Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)

1977-11-24 / 325. szám, csütörtök

NEHÉZSÉGEK NÉLKÜL ÉS A KITŰZÖTT HATÁRIDŐRE Letellek nz őszi munkák pndiál A Dobrá Niva-i Csehszlovák — Szovjet Barátság Egységes Földművesszövetkezet pártbi­zottságának egyik szeptemberi tanácskozásán részletesen meg­vitatták az őszi mezei munkák második szakaszának ütemter­vét. A pártbizottság tagjai ak­kor úgy határoztak, hogy leg­később november tizenötödi­kéig minden tennivalót el kell végezni a földeken. Az egyes munkafolyamatok megszervezé­sét a szövetkezet főgépesítője, Juraj Madien elvtárs kapta fel­adatul, aki egyben a gépesíté­si részleg 64 tagú szocialista munkabrigádjának vezetője is. — Szövetkezetünkben a csúcsmunkák zavarmentes el­végzése érdekében már évek óta ezt a bevált módszert hasz­náljuk — magyarázta a főgé­pesítő. — Minden jelentősebb ütemtervet előzetesen megtár­gyalnak a pártbizottsági ülésen, ahol egyúttal arról Is határoz­nak, hogy személy szerint ki lesz maid felelős a feladat tel­jesítéséért. így történt ez az őszi terménybetakarítást, illet­ve a többi mezei munkát meg­előzően is. A gépesítési részleg dolgozói­nak az elmúlt hetekben ismét rengeteg munkát adott az ősz. Nem volt kevés azonban a munkaszervezők dolga sem. Kö­zülük Juraj Madien elvtársnak kellett teljesítenie a legtöbb feladatot. A nagy kiterjedésű szövetkezeti határban többek között 310 hektáros területen érett be a burgonya, amelynek betakarításával szinte egyidejű­leg kellett végezni az 1370 hektáros terület vetés előtti ta­lajmunkáit, majd a gabona ve­tését. a kukoricatörést, a siló­zást és az egyéb tennivalókat. — Az őszi munkákra megfe­lelően felkészültünk. Szövetke­zetünkben a mezei munkák gé­pesítése valóban korszerűnek mondható. Az idei év eleje óta már csaknem hárommillió ko­ronát fordítottunk a gépek vá­sárlására. Az új gépek jelentő­sen megkönnyítették az őszi munkák végzését. Ezenkívül az Időjárás is kedvező volt. Az őszi mezei munkák első szakaszát nehézségek nélkül és a kitűzött határidőre ponto­san elvégezték a szövetkezet traktorosai. A 310 hektáron ter­mesztett burgonya termésének 94 százalékát gépekkel takarí­tották be. A burgonyaszedés napjaiban tíz nagy teljesítmé­nyű kombájn dolgozott a föl­deken. A talajelőkészítést vég­ző traktorosok fokozott igye­kezete nyomán ezúttal a szoká­sosnál korábban állíthatták munkába a vetőgépeket is. Ez — annak ellenére, hogy a terve­zettnél 300 hektárral több bú­zát vetettek —, komoly előnyt jelentett. Ugyanis már október hetedikén befejezhették a ga­bonavetést. Három héttel ké­sőbb pedig már csak az utolsó hektár kukorica termését kel­lett behordani a határból. — Persze október végén ez még nem jelentette azt, hogy már teljesen elfogyott volna a dolgunk. Bőven volt még ten­nivaló a későbbi napokban is. A következő fontos feladatot nem kevesebb, mint 1600 hek­táron a mélyszántás jelentette számunkra. Mielőtt elindultak volna az ekéket vontató traktorok, röp- gyűlést tartottak a gépesítési részleg szocialista munkabri­gádjának tagjai. Vezetőjük is­mertette a munkaelosztást, a parcellák sorrendjét, aztán újabb kötelezettségvállalást ja­vasolt a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfor­dulójának köszöntésére. A bri­gádtagok, akik között már 24 párttag dolgozik, négy további traktoros pedig most kérvénye­zi a párttagjelöltséget, vala­mennyien aláírták a kötelezett­ségvállalást. Ezzel arra tettek ígéretet, hogy az eredetileg ki­tűzött november tizenötödikéi határidő előtt két nappal befe­jezik a mélyszántást. — Kezdetben különösen ne­hezen ment a munka, mert a hosszan tartó száraz őszi idő­járás következtében szinte kő­kemény volt a talaj. A trakto­rosok azonban iő] dolgoztak, minden percet kihasználtak a munkára. Szombatokon és va­sárnapokon is tizenkét órán­ként váltották egymást a gépe­ken. Még az ebédszünetet is rövidebbre szabták a szokásos­nál a nagyobb napi teljesítmé­nyek érdekében. Természetesen nem terített asztalnál, hanem a határban ebédeltek. Szövetke­zetünk üzemi konyhájából két gépkocsival vittük számukra mindennap a meleg ételt és az üdítő italt. — Miért siettek ennyire a mélyszántással? — Biztosak akartunk lenni abban, hogy a kiadósabb eső­zések, illetve a keményebb fa­gyok beálltakor már nem lesz felszántatlan parcella a hatá­runkban. Régebben sajnos, volt már erre példa. A következő évben azonban a tavasszal fel­szántott dűlőkből csak alig kétharmadát takarítottuk be annak, ami másutt termett. November második szombat­ján, amikor mindezt elmondta a szövetkezet főgépesítője, már az utolsó 120 hektáros dűlőben dübörögtek a Škoda-180-as traktorok. — Ha beszélni akar a trak­torosokkal, Bacúrov község előtt, az országúttól balra meg­találhatja őket — magyarázta Jura] Madien elvtárs. A falu előtti dűlőben való­ban dübörögtek a hatalmas gé­pek. Megpillantani azonban jó ideig egyet sem sikerült kö­zülük. A sűrű ködben alig le­hetett harminc méterre látni. A frissen szántott barázdák pedig több mint másfél kilométerre kezdődtek a tábla szélétől. — Sajnos, most már, az esők után ismét lassabban fogynak a hektárok — panaszolta jó fél­órával később Marian Hajdúk, az egyik traktoros. — Amíg nem ázott át ennyire a föld, naponta átlagosan tíz hektárt szántottunk fel egy-egy trak­torral. Ma is hattól dolgozunk, de az esti műszakváltásig nem­igen lesz hét hektárnál több a teljesítményünk. Vasárnap reggel már egy traktorosnak sem kellett a traktor nyergébe ülnie. Az éj­szakai műszak végére felszán­tották az utolsó barázdát is. Pontosan úgy, amint azt a leg­utóbbi kötelezettségvállalásuk­ban ígérték. Két nappal a ki­tűzött határidő előtt. A szövet­kezet traktorosai azóta már a szomszéd határban dolgoznak, ahol előreláthatólag több mint Száz hektáron végzik el a mély­szántást. Az ilyen segítségnyúj­tás számukra ugyanolyan ter­mészetes dolognak számít a zvoleni járás legeredményeseb­ben gazdálkodó egységes föld­művesszövetkezetében, mint a konkrét pártfeladatok pontos teljesítése. LALO KÁROLY IDŐBEN BEFEJEZIK A MÉLYSZÄNTÄST A szomszédos üzemeknek ás segítelek még az erős fagyok előtt elvé­gezhessük a szántást a terve­zett parcellákon. Skrinyiárral együtt fölugra- nak a terepjáróra és máris el­robognak. — így megy ez az őszi mun­kák megkezdése óta — mond­ja Jozef Ryboš. Reggel öt óra­kor már a műhely udvarán va­gyunk ha kell, módosítjuk az előző napi munkabeosztást, később pedig rójuk a határt, hogy ha szükséges, gyorsan se­gíthessünk. Visszatekintve az őszi mun­kákra elmondja, hogy a kuko­rica betakarításában három kombájnnal a fegyverneki (Zbrojníki), egy kombájnnal pedig a tompái (Tupá) szövet­kezetnek, valamint további gé­pekkel az Ipolysági (Šahy) Ál­lami Gazdaság déméndi részle­gének segítettek. Valahogy fe­lelősséget éreznek a szomszé­dos mezőgazdasági üzemek munkájáért is. Szívesen dol­goznak a két Kiroveccel a For­rás szövetkezetben, mert most pillanatnyilag itthon nem is üzemeltethetik őket. Mindösz- sze negyven hektárt kell még felszántani, de csak azért, mert a trágyarakásokat nem robbantották szét Időben. Hetek óta jól haladnak az őszi munkák. Ez főleg a ru­galmas munkaszervezésnek és a traktorosok versengésének köszönhető. A vetéskor Szabó Károly, Szabó Lajos és Foltán Lajos használta ki a legjobban a munkaidőt. Az őszi mély­A tél hideg lehelete már vé­gigsöpört a tájon. A kora reg­geli órákban dér csípte meg a növényeket. Lassan elnéptele­nedik a fehérlő határ. Csak itt-ott búgnak még a traktorok, nyögve vontatják maguk után az ekéket. Szántanak. Barnál- ló hantok mutatják, hogy el­jött az őszutó és lassan nem ad már munkát a határ. Az egyik dűlőből terepjáró kocsi kanyarodik a főútra és pár perc múlva a Déméndi (De- mandice) Efsz gazdasági udva­rába érkezik. Skrinyiár Géza traktoros ugrik le róla és lé­lekszakadva rohan Jozef Ryboš gépesítőhöz. — Nagy baj van ... a Kiro- vecen elrepedt egy cső, ha nem tudunk helyette másikat sze-' rezni, le kell állnunk ... Hárman is futnak az alkat­részraktárba. Keresnek, kutat­nak. Végre felhallatszik az örömkiáltás. — Találtunk egy új csövet, dolgozhatunk tovább ... fán Tóth, a santovkai Forrás Efsz képesítője mérgelődve mondla: — Hej, sok borsot tört már az orrunk alá az alkatrész- hiány. Az egyik Skoda 180-as nagy teljesítményű traktorunk Is emiatt áll már hetek óta. Ezért is szorultunk a Déméndi Efsz gépesítőbrigádia dolgozói­nak segítségére. Még kétszáz hektáron kell elvégezni a mélyszántást. Minden lehetőt megteszünk a munka meggyor­sítása érdekében, azért, hogy Versenyben a lehető legnagyobb teljesítményért ií Éjjel is meglátogatják a szántó­kat • Meszezik a talajt €SD Alkatrészhiány miatt áll egy Škoda 180-as traktor • Az agronómus elégedett szántáskor pedig Balla Sándor, Milan Príboj, Skrinyiár László és Máté Béla. Igaz, kedvezőek a munkafeltételek Is. Eddig még volt elég üzemanyag és a hiányzó alkatrészeket Is sike­rült — bár lótás-futás árán — beszerezni. A dolgozók mindig pontosan tudják, hogy másnap melyik dűlőben kell szánta­niuk. Ősszel régen volt ilyen jó kedve Tomáš Gertiknek, a szö­vetkezet főagronómusának. Nem csoda, hisz hétszáz hek­táron idejében elvetették a bú­zát. A cukorrépa alá három­szor is szántottak. Háromszáz hektárba beszántották a istál­lótrágyát, háromszáznyolcvan hektárra pedig meszet szórtak. — Gépesítőbrigádunk idén Igazán kiváló munkát végez — mondja. — Tavaly még kará­csonykor is szántottunk, és mégsem tudtuk befejezni a mélyszántást. Véleményem sze­rint mindent megtettünk a jö­vő évi gazdag termés érdeké­ben. Lassan besötétedik és csök­ken a hőmérséklet. Egyre job­ban fénylenek az égbolton a pislákoló csillagok. — Kiderül... mondja valaki — úgy látszik, reggelre fagy­pont alá süllyed a hőmérsék­let. Addig kell dolgoznunk, amíg lehet. A traktorok reflektorfénye végigpásztázza a lejtőket, dom­bokat, jelezve, hogy még ilyen­kor is folyik a munka. BALLA JÓZSEF Témája a forradalmi múit JÄN ŽELIBSKÝ NEMZETI MŰVÉSZ 70 ÉVES Ján Želibský, a bratislavai Képzőművészeti Főiskola tanára „a kor lelkiismerete“ jelszóval illetett 1909-es művészgenerá­ció prágai képviselője. Ez a nemzedék a második világhábo­rú kezdetén lépett a képzőmű­vészeti élet színterére, és a fa­sizmus elleni harcba vetette művészete erejét. Mielőtt Želibský a többi szlo­vák művésszel együtt a prágai Képzőművészeti Főiskola hall­gatója lett volna (ahol 1933- tól 1936-ig Vilém Nowak pro­fesszor tanítványa volt), előbb Bratislavában, G. Mallý magán­iskolájában, majd a prágai Iparművészeti Középiskolában tanult festeni. Már tanulmányai idején bekapcsolódott a prágai kommunista ifjúsági szervezet tevékenységébe. 1935-ös párizsi tartózkodása még jobban megérlelte világ- s^pmléletét. Kommunista meg­győződéséből fakad máig tartó belső kiegyensúlyozottsága. Ez az út természetesen művészi fejlődését is befolyásolta. El­sősorban Cézanne konstruktiviz­musa és objektív látásmódja volt rá nagy hatással, később pedig Picasso kék-korszaka (fő­leg szociális tárgyú képeiben). Leginkább azonban kortársa, Cyprián Majernik — akivel a Mallý-iskolában Ismerkedett meg — példája vonzotta. A szlovák tájról és népről készített új felfogású képei­nek közvetlensége, humoros jel­lege is az ő hatását tükrözi (A bika, Születés, Luca napja, Farsang című olajképek 1936- ból). A szlovák vidéket újra csak a felszabadulás után fes­tette meg. Első kiállítását 1937- ben Prágában rendezték meg, majd a párizsi Szépművészeti Főiskolára került ösztöndíjas­ként. A háború alatt Prágában fes­tett képeinek egy része nyíltan háborúellenes (Száműzöttek, El­foglalt falu, mindkettő 1943- ból). Később fokozatosan áttért a burkoltabb kifejezésmódra. A színházi környezet, valamint a Jánošík-legenda jelképeivel teszi színesebbé rajzait (Esküvő a színházban, Kerti koncert, Já­nošík elf ogat ásaf. Akárcsak művésztársainak festményein, nála is gyakori volt az elesettek, üldözöttek, hazátlanok motívuma. Szlová­kiában az elsők között ábrá­zolta a városi és a vidéki élet eltérő arculatát. Bár a Szlovák Nemzeti Fel­kelésben személyesen nem vett részt, alkotásaiban azonban rea­gált erre a jelentős eseményre, amelynek úgy akart emléket állítani, „hogy az ne legyen pusztán illusztráció“. A felszabadulás után, amikor az Augusztus 29 csoport tagja lett, a partizán-tematikán kívül elsősorban a munka ábrázolása került túlsúlyba alkotásain; ezt tanúsítja a handlovái szénbá­nya-telepeken való huzamosabb tartózkodása is. Szlovákiai út­jai alkalmával a változó hazai táj szépségeit is újra felfedez­te, s megörökítette (Lentépés, Sárga maqtár. Dal). 1946-ban a prágai Képzőmű­vészeti Főiskola professzora lett. Hat év múlva a bratislavai főiskola meghívására egy időre elvállalta itt a rektori tisztsé­get. Az ötvenes évek uniformizált ábrázolásimódja okozta fásult­ságból kilábolva 1956 körül újult erővel látott hozzá alkotó munkájának továbbfejlesztésé­hez. Színskálája megélénkült, művei megtisztultak. A tartal­mat teljes mértékben sikerült összhangba hoznia a formai megvalósítással. Az 1960 és 1962 között szüle­tett ciklus — az Illegális ira­tok terjesztése — addigi tevé­kenységének legérettebb termé­ke. Mintegy hatvan pasztellrajz- ból és egy sor olajfestményből áll, és ezért a sorozatért Ma- jerník-díjjal tüntették ki. Közben alkotásaiból kiállítást rendeztek Prágában, Szófiában, Bratislavában, Nyitrán, Trenčín- ben, Suranyban és Nové Zám- kyban. A prágai Szövetségi Gyűlés épületének díszítésekor (1970 és 1972 között) a huszitizmus, a Győzelmes Február és történel­münk más ielentős epizódjait dolgozta fel. Ekkor jött létre az a pasztell-sorozata is, melyben a formaelemek (nagy alakza­tokba való tömörítés, dekorati­vizmus stb), valamint a kompo­zíció bizonyos változásai alkotó munkájának új szakaszát jeilzik. Legfrissebb munkáiról a mű­vész így nyilatkozik: „A színe­sebb hangolással a tartalmi ele­meket próbálom hangsúlyozni alkotásaimon, melyeknek témá­ját forradalmi múltunkból me­rítem“. L. GÁLY TAMARA Műfordítóink műhelyében MEGJELENT AZ IRODALMI SZEMLE 8. SZÁMA Aki rendszeresen olvassa a Szemlét és nem közömbös a csehszlovákiai magyar kulturá­lis élet iránt, sőt, valamilyen formában maga is részt vesz alakításában, fejlesztésében, el­ismerő szavakkal, jóleső érzés­sel állapíthatja meg, hogy a szerkesztőség egyre következe­tesebben és erősebben össz­pontosítja figyelmét szellemi­művészeti életünk egy-egy te­rületére; s ezen belül számos fontos és időszerű gyakorlati kérdésre keres választ. A legújabb számban műfordí­tásunk helyzetével és problé­máival foglalkozó írások, véle­mények, illetve vers- és próza- fordítások kaptak helyet, sok oldalon. A műfordítás-irodalom reneszánszát éli világszerte, népeket, kultúrákat közelít egymáshoz, és gazdagít, mind erőteljesebben és eredménye­sebben; nem beszélve arról, mit jelent egy-egy nép nyelvé­nek a fejlődésében. „Kissé vak­merő és tán paradox tény és diagnózis, hogy a műfordítá­sokban a magyar nyelv szinte bujább virágzását éli, mint eredeti művekben“ — írta le Szentkuthy Miklós, résztvevője annak a nagyszabású nemzet­közi ankétnak, amelyet 1975- ben indított a Nagyvilág, Kül­földi irodalom magyarul, ma­gyar irodalom Idegen nyelven címmel. A cseh és szlovák Irodalom közvetítésében nem kis szere­pet vállaltak és vállalnak a szlovákiai magyar írók, köl­tők, akiknek nevével olvasóink is gyakran találkozhatnak la­punk hasábjain. Újabban — el­sősorban a fiatalabb nemzedék képviselői — más nyelvterüle­tekre is ki-kirándulnak. „Fej­lettségünknek (fejletlenségünk­nek) éppen az a legbiztosabb mutatója, hogy hány idegen irodalomból merítünk, jó mű­fordításoknak köszönhetően hányat tudunk saját vérkerin­gésünkbe ömleszteni", — mond­ja Tőzsér Árpád, aki viszont a mostani, műfordításunkról szer­vezett ankét egyik résztvevője. Az ankéton kívül még négy írás vezeti e szám olvasóját a műfordítók műhelyébe. A Lát­határ rovatban olvashatjuk Va­szilij Suksin, Valentin Benlak, Jaques Prévert, Tadeusz Ró- zewic és Jesús Díaz alkotá­sait, természetesen fordítóink tolmácsolásában; Duba Gyula sl Dél-Szlovákiában nevelkedett Ladislav Ballek íróval beszél­get, aki Délvidéki posta című elbeszélésével szerepel ugyan­ebben a rovatban. A szám első részében Ozs- vald Árpád, Dénes György, Tóth László, Varga Imre, Mi- kóla Anikó, Cselényi LáS7.ló, Zs. Nagy Lajos és Marencsin Mária verseit, valamint fíatta György ^Színek Fábry Zoltán portójához (II.) címmel közzé­tett válogatását olvashatjuk. Somos Péter Kmeczkó Mi­hály Színházi kritikánkról — kritikusan című írására reagál, amely a Szemle februári, szín­házi számában jelent meg; Tóth László a Cigány bemuta­tójáról közöl kritikát (Nép­színmű mint látszótárs). Fried István Dionýz Ďurlšin O lite­rárnych vzťahoch, Pomogáts Béla a kolozsvári román író, D. R. Popescu ök ketten vagv akik csak az erdőt látták című könyvét, Togarassy László a Ki kicsoda című népszerű élet­rajzi lexikon harmadik kladá sát ismerteti. 20. századi szlo­vákiai grafika címmel Kulcsár Ferenc írt bevezetőt a számot illusztráló képzőművészeti al­kotások elé. (br)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents