Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)
1977-11-24 / 325. szám, csütörtök
TÖRTÉNELMI HATÁRKŐ A KOMMUNIZMUS FELÉ VEZETŐ UTÓN A szocialista demokrácia tökéletesítése és elmélyítése (Folytatás a 3. oldalról) A Nagy Október világtörténelmi vívmányainak egyike volt a szocialista demokrácia. A demokrácia értelme első ízben nyilvánult meg tényleges jelentőségének megfelelően, vagyis népuralomként. Első ízben tettek reálisan szert állampolgári és politikai egyenjogúságra azok, akik ezt nem ismerték semmiféle kizsákmányoló rendszerben, vagyis a dolgozók. A demokrácia alapelvei első ízben terjedtek ki a társadalom életének minden területére, beleértve alapját — a termelési viszonyokat. A demokrácia, amely a szocializmusban törvényszerű és szükséges, formáit, funkcióit és megnyilvánulását tekintve semmiképp sem merev. Az egész társadalom fejlődésével egyidejűleg fejlődik. A szocialista demokrácia fejlődési szintjét természetesen csak akkor tudjuk megítélni, ha ehhez helyes mércével rendelkezünk. S a marxisták—leninisták rendelkeznek ilyen mércével. Amint azt Lenin megállapította, a szocializmusban „... a civilizált társadalmak történetében először emelkedik fel a lakosság tömege odáig, liogy önállóan részt vegyen nemcsak szavazásokban és választásokban, hanem a mindennapi igazgatásban is.“ (Lenin Művei, XXV. kötet, 524. oldal). Éppen ez volt és ez ma is fő mércénk, amelyhez igazodunk, értékelve demokráciánk sikereit és kijelölve továbbfejlesztésének, tökéletesítésének útjait. Ezt a mércét alkalmazva teljes joggal mondhatjuk, hogy társadalmunk, a fejlett szocializmus társadalma egyben a fejlett szocialista demokrácia társadalma is. Az érett szocializmus szakaszában, az össznépi államban a szovjet társadalom politikai fejlődése fő vonulataként szilárdan meghonosodott a dolgozó tömegek mind szélesebb és aktívabb részvétele az ország életének igazgatásában. A DOLGOZÓK EGYRE AKTÍVABB RÉSZVÉTELE AZ IRÁNYÍTÁSBAN Hatásosabban kezdtek működni maguk az államhatalmi képviseleti szervek — a szovjetek. Továbbfejlesztettük felépítésüknek és tevékenységüknek demokratikus alapelveit. Megnőtt a képviselők tekintélye és jogköre, szilárdult kapcsolatuk a tömegekkel. Ma több mint 2,2 millió népi képviselőnk van. S ha számba vesszük azokat az állampolgárokat is, akiket korábban választottak meg a szovjetekbe, akkor a Szovjetunióban már több millió ember járta ki az államigazgatás, a politikai vezetés nagy iskoláját. A szovjetek ma kétszer annyi kérdést tárgyalnak meg és oldanak meg, mint tíz évvel ezelőtt. E kérdések többségét előzetesen tüzetesen vizsgálják az állandó bizottságok, amelyeknek száma elérte a 300 030-et. Tevékenységükben, az 1,8 millió képviselő mellett, további 2,6 millió állampolgár és aktivista vesz részt A dolgozók szigorú követelményeket támasztanak azokkal szemben, akiket képviselőikként megválasztottak. Közismert, hogy demokráciánk fontos vonása a választópolgárok joga leváltani a képviselőket. Az utóbbi tíz esztendőben a különböző szintű szovjetekből, beleértve a Legfelsőbb Tanácsot, 4000 képviselőt váltottak le, akik ilyen vagy olyan vonatkozásban nem fejeltek meg a választópolgárok bizalmának. Ezt a demokratikus jogot tehát nálunk nemcsak kinyilvánítottuk. hanem a gyakorlatban meg is valósul és hatásos eszköze annak, hogy növekedjen a képviselők felelősségtudata tevékenységükért. A képviselők választópolgáraiknak rendszeresebben beszámolnak munkájukról. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa képviselőinek Javaslatára az új alkotmányba beiktattak egy cikkelyt, amely különösképpen kiemeli a szovjetek és az általuk létrehozott szervek kötelességét, hogy rendszeresen tájékoztassák a lakosságot munkájukról és elfogadott döntéseikről. Ez elősegíti a publicitás elvének, a szovjetek tevékenysége igen fontos alapelvének következetesebb megvalósítását. Lenin a szovjetekről azt mondotta, hogy „ez olyan hatalom, amely mindenki előtt nyitva áll, mindent a tömeg szeme láttára tesz, hozzáférhető a tömeg számára, közvetlenül a tömegből ered, a néptömegeknek és a néptömegek akaratának egyenes és közvetlen szerve.“ (Lenin Művei, X. kötet, 248. oldal]. A Szovjetunió politikai rendszerének alapját képező szovjetek a tényleges népuralom megvalósításának legfontosabb eszközei. A szocialista demokrácia azonban ismeri az állam és a közügyek igazgatásában a dolgozók részvételének sok más, szüntelenül tökéletesített formáját Is. A népuralom e formái közül egyeseket korábban az alkotmány nem rögzített. Ezek a gyakorlatban jöttek létre és fejlődtek. Éppen ezekről a formákról szeretnék kissé részletesebben szólni. Demokratikus életünk tartós részévé váltak az össznépi viták. Az utóbbi években egyetlen népgazdaságfejlesztési állami tervet, egyetlen jelentős törvényhozói lépést sem — például a házasságról és a családról, az öregségi nyugdíjakról, a természetvédelem kérdéseiről szóló törvény — hagytak jóvá a javaslatával kapcsolatos össznépi vita nélkül. AZ ŰJ ALKOTMÁNY LÉTREHOZÓJA AZ EGÉSZ SZOVJET NÉP Világos, hogy csak ilyen össznépi fórum elé lehetett terjeszteni az új alkotmány kérdését is, azt a kérdést, hogy milyen legyen ez az alkotmány. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa által létrehozott alkotmánybizottság nagyszámú tudós, jogi szakember, az állami apparátus és a társadalmi szervezetek tapasztalt dolgozói segítségével kidolgozta az alapvető törvény javaslatát, amellyel kapcsolatban azután több mint 140 millió állampolgár, a Szovjetunió felnőtt lakosságának több mint négyötöde mondott véleményt. Ezek az állampolgárok felszólaltak a munkakollektívák, a párt-, a szakszerzetek gyűlésein, a szovjetek ülésein, a rádióban és a televízióban. írtak az újságoknak és az alkotmánybizottságoknak. A dolgozók 180 000 levele demokráciánk élő, tényleges bizonyítéka. Aki ebben az időszakban figyelemmel követte országunk életét, tudja, hogy ez az alkotó energia óriási méretű felduzzadásának, a szenvedélyes vitáknak és a hozzáértő polémiáknak időszaka volt. A szovjet állampolgárok mintegy 400 000 javaslatot terjesztettek elő az alapvető törvény javaslatának konkrét kiigazítására. Sok javaslat érintette életünk rendkívül lényeges kérdéseit — a munka szerepét a szocializmusban, a szovjet állam szociális bázisának meghatározását, a szovjetek munkájában a választópolgárok követelményeinek tiszteletben tartását, az állampolgárok kötelességét. hogy védjék a szocialista tulajdont, a háztáji gazdaságra való jogot stb. Az alkotmánybizottságnak nagy igyekezetei kellett kifejtenie, hogy áttanulmányozza és osztályozza a beérkezett javaslatokat, mielőtt saját javaslatát jóváhagyásra a Legfelsőbb Tanács elé terjeszthette, amely tekintetbe véve az össznépi vita során kifejtett valamennyi nézetet, kiigazítást eszközölt 118 cikkelyben (173-ból 1, és az alkotmányba beiktatott egy új cikkelyt. Amikor tehát azt mondjuk, hogy az alkotmány tulajdonképpeni létrehozója az egész szovjet nép, akkor ez nem túlzás és nem üres frázis, hanem tény. S ez a tény arról tanúskodik, hogy nálunk nem létezik a dolgozók elidegenedése a politikai hatalomtól, hogy teljesen leküzdöttük a tömegek bizalmatlanságát, amit a kizsákmányoló társadalomtól örökölt. A szovjet állampolgárok az alkotmányjavaslat vitájában teljes szélességben kifejezésre juttatták gondos és igényes viszonyukat minden társadalmi ügy iránt. Számos nyomatékos észrevétel hangzott el a különféle intézmények, vállalatok, szervezetek és vezetőik címére. Nagyon figyelmesen reagálunk állampolgáraink bíráló szavaira, és igyekszünk megszüntetni azokat a fogyatékosságokat, amelyekre figyelmeztetnek bennünket. Pártunk a bírálat szabadságában a demokratikus társadalom fejlesztésének hatékony eszközét, valamennyi intézménye normális munkájának múlhatatlan feltételét látja. A DOLGOZÓK KOLLEKTÍVÁINAK NAGY JELENTŐSÉGE Az össznépi vitákban való részvétel a szovjet állampolgároknak lehetővé teszi, hogy világosabban tudatosítsák köznapi életük szoros kapcsolatát a társadalmi fejlődés széles perspektíváival. A dolgozók legsajátabb érdekeinek és törekvéseinek ez az összefonódása a kommunista építés kulcsfontosságú feladataival szembetűnően megnyilvánul a munka- koííektívák társadalmi-politikai aktivitásában is. Az alkotmányjavaslat vitájának résztvevői nagy figyelmet szenteltek azoknak a kérdéseknek, amelyek összefüggnek társadalmunkban a dolgozók kollektívája szerepével. Ez logikus. Hiszen társadalmi szervezetünknek ebben az alapvető sejtjében születik meg és fejlődik az egész országunk éleiét befolyásoló kezdeményezés. Elég leszögeznem, hogy az^ állami terv kidolgozása a dolgozók kollektíváiban kezdődik. S ehhez hasonlóan, az állami terv teljesítése és túlteljesítése is természetesen döntő mértékben függ attól, hogy milyen pontosan és kezdeményezően dolgoznak a dolgozók kollektívái. Vegyük például a gépkocsik és a traktorok számára villamos berendezést gyártó első moszkvai üzemet. Ebben az üzemben a dolgozók kollektívája a tizedik ötéves terv megvitatása során több mint 200 javaslatot terjesztett elő, amelyeknek zömét megvalósították. Ennek köszönhető, hogy az üzem, terven felül 2,1 millió rubel értékű gyártmányt termelt. A dolgozók kollektíváiban számos olyan kérdést oldanak meg, amelyek meghaladják a szűkén vett termelési érdekek kereteit. E kérdések körébe tartozik a szocialista munkaverseny szervezése, az anyagi ösztönzési alapok elosztása, a szakképzettség növelése, a káderek elhelyezése, valamint a dolgozók üdültetéséről, szociális viszonyairól, szellemi szükségleteik kielégítéséről való gondoskodás. A nagy társadalmi jelentőségű kérdések közül, amelyekkel a munkakollektívák az alkotmánytervezet vitájával kapcsolatban foglalkoztak, rámutathatunk akár arra a követelményre is, hogy javuljon az egészségügyi gondoskodás, hogy pontosabban meghatározzák a bővülő lakásalap kihasználásának elveit, hogy erélyesebben küzdjék le a bürokratizmust, ho.sjy nagyobb figyelmet szenteljenek az ifjúság erkölcsi nevelésének. A dolgozók számos javaslata alapján az új alaptörvény megerősítette a dolgozók széles körű jogait az állami és a közügyek megtartásában és eldöntésében a vállalatok és intézmények irányításában; a munkakollektíva szerepéről szóló cikkelyt, a Szovjetunió politikai rendszeréről szóló fejezetbe sorolták be. A DOLGOZÓK SZÉLES KÖRŰ JOGAI BIZTOSÍTOTTAK A szocialista demokrácia elmélyítése az ország gazdasági haladásának egyik mozgató ereje lett. A termelőforrások és a szovjet társadalom nemzeti gazdagságának kibővülése pedig a demokratikus alapok megszilárdításának és fejlesztésének jelentős tényezője lett. A fejlett szocializmusban ki- szélesedett a szocialista demokrácia gazdasági alapja, az állampolgárok jogai szilárdabb anyagi tartalmat és megbízhatóbb biztosítékokat nyertek. Mindenki, aki összehasonlítja a Szovjetunió új alaptörvényét az előző alkotmánnyal, meggyőződhet róla, hogy kifejezésre jutnak benne a szovjet állampolgár jogainak és szabadságjogainak méreteiben bekövetkezett minőségi változások. BŐVÜLŐ JOGOK, ÜJ LEHETŐSÉGEK Az új alaptörvény természetesen teljes mértékben megerősítette az előző alkotmányban rögzített szabadságjogokat — a szólásszabadságot, a sajtó, a gyülekezési szabadságot, nagygyűlések, felvonulások és tüntetések rendezésének szabadságát. Ugyanakkor az alkotmányban más politikai jogokat is rögzítettek, amelyek már régen a társadalom gyakorlati életének szerves részévé váltak. Elvi jelentőségű az az új cikkely, amely kimondja, hogy a Szovjetunió polgárának joga van részt vennie az állam igazgatásában és a társadalmi ügyek irányításában. Az előző alkotmányhoz viszonyítva az öj alaptörvény a szovjet állampolgároknak nagyobb jogokat biztosit egyéni érdekeik védelmében. Kibővültek az állampolgárok politikai jogainak biztosítékai is. Világos például, hogy a bírálatra való jog tartalmasabb akkor, ha azt úgy, mint nálunk, a bírálat miatti üldözés alkotmányos tilalma támasztja alá, valamint az a követelmény, hogy az e tilalmat megsértő személyeket felelősségre vonják. Most pedig a szociális-gazdasági jogokról, amelyek az emberek életének az alapjait érintik. Csak néhány példát sorolok fel, amelyekből képet alkothatunk az e téren bekövetkezett változásokról. A munkára való jog nálunk már évtizedek óta érvényes norma. Ma e jog magában foglalja a hivatás, a foglalkozás neme és a tehetségnek, a szakmai felkészültségnek stb. megfelelő munka megválasztását. Ezt ma azért biztosíthattuk állampolgárainknak, mert olyan gazdaságot alakítottunk ki, amelyben nemcsak szilárdan növekszik, hanem egyre sokoldalúbbá válik a munkaerő, a szakemberek iránti igény. Ezt a jogot továbbá azért is biztosíthatjuk, mert kiépítettük az általános és a szakiskolák nagyon fejlett rendszerét, a szakképzettség megszerzésének és növelésének rendszerét. Az új alkotmány megerősíti az ember létfontosságú jogát: a lakásra való jogot. Most ehhez a joghoz létrejött a megbízható anyagi alap. Ma évente hétszer annyi lakás épül, mint 1936-ban. Az öregség idején való anyagi biztosításra való jogot az előző alkotmány is tartalmazta. Igaz, hogy ma az e joggal élő idős emberek száma 1936-hoz képest megsokszorozódott. Ezenfelül az átlagos öregségi állami nyugdíj csaknem *a háromszorosára emelkedett. ELLENTÉTBEN A BURZSOÁ DEMOKRÁCIÁVAL Abban, hogy a szocialista demokrácia nemcsak a politikai, hanem a szociális-gazdasági jogokat is deklarálja, abban, hogy nemcsak deklarálja őket, hanem megbízhatóan szavatolja is, a burzsoá demokráciától való alapvető különbségek egyike nyilvánul meg. A nagymértékben fejlett gazdasági potenciállal bíró érett szocializmus társadalmában a szocialista demokráciának e jellegzetes vonása különösen kidomborodik. Demokráciánk, amely teret nyit az állampolgárok, képviselők és szervezeteik politikai, gazdasági és szellemi aktivitása számára, ezt az aktivitást azokra a célokra Irányítja, amelyeknek elérése az egész nép, az egész társadalom érdeke. Ugyanakkor meg kell teremtenie a feltételeket ahhoz, hogy megnyilvánulhassanak a lakosság különféle csoportjainak sokoldalú sajátos érdekei, azokat egybe kell kapcsolnia és hangolnia az egész társadalom érdekeivel. Ezen a téren jelentős szerepük van a társadalmi szervezeteknek. A szakszervezetek feladata például következetesen védelmezni a munka érdekeit. A szakszervezetek erélyesen és megalkuvás nélkül közbeavatkoznak, ha egyes vállalatvezetők megfeledkeznek a munkatörvények rendelkezéseiről, a dolgozók szociális szükségleteiről. A múlt év folyamán a szakszervezeti bizottságok kérelmére csaknem 10 000 ilyen vezető dolgozót fosztottak meg tisztségétől. Nálunk azonban nincsenek *neg a burzsoá társadalomra jellemző konfliktusok, mint amilyen a munka és a tőke, a munkás és a vállalkozó közötti konfliktus. A szak- szervezetek a dolgozók érdekeit a legjobban azzal fejezik ki, hogy megszervezik részvételüket a termelés és az egés2 társadalom ügyeinek irányításában. Ennek eredménye például az állandó termelési bizottságok tevékenysége. Ma a Szovjetunióban 130 000 ilyen bizottságunk van. Emellett a bizottságok tagjainak 64 százalékát munkások alkotják. Až állandó termelési bizottságok évente mintegy 1,5 millió javaslatot terjesztenek elő a termelés hatékonyságának növelésére. Ebből a népgazdaságnak érthetően jelentős haszna van. De ezáltal megnövekednek az anyagi lehetőségek is ahhoz-, hogy jobban kielégítsük a dolgozók szociális létszükségleteit. Vagy pedig vegyük a Kom- szomolt — ifjúságunk szervezetét. Az ifjúság már jellegénél fogva is romantikus. Ha például a Komszomol felkelti a fiúk és leányok százezreinek az érdeklődését a bajkál—amú- ri vasútvonal építése iránt, akkor így az ifjúság sajátos érdeklődését egybeköti a nagy össznépi érdekkel — az új szibériai közlekedési vonal felépítésének érdekével. A szocialista demokrácia biztosítja, hogy érzékenyen reagáljunk a társadalmi érdekek növekvő sokrétűségére, széles teret nyit a tömegek kezdeményező társadalompolitikai tevékenysége számára. _________A PÁRT_________ KULC SFONTOSSÁGÚ _______FELADATA_______ A szocialista államiság és a szocialista demokrácia fejlődése olyan folyamat, amelyben a kommunistáknak kulcsszerepük van. Az SZKP-nak, társadalmunk vezető és irányító erejének szerepét az Októberi Forradalom győzelme, a szovjet ország egész hatvan évi történelme biztosította. A pártnak ez a szerepe világosan kifejezésre jut a szovjet állam alaptörvényében. Az SZKP irányítja a szovjetek tevékenységét, ugyanakkor azonban nem helyettesíti, hanem szigorúan elhatárolja a pártszervek funkcióját az állami szervek funkcióitól, irányvonalát mindenekelőtt az állami szervekben dolgozó kommunisták útján valósítja meg. E lenini alapelv lényege világosan kifejezésre jut a Szovjetunió alaptörvényében, amely kimondja, hogy minden párt- szervezet a Szovjetunió alkotmányának keretén belül működik. A szovjet kommunisták — s ugyanúgy minden szovjet állampolgár — jól tudják, hogy az SZKP semmilyen kiváltságot sem élvez annak folytán, hogv (Folytatás az 5. oldalon) 1977. XI. 24.
