Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)

1977-11-22 / 323. szám, kedd

Oi könyvek - érdekes olvasmányok Értékes, változatos, temati­kailag is gazd.ag skálájú új könyveket kínál föl olvasói­nak ismét a bratislavai MA­DÁCH KÖNYVKIADÓ. Oj regé­nyében, a KIKÜLDETÉS-ben mai, izgalmas témát dolgoz fel ismert írónőnk, Ordódy Kata­lin. „Ki , voltam, mikor tanul­mányaim befejeztével a gyógy­szertárban kezdtem dolgozni? Jellegtelen fiatal nő. Bálint ambíciókat ültetett belém, és táplálta őket. Ő csinálta belő­lem azt, aki vagyok" — mond­ja szerelméről Judit, a regény hősnője. Bálint, az ambiciózus keramikus mozgásba hozza Ju­dit állóvíz-életét. Emberileg is kiteljesedik a férfi mellett. Boldog, eseményekkel tele két év következik. És akkor egy­szeriben véget ér az álom: Bá­lint a válságos években elhagy­ja az országot. Judit vele men­ne, de itthon marasztalja sú­lyosan beteg édesanyja, Bálint nélkül nehéz az élete. Csupán édesanyja és a munka marad számára. Az elválás után hat évvel váratlanul lehetőség tárul fel Judit előtt: gyógyszerész­kongresszus küldötteként Svájc­ba utazhat, abb.a a városba, ahol Bálint él. A boldog egy- másratalálás után azonban Ju­dit válaszúthoz érkezik. Egy pillanatra megtorpan. Aztán számba vesz minden körül­ményt, igaza tudatában elindul a helyesnek tartott úton. A Madách Könyvkiadó új so­rozatot indított meg KIS KÖNYVTÁR néven. Első darab­ja Johannes Amos Comenius nagy műve, A VILÁG ÚTVESZ­TŐJE ÉS A SZÍV PARADICSO­MA. Comenius, cseh nevén Ko­menský, a nagy pedagógus, aki magyarországi tartózkodása alatt főként latin nyelven írt,, e művével a cseh irodalom alapjait vetette meg. Az alle­gorikus mű két egymással szer­vesen összefüggő részből áll: a világ útvesztőjéből, amely a harmincéves háború zűrzavaros korának társadalmi visszássá­gairól ad hiteles képet, és a szív paradicsomából, ahová a világ útvesztőjében elcsüggedt vándor visszavonul, és meg­nyugvást talál ,a hitnek egy tisztult, ideális formájában. A több mint három évszázados írás ma is megkapja az olvasót egyfelől kíméletlen igazmondá­sával, másfelől, őszinte biza­kodásával, amely korának meg­felelően nem irányulhatott másra, mint Istenre. A Kis Könyvtár másik darab­ja Miloslav Fábera könyve, a HÉT MONGOL PARIPA törté­nelmi időkbe, Dzsingisz kán korába kalauzolja az olvasót. Szabutáj Bagatur, Dzsingisz kán legdicsőbb hadvezére a mongol katonák kemény, egy­szerű életét éli szerény jurtá­jában. A fáradságos kínai had­járat után azonban nem soká­ig pihenhet. Egy napon fényes ezüsttáblán megérkezik a nagy kán újabb parancsa: in­duljon hadba a hatalmas ho- rezmi sah mesés gazdagságú birodalma ellen. Szabutáj egy percet sem késlekedve szólítja hét szeretett, gyönyörű paripá­ját, s követve a parancsot föl­égeti Szamarkandot, a mervi oázist, Nisapurt, Iszpahant, s a sah nyomában végigdúlja a Kaukázust, eléri a Dont, a Dnyepert, sőt Kijevet is. Az öt­éves hadjárat során kirajzoló­dik babonás-misztikus lelkivi­lága, emberi arcéle, és a hát­térben elvonul előttünk a szí­nes, gazdag mohamedán világ és a nagy mongol birodalom történetének számos eseménye. Rendkívül fontos és időszerű problémákat tárgyal és világít meg Kővágó László magvaror- szági szerző KISEBBSÉG — NEMZETISÉG című könyve. A szerző kísérletet tesz olyan alapvető kérdések megválaszo­lására, hogy kiket, milyen egyedeket vagy csoportokat tartsunk általában, s tartanak ma a különböző államokban nemzeti és egyéb kisebbségnek, hogyan tekintenek ma az egyes államok a kisebbségek jogaira, azok védelmére, és mi a véle­mény ezek nemzetközi szabá­lyozásáról. E kérdések nem újak, de rendkívül időszerűek, egyrészt azért, mert a kisebb­ségi kérdés a második világhá­borút követően egy időre szin­te eltűnt a nemzetközi jog té­mái közül, a megoldatlan prob­lémákkal nemzetközi szinten úgyszólván egyáltalán nem foglalkoztak, másrészt azért, mert a megválaszolatlan kérdé­sek az utóbbi időben igen sok motívummal gazdagodtak. A második világháború óta ebben a vonatkozásban is meggyor­sult a társadalmak fejlődése: új nemzetek vannak alakuló­ban — népcsoportok, nemzeti­ségek, törzsek konszolidálód­nak nemzetté, igyekeznek nem­zeti államot építeni; ugyanakkor mintegy ellentétes irányban mozgó folyamatként — világ­szerte sok országban, még a konszolidált állami keretek kö­zött is tömeges.. méretekben je­lentkeznek kisebbségi csopor­tok nyelvi, kulturális, gazdasá­gi, társadalmi és politikai igé­nyeikkel és szükségleteikkel. A Világirodalom Gyöngysze­mei sorozatban látott napvilá­got egy szép gyűjtemény, a LENIN ÉL, melyben Lenin em­lékét ünnepli a haladó világ költészete. Majakovszkij szava máig eleven, időszerű figyel­meztetés: „Homloka ráncában az emberiségŕ — igen, az egész emberiség öröksége az a kincs — írja a könyv elő­szavában Garai Gábor — és egyetemes felelősséggel kell gazdálkodnunk vele, amit ránk hagyott. S akik ma a vi­lág megújításának dolgát a munkásosztály helyett valami más erőkre bíznák, hadd hall­ják emlékeztetésül Bertold Brecht szavát: „Itt van Lenin / a munkásosztály nagy szí­vébe zárva." Azoknak pedig, akik a humanizmus és a nép­hatalom fogalmait egymást ki­záró ellentéteknek vélik — vagy hirdetik — a magyar köl­tő, Füst Milán verse idézi meg az emberi teljességet Le­nin alakjában: „Oh, felelj hát, aki vajszívű voltál s mégis / rettenetes, mert tudtad, mi az Eszme." Grigorij Baklanov, több nagy sikerű regény szerzője, új könyvében, a B ARATÓ K-ban korunk társadalmi méretű er­kölcsi kérdéseire keresi a vá­laszt. A két azonos korú, de merőben más életfelfogású és beállítottságú építészmérnök sorsának tükrében olyan köz­érdekű és elgondolkoztató problémákat boncol, mint a barátság, a szerelem, a család, az érvényesülés, az alkotói-mű- vészi lekiismeret, a megalku­vás. A csíkos könyvek új darabja Szántó György híres regénye, A BOSZORKÁNY. Tötösi Borbá­la, a kis szőke jobbágylány még anyjától tanulta a gyógyfüvek titkait, ő azonban nem ráolva­sással segít a betegeken, mint a vajákos asszonyok, hanem igazi tudással. Erős igyekezet­tel tanul, hogy megismerje az emberi test felépítését. Fiatal férjének Szamosközl Dávid író­deáknak a kíséretében Padová- ba utazik, s az ottani egyete­men fiúnak öltözve a világ egyik első boncoló orvosának, a flamand Vesalius professzor­nak anatómiai előadásait hall­gatja. Hazájában, a három részre szakadt Magyarorszá­gon a kor legjobb tudományos módszereivel gyógyítja a hozzá fordulókat, a haladás ellensé­gei azonban kelepcébe csalják, és máglyahalálra ítélik. A re­gény méltó emléket állít a tu­domány meg nem alkuvó ma­gyar hősnőjének. K. F. ÓIRA FELFEDEZNI AZ EZERSZER FELFEDEZETTET OTAKAR NEHERA FOTOKI ÁLLÍTÁSA Otakar Nehera a hazai képzőművészeti fény­képészet kiemelkedő képviselője, a határozott arcélű egyéniség egyszersmind a Nemzetközi Fotoegyesület megbecsült tagja. Olomoucban született 1917-ben. A középiskolát Szlovákiában végezte. A polgári köztársaság széthullása után a prágai Műszaki Főiskola hallgatója lett. De rövidesen állásba kellett mennie, mivel a meg­szálló németek rendelkezésére a Műszaki Fő­iskola kapui bezárultak. A fiatal Nehera hiva­talos munkája közben sokoldalú érdeklődésének megfelelően céltudatosan gyarapítja, mélyíti tu­dását. A háború befejeztével Prágában az Építés­ügyi Minisztériumban dolgozik. 1949-ben visz- szatelepszik Szlovákiába, és az építésügyi meg­bízotti hivatalban kap fontos beosztást. Diákköri szénvedélyének, a fényképészetnek tovább hódol. Már a reálgimnáziumban is első díjat nyert egy iskolai versenyben. 1945-től rendszeresen fotografál, 1956-tól pedig önálló fotóművész. Hatvanadik születésnapja alkalmából a Cyp­rián Majerník Galériában rendezett jubileumi tárlat eddigi alkotásainak tömörített válogatását mutatja be. Felvételein a valóság és hozzá való viszonya fejeződik ki. Az értékes, szép anyag a nagy vizuális kultúrájú mester életének egy részét képezi. Jelzi egyéni meglátását, a látottak értékelését és átértékelését. Emberszeretette], minden szépségért lelkesedve veszi lencsevégre a színes, jellegzetes szlovák tájat, az itt élő né­pet, tevékenységét, az eltűnőfélben levő népi építészetet, az új, sodró erejű fejlődést. „Valóban nem könnyű újonnan felfedezni az ezerszer felfedezettet. Vonatkozik ez főképp az oly sokszor ábrázolt szlovák tájra. Az újra csak úgy bukkanhatunk rá, ha a valóságot a magunk filozófiájával, gondolataival és művészi érzé­sünkkel szembesítjük" — vallja Otakar Nehera. A falakon felvonultatott nyolcvan remek fel­vételnek visszapillantó jellegük van. A japán metszetek kevés szóval sokat mondó finom egy­szerűségére emlékeztet a hűvös őszi táj, a nagy folyó fölött csupán jelzésszerűen feltüntetett to- varepíilö Vadkacsák raja. Az egyéni kifejezés ereje élteti az Acélút távolba futó, egymáshoz közeledő és távolodó sínpárját. A Nem fogunk télen fázni derűs, bizakodó hangja jó melegsé­get áraszt. A második sorozat címe Kapcsolat az anya­földdel. Fények és árnyak játékában vonul el szemünk előtt a valóságnak, "az élet jelenségei­nek állandó változása. | A mezők rétegvonalait a frissen kaszált széna enyhe hullámzása kö­veti. A téli falu művészi valóságát tükröző ké­pein a meredek, hófödte háztetők ütemesen vál­takoznak a fehér és fekete feszült ellentétében. „Utóbbi években vonz a fák élete, hasonlósá­guk az ember életéhez" — mondja a művész. S valóban, fái hol erősek és edzettek, hol meg fáradtak és megcsonkítottak. Magányosak, szo­morúak, vagy szép együttesben élők. Gyűrött kérgük kifejező, akárcsak egy beszédes emberi arc. Figyelme később a régi, zsindelyes háztetők, a ritmikusan tagolt tornyú, megfeketedett fa­templomok felé fordul. Gyönyörködik a már ritkaságszámba menő, népi fantáziában fogam- zott far.agott díszekben. 180 fokos fordulattal választ új témát: a Munka és építést, az emberi erőfeszítésnek dinamikus megnyilvánulását. Óriás emelőszerkezetek, bonyolult csőrendsze­rek, hatalmas ellenállású acélvázak és felfelé törekvő háztömbök, melyek sok-sok családnak adnak otthont. A fotografikus kompozíciók szembeállítás.a a tegnapnak és a mának. A nadrágszíjparcellákat felszántó ócska ekének, a romos váraknak és napjaink száguldó iramú építésének. A propagandisztikus fényképek kifejezően ta­golt kompozíciók. A pillanatnyi mozdulat meg­kapó báját rögzíti a Szlovák Nemzeti Színház baleltegyüttesének előadásán. A szlovák népmű­vészeti együttes (SĽUK) tagjainak örvénylő, ke­ringő tánca nyíló rózsákat idéz. Néhány művé­szeti plakát és esztétikai igényű naptár, meg a Tátra télen, Kelet-Szlovákia és a Szovjet Szocia­lista Akadémia első díját elnyert Örök lángok című album képezik az élményadó bemutató méltó befejezését, BÁRKÄNY JENÖNÉ SZ0V1ET FILMEK FESZTIVALIA ÉJSZAKA CHILE FELETT Nagy hatású, szuggesztív ere­jű film az Éjszaka Chile felett, mely a nyári moszkvai nemzet­közi filmfesztiválon különdíjat nyert, s tegyük hozzá: megér­demelten. A mű a chilei esemé­nyekről szól, de nem krónika- szerűen rekonstruálja a történ­teket, hanem játékfilm formá­jában leplezi le a Pinochet- kormányzat népirtó módszereit és a fasizmus mai arculatát. mentumhűséggel felelevenítsék az ismert eseményeket, a fa­siszta puccsot és az azt követő napokat egy fiatal építész sze­mével láttatják — a koncentrá­ciós táborrá alakított santiagói stadion rácsain át. Manuel, a fiatal építész, jóllehet nem akar közösséget vállalni sem a fa­siszta juntával, sem a haladó erőkkel, mégis az események forgatagába kerül. Csak a kon­Ejszaka Chile felett — jelenet o filmből; középen Grigorij Gri goriu, a főszereplő. A chilei és szovjet filmesek közös vállalkozásában készült alkotás azt példázza, hogy nincs semleges magatartás, az egyetlen lehetséges út ß harc a fasizmus ellen. Bár az Éjsza­ka Chile felett játékfilm, mégis jelentős szerepet játszanak benne a dokumentum-elemek. Ez nemcsak a témából adódik, hanem elsősorban azzal magya­rázható, hogy a film művészeti vezetője Roman Karmen, a vi­lághírű szovjet dokumentum- film-rendező volt. Az alkotás magán hordozza az avatott mű­vész kézjegyét. Figyelmet érdemlő .azonban, hogy Sebastian Alarcon chilei és Alekszandr Kozarev szovjet rendezőnek hogyan sikerült a dokumentum- és játékfilm-ele­meket egységbe ötvöznie. Nem az volt a céljuk, hogy doku­centráciős tábor foglyai között érti meg, hogy az ember neiA lehet, nem maradhat közönyös, előbb-utóbb színt kell vallania. A táborban látottak és átéltek ránehezedő súlya alatt formá­lódik szemlélete és magatartá­sa, s a film utolsó képsorai láttán nem lehet kétséges, hogy személyisége milyert irányban fejlődik. A fiatal építészt Grigoriij Grigoriu kelti életre. (A rokon­szenves művészt A cigánytábor az égbe megy című nagysikerű szovjet film főszereplőjekénít ismertük meg.) Meggyőzően., egyszerű közvetlenséggel, mély belső átéléssel játssza a szere­pet, elsősorban a főhős szemé- lyiségének átalakulására he­lyezve a súlyt. A film méltó tisztelgés a meg nem alkuvó és elszánt chilei nép előtt. ...ÉS MAS HIVATALOS SZEMÉLYISÉGEK Attraktív környezetben, egy külkereskedelmi vállalat tár­gyalótermében játszódik ennek a filmnek a cselekménye. Fő­hőse a vállalat osztályvezetője. Bár munkája nem mondható ti­pikusnak, az alkotók mégis ar­ra törekedtek, hogy egyénisé­gének, tevékenységének bemu­tatásával korunk emberét tár­ják a nézők elé. Szemjon Aranovics rendező izgalmasan pergeti a cselek­ményt. Egy nagy nyugati cég képviselői szovjet termékek vá­sárlásáról tárgyalnak szovjet ja azonban nem csupán aa, hogy szórakoztassa a nézőket, Izgalmas sztorit „tálaljon fel“ nekik. S azzal sem elégedett meg, hogy bemutassa, milyen igényes munka, nehézségek előzik meg egy-egy nemzetközi egyezmény aláírását. Mint em­lítettük, filmjének középpontján ball korunk embere áll, az ő egyénisége, arculata, szemléle­te, erkölcsi magatartása izgat*- ja a rendezőt. A cselekmény csak keret, „ürügy“ arra, hogy megrajzolja a ma emberének vonásait, tanúimonvt nvúitsoto A másik szovjet film egyik kockája; jobbra Vjacseszlav Tyi­honov és Irina Mírosnyicsenko. partnereikkel. Nehezen jutnak közös nevezőre: a nyugati fél csak a saját hasznát, önös ér­dekeit tartja szem előtt, s a tárgyalásokat a japán konkur- rencia is hátráltatja. Vajon dű­lőre jutnak-e és megkötik-e az egyezményt? Érdekes történetbe ágyazza mondanivalóját az alkotó. Cél­személyiségéről. S a jellemrajz jól sikerült, jobban mint a me­seszövés. Két népszerű és remek szí­nész neve és teljesítménye emelkedik ki a szereplőgárdá­ból: Vjacseszlav Tyihonové és Irina Mirosnyicsenkóé. —ym— ÚJ szó 1977. XI. 22.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents