesz- szük, amikor a lakosság igényei növekednek, a földterület viszont változatlan marad. Éppen ezért a jövőben is a mező- gazdaság minden ágazatának gyorsított ütemű, intenzív fejlesztését tervezzük. Éppen ezért a mezőgazdaságban nagyméretű beruházásokat hajtunk végre most és a jövőben is, és növeljük a falut kiszolgáló iparágak kapacitását. Terveinkben jelentős szerelőt szánunk Oroszország nem feketeföld-övezetének. Ennek az ország középpontjában levő hatalmas területnek a magas hozamú földművelés és állattenyésztés övezetévé kell válnia. Ez jelentősen kiegészíti élelmiszerforrásai nka t. A jövőbe tekintenek az utóbbi évek során kidolgozott n*á9 Elvtársak! A szovjet nép magabiztosan tekint a jövőbe. Jól tudja, hogy az élet egyre jobb, szebb és tartalmasabb lesz. Ennek záloga a munka, a szovjet férfiak és nők millióinak áldozatos, a kommunizmus eszméi által lelkesített munkája, a kommunista párt lenini, tudományosan megalapozott politikája. Mindannyiunk számára, lenini kommunisták számára a legmagasabb elismerés az, hogy a szovjet emberek minden eredményüket, minden győzelmüket a pártnak tulajdonítják. Ez érthető is, hiszen a párt elválaszthatatlan a néptől. Soraiban a munkásosztály, a kolhoz parasztság és a népi értelmiség legjobb képviselői találhatók. A párt a dolgozók határtalan bizalmát élvezi. Csakhogy, elvtársak, a nép bizalma sokat követel tőlünk. Ezért a párt bármely határozatának. a politikában, a szervezői és eszmei nevelő munkában tett minden lépésének azt a célt kell szolgálnia, hogy még jobban erősödjék a párt és a nép egysége, megingathatatlan maradjon a népnek a párt iránti bizalma. Pártunknak minden eszköz a rendelkezésére áll ahhoz, hogy történelmi felelősségének magaslatán álljon. Bennünket a nép boldogulásának magasztos célja fűt. Az új élet építésének gazdag, sokéves tapasztalatával rendelkezünk. Cselekvésünk vezérfonala a marxizmus —leninizmus: az a tudomány, amely magában foglal ja az emberi géniusz valamennyi vívmányát. Biztosak vagyunk erőinkben. Az 1917 októberében elkezdődött nagy út, a kommunizmusért vívott harc folytatódik. Vlagyimir Iljics Lenin azt írta: „... amikor harcba indulunk,-a győzelmet kell kívánnunk, és meg kell tudnunk mutatni az igazi utat, amely a győzelemhez vezet.“ Mi kívánjuk a győzelmet. Mi ismerjük a hozzá vezető utat. s mi eljutunk a győzelemhez, eljutunk a kommunizmushoz! Si. Október megváltoztatta a vüáq arculatát Elv társak! A világtörténelem egyetlen eseményének sem voltak olyan mély. hosszú távon ható következményei az emberiség számára, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak. Október viharának villámfényei sok ország népe előtt megvilágították a jövőbe vezető utat. A történelem a szó szoros értelmében hétmérföldes léptekkel haladt előre. Az Októberi Forradalom korunk arculatát meghatározó nemzetközi következményei közül a legfontosabb a szocialista világrendszer létrejötte és fejlődése. Volt idő, amikor az Októberi Forradalom győzelmétől és az embermilliók gondolkodására gyakorolt hatalmas befolyásától megrémült burzsoázia a világ valamennyi forradalmi eseményében „Moszkva kezét“ próbálta keresni. Ma már aligha akad valaki, aki hisz ezekben a dajkamesékben. A forradalmak minden egyes adott ország belső fejlődésének eredményeként, népük akaratából keletkeztek és győznek. Az Európában, Ázsiában és Amerikában lezajlott győztes szocialista forradalmak Október eszméinek és ügyének folytatását jelentették. Mindennek eredményeként a világszocializmus gyakorlata bővült és gazdagodott. A szocialista útra lépett valamennyi ország bizonyos vonatkozásokban a maga módján, sajátsze- rűen oldotta meg a socialista államiságnak, a szocialista ipar fejlesztésének, a parasztság szövetkezetekbe történő tömörítésének, a néptömegek eszmei átnevelésének problémáit. Kétségtelen, hogy a különböző fejlettségi szintű és különböző nemzeti hagyományokkal rendelkező további népeknek és országoknak a szocializmusra való áttérése még változatosabbá teszi majd a szocialista építés konkrét formáit. Ez természetes is. Ugyanakkor, mint az élet is bizonyítja, fennmaradnak és továbbra is érvényesek a szocialista forradalom és a szocialista építés általános, alapvető, szükségszerű vonásai. A világszocializmus fejlődésének tapasztalatait összegezve megállapíthatjuk: — A forradalom fő kérdése továbbra is a hatalom kérdése marad. Vagy az egész dolgozó néppel szövetkezett munkásosztály hatalma, vagy a burzsoázia hatalma. Harmadik lehetőség nincs. — A szocializmusra való áttérés csak akkor lehetséges, ha a munkásosztály és szövetségesei magukhoz ragadva az igazi politikai hatalmat, a tőkések és más kizsákmányolok társadalmi, gazdasági uralmának felszámolására használják fel azt. — A szocializmus győzelme akkor lehetséges, ha a munkásosztály és élcsapata, a kommunisták, képesek lelkesíteni és tömöríteni a dolgozó tömegeket az új társadalom felépítéséért, a gazdaság és a társadalmi viszonyok szocialista átalakításáért vívott harcra. — A szocializmus csak akkor szilárdulhat meg, ha a dolgozók hatalma képes megvédeni a forradalmat az osztályéi lenség minden támadásától (az ilyen belső és főleg külső támadások elkerülhetetlenek). Ez a szocializmus mai fejlődésének csupán néhány tanulsága. Forradalmunk körülményeinek valamennyi sajátosságával együtt ismételten megerősítik Október tapasztalatának nagy nemzetközi jelentőségét. Ismételten megerősítik Vlagyimir Iljics Lenin szavainak mélységes igazságát: „Az orosz minta a világ minden országának mutat egyet-mást, méghozzá igen lényegeset, elkerülhetetlen és nem is távoli jövőjéből“. A világszocializmusnak van más jellegű tapasztalata is. Ez megerősíti, hogy a marxista — leninista irányvonaltól, a proletár Internacionalizmustól való eltérés elkerülhetetlenül kudarcokra és nehéz megpróbáltatásokra kárhoztatja a népet. Közismert, hogy milyen súlyos következményekkel jártak Kínában a szocializmus gazdasági törvényszerűségeinek figyelmen kívül hagyására tett kísérletek, valamint az, hogy lemondtak a szocialista országokkal fenntartott barátságról és szolidaritásról, s nemzetközi téren a reakció erőihez csatlakoztak. A kínai nép szocialista vívmányai súlyos veszélybe kerültek. A tőkés országok egyes személyiségei számításaikat most nyíltan arra alapozzák, hogy a Kínai Népköztársaság, valamint a Szovjetunió és más szocialista országok közti ellentétek és elidegenedés még sokáig fennmarad, sőt, a jövőben még jobban kiéleződik. Véleményünk szerint ez rövidlátó politika. Könnyen elszámíthatják magukat, akik ezt a politikát folytatják. Nem kívánunk jóslatokba bocsátkozni arra vonatkozóan, hogyan alakul a jövőben a szovjet—kínai viszony. Kijelentem azonban, hogy kapcsolataink normalizálására több ízben tett javaslataink továbbra is érvényesek. (Folytatás a 4. oldalon)
