Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)

1977-11-21 / 322. szám, hétfő

TIZENÖTÖDSZÖR A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS NAGYDÍJÁÉRT A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának ünnepségei és a csehszlovák— szovjet barátság hónapjának rendezvényei keretében a Ban­ská Bystrica-i Iskra Smrečina sportegyesület téli stadionjá­ban november 25—27-e között kerül sor a XV. nemzetközi if­júsági műkorcsolya és jégtánc- versenyre az SZNF Nagydíjáért. A Szlovák Nemzeti Felkelés egykori központjában ezúttal 16 európai ország, a Szovjet­unió, az NDK, Magyarország, Bulgária, Románia, Lengyelor­szág, Jugoszlávia, Anglia, Fran­ciaország, Ausztria, Olaszor­szág, Belgium, Dánia, Svédor­szág, az NSZK és Csehszlová­kia fiatal műkorcsolyázó re­ménységei adnak találkozót egymásnak. A versenyre, ame­lyet a legrangosabb külföldi és hazai szakemberek már évek óta a juniorok nem hivatalos Európa-bajnokságnak tekinte­nek, a színvonal emelése ér­deleiében rsak 20 lány, 16 fiú, 11 táncospár és két sportpáros jelentkezését igazolták vissza a szervezők. A verseny legjobb­jának a szovjet csoport ígérke­zik, amelynek tagjai közül Tat­jana Mihajlova a már kétszer, Szergej Ponomarenko és Tatja­na Duraszová pedig tavaly nyert aranyérmet Banská Byst­ricában a lányok, illetve a táncospárok versenyében. A csoport további három tagja, Alexander Szidorov, Jurij Gaj- csenko és Júlia Romanovová, ugyancsak a szovjet juniorok legjobbjai közé tartozik. A jubileumi versenyt az ed­zők körében is komoly érdek­lődés előzi meg. A szervezők ugyanis, az Iskra Smrečina Sportegyesület vezetői, ugyan­úgy, mint tavaly, most is arany, ezüst, illetve bronzéremmel ju­talmazzák minden versenyszám első három helyezettje edzőjé­nek szorgalmát is. Ilyen elisme­résben jelenleg csak a Szovjet­unióban és Banská Bystricában részesülnek a legjobb juniorok A lányok tavalyi versenyében az angol Carolyn Dunkeld (balról első) végzett a harmadik helyen. Most sikeresebben akar szere­pelni. (Lalo K. felvétele) A Sztorik LriferM üséri ÚJ szó 1977. XI. 21. Szerdán, november 23-án ke­rül sor a Szlovák Labdarúgó Kupa két elődöntő mérkőzésé­re, a Jednota Trenčín — Inter Bratislava és a Slovan Bratis­lava — Červená Hviezda Bra­tislava találkozóra. A trenčíni erőpróba kezdetét 13.30, a bra- tislavaiét 16.00 órára tűzték ki. A legjobb négy között tehát három első ligás csapatot, to­vábbá az SZNL élvonalbeli együttesét találjuk. A liga küzdelmeihez hason­lóan, ebben az esetben is je­lentős az otthonukban játszó csapatok előnye, s a papírfor­ma a Jednota Trenčín és a Slo­van továbbjutását feltételezi, mégis a Jednota dolga látszik nehezebbnek. Az Inter idegen­ben is a nyílt játék híve, szor­galmazója, s mivel remélhető­leg már kijutott az UEFA Kupa küzdelmek okozta hullámvölgy­ből, aligha adja meg magát egykönnyen. A Červená Hviezda előzőleg két I. ligás csapatot, a Spar­tak Trnava és a ZVL Žilina együttesét ütötte ki a további küzdelmekből, s megint bebi­zonyíthatja, hogy nincs osztály­különbség az I. liga középcsa­patai (a mai Slovant csak ezek közé sorolhatjuk), meg az SZNL élcsoportjának együttesei között. Köztudott, hogy az országos kupadöntő 1977-től kezdve fel­váltva Prágában és Bratislavá­ban játsszák. Prágában a Lo­komotíva Košice jobbnak bizo­nyult a Sklounion együttesénél, 1978. május 9-én a Slovan sta­dionban a Szlovák Labdarúgó Kupa védője a jelek szerint még kedvezőbb helyzetben lesz. A Cseh Labdarúgó Kupa leg­jobb négy csapata közé ugyan­is csak egy I. ligás csapat ju­tott (Baník Ostrava), s ki tud­ja, vajon boldogul-e a Cseh Nemzeti Liga csapatai elleni találkozón. Nem akarunk a dolgok elébe vágni, de a mindkét hazai ku­pában szereplő I. ligás csapa­tok jelenlegi helyezése aligha ad biztosítékot olyan rang meg­szerzéséhez, amely BEK, vagy UEFA Kupa részvételt biztosít­hatnak számukra. így kapniuk kell azon az alkalmon, amely esetleg a Kupagyőztesek Euró­pa Kupájában kínálkozhat. Végre el kellene érnünk, hogy a hazai kupaküzdelmek rangja és légköre az eddiginél sokkal jelentősebb legyen, s a mindenkori döntő futball- ünneppé váljon. A jelentős labdarúgó hagyo­mányú országokban ez régen így van, s csak rajtunk múlik, hogy nálunk is így legyen. (zala) edzői. A XV. nemzetközi ifjúsá­gi műkorcsolya és jégtáncver­senyre több ismert edző is be­jelentette részvételét, például a szovjet Nyina Zsukova, az NDK-beli Inge Wischnewska, a francia Danielle Marotel, az an­gol Diana Towler és a cseh­szlovák Karol Divín. Amint azt Vladimír Sebenský elvtárs, a szervező bizottság el­nöke elmondta, r^a jubileumi versenyre olyan jó feltételek biztosítottak, amilyenekre egyetlen korábbi alkalommal sem volt még példa. A tavalyi rendezvény óta több új létesít­ménnyel bővült a Banská Byst- rica-i Iskra Smrečina sport­egyesület téli stadionja. Azon­kívül, hogy új öltözőket, klub- helyiségeket építettek a ver­senyzők, az edzők és a zsűri számára, tökéletesítették a sta­dion technikai berendezését is. Oj, nagyteljesítményű világító- testeket vásároltak és a tava­lyi próbaüzemelés után most már állandó használatba he­lyezték a Jabloneci Nisasport nemzeti vállalat elektromos eredményhirdető berendezését is. A szervezők azonban nem­csak erre gondoltak. Az elmúlt évek szép hagyományát követ­ve ismét megszervezik a rész­vevő versenyzők látogatását a versenyt patronáló ipari üze­mekben, a Szlovák Nemzeti Fel­kelés Múzeumában, találkozásu­kat a kerületi, a járási és a városi szervek képviselőivel és kulturális rendezvényeket is készítenek számukra. Azonkívül ugyanis, hogy a 16 európai or­szág juniorjai az egyes ver­senyszámokban összemérik tu­dásukat, felkészültségüket, is­mét lehetőséget akarnak bizto­sítani számukra az ismerkedés­re, a' barátkozásra, történelmi hagyományaink és szocialista társadalmunk legújabb vívmá­nyainak megismerésére. November 25-én, pénteken, a fiúk, a lányok és a táncosok kötelező gyakorlataival veszi kezdetét a nemzetközi verseny. Szombaton és vasárnap délelőtt a szabadon választott gyakorla­tokra kerül sor. A versenyekre ingyenes belépést biztosítanak a közönségnek. A vasárnap dél­utáni ünnepélyes eredményhir­detést nagyszabású nemzetközi bemutató követi majd. Ennek műsorában a verseny legjobb juniorjai mellett az Európa- bajnok szovjet Vladimir Kova­lev és a kiváló Szergej Volkov, a magyar Regőczy Krisztina —■ Sallai András, az NDK-beli Her­mann Schulz és Ján Hoffmann, az osztrák Kristofes Claudia Binder és Roland Coppsllent, a francia Cornelia Haufe — Kersten Bellmann, valamint a csehszlovák Miroslav Soška, Eva Ďurišinová és a jól ismert Špiegl-testvérek kűrjét láthatja majd a nemzetközi bemutató közönsége. LALO KÁROLY Fiatalos lendülettel Jókán (Jelka), a galántai já­rás egyik legnagyobb falujában hosszú időn át jogosan elége­detlenkedett a szurkolótábor, mert a helyi csapat nem tudta annyira állandósítani formáját, hogy a III. osztályból feljebb sikerüljön jutnia. Ugrásszerű javulásra 1974- ben került sor, amikor az egyesület elnöki tisztét Kiss Ignác, a fiatal korosztály kép­viselője vette át, s a többi ve­zetőségi taggal, Szabó, Frašita, Orosz, Török, Kocsis, Podolský, Ravasz, Turányi elvtársakkal együtt alapos munkához látott. A csapat nagyon sokat köszön­hetett annak, hogy az edzések vezetését Podolský József vette át, aki megérttette a játéko­sokkal, hogy eredményt csaK kemény, rendszeres munkával érhetnek el. Az igényes munka eredménye a III. osztály baj­noki címe volt. A folytatás a magasabb osztályban sem vára­tott magára. Az- újoncot csak a deáki (Diakovce) csapat tudta megelőzni a táblázaton. Ami nem sikerült az 1975/76- os bajnoki évben, valóra vált egy évvel később. Az őszi idényben a legnagyobb vetély- társ, a vágsellyei (Sala) csa­pat még egy ponttal megelőzte a jókaiakat, de a bajnokság befejezésekor 51 volt a jókai csapat pontjainak száma, s 8 ponttal lemaradva a vízkeletiek (Čierny Brod) végeztek a má­sodik helyen. A szurkolók az I. B osztály­ban eleinte féltették csapatu­kat, de ok nélkül, hiszen 12 forduló után az elsőtől csak 2 ponttal lemaradva a 4. he­lyet foglalták el. A jókai labdarúgók aktivitá­sa nemcsak a pályán nyújtott jó teljesítményekben nyilvánul meg. A Testnevelési Egyesület a falu legaktívabb szervezetei közé sorakozott fel. A sporto­lókkal nemcsak a helységszé- pítési akció és a pálya karban­tartása körüli munkálatok so­rán találkozhatunk, hanem védnökséget vállaltak a nagy- födémesi (Veiké Űlany) Béke Efsz felett, segédkeznek a kü­lönböző mezőgazdasági mun­kákban. A jókai testnevelők számára a Nemzeti Fronttal, a helyi nemzeti bizottsággal és az efsz- szel létesített jó kapcsolatok hozták meg a legnagyobb si­kert. CSŐKA ISTVÁN Jelenei Vodorezova Sztanyiszlav Zsuk edző társaságában AKIVEL SZÁMOLNI KELL A szovjet női műkorcsolyá­zók egészen a közelmúltig csak álmodozhattak a világ- és Eu­rópa bajnoki érmekről. Már az első tíz közé jutás is sikernek számított. Egy 14 éves moszk­vai kislánynak, Jelena Vodore- zovanak sikerült megtörnie ezt a „hagyományt“. Három esztendeje mutatko­zott be a nemzetközi porondon, a Nauvelle de Moscou című lap hagyományos versenyén. Jelena vetélytársal közül kitűnt a feljövőben levő amerikai csillag, a tizenhat éves Van Bürge, akit akkor a világrang­lista negyedik helyén jegyez­ték. A moszkvai verseny végén az amerikai kislány azonban könnyes szemmel lépett fel a dobogó második fokára. Az el­sőn a 12 éves, kék masnis csöppség állt, akinek rövid programja és szabadkorcsolyá­zása bőségesen kárpótolta a kötelező gyakorlatok hiányos­ságaiért. Ezután mindjárt első nekifu­tásra nyolcadik hely az 1976-os Európa bajnokságon, tizenket­tedik az innsbrucki téli olim­pián, ötödik helyezés az 1977. évi kontinensbajnokságon vé­gül ugyanabban az esztendő­ben 7. hely a tokiói világbaj­nokságon. A rövid és,a szabadon választott program pontszámai alapján Vodorezova Tokióban is ezüstérmet szerzett, és a vi­lág húsz legjobb korcsolyázó­nőjét megelőzve megnyerte a szabadon választott programot. Hogyan sikerült Jelena Vodo- rezovanak szinte egy csapásra betörnie a legjobbak közé? Nem vitás, hogy ebben orosz­lánrésze van hozzáértő edzőjé­nek, Sztanyiszlav Zsuknak, aki annakidején a Rodnyina—Zaj- cev párost is felhozta a világ élvonalába. Van azonban egy másik szempont is: Jelenából, ha szabad így fogalmazni, nem is lehetett más, mint sportoló. „Családunkban mindenki sze­reti a sportot“ — mondotta édesapja, German Vodorezov. „Jómagam testnevelési főisko- kolát végeztem, kosárlabda­edző vagyok. Zinaida, a felesé­gem sportmesteri minősítést szerzett tornából, általános is­kolai testnevelő tanár. Lena ötéves korától korcsolyázik. Mellesleg, először sikertelenül próbált bejutni az ország egyik legjobb egyesületébe, a CSÍKA műkorcsolya-iskolájába. Az is­mételt felvételi vizsgán aztán sikeresen túljutott, de még so­káig emlékezett az első keserű leckére, és talán épp ezért mindent beleadott az edzése­ken.“. Kitartásának és szorgalmá­nak köszönheti Vodorezova, hogy három esztendő múlva már a sportiskola legjobb, nö­vendéke. Ekkor figyelt rá fel Sztaniszlov Zsuk, és meghívta tanítványai közé. A tízéves kislányt már kezdetben nehéz feladat elé állította: bejutni a válogatottba. „Bármennyit is beszéljenek arról, hogy nem szabad túl ko­rán versenyeztetni a fiatalokat, hogy életkori korlátozásokat kell bevezetni, én kitartok sa­ját véleményem mellett“ — mondotta Sztanyiszlav Zsuk, „Megyőződésem: a műkorcso­lyázók éppen fiatal korban tudják megszerezni a kellő gyorsaságot, könnyedséget, a megfelelő ugrástechnikát, len­dületet. A felnőtteknek már ki­alakult védekezési reflexei vannak. A gyermek nem fél semmitől — játszik. Ha nem sikerül neki valami, elesik, megüti magát, ám fel sem ve­szi. Máris felugrik és élőiről kezdi. És még egy körülmény: gyermekkorban még a legbo­nyolultabb elemek is sokkal gyorsabban sajátíthatók el. Je­lena Vodorezova már tizenegy éves korában képes volt triplát ugrani..." Ellentmondásnak tűnik, de a legtöbb szemrehányást éppen amiatt kapja az edző, ami fia­tal tanítványának a legerősebb oldala: a gyakorlatok nehézsé­gi foka miatt. A tokiói világ- bajnokságon a szabadkorcso­lyázásban Vodorezova három triplát ugrott és négy bonyo­lult összekötő elemet mutatott be. Ezt még a férfiak közül is kevesen tudnák utána csinálni. Mások szerint viszont rendkí­vül nehéz elemekkel való túl­zsúfoltsága miatt kárt szenved a program kivitele, látványos­sága. „Azt mondják, Vodorezova nem nőies, nem elegáns, szög­letesen mozog“ — mondja Zsuk edző. „De hát még bak­fis korban van. Meg aztán a műkorcsolyázás nem szépség- verseny, nem is balett, hanem sport. Az ökölvívó például ép­penséggel „nem elegánsan“ üti ki ellenfelét, mégis azt mond­juk: szép ütés volt. A kapus merészen előrevetődve szedi le a labdát a csatár lábáról — ez is gyönyörű. És amikor a birkózó fogást hajt végre, s el­lenfelét kétvállra fekteti — ez talán nem szép? Igen, Lena Vodorezova még kislány. De olyan kislány, aki triplákat ké­pes ugrani. Az ő szabadon vá­lasztott programjában öt tripla ugrás szerepel. Majd meglát­juk: bemutat ő még három és félfordulatos ugrásokat is“. Ehhez azonban rendszeres, napi edzésekre van szükség. Jelena első edzése fél nyolckor kezdődik. Aztán iskola, pihe­nés, ismét edzés, házifeladat- készítés. „Bizony így van“ — erősíti meg Zsuk edző.“ Nos, ezért tö­rekszünk arra, hogy az edzés­be játékos, szórakoztató eleme­ket iktassunk. Mondjuk meg őszintén, hogy itt most csak a legtehetségesebb gyerekekről van szó, olyanokról, akikből holnap világklasszis lehet. Vég­eredményben, ha a kis Wolf­gang Amadeus nem ült volna naponta a zongorához, a világ talán sohasem ismerte volna meg Mozartot. A nagy cél ér­dekében valamit mindig fel kell áldozni. De Lena nemcsak veszít. Nyer is. A műkorcsolyá­zás, a koreográfia, a zene szé­lesre tárja előtte a szépség vi­lágát. A sport keménységre, ki­tartásra, bátorságra nevel, ami­re felnőtt korban is szükség van“. Vodorezova jelenleg az álta­lános iskola nyolcadik osztá­lyába jár. Kedvenc tantárgya az orosz irodalom. És szívesen olvas állatokról szóló könyve­ket. A külföldi írók közül M. Reed és C. Doyle a kedvence. Kevés szabad idejében futball- közvetítést néz a televízióban. Sok labdarúgót ismer, példaké­pe Pelé. Tervei? Ezek bizonyára mind saját maga, mind pedig rajon­gói előtt világosak. A neves kanadai műkorcsolyázó T. Cranston, aki 1976-ban vissza­vonult, ezt mondta Jelena Vo- dorezováról: „Lehet, hogy azok az érzések, amelyeket most minden mozdulatába belevisz, gyerekesek. De azt hiszem, hogy Vodorezova mindig is be­leadja majd a lelkét minden egyes szereplésébe. És ha ez ígv lesz, a világ egy nagyszerű műkorcsolyázónővel gazdago­dik .. (ie)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents