Új Szó, 1977. november (30. évfolyam, 302-331. szám)

1977-11-16 / 317. szám, szerda

emu !977 XI. 16. 3 A szocialista országok javaslata az ENSZ közgyűlése előtt A Béke világtanács támogatja a nemzetközi szervezet erőfeszítéseit (CSTK) — Az ENSZ közgyű­lése négy, a faji elkülönítés po­litikájával foglalkozó jelentést tárgyalt meg. Az ENSZ faji elkülönítési kü­lönbizottságának jelentése fi­gyelmeztet arra, hogy amíg a Dél-afrikai Köztársaságban a fajüldöző rezsim lesz hatalmon, lehetetlen biztosítani a békét. A bizottság felszólít valamennyi országot, hogy járuljon hozzá a faji elkülönítés megelőzésé­vel kapcsolatos nemzetközi megbeszélésekhez. Az ENSZ-közgyülés politikai és biztonsági bizottságában hat szocialista ország az atomfegy­ver kísérletek teljes és általá­nos betiltásáról szóló határo­zati javaslatot terjesztett elő. A javaslat szerint az ENSZ-köz- gyűlésnek ismét figyelmeztet­nie kellene az atomfegyver-kí­sérletek teljes és általános be­tiltásával kapcsolatos szerző­dés mielőbbi megkötésének szükségességére. A javaslat megnyugvással állapítja meg, hogy a Szovjetunió, az Egye­sült Államok és Anglia meg­kezdték tárgyalásaikat az atom­fegyverkísérletek teljes és ál­talános betiltásáról és remé­nyét fejezi ki, hogy ezek a tárgyalások a közeljövőben a nemzetközi egyezmény megkö­téséhez vezetnek. A javaslatot Bulgária, Cseh­szlovákia, Magyarország, Mon­gólia, az NDK és Lengyelország képviselője terjesztette elő. A Réke-világtanács küldött­sége, amelyet az elnök, Ro­mesh Chandra vezetett, New Yorkban találkozott Lazar MoJ- szovval, az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakának elnökével. A megbeszélés során Romesh Chandra biztosította az ENSZ- közgyűlés 32. ülésszakának el­nökét, hogy a Békevilágtanács támogatja az ENSZ-nek a vi­lágbéke és biztonság megőrzé­sére, a lázas fegyverkezés meg­állítására és a leszerelésre irá­nyuló erőfeszítéseit. Az ENSZ-közgyűlés dekolo- nlalizációs bizottsága szavazás nélkül elfogadta a Guam szi­gettel kapcsolatos határozati javaslatot. A javaslat szerint a szigeten levő amerikai támasz­pontnak nem szabad akadályoz­nia az ott élő népet abban, hogy az önrendelkezésre való jogot szabadon alkalmazza. A dekolonializációs bizottság továbbá Belize szigetet és a Rermunda szigeteket érintő ha­tározati javaslatokat tárgyalta meg. A gazdasági és pénzügyi bi­zottság folytatja vitáját az ENSZ-nek a fejlesztési progra­mok megvalósításában kifejtett tevékenységéről. A 13 felszóla­ló küldött között volt Aleš Struuss, hazánk küldöttje is, aki felhívta a figyelmet arra, hogy Csehszlovákia támogatja az ENSZ fejlesztési program­ját. A legfőbb figyelmet az em­lített akciók során a közel­múltban függetlenné vált or­szágoknak és a függetlensé­gükért harcoló országoknak kellene szentelni. Az ENSZ politikai különbi­zottsága megkezdte az izraeli hatóságok által az emberi jo­gok megsértéséről szóló jelen­tés megtárgyalását. A jelentés megállapítja, hogy Izrael a megszállt arab területeken ter­rort, elnyomást és annexiós po­litikát alkalmaz. A megszállt területeken a hírek szerint már 84 militarizált települést léte­sített, amelyekben összesen 10 000 izraeli él. A politikai különbizottság követeli az arab területek tör­vénytelen megszállásának be­szüntetését és a megszállt te­rületeken az emberi jogok biz­tosítását. Csak megjegyezzük... Tel Aviv és a mögötte meg­húzódó erők igyekeznek ködbe burkolni az egyiptomi—izraeli párbeszéd körülményeit. Ennek ellenére világos Izrael célja: Egyiptomot olyan útra akurják terelni, amely csakis az arab országok közösségétől való el­szakadásához vezethet. Az egyiptomi lapok kifejezik nyug- tulunságukat Szudut tervezett jeruzsálemi látogatásával kap- csolatbun, miközben azt bizony­gatják s abban reménykednek, hogy Szadut elnök olyun felté­telekhez szabja majd látogatá­sát, melyeket Izruel eleve nem fogudhat el. Az Al Ahram is leszögezi: a cionisták egyetlen célja Egyip­tom elszakílásu az arab vdág- tól, s a palesztin nép érdekei védelmétől való elidegenítése. Ez olvasható ki Begin kormá­nyának az egyiptomi néphez in­tézett üzenetéből is. A történelem folyamán nem újak az „Oszd meg és ural­kodj!“ jelszó ulutti mesterke­dések. De ezúttal sem kétséges, hogy csuk uz imperiulizmus ér­dekeit szolgálják. l-yb-) Libanonban tilos a tüntetés (CSTK) — Bejrútban az arab biztonsági erők vezetősége teg­naptól minden tüntetést betil­tott Libanonban. Ezt az intéz­kedést az váltotta ki, hogy a nyilvános akciókat gyakran provokatőrök zavarják meg, ami súlyosan veszélyezteti az ország politikai konszolidáció­ját. A tilalmat röviddel azok után a diáktüntetések után ad­ták ki, amelyeket Bejrút nyu­gati negyedeiben tartottak az izraeli agresszió elleni tiltako­zásul. Az izraeli tüzérség mivember 12-re virradó éjjel is lőtte a dél libanoni településeket. Az áldozatok számát 70—100 főre be­csülik. — Libanoni orvos vizsgálja a bombázás követ­keztében megsebe­sült kisgyermeket. (Telefoto: ČSTK — UPI) BEGIN MEGHÍVTA SZ ADATOT JERUZSÁLEMBE (ČSTK) — Anvar Szadat egyiptomi elnök interjújában jelentette ki, hogy egy héten be lül kész Izraelbe utazni, ha hi­vatalosan meghívják. Ez a Sza- dat-nyi lat koza tok sorozatának következő kijelentése, misze­rint kész tárgyalni a közel-ke­leti helyzet rendezéséről köz­vetlenül az izraeli parlament­ben is. Menahem Begin izraeli mi­niszterelnök a CBS amerikai televíziós társaságnak kijelen­tette, hogy Szadatot a kairói amerikai nagykövetségen ke­resztül hívja meg izraeli láto­gatásra. Az arab világban erősödnek azok a figyelmeztetések, ame­lyek szerint Izrael csupán azért „kacérkodik“ Egyiptommal, hogy felaprózza az arab ellen­állási frontot, amely Tel Aviv politikája ellen irányul. Izrael nem hajlandó feladni agresz- szív pozícióját. Erről tanúsko­dik Begin beszéde, amelyet a Tel-Avivban rendezett banket­ten mondott el. Az izraeii mi­niszterelnök kijelentette, hogy „sajnálja“ az izraeli légierő Dél-Libanon elleni agresszív berepülésének áldozatait, de egyáltalán nem magyarázkodik, mert a bombázás Izrael bizton­ságát tekintve elkerülhetetlen volt. Véget ért az arab országok csúcsértekezlete ÖSSZEHÍVJÁK A KORMÁNYFŐK TALÁLKOZÓJÁT BEFEJEZŐDÖTT NAGY-BRITANNIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK XXXV. KONGRESSZUSA (ČSTK) — Befejeződött teg­nap Londonban Nagy-Britannia Kommunista Pártjának XXXV. kongresszusa. A kongresszus résztvevői felhívást tettek köz­zé a békéért és a fegyverkezési verseny megállításáért folyó harc fokozására. A küldöttek tegnap, a kong­resszus utolsó napján jóvá­hagyták a párt módosított prog­ramját, és megválasztották Nagy-Britannia Kommunista Pártjának 42 tagú Végrehajtó Bizottságát. A mandátumvizsgáló bizott­ság közölte, hogy a kongresz- szuson 370 küldött jelent meg szavazati joggal. A küldöttek átlagos életkora 39 év. Határidő előtt (ČSTK) — Az ukrajnai Kre- mencsug közelében összekap­csolták az orenburgi gázvezeték két szakaszát, amelyeket len­gyel és NDK-beli munkakollek­tívák építettek. A szovjet szak­emberekkel együttműködve eze­ken a szakaszokon a tervezett­nél csaknem egy évvel koráb­ban 900 kilométer csővezetéket raktak le. A szovjet, lengyel és NDK-be­li építők ünnepi nagygyűlésen szólították fel valamennyi mun­kakollektívát a gázvezeték gyors és sikeres befejezésére. A gázvezeték 2750 kilométeres hosszából eddig már 2500 km vezetéket hegesztettek össze. (ČSTK) — Tuniszban befeje­ződött az Arab Liga tagállamai külügyminisztereinek konferen­ciája. A részvevők megállapod­tak abban, hogy február 15-én összehívják uz urub országok állum- és kormányfőinek talál­kozóját. Itt meghatározzák az arab országok közös álláspont­ját, amellyel a genfi közel-ke­leti békekonferencián fellép­nek. Ugyanakkor kidolgozzák az alternatívákat arra az eshe­tőségre is, ha a genfi konfe­rencia nem valósul meg. A külügyminiszterek közös közleményben üdvözölték a Pa­lesztinai Felszabadítási Szerve­zet és Libanon képviselőinek készségét, miszerint a dél-liba­noni problémát a kairói és a staurai egyezmény megvalósítá­sával igyekeznek megoldani és egyhangúlag elítélik Izrael Li- banon-politikáját. ­CALLAGHAN A KÖZÖS PIAC HELYZETERÖL (ČSTK) — Értelmetlen aljas­ság lenne azt állítani, hogy a Közös Piac helyzete megnyug­tató. A munkanélküliséget, az inflációt és a beruházások kor­látozását minden tagállamnak egyedül kell megoldania saját lehetőségei szerint. Nem hi­szünk abban, hogy a Közös Piac szövetséggé válhatna. Ezekkel a szavakkal jellemezte James Callughan brit miniszterelnök a Közös Piac jelenlegi helyzetét. Kommentárunk ffiEl A Kínai Kommunista Párt XI. kongresszusa óta nem egészen három hónap telt el. Annak el­lenére, hogy a maoista propa­ganda e kongresszus lefolyását és eredményeit „az egység és a stabilitás“ megnyilvánulásá­nak minősíti, a Pekingből érke­ző hírekből kitűnik, hogy ez nem más, mint valóságnak fel­tüntetett óhaj. Az úgynevezett „négyek ban­dája“ ellen tavaly októberben megkezdett kampány fokozato­san további tömeges tisztoga­tássá fajult, amely a maoista rendszer ellenfelei ellen irá­nyult. A Zsenmín Zsípao című központi kínai lap október vé­gén közölt felhívásában ,,a kö- nyörületességről és a megér­tésről“ való lemondásra, a poli­tikai ellenfelek „megsemmisíté­sére“ szólított fel azt követel­ve, hogy „épp olyan mélységes gyűlölettel lépjenek fel elle­nük, mint amilyennel a koráb­bi években a japán agresszo- rok és a csangkajsekisták el­len léptek fel“. A jelenlegi kampányt ugyanolyan módsze­rekkel és eszközökkel folytat­ják, mint amilyeneket Mao éle­tében alkalmaztak hasonló ak­ciók során. Az emberek erköl­csi és pszichikai nyomásnak vannak kitéve, ami nem egy esetben öngyilkosságba kergeti • őket. így végződött például Jü Huej-jung volt kulturálisügyi miniszter sorsa. A maoisták el­lenfeleiket fizikailag is meg­semmisítik. Erről tanúskodnak a Pekingből és számos tarto­mányból egyre gyakrabban ér­kező hírek, amelyek kivégzé­sekről szólnak. A Sunday Te­legraph című angol lap több konkrét adat alapján állítja, hogy csupán az idén több ezer embert végeztek ki» Kínában. A amelyeket bizonyos ideig el le­het fojtani, de amelyek a fel­szín alatt tovább parázslanak. Ez a helyzet a legszembetűnőb­ben éppen a maoista központi bizottság politikai bizottságá­ban nyilvánul meg. Helyet fog­lalnak benne például az ún. kulturális forradalom szervezői. Ami a felszínre ke külföldi megfigyelők véleménye megegyezik abban, hogy az íté­letek többségét „politikai bűn­tettek“ vádjával hozták meg. A tisztogatás, amely ma fő­ként a helységek színvonalán folyik, már az elmúlt időszak­ban (a XI. kongresszus előtt és közvetlenül utána) kiterjedt az autonóm területek, a tartomá­nyok és a katonai körzetek párt- és állami apparátusára. Messzemenő változtatásokat eszközöltek a Kínai Kommunis­ta Párt Központi Bizottságában, Politikai Bizottságában és más központi intézményeiben. Amint az utóbbi időben kitű­nik, e változtatások nyilvánva­lóan nem véglegesek. A XI. kongresszuson megalakított ve­zető maoista szervek összetéte­le nyilvánvalóan kompromisz- szumot jelent az egyes hatalmi csoportosulások között. Komp­romisszumot, amely már csak azért is ideiglenes, mert több olyan ellentétet rejt magában, aktív résztvevői, s ugyanakkor egykori áldozataik is... A kínai tartományi rádióál­lomások október végén sugár­zóit hírei arról szólnak, hogy élesen bírálták a Kínai Kom­munista Párt Központi Bizott­sága Politikai Bizottságának két tagját, Vu Te pekingi pol­gármestert és Csen Szi-lient, a pekingi katonai körzet parancs­nokát. Röviddel ezután Peking­ből máshová vezényelték Vu Csüng tábornokot, a katonai helyőrség parancsnokát. Mind­hárman végrehajtói voltak a pekingi dolgozók elleni megtor­ló akcióknak a tavalyi áprilisi antimaoista tüntetések során, és ugyanakkor szorgalmazták Teng Hsziuo-ping leváltását, aki ma ismét az ország három leghatalmasabb emberének egyike. Teng bizonyára nem felejtet­te el azt sem, hogy Hua Kuo- feng még a múlt év decembe­rében is jobboldali elhajlónak minősítette őt és megbírálását követelte. A Pekingben élő kül­földi megfigyelők nem véletle­nül figyelmeztettek az össze­csapások valószínűségére az­után, hogy Tenget rehabilitál­ták a maoista vezetőségben. Az ellentétek forrásai azon­ban nemcsak a maoista vezetők közötti személyes leszámolás­ban rejlenek. Egyik további okozójuk az Is, hogy eltérő né­zeteket vallanak számos olyan belpolitikai és gazdasági prob­léma megoldásáról, amelyek a kalandor maoista politika kísé­rői. Azok a változások, amelyek Kínában Mao halála után ját­szódtak le, ugyan számos meg­lepő fordulatot hoztak, de sem­miképpen sem érintették a maoista politika lényegét. A nagyhatalmi és világuralmi ter­vek érintetlenek maradtak csakúgy, mint a maoista poli­tika népellenes jellege. A ve­zetőségben lévő ellentétek, amelyek úgy látszik, ismét fel­színre kerülnek, megint csak a hatalom csúcspozícióiban lévők szférájában játszódnak le és csupán részletkérdéseket érin­tenek. A legfőbb kérdésben, ab­ban, ami a maoizmust maoiz- mussá teszi, a haladással és a világbékével szemben ellensé­ges az egész emberiség számá­ra veszélyes politikában és ideológiában a jelenlegi veze­tők között teljes az egyetértés. BOHUSLAV BOROVIČKA A londoni polgármester által rendezett banketten Callaghan megerősítette, hogy kormánya kész változtatni a Közös Piac egységes mezőgazdasági politi­káján úgy, hogy az jobban megfeleljen a brit érdekeknek. A brit miniszterelnök hangsú­lyozta, hogy országa a nyugat- európai „kilencek“ semmilyen más politikáját nem fogadja el. Egyoldalú Szomáliái döntés (ČSTK) — A Szomáliái kor­mány bejelentette, hogy nem tartja feltétlenül szükségesnek szovjet szakemberek jelenlétét az országban és egyoldalúan felbontotta a Szovjetunióval 1974. július 11-én kötött barát­sági és együttműködési szerző­dését. Szomália erre a lépésre az­után határozta el magát, mi­után háborúba keveredett a szomszédos Etiópiával. Az igazi ok azonban az, hogy a Szov­jetunió nem támogatta Szomá­liának a szomszédos állammal szembeni területi követeléseit és megtagadta az „Afrika szar­vában“ folyó gyilkos testvér- háború támogatását. Mint ismeretes, szovjet szak­emberek a Szomáliái kormány kérésére működtek az ország­ban, s a segítségért a kor­mány többször köszönetét fe­jezte ki. A Szomáliái fél több­ször nagyra értékelte a barát­sági és együttműködési szerző­dés jelentőségét. Az esemé­nyekből arra lehet következtet­ni, hogy a Szomáliái kormány­ban a józan ész felett elural­kodtak a soviniszta és expan­zív nézetek. A szovjet fél tudomásul vet­te a Szomáliái kormány lépé­sét, melynek következményeit teljes mértékben a Szomáliát fél viseli. A szovjet kormány elhatározta, hogy visszahívja Szomáliából a szakembereket.

Next

/
Thumbnails
Contents